10. rész + Díj

Sziasztok :)
Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt. Kicsit szétszórt voltam mostanában, és mindenről elfeledkeztem. Mindegy, nem is szövegelek annyit. A lényeg, hogy itt az új rész :D
Innen szeretném megköszönni a kommenteket, amikre nem válaszoltam egyesével, és a pipákat, amikre nem tudok válaszolni egyesével :D

~ A bejegyzés első felvonása - avagy, a Díj ~

Szabályok:
1., Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2., Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma.
3., Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról.

1., Nagyon szépen köszönöm, Dyboo. :)
2., csajszika1226; Kori; Liina; Manó*
3., Ezt máris teljesítem :D

~ A bejegyzés második felvonása - avagy, a 10. rész ~ 

 - Á, a mi kis beteg, kimerült kis báránykánk – vigyorgott a képembe, Lee, miután beléptem a garázsunkba. A többiek rám kapták a pillantásukat, és egy mosollyal köszöntöttek, valamint Rocky volt olyan aranyos, hogy egy puszit, és egy papírpohárban kávét is adott nekem.

 - És végre vigyorog – mutatott rám az egyik csavarkulccsal Gent, aki éppen Mark hátsó szárnya körül ténfergett.

 - Ez ennyire nagy cucc? – kérdeztem tőle, miközben felpattantam az egyik szerelődoboz tetejére.

 - Az utóbbi időbe? Kész csoda – mondta Chris, mire Stuart, Gareth és Nathan bólogatva helyeseltek. A fiatal újoncon látszott, hogy nincs képben azzal, hogy most miről is beszél Chris, de nem bántottam ezért. Sütött róla, hogy álmos, és most nem volt kedvem vele kötekedni.

Épp reggelizni akartam, amikor Christian felállított a székemből, és megtolt a home hátsó kijárata felé. A szabadedzések előtt még egy gyors mérnöki megbeszélést akart tartani az egyik kamionban kialakított kis szobaféleségben, így búcsút kellett intenem a reggelimnek. Szerencsére nem beszélt túl sokáig, csak az alapvető dolgokat mondta el nekünk, hogy mégis mit akar kipróbálni az első, illetve a második szabadedzés alatt.

A napunk első felvonásában Ed-del a Pirelliket kellett megfigyelnünk, vagyis hogy azok mennyire bírják a kenguruk földjén alkotott pályát, és Sebastian egyes tempóit. A hétvégére kapott lágy és a közepes keverékű gumik is felkerültek Sebastian, valamint Mark kocsijára is. Szerencsére nem ette a gumikat egyik versenygép se, így azokkal nem kell majd sokat harcolnunk az időmérő, és a futam alatt.

Ebéd előtt Ed-del leellenőriztük, hogy a gumimelegítő paplanok rendesen melegítik-e a Pirelliket, amik négyesével feltornyozva álltak egy amolyan kis tologatható berendezésen, aminek a fogantyújánál ott volt a vezérlő, aminek segítségével fel lehet melegíteni egy abroncsot a kellő hőmérsékletre. Ha valamelyik szett nincs melegítés alatt, akkor bizony Chrisian elég rendesen lecseszi a fejünket, mert sose tudhatjuk, hogy éppen melyik gumi kell nekünk. Egy abroncs felmelegítéséhez ezzel a rendszerre nagyjából 2 óra szükséges, így nem lehet a hibánkat hamar korrigálni. Ed reggel nem kapcsolta fel Mark egyik szettjének a központi kapcsolóját, így az első hivatalos munkanapunkon máris büntetést szabtak ki ránk, amit a 2. szabadedzést követően kellett elvégeznünk.

Az abroncsokat, amik lehűltek végig kellett ellenőriznünk. Meg kellett néznünk bennük a nyomást, mivel a nyomás nagymértékben befolyásolja a gumik hőmérsékletét, ami pedig a tapadásban játszik nagy szerepet. Az autón végzett mechanikai beállítások során is fontos a gumikban lévő nyomás mértéke, mert ha például egy lágyabb keverékűt nagy nyomással pumpálnak fel, akkor a kocsi sokkal keményebben fog majd reagálni a pilóta manővereire. A guminyomás megmérése cirka 2 és fél órát vett el a napomból, és ezek után még a mérőműszereket is le kellett ellenőrizni, ami sokszor a fékek magas hőmérséklete miatt meghülyül, így nem tudunk vele adatokat szerezni. Régebben ezeket a műszereket nem vonták be semmilyen burkolattal, és a műszeren lévő műanyag 3 kör alatt szétolvadt, így használhatatlan volt. Ma már sokkal erősebb, strapabíróbb anyagokból csinálják ezeket, így nincs velük semmi baj.

 - Ed, több ilyet léci ne – mondtam nevetve Hewett-nek, miközben a home felé sétáltunk.

 - Bocs, csak Stuart és Nathan folyton idegesítettek, és nem figyeltem oda, hogy mit csinálok. Tényleg sajnálom.

