15. rész

 - Csak nem fázol? – karolt át vigyorogva Lee, miután mellém sétált. Reszketve álltam a kis sátrunk alatt, amit a pálya közepén állítottunk fel, hogy védjük a cuccokat az esőtől, ami megállás nélkül szakad már 10 perce. A futam 7. körében beküldték a Safety Cart-t, a 9.-ben pedig piros zászlót lengettek pont a heves esőzés miatt.

 - Bekaphatod – mondtam neki, de szerintem a fogaim összekoccanása sokkal hangosabb volt, mint a hangom. A csapatingem teljesen átázott, miközben a box és a kocsi között futottam, hogy segítsek a srácoknak a gumi melegítő paplanokat kicipelni a pályára, a kocsik mellé. A dzsekimet is a boksz hátsó felében lévő mérnökállásban hagytam, a székem karfáján.

 - Finn vagy! Bírnod kéne a hideget! – mondta nevetve, majd hátrébb állt, hogy Mark elsétálhasson előtte.

 - Te meg brit vagy, és utálod a teát, szóval befoghatod – mondtam neki nevetve, majd Ed mellé sétáltam, és leellenőriztem, hogy a paplanok működnek-e. – Vettel, menj befelé a boxba! – hessegettem el Kinky mellől a pilótát. - Sokáig itt leszünk még, és nem kéne szarrá áznod neked is – mondtam neki, majd helyet cseréltem Rocky-val, aki szintén azon volt, hogy a világbajnokot kicsit melegebb helyre terelje.

Éppen a boxutca kijáratánál futottam a kezemben egy csomó papírral, mikor nekiszaladtam valakinek. Finnül kezdtem el szitkozódni, mert arra számítottam, hogy a mellkas tulajdonosa, akinek nekirohantam, nem érti majd, amit mondok, ám értette. Kimi mérgesen nézett rám először, majd lehajolt, és összeszedte a papírjaim maradékát, amit a személyi edzője, nem tudott még felszedni a vizes aszfaltról.

 - Kösz – vetettem oda neki lazán, majd kicsit kedvesebben megköszöntem a terapeutának is a segítségét.

Durván 1 órát kellett még kibírnunk az esőben, a rajtrácsokon. A pilóták az SC mögött kezdték meg újra a futamot, és egészen a 14. körig vele együtt kellett autózniuk. Reménykedtünk abban, hogy az eső végleg békén hagy minket arra a napra, de néha-néha még kaptunk olyan híreket a pilótáktól, hogy egy-egy kanyarban csepereg az eső.

 - Ennek még lesz visszhangja – morrant fel Jon mellettem, miután Sebastian lazán bemutatott Karthikeyan-nak. Szerintem a mezőny 90%-a így reagált volna arra, ha a lekörözött pilóta az első szárnyával defektet okozna nekik, mikor ők a 4. helyen állnak.

Jon-nak igaza volt. Seb-et a mutogatása miatt a Ferrari szurkolók a közösségi oldalakon el is kezdték támadni. Stuart és Dom írni is akartak nekik, mikor gép elé kerültek a futam leintése után 2 órával.

 - Uborka akciózott még a nap folyamán, Vettel? – kérdezte nevetve Gent Sebastian-tól. A német leuborkázta Narain-t miközben interjút adott az újságíróknak. A kezében még egy uborkát is szorongatott , miközben a riporterekkel beszélgetett. Ahogy hallottam, Christian le is szidta ezért, elég rendesen.

Sebastian Dom kérdésére nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd leült mellém.

 - Sokáig fognak ezzel szivatni, igaz? – kérdezte egy nagyobb sóhaj után.

 - Igaz – mondtam neki nevetve, majd rendeltem egy kör vodkát nekünk, hogy kicsit feloldódjon. Míg én szépen felhajtottam az italt, addig Vettel szinte kinyalogatta azt a pohárból. – Németek – csóváltam meg a fejem.

A fiúkkal megpróbáltuk leitatni, de nem sikerült. Túlságosan el volt kenődve a 11. helyével, így békén hagytuk, és inkább biztattuk  nem pedig szívattuk. Aznap este inkább bánatunkban ittunk, mint örömünkben, hiszen nem szerepeltünk túl jól a futamon. Inkább ittunk, mint buliztunk. Nekem még a szemem is fájt, így nem nagyon volt kedvem ugrálni.

 - Kimegyek egy kicsit a levegőre, mert a füsttől kezd megint égni a szemem – ordítottam a fiúknak. Szerintem a csapat fele még így se értette, hogy mit mondtam, olyan hangos volt a zene. 2-szer kellett megismételtem a mondatomat, hogy mindenkihez eljusson a mondandóm.

 - Veled megyek – állt fel a helyéről Heikki, majd a derekamra rakta a kezét, és úgy kezdett el a tömeg felé tolni. Az emberek között cikázva kellett előre haladnunk. Heikki sokszor elkeveredett mellőlem. Ezt megunta, így megfogta a kezemet, így haladtunk tovább a hátsó kijárat felé, ami egy nyitott teraszra vezetett ki minket. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, megpillantottam Kimit és Sonia-t, akik éppen egymást átkarolva léptek be a szórakozóhely ajtaján.

Kimi és Sonia

Száz másik clubot lehet még találni Malajziában, de ezeknek is sikerült. pont abba az egybe jönniük, ahol mi voltunk. Reménykedtem abban, hogy ma egyikőjüket se látom majd többször, de ez nem jött össze.

 - Mi van köztetek Räikkönen-nel? – kérdezte Heikki, miután a korláthoz sétáltunk. – Tegnap este beviharzott hozzád, és letámadott, az öcséddel is róla beszéltettek, és most is elkomorultál, ahogy megláttad őt és azt a szőke nőt, aki tegnap előtt este ott ült az asztalnál veletek.

 - Hosszú – mondtam tömören, majd az utcát kezdtem el pásztázni, ahol rengeteg ismerős arcot láttam. Főként más csapatok szerelői és hoszteszei kóvályogtak errefelé, ahol mi is voltunk. A mérnökök nagy része idősebb ember, aki már rég kinőtte a bulizós korszakát, bár nálunk szinte mindegyikük eljön a futam utáni este kicsit iszogatni.

 - Van elég időnk arra, hogy elmeséld nekem – mondta kedvesen, majd megsimogatta a karomat. – De ha nem akarod, nem kell. Nem fogok erősködni, de talán ha kibeszélnéd magadból a bajaidat, akkor minden könnyebb lenne.

Igaza volt, de nem akartam Kimiről beszélni, még a fejemből is kiűztem volna őt, így nem beszéltem neki róla, csak egy ,,Majd egyszer elmondom.”-mal elintéztem az egészet.

Kint több, mint fél órát is eltöltöttünk. Nem akartam bemenni, mert a szememnek tényleg sok volt bent a füst, és nem volt kedvem szembekerülni a finnel, és az ír nőjével.

 - Menjünk be most már tényleg, mert hideg van már – mondta Heikki, majd az ajtó felé kezdett el húzni. Hagytam neki, hogy bevonszoljon az épületbe. Mikor megállt a táncparkett közepén, furán néztem rá. – Táncoljunk – mondta vigyorogva, majd közelebb húzott magához, majd elkezdett ide-oda dülöngeni a zene ritmusára. Egyikünk se tud táncolni, ezt az együtt töltött hosszú idő alatt megtanultuk. Nem sűrűn mentünk szórakozni, de ha a barátaink rá tudtak minket venni arra, hogy velük tartsunk, akkor is inkább egy asztalnál ültünk, vagy ha táncoltunk, akkor is sokat bénáztunk.

 - Ez nekünk még mindig nem megy – mondtam nevetve neki 2-3 számmal később. Kuncogva bólintott egyet.

 - Azt hittem nem vagyunk ilyen szörnyűek még mindig tánc terén, de sajnos ugyanúgy bénázunk, mint mikor először voltunk bulizni Jesse-vel és a haverjaival – mondta emeltebb hangon. Ahogy beszélt egyre közelebb hajolt hozzám, hogy halljam is amit mond.

~ Kimi ~

Megütöm. Megütöm. Megütöm. Ez az egy dolog járt már percek óta a fejemben, miközben a kicsi német trénerét, és Niinimäki-t bámultam. A gyerek hosszú percek óta tapizta Emeliija-t, ami engem nagyon is zavart. Teljesen lekötötték a figyelmem, és oda se figyeltem már arra, amit Sonia mesélt nekem a családjáról. valami furcsa, nagyon szar érzés járta át az egész testem  ami miatt tök ideges lettem. Nem tudtam volna magyarázatot adni arról, hogy mi történik éppen velem. Csak annyit tudtam, hogy a kezem viszketni kezd, mihelyst meglátom azt a szőke hülye gyereket Em közvetlen közelében.

Mikor az a Heikki gyerek egyre közelebb és közelebb hajolt hozzá, nem tudtam a seggemen maradni. Felpattantam a székből, majd a tömegen átvágva, hozzájuk sétáltam. Attól féltem, hogy le fogja smárolni Niinimäki-t az a kis ficsúr, és azt nem hagyhattam. Miután odaértem hozzájuk, elkaptam a szőke lány kezét, majd elkezdtem kifelé húzni, de Huovinen ezt nem engedte nekem. Kihúzta Emeliija kezét az ujjaim közül, majd maga mögé tolta a lányt.

 - Hallod, rohadt gyorsan húzz el innen – sziszegtem a képébe, miután közvetlenül elé álltam.

 - Mert? Különben mi lesz? – kérdezte, miközben gúnyosan végig mért.

 - Nekem te ne nagyképűsködj itt, mert szét verlek – mondtam neki, miközben taszítottam rajta egyet, így kicsit megtántorodott.

 - Még egyszer hozzám érsz, nem érdekel ki vagy, intenzívre juttatlak.

 - Igen? – kérdeztem tőle röhögve, majd csak azért is, még egyszer meglöktem. Nekem akart esni, de Niinimäki elé állt, és egy biztonsági őr is odasietett hozzánk, aki kiküldött minket az épületből. Nem tudom mi, hogy hogyan voltam rá képes, de miután kiléptünk az ajtón, magam felé fordítottam a gyereket, és behúztam neki egyet. A földre esett, ahol egy nagyobbat koppant a feje.

 - Te állat!!! – ordított rám Niinimäki, majd az aszfalton fekvő gyerekhez rohant. Nem vesztette el az eszméletét, és nem lett nagyobb baja, de a feje vérzett.  – Te nem vagy normális!!! – ordította torka szakadtából.

Azt hiszem, ezt most nagyon elcsesztem …

14. rész

 - Egyedül is ki tudtam volna nyitni – morogtam, miután Kimi előtt beléptem a szobámba. El akartam tőle venni az ajtóhoz való kártyát, de nem engedte. Sőt! Még a szobámba is lazán besétált, mintha valaki beengedte volna. – Persze. Gyere csak be, helyezd magad kényelembe. Ne hozzak neked esetleg valami üdítőt? – kérdeztem tőle gúnyosan, miután bezártam a szobám ajtaját és megálltam előtte. Az ágyam végében ült le, onnan nézett fel rám.

 - Vacsorázz velem. Most! – mondta. Az arcán egy csibészes mosoly terült el, amitől majdnem padlót fogtam, de csak majdnem. Nemlegesen megráztam a fejem, majd az ajtó felé mutattam, jelezve neki, hogy ideje lenne távoznia. Nem vette a lapot.