 - Semmi baj, de ha legközelebb is zavarnak, akkor szólj nekem. Majd én elintézem őket – kacsintottam rá.

Már nem voltunk messze a home-unktól, mikor szeme jött velünk Kimi. Ed-től elköszöntem, majd egy hátraarcot bevágva, elindultam vissza a kamionok felé. Miután az egyik Sauber-es trélernél jobbra fordultam, elkezdtem szaladni. Ide-oda cikáztam a kamionok között, és nem egy embernek sikerült nekimennem, miközben futottam. A nagy kerekek, és platók között eltévedtem, és éppen azon voltam, hogy rájöjjek merre is kell mennem, mikor Kimi elkapott a derekamnál fogva, és az egyik Williams-es logóval ellátott kamion falának nyomott. Sikítani akartam, de azt hiszem ez látszódhatott rajtam, mert Kimi egyből a számra tette a kezét, ezzel meggátolva engem a hangoskodásban.

 - Nyugodj már meg! – szólt rám ércesen, mikor a rugdosódást is bevetettem, hogy elengedjen. – Nyugodtan akarok veled beszélni, de te úgy viselkedsz, mint egy 5 éves – mondta. – Meg tudnál hallgatni? – kérdezte, mire én nemlegesen megráztam a fejemet. – Már pedig megfogsz – mondta, majd a vállára dobott.

 - TEGYÉL LE TE ÁLLAT!!! – ordítottam, miközben a hátát, a karjait és a fenekét csapdostam. A kamionoknál álldogáló egyenruhás emberek furán néztek ránk. Voltak olyanok, akik nem hittek a szemüknek, és csak tátott szájjal bámultak, de akadtak olyanok is, akik a telefonjuk segítségével képeket, illetve videókat csináltak rólunk. – Ha fent leszek ezért a neten, vagy valamelyik újságban, akkor megöllek, Räikkönen! – sziszegtem oda neki. – A fejembe kezd egy csomó vér beleszállni. - Rosszul vagyok – mondtam, de ez se hatott. Így se rakott le. – MIKE! – kiáltottam oda az egyik RB-s csapatpólót viselő srácnak, aki amolyan logisztikai szakember a csapatunkban. – Szólj Hornernek, hogy ez a barom molesztál! Mond meg neki, hogy azonnal jöjjön értem!

 - Ha szólni mersz neki, elintézem, hogy 3 napon belül soha többet ne tedd be a lábad egy pályára se – nézett Mike-ra fenyegetően Kimi.

 - MIKE! SZÓLJ HORNERNEK! ÚGYSE TUD KIRÚGATNI EZ AZ ÁLLAT! – mondtam a srácnak, aki már nevetett rajtunk. Csak érjek vissza a csapathoz. Az egyik csavarkulcsot letolom a torkán!

A Lotus motorhome-jában eléggé megbámultak minket. Próbáltam úgy viselkedni a finn vállán, mintha semmi se történt volna. Lazán támaszkodtam a vállán, és mosolyogtam a döbbent arcú emberekre. Miután beértünk Kimi kis szobájába, addig ficánkoltam, amíg le nem estem a válláról.

  - Ennek is te vagy az oka – szorítottam a sajgó csuklómat a mellkasomhoz, amire az előbb rosszul ráestem. – Egy állat vagy – mondtam Kiminek, aki keresztbe font karokkal ült előttem a kis asztalkán.

 - Meg kéne beszélnünk egy-két dolgot – mondta nyugodtan.

 - Nem, nagyon nem kéne – néztem rá metszőn. – Tudod, ha nem baszod át a fejemet, akkor most nem kéne így leégetned még több ember előtt. Nem volt elég neked az, amit újév első napján csináltál velem? – kérdeztem tőle halkabban. A torkomban egy kicsi gombóc kezdett lassan teniszlabda nagyságúra nőni.

 - Megváltoztál – mondta tömören.

 - Ennek is te vagy az oka! Ember nem bánt míg így velem, mint ahogyan te! Megaláztál. Egy olcsó ribancnak éreztem magam hetekig. Azt hittem te is azért feküdtél le velem, mert többet éreztél irántam. Nem pedig azért, mert a haverjaiddal kötöttél egy fogadást.

 - Többet éreztél irántam? – kérdezte mosolyogva, majd megsimogatta az arcom, de elhúzódtam tőle, és felálltam.

 - Most is gúnyt űzöl belőlem! – mondtam neki hol normális hangon, hol suttogva. Felálltam a földről, és az ajtó felé igyekeztem, de nem tudtam elhagyni a szobát, mert Kimi a bal kezével nekitámaszkodott az ajtónak, így nem tudtam kinyitni azt. Szorosan elém állt. Szinte odaszegezett az ajtóhoz. Meglepődni se volt időm, mert szinte azonnal megcsókolt. A pillangók ugyanúgy elkezdtek szambázni a gyomromban, mint amikor először tette ezt velem. Akaratlanul is élveztem, ahogy beszívta alsó ajkam, amin a nyelve is végig siklott. Minden porcikám beleremegett az érintéseibe. Visszacsókoltam, és a kezemmel a nyakát át akartam de bevillant az agyamba az a kép, mikor újév első napján ott álltam a konyhájában, megalázottan. Egyből el is toltam magamtól, de Kimi visszahúzott magához, és újra megcsókolt. Az asztalához húzott, aminek nekidőlt, én pedig a két lába közé álltam. Fogalmam se volt arról, hogy mekkora hülyeséget csinálok éppen. Egy dolgot tudtam. Hogy vágytam Kimi csókjaira, pedig ezt nem lett volna szabad éreznem.