 - Kifáradnál? Szeretnék átöltözni, és enni, mert egész nap semmit se ettem – mondtam neki, miközben lehúztam magamról a tornacipőmet, ami miatt Christian-nal tavaly folyton veszekedtünk. Elvileg mindenkinek Geox-os cipőben kéne járkálnia a pálya területén, de én erre nem voltam sose hajlandó. Egyszerűen nem érzem magam jól bennük, de a tornacipőimmel más a helyzet. Azokban akár egy napot is simán végigállnék. Horner elmondása szerint, csak azért egyezett ebbe bele anno, mert nem akarta azt hallgatni, hogy egész nap nyafogok. Egyetlen egyszer erőszakolta rám azokat a kényelmetlen cipőket, akkor is teljesen kiborítottam.

 - Velem is tudsz vacsorázni – mondta vigyorogva.

 - Te tényleg nem tudod felfogni, hogy mit jelent az a szó, hogy ,,nem”? – kérdeztem tőle hitetlenkedve, miután elém állt. Picit hátrébb is kellett húzódnom, mert a magánszférámban benne volt jócskán.

 - Nem – mondta lazán. – Ha ma este hagyod, hogy mindent elmagyarázzak neked, akkor megígérem, hogy nem fogok utánad járkálni ilyen sokat, és nem foglak azzal zaklatni, hogy vacsorázz velem. Figyelj, csinálhatjuk egész évben ezt, de azt hiszem, mind a kettőnknek jobb lenne, ha rendeznénk a dolgainkat. Tudod szar úgy a paddock-ban járkálni, hogy mikor valamerre meglátsz, akkor te onnan elspurizol, és ez ellen nehezen tudok tenni, mert makacs vagy. Beszéljük meg végre a dolgainkat – mondta komolyabban. A csibészes mosoly is eltűnt az arcáról, amitől majdnem a bugyimba olvadtam lassacskán. – Szóval? Velem vacsorázol?

Vacilláltam. Megint fogalmam se volt arról, hogy mit csináljak. Tudtam, hogy melyik lenne a kérdésére a helyes válasz, így mikor egy pillanatban rávettem magam, hogy beleegyezzek, rávágtam, hogy igen. Nem akartam, hogy agyalással megint elbizonytalanítsam magam.

 - Remek – mosolyodott el a válaszom után. – Addig lemegyek és rendelek valamit enni, te addig öltözz át nyugodtan. Lent várlak – mondta izgatottan, majd adott egy puszit az arcomra, aztán távozott. Ahogy kilépett a szobámból, megbántam, hogy igent mondtam neki. Nem voltam olyan hangulatomban, hogy most vacsorázgassak vele. Jesse szavai jártak egész nap a fejemben, így akkor is, mikor a ruháim között turkáltam. Próbáltam az agyam kikapcsolni, de nehezen ment.

Fél óra múlva teljes harci díszben indultam el a szobám ajtajától a liftig. Nem csíptem igazán ki magam. Egy sötétebb farmert, egy fekete balerina orrú cipőt, valamint egy lenge blúzt vettem fel magamra. A hajamat laza kontyba kötöttem a fejem tetejére, mert kezdtek a hajszálaim idegesíteni.

Az étterem kétszárnyas ajtaját egy egyenruhás srác nyitotta ki nekem. Egy biccentéssel megköszöntem neki, majd az asztalokat kezdtem pásztázni, hogy megtaláljam Kimi-t. Hamar megleltem, ám nem volt egyedül. Az a Sonia, vagy ki ült az asztalnál a finn honfitársam mellett. Mikor megpillantottam őket be akartam vágni egy hátra arcot, de Kimi pont felém nézett. Mosolyogva felállt, majd integetett, hogy menjek oda. Egy apró mosollyal az arcomon indultam el feléjük, míg belül ordítottam, és tomboltam. Rengeteg olyan képkocka lepergett a szemem előtt, amiken éppen vagy Kimi-t vagy ezt a nőszemélyt gyepáltam, aki egyből felém nyújtotta a kezét, miután odaértem az asztalhoz.

 - Sonia Irvine vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – mondta kedvesen. Ír akcentussal beszélt. Tetőtől talpig gyorsan végigmértem, míg felé nyújtottam a jobb kezemet. Jól öltözött volt, és sugárzott belőle, hogy van mit a tejbe aprítania. Drága óra volt a csuklóján, és aranylánc lógott a nyakában, azonban nem tűnt olyan nőnek, aki nagyon mutogatná azt, amije van. A 40-es éveiben járhatott. Erről árulkodtak az apró ráncok, amik a szeme körül voltak.

 - Emeliija Niinimäki – mondtam tömören, majd megráztam a kezét. Miután helyet foglaltunk, jelentőségteljesen néztem Kimire, aki csak megrázta a fejét. Fogalmam se volt arról, hogy ezzel mit akart nekem mondani, jelezni.

 - Mivel foglalkozol, Emeliija? - kérdezte Sonia, miután egy kicsit felém fordult.

 - Mérnök vagyok a Red Bullnál – mondtam semlegesen, majd elkezdtem az itallapot böngészni. Kellett valami rohadt erős pia, mert biztos voltam abban, hogy tiszta fejjel nem nagyon fogok tudni sokáig itt jó pofizni vele.

 - És milyen mérnök?

 - Gumikért felelős – adtam meg neki a válaszomat a lehető legbővebb változatban. Rá is mosolyogtam, hogy ne tűnjek akkora bunkónak. – Elnézést – intettem le az egyik pincért, aki az asztalunk felé járt. – Hozna nekem egy whisky-t? – kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. – Ti kértek valamit inni? – fordultam Kimi és Sonia felé. Ők csak vizet kértek. El is gondolkoztam azon, hogy nekem is azt kéne innom, de maradtam inkább a whisky-nél.

 - És te mivel foglalkozol? – fordultam Sonia felé, aki mint szerintem mindig, most is csak vigyorgott.

 - Pszichológus vagyok Angliában.

 - És szereted a munkád? – kérdeztem tőle, miközben az ujjaimat összekulcsoltam, és az állammal a kezemre támaszkodtam. Ha előre tudtam volna, hogy a nő fél órán keresztül, megállás nélkül dumálni fog nekünk mindenféle történetekről, akkor inkább csöndben maradtam volna. Ahogy elnéztem, Kimi-t még le is kötötte a nő dumája. Nálam nem aratott ilyen nagy sikert. 5 perc alatt meguntam, és egyfolytában azon agyaltam, hogy hogyan tudnám magam kinyírni. A nagy gondolkozások közepette megszomjaztam, így éppen rendelni akartam magamnak valami erősebb piát, mikor megpillantottam Heikki-t a pultnál, aki éppen minket nézett.

 - ,,SEGÍTS!” – tátogtam neki. Háromszor is meg kellett ismételnem ezt az egyetlen egy szót, mert nem tudta egykönnyen leolvasni a számról a betűket. Miután megértette, hogy mit is szeretnék tőle kérni, lepattanta a bárszékről, majd odasétált az asztalunkhoz.

 - Elnézést a zavarásért – szólalt meg angolul, miután megállt mellettem. Sonia kénytelen volt félben hagyni az egyik történetét, ami azt hiszem egy viccesen sikerült randiáról szólt. Nem voltam biztos benne, hogy arról beszélt, mert körülbelül 10 perce figyeltem rá oda utoljára. – Em, mindenhol téged keres Christian – fordult felém.

 - Vajon mit akarhat tőlem ilyenkor? – kérdeztem értetlenül, majd felálltam az asztaltól. – Bocsássatok meg nekem, de a főnökökkel nem szabad kekeckedni – mondtam egy apró nevetéssel egybekötve. – Remélem nem gond, ha megkeresem Horner-t?! – néztem először Kimi-re, majd Sonia-ra. Mind a ketten nemlegesen megrázták a fejüket, de ahogy elnéztem Räikkönen arcát, nagyon nem tetszett neki ez. – Bocsássatok meg nekem – mondtam nekik, majd Heikki után indultam, aki már az étterem ajtajában állt. – Imádlak – mondtam neki egy nagy sóhaj után, mikor már a liftben álldogáltunk. Egy ölelést és egy puszit is kapott tőlem azért, mert kimentett.

 - Miért vacsoráztál te Kimi-vel és azzal a nővel? – kérdezte értetlenül, miután beértünk a szobámba.

 - Nem vacsoráztam velük, mert egy falatot se ettünk, mert nem hozták ki a kajánkat. Kilyukad a gyomrom – mondtam nyöszörögve, miközben elterültem az ágyamon. Heikki kivette a telefont a kezemből, amivel vacsorát akartam magamnak rendelni.

 - Menj, fürödj le. Én addig rendelek neked valamit – mondta, majd megtolt a picike fürdőszoba felé.

 - Heikki – hajoltam ki az ajtón, miután a csupasz testem köré tekertem egy törölközőt. Finn társam érdeklődve nézett felém, miközben a vállával a fülénél tartotta a telefont. – Köszönöm – mondtam neki mosolyogva, mire küldött nekem egy levegőbeli puszit, majd visszahessegetett a fürdőbe.

Gyorsan lemostam magamról a piszkot, ami a nap folyamán rám ragadt, majd a hajamat is átmostam. Miután végeztem a zuhanyzóban, megtöröltem magam mindenhol, majd belebújtam egy bugyiba, és az alváshoz kiválasztott hokis mezembe, majd kisétáltam a szobába.

 - Mikor jön a kaja? – kérdeztem Heikkitől miközben az ujjaimmal az összegubancolódott vizes tincseimet próbáltam kibontani.

 - Ott van – mutatott nevetve az asztal felé. Egyből odaszaladtam, majd a tálcát a kezembe kaptam, és leültem Heiki mellé, aki az ágyamon terpeszkedett. – Jesse keresett, míg zuhanyoztál – szólalt meg pár perc múlva.

 - És mit akart? – kérdeztem tőle kicsit komolyabban. Újra az elmémbe szöktek a délelőtti szavai. Ma se beszéltem semmit Lexi-vel, és ezzel csak nőtt bennem a lelkiismeret fulladás.

 - Bocsánatot kérni, ha jól vettem ki a szavaiból – mondta egy kis gondolkozás után. – Mit mondott neked, ami miatt ilyen elkenődött képet vágsz? – kérdezte, miközben vizes szőke tincsemet a fülem mögé tűrte, ami belelógott a szemembe.

 - Olyan dolgokat, amik teljes mértékben igazak – mondtam neki, majd bekaptam egy tésztadarabot. Persze ennyivel nem elégedett meg. Minden el kellett neki mesélnem. – Szar barátnő vagyok. Szar gyerek. Szar munkatárs. Mindenben szar vagyok.

 - Ez nem igaz. Hallod? Ez nem igaz – mondta miután az arcomat maga felé fordította. – Szarul érzi magát, hogy nem tud segíteni Lexi-nek, és a fezsültség, ami benne volt, azt rajtad verte le. De nem gondolt semmit se komolyan.