 - Khm – köszörülte meg valaki a torkát a hátunk mögött. Az ajtóm felé kaptam a pillantásomat és egy döbbent Christian Hornerrel találtam magam szembe, aki védekezően feltette a két kezét, majd bezárta az ajtót, miután kilépett a szobából.

 - Nyugi, nem lesz semmi baj – vigyorgott rám Kimi, miután felé fordultam. Azt hiszem az arcom válthatta ki belőle ez a reakciót.

 - Te ezen jól szórakozol, ugye? – estem neki egyből. A vigyor egyből az arcára fagyott. – Simán kirúghat ezért! Gratulálok – sziszegtem oda neki, majd kicsörtettem a szobából. A home étkezőjében idegesítően bámultak az ott lévők, amit nem tudtam szó nélkül hagyni. – Mi a francot bámultok? Sajnálatos az, ha nincs ennél jobb dolgotok! – morogtam hangosan, majd a fotocellás ajtón át, kiléptem a friss levegőre. Horner a Lotus home-jának a sarkánál várt rám. Megálltam előtte, mire a saját területünk felé bökött, jelezve, hogy menjek szépen vele.

 - Ugye ezt azért megmagyarázod most nekem? – kérdezte, miután kinyitotta nekem a motorhome-unk ajtaját.

 - Nem fogok tőled szabadulni addig, szóval … - mondtam majd egy nagyobbat sóhajtottam.

Az irodájába terelt, ahol mindent el kellett neki mondanom. Az elejétől, a végéig. Tudtam, hogy benne bízhatok, és senkinek se fog erről beszélni. Helmut is csatlakozott hozzánk, miután hozzá is eljutott a hír, hogy Räikkönen a paddock felén átcipelt a vállán.

 - Nem tudom, hogy ez a mai esetetek, az a kis közjáték a kamionoknál, és az a csók, amit Christian látott véletlen volt-e, vagy szándékos, vagyis hogy te is akartad de … ez többet nem fordulhat elő – mondta Helmut. – A szerződésedben kerek-perec le van írva, hogy ez, ami ma történt szabálytalan dolognak minősül. Nem folytathatsz úgy viszonyt egy pilótával, aki egy másik csapatnál versenyzik, hogy mi arról nem tudunk. Tudom, hogy nem mondtál el neki semmiféle titkot, ami nem rá tartozna, de ezt nem tudhatjuk le csak annyival, hogy megkérünk, ez máskor ne forduljon elő, vagy hogy értesíts minket, hogy együtt vagy Räikkönennel. Megrovásban kell részesítenünk, és el kell tiltsalak az elkövetkező két napban a munkádtól.

 - MI? – ütöttem meg a hangommal a magas ,,C”-t. Nem fogtam fel teljesen, amit mondott.

 - Sajnálom. Ezt kell tennünk.

 - Jon sincs itt. Ed egyedül nem tud két pilóta gumijaira figyelni.

 - Ole, és Bal lesznek Ed mellett hátul, a mérnökállásnál az időmérő, és a futam alatt.

 - Helmut, csak ezért a mai hülyeségért, nem engeditek, hogy dolgozzak? Milyen hülye záradék már ez? Ennél még az is értelmesebb, hogy az eBay-n nem adhatom el a csapat egyenruháimat.

 - Szabályt szegtél! Olyan szabályt, ami feketén, fehéren le van írva. Ez nem csak egy kis affér, mint amit Stuart szokott csinálni. Azok nincsenek konkrét szabályba foglalva, de ezek igen. Sajnálom – mondta.

 - Christian, ezt nem hagyhatod! – néztem Horner-re, aki az arcát a kezeibe temette.

 - Nem tudok ez ellen semmit se tenni. Ha a szerződésedben nem lett volna ez benne, akkor csak simán megrovást kapsz, és mehetnél is dolgozni, de ezt nem nézhetem csak úgy el. És hidd el, az én életem is könnyebb lenne, ha te ott ülnél Ed mellett, de nem tehetek mást. Meg van kötve a kezem. De egyet ígérhetek. Azt a részt a szerződésedben, és mindenki máséban is kitöröltetem, mert ekkor a hülyeség miatt elvesztettem 2 napra az egyik legjobb mérnökömet – mondta.

 - És mit csináljak 2 napig? Üljek a szobámban, vagy mi? A boxba legalább bemehetek?

 - Be, de nem nyúlhatsz semmihez se – mondta az osztrák.

 - Fasza – mondtam dühösen, majd kicsörtettem az irodából.