 - Minden igaz volt, amit mondott! – csattantam fel. – Leszarom mostanában a körülöttem lévőket. Lexi-vel szinte sose szoktam már úgy hülyülni, mint például tavaly, és anyámékat se láttam az újév első napja óta. Ha felhívnak, akkor is 5 perc alatt lezavarom velük a beszélgetést. Szar barátnő és szar gyerek vagyok. Ezen nincs mit szépíteni. Teljesen kifordultam magamból. Ez nem én vagyok, Heikki – mutattam magamra, miközben kicsit kétségbeesetten néztem a trénerre. – Mi a franc ütött belém az elmúlt időszakban? – kérdeztem tőle, mintha tudhatta volna a választ. Megrázta a fejét, majd meg akart szólalni, de kopogtattak a szobám ajtaján.

 - Egyél – mutatott a tányérom felé. – Majd én kinyitom – mondta, majd felpattant az ágyról és az ajtóhoz sietett. Miután kinyitotta, hátrált egy lépést, majd végignézte, ahogy Kimi besétált előtte a szobámba.

 - Tudod, baszottul nem bírom, mikor átcseszik a fejem – ordította mondatát a képembe. – Még hogy Horner téged keres – nevetett fel gúnyosan. – A drága főnököd még maga se tudott arról, hogy keresett téged! Mikor mondtam neki, hogy éppen utána járkálsz, hogy megbeszélhesse veled, amit akart, totál hülyének nézett! Ahogy te is! Komolyan azt hitted, hogy nem fogok arra rájönni, hogy csak le akartál lépni? Beleegyeztél abba, hogy mindent megbeszéljünk vacsora alatt, erre leléptél – kiabálta.

 - Halkabban is lehetne – morogta Heikki, miután bezárta az ajtót, és Kimi mellé lépett.

 - Te ebbe ne szólj bele! Neked nem osztottam lapot! – ordított rá Kimi, majd alaposan végigmérte.

 - Nem maradtam ott, mert nem volt kedvem annak a nőnek a hülyeségeit hallgatni! És nem azért mentem oda le, hogy vele elszórakozzak, hanem hogy veled beszélgessek – mutattam rá idegesen, majd meglöktem egy kicsit a mellkasánál. – És most tűnés – nyitottam ki neki az ajtót. 

Díj + 13. rész

Sziasztok :D
Eredetileg a 13. részt csak kedden akartam hozni, de mivel készen lettem vele, így egyből hoztam is nektek. Most belelendültem az írásba, így lehet, hogy nem 1 hetente lesznek megint részek, hanem 3-4 naponta. (Az előre megirkálásról meg leszoktam időközben, mert folyton átírom a részeket, miután elolvasom őket) :D

~ A díj ~

A szabályok: 
- Említsd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
- Válassz ki maximum öt! bloggert akiknek továbbküldöd a díjat, és utána röviden indokold meg, miért éppen ő érdemes szerinted erre a díjra!
- Hagyj üzenetet a választottak blogján a díjról!- Végezetül válaszolj meg öt egyszerű kérdést, amelyek a következők:♥ Ki vagy mi inspirál Téged elsősorban abban, hogy blogot vezess/írj?♥ Melyik a kedvenc dalod jelenleg, amelyet nap mint nap meghallgatsz? (előadó, számcím, youtube link)♥ Ha választhatnál egy helyet a világon, hol élnél most a legszívesebben és miért?♥ Mi volt tegnap az utolsó gondolatod elalvás előtt?♥ Ha eltölthetnél egy estét egy híres emberrel (legyen élő vagy már elhunyt) kit választanál és miért pont őt?


 ~ Köszönöm szépen a díjat Korinak :)
 ~ Kérdések: 
♥ Ki vagy mi inspirál Téged elsősorban abban, hogy blogot vezess/írj?
Maga Kimi és a Forma-1. Sokszor mikor a szobám falára nézek, és találkozok a finn arcával (ami elég gyakran megesik), akkor egyből beindul a fantáziám, és úgy érzem, egyszerűen írnom kell. Vagy mikor Forma-1-et nézek, és megpillantom Adrian Newey-t, akit a világ legnagyobb zsenijének tartok, akkor elönt egy olyan érzés, hogy mérnök akarok lenni, és ezt az érzést Emeliija(á)-n keresztül ki is élhetem. 
♥ Melyik a kedvenc dalod jelenleg, amelyet nap mint nap meghallgatsz? (előadó, számcím, youtube link)
Eminem, Ludacris és Lil Wayne közös száma a ,,Second Chance" a kedvenc számom, amit szinte minden órában meghallgatok, ha éppen nem alszok. Eminem és Ludacris a kedvenc előadóim alapból, és bírom az ilyen számokat. 
♥ Ha választhatnál egy helyet a világon, hol élnél most a legszívesebben és miért?
Vagy Londonban, vagy Münchenben, vagy Madridban, vagy Rio de Janiero-ban, attól függ milyen kedvem van. Ha éppen esőre, és angol akcentusra vágyok, akkor Londonban laknék. Ha a spanyol hadarásra és paellara, valamint a tipikus spanyol erkélyek látványára éhezek, akkor Madridot választanám. Ha a német nyelvre vagy arra az érzésre vágyok, ami akkor önt el, mikor Németországra gondolok, akkor Münchenben lennék legszívesebben, ha pedig meghallok egy Gustavo Santaolla számot (pl. Babel), amik nagyban hasonlítanak a Fast 5 elején hallható Cristo Redentor számra, akkor egyből Rio de Janeiro-ba repülnék. 
♥ Mi volt tegnap az utolsó gondolatod elalvás előtt?
Az, hogy milyen helyet válasszak ki magamnak a mai napra, futás céljából.
♥ Ha eltölthetnél egy estét egy híres emberrel (legyen élő vagy már elhunyt) kit választanál és miért pont őt?
Rengeteg kérdésem lenne Zidane-hoz, John Terry-hez, David Coulthard-hoz vagy éppen II. Erzsébet királynőhöz, de azt hiszem James Hunt lenne az, akivel elbeszélgetnék, ha még élne. Érdekel, hogy ő milyen érzésekkel ült akkor az autóban, és milyen véleménnyel lenne a fia karrierjéről. Megkérdezném tőle, hogy miért volt annak idején annyira laza, és azt hiszem kifaggatnám, hogy milyen érzés az neki, hogy Kimi sisakján szerepel a neve, és hogy tavaly az övéhez hasonlót hordott egy futamon. Ez neki büszkeség, vagy éppen rossz érzés?
~ Akiknek küldöm a díjat:
Egyeském - Szeretem olvasni Csajszika történeteit. Amilyen részeket elküld nekem, azzal le tud kötni, ami nagy szó. És ezzel a díjjal remélem kicsit biztatom, hogy bátran írjon, és ne kételkedjen magában. 
Akiknek még ezt elküldeném, azok már nem egyszer kapták meg ezt a díjat, szóval ha nem gond, akkor csak Csajszikának küldeném ezt. 

~ A 13.rész ~

 - Csak én érzek füst szagot? – fordultam Rocky felé. Fél 4 volt, és mivel sok munkája volt a franciának az időmérő előtt, így vállaltam, hogy kint maradok vele a pályán, és segítek neki mindenben. Már 5 perce éreztem az orromat irritáló, erős szagot.

 - Nem – nézett rám lassan, majd hiperszonikus sebességgel felugrott a kanapéról. Az étkezőbe vezető lépcsőkön lerohant. Mindvégig követtem, és szinte egyszerre robbantunk ki a home-unk ajtaján. Fullasztó füst terjengett a paddock azon részén, ahol mi voltunk. A szél a Lotus motorhome-ja felől fújta felénk a füstöt. Rocky egyből elkezdte kifaggatni az embereket, hogy mi történt. Hamar megtudtuk, hogy a Lotus azon épületrésze gyulladt ki, ahol a pilóták pihenői vannak, és ahol a vendégeket szokták fogadni. Odamentünk mi is segíteni. Rocky fontos iratokat cipelt a kis utca egyik oldaláról a másikra, míg én a pilóták bukósisakjait, és egyéb felszereléseit próbáltam meg egy lánnyal megmenteni. A tűzoltók voltak azok, akik a szobákból kihozták a védőfelszereléseket. Eleinte be se akartak menni értük, de ezek fontos kellékeik egy versenyhétvégének, így ketten gyorsan beszaladtak a fiúk dolgaiért. Kimi egyik bukósisakja odaveszett, de szerencsére a pótsisakja megúszta a tüzet.

 - Szépen be van gyulladva a szeme, kisasszony – mondta egy sor hümmögés után a Lotus dokija, aki már több, mint 10 perce azon van, hogy engem reggel tiszteletére, felbosszantson. Már vagy ezerszer elmondtam neki, hogy rendesen látok, csak egy kicsit viszket a szemem, de ő nem engedett sehova se, miután Eric elkapott a boxutcában, mikor reggelizni indultam. Látta, hogy a szememet dörzsölgettem, és egyből a szívére is vette ezt, hiszen a hajnali tűz füstje miatt gyulladt be a szemem.

 - Doki, ha nem enged el fél percen belül, akkor iszonyatosan nagy botrány csinálok – mondtam neki keményen, mire felnevetett. Iszonyatosan felidegesített, így felálltam a műbőrrel bevont vizsgálóágyról, majd az ajtó felé igyekeztem. Éppen ki akartam lépni rajta, mikor nekicsapódtam, egy kemény mellkasnak. Fel se kellett néznem ahhoz, hogy beazonosítsam az embert, akinek neki mentem. Illat alapján felismertem az illetőt. – Engedj ki – mondtam neki, miután felnéztem rá.

 - A szemeid tiszta vörösek – mondta, majd a kezét az arcomra simította, de egyből el is ütöttem onnan.

 - Kimi, kérlek, tartsd itt, míg megkeresem a Cirkusz szemészét – mondta a pilótának a doki, majd magunkra hagyott minket. Räikkönen az ágy felé terelt, ahova azonnal vissza kellett ülnöm. Én az állás mellett szavaztam, de Kimi felpakolt oda, mint egy 5 éves kis taknyost, és beállt elém, a két lábam közé. Egyfolytában bámult, ami egy idő után nagyon zavaró volt. Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de ez csak rövid ideig sikerült. A két kezét az arcomra tette, így kényszerítve engem, hogy rá nézzek.

 - Köszönöm, hogy segítettél a csapatomnak hajnalban – mondta. Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet. – Ma este esetleg velem vacsoráznál? Ezzel meghálálhatnám, azt, amit ma tettél a csapatomért, és beszélgethetnénk.

 - Kösz, inkább nem – vetettem oda neki lazán. – Apropó. Hol hagytad a drága Sonia-dat? – kérdeztem tőle epésen. Ahogy az utolsó mondatom elhagyta a számat, egy bazi nagy vigyort öltött magára a pilóta. Nem tudtam hova tenni ezt a reakcióját, és azt hiszem ez meg is látszódott az arcomon elég rendesen.  – Most mi a francot vigyorogsz? – kérdeztem tőle ingerülten.

 - Le ne harapd a fejem – tette fel nevetve a két kezét. – Este akkor velem vacsorázol?

 - N-E-M – betűztem el neki még egyszer a válaszom. – És örülök, hogy ilyen jó kedved van. Netalántán Sonia tehet erről a jókedvről? – kérdeztem tőle gúnyosan, mire hangosan felnevetett. Legszívesebben felpofoztam volna.

 - Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte, miután leült mellém az agyra. Kicsit távolabb csúsztam tőle, de amint megmozdultam, egyből mellém araszolt.

 - Kire? Rá? Viccelsz velem? – tudakoltam tőle megjátszott nevetéssel. Fejét nevetve csóválta meg mellettem.

 - Szóval, velem vacsorázol? – kérdezte komolyabban, miközben a két szemével rabul ejtett.

Nem tudtam, hogy mit kéne neki erre válaszolnom. Legszívesebben vele vacsoráznék, mert akkor mindent megbeszélhetnénk, másrészről nincs kedvem emberek előtt megvitatni a dolgainkat, mert tuti, hogy veszekedésbe fog megint az egész torkolni. Fogalmam se volt arról, hogy mit is kéne tennem. A szemeimet lecsuktam, mert iszonyatosan égtek már, és a kezemmel az orrnyergemet masszíroztam, miközben egyfolytában csak agyaltam. Nem sokat segített nekem ebben az, hogy Kimi a hátamat elkezdte simogatni, miután kicsit előrébb dőltem, hogy a térdeimre támaszkodjak.

 - Nem – mondtam neki, majd a két talpamra álltam. – Nem vacsorázok veled – mondtam neki semleges hangon, majd az ajtó felé igyekeztem. – Mond meg kérlek a dokitoknak, hogy a szemészt küldje át a motorhomu-unkba. Ott várok majd rá – fordultam Kimi-vel szembe, majd kinyitottam az ajtót, aztán távoztam.

Miközben a paddockban sétáltam a home-unk felé, legbelül magamat szidtam, hogy nem voltam képes elfogadni az ajánlatát. Magam se tudom, hogy miért mondtam neki nemet. Talán azért mert tényleg nem akartam vele többet veszekedni és próbáltam így elmenekülni az egész beszélgetés elől. Vagy azért, mert kettesben kellett volna vele lennem.

 - Jó hülye vagy – jött be az orvosi vizsgálóba az öcsém. Dr.Schumann már 10 perce tartott engem ott, és a szememet vizslatta. Kérdőn néztem fél szemmel Jesse-re. A doki egyből fújtatott egyet, ezzel is jelezte nekem, hogy rá figyeljek, ne az öcsémre. – Meg kéne hallgatnod Kimi-t, hogy mit miért tett – mondta finnül. Ahogy a szemészt elnéztem, egy szót se értett abból, amit a testvérem mondott nekem. Mázlija van Jesse-nek, mert máskülönben, megöltem volna a mondata után.

 - Mert te tudod, hogy mit akar nekem mondani, mi? – kérdeztem tőle morogva.

 - Igen tudom. Tegnap este beszélgettünk, és elmondta nekem, hogy mit miért tett. Ha meghallgatnád, nem haragudnál rá, és megbocsájtanál neki. De nektek nőknek beszélhet az ember. Makacsabbak vagytok, mint egy öszvér – forgatta meg látványosan a szemeit. – Beszélned kell vele. Ma este – mondta határozottan. – Ha te nem akarsz elmenni, akkor, ha kell, majd a vállamon cipelve foglak oda elvinni, de beszélni fogsz ma Kimi-vel, és helyre rakjátok majd a dolgaitokat!

 - Nekem te ne parancsolgass! Inkább törődj a saját életeddel, ne az enyémmel. Keress magadnak egy barátnőt, vagy szedd fel Lexi-t és végre hagyj engem békén! – mondtam neki felemelt hanggal. A szemész, aki előttem ült, megállt a tevékenykedéseimben, és kicsit hátrébb húzódott tőlem.

 - Már meg volt képzeld el! – mondta gúnyosan a szemembe Jesse. – Lexi és én járunk. Sőt már elég régóta. Jó kis barátnő vagy. Azt se veszed észre, hogy a legjobb barátnőd az öcséddel jár. Sőt, semmit se veszel észre, ami Lexi-vel történik. Az elmúlt időszakban teljesen leszartad. Mindig csak nyavalyogsz neki, és csak akkor vagytok együtt, mikor piálni mentek a hülye szerelőitekkel. Tudod milyen szarul érzi magát, hogy nem tud neked segíteni? Hogy így, tehetetlenül kell végignéznie azt, hogy te szétszeded saját magad?  Mindenkit leszarsz az utóbbi időben. Nem csak neked vannak problémáid, nővérkém. Mindenkinek vannak. Ha néha hazatoltad volna a drágalátos, elkényeztetett segged, akkor tudnád, hogy otthon is mi folyik. Hogy Krissu miket csinál, és hogy ezzel anyáékat hogy kiborítja. Őket is leszarod, ahogy mindenki mást – vágta a képembe a fájó igazságot. Az utóbbi időben tényleg elhanyagoltam Lexi-t. Nem akartam vele ilyet tenni, de a társaságommal csak elrontottam volna a kedvét, amit nem akartam, de úgy látszik, hogy így is csak ártottam neki. A torkomban egy nem is olyan kicsi gombóc kezdett el fojtogatni. A szemeimet a sós könny szinte szétmarta, ami nem sokkal később az arcomon is végigfolyt. – Sírj csak. Nem hatsz meg – mondta idegesen Jesse, majd kicsörtetett a vizsgálóból. Dr.Schumann lassan gurult vissza elém.

 - Jól van, kisasszony? – érdeklődött kedvesen.

 - Nem tudom. Nem tudok már semmit se – mondtam neki suttogva, majd elfogadtam a papír zsebkendőt, amit felém nyújtott.

A szemembe valami krémez nyomott miután abbahagytam a sírást. Addig a vizsgálóban kellett feküdnöm, míg már nem láttam homályosan a krémtől. Csepegetett a szemembe, majd a kezembe nyomott egy szemüveget, amivel a szabadedzések ideje alatt a monitorokat követhettem. A fiúk cukkoltak miatta először, de mikor látták, hogy nincs jó kedvem, békén hagytak.

A mai szabadedzések alatt Mark gumijait kellett figyelnem, míg Ed Sebastianét vizslatta. Jon közöttünk ült, és odafigyelt mindkét kocsi gumijaira, azok állapotára. Mind két pilóta más-más terv szerint körözgetett a pályán. Marknak mára 6 mért körös kisfutamokat kellett teljesíteni a pályán, hogy megnézzük a gumik mennyire kopnak ezen a pályán. Az első kettőben, a felvezető körök után, nyomnia kellett a gépet, majd szépen fokozatosan visszavett a tempójából. Az utolsó két köreiben például már nem használhatta a DRS-ét se, amivel amolyan versenyszimpulációt akartunk látni, így szimulálva a versenyt, amikor épp egyedül autózik, hiszen ez alacsonyabb végsebességet, de rövidebb féktávokat jelent. Seb ugyanezeket csinálta, csak ő már a KERS-ét is használhatta. A fiúk mikor visszahívták Markot a boxba, akkor Chris és Lee a fenéklemez kopását vizsgálták meg, hogy a hasmagasságot jól lőtték-e be, míg én a gumik állapotát néztem meg, és közben jegyzeteltem az adatokat, amiket a RTS (Racing Tire System) rendszer segítségével kaphattam meg. Mikor Mark újra a pályára gurult, akkor már a leszorítóerőt kellett megtalálunk a kocsin. Ahogy lejjebb állították a szárnyat, nagyobb volt a leszorítóerő a kocsin, így a végsebesség is csökkent, és a gumik is jobban fogytak. Ciaron 2-3 körönként behívta az ausztrált a boxba, hogy állítsanak a fiúk a szárnyon. A gumikra kicsit nem figyelt oda, így nekem kellett őt emlékeztetnem arra, hogy azokat is jó lenne ha figyelembe venné. Keveset kommunikált velem, ami feldühített, mert Rocky-val folyton egyeztetünk, mikor együtt kell dolgoznunk. Ezért is utálok Pilbeam kezei alatt tevékenykedni. Figyelmetlen és sokszor szétszórt. Csoda, hogy egyáltalán tudja, hogy hol van.

 - Ez itt nem nyolc, hanem három – mutatott először a monitorra, majd az előttem lévő lapra Jon, miután rossz információt közölhettem Ciaron-nal.

 - Az ott egy nyolcas – mondtam neki határozottan. Kicsit homályosan láttam a monitort. Miután levettem a szemüveget a fejemről, még rosszabbul láttam mindent.

 - A szemed megint vérvörös. Átveszem a helyed, jó? – kérdezte, miközben felállt. Egy szó nélkül engedtem át a helyemre.

Jon szólt Ciaron-nak, hogy ő fog helyettem vele trécselni. Christian ahogy ezt megtudta, lepattant a pitwall-nál álló székéről, majd hátra vágtatott hozzánk.

 - Mennyi baj van veled idén te lány – nevetett fel, miután beért hozzánk. – Tényleg csúnya a szemed. Ilyen érzékeny a füstre? - kérdezte, miután leültetett magával szembe a boksz mögött. Két már szarrá használt gumikra ültetett rá engem.

 - Eddig még soha nem kellett égő épület közelében cuccokat mentenem – mondtam neki.

 - A dokitól kérj szemcseppet, és ha kell menjetek be a kórházba. Nem akarom, hogy valami bajod legyen. Gyere, megbeszélem vele – mondta, majd felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsem a gumikról.

Morogva sétáltam mellette, mert neki a pitwall-on kéne ülnie. Minden egyes ilyen megszólalásom után, csendre intett. A dokinkat sehol se találtuk, így felküldött a központba, a szemészhez. Meg kellett várnunk a szabadedzések végét, és csak azután mehettünk a kórházba. Ott egy másik szemész nem csak a két szemével, hanem gépek segítségével is megnézte, hogy mi a helyzet velem. Végül ő is megállapította, hogy csak kiszáradt a szemem a sok füst miatt, és szépen a dörzsöléssel sikerült kicsit nagyobb bajt okoznom. Felírt nekem egy nedvesítő szemcseppet, és egy krémet is, majd kitisztította a szemem, majd a jobb szememet le is ragasztotta, mert azt nagyon hazavágtam. Nem akarta, hogy bármiféle szennyeződés belemenjen, ezért fordult ehhez az eszközhöz. Szerencsére nem ilyen hercegnős, meg Micimackós ragtapasszal fedte el a szememet, hanem egy gézlappal, amit odaragasztott a fejemhez.

 - Vigyázzon – fogta meg a karom Dr.Schumann, miután sikeresen nekimentem a szálloda üvegajtajának.

 - Doki, elhiheti, hogy vigyáznék, ha látnék rendesen – förmedtem rá, kicsit idegesebben a kelleténél. – Bocsánat – mondtam neki, miután rájöttem, hogy paraszt voltam vele. Legyintett egyet, majd miután emlékeztetett, hogy holnap reggel mennem kell hozzá, hogy a szememről leszedje a tapaszokat és a gézt, visszament a pályára.

A szobám ajtajával meggyűlt a bajom. Már azon voltam 10 perc után, hogy inkább kint leülök a folyosón, mikor valaki kivette a kezemből a kártyát, majd eltolt az ajtó elől. 

12. rész

A fejemet csóválva ültem le a szórakozóhely teraszán. Le kellett nyugodnom, és a legjobb hely erre ez volt. Egyetlen egy ember se volt kint rajtam kívül, bár épp eszű lény nem ül ki a hidegbe. Jól tudom már magamról, hogy én nem tartozok közéjük. Ezt az elmúlt hónapokban megtanultam. Hülye vagyok most is, mert nem tudok nem a finnre gondolni. Akármennyire gyűlölöm, nem tudom már magamnak tagadni, hogy a közelében teljesen elvesztem a fejem, és a testem is meghülyül. Sajnos jól tudom, hogy ez miért van, de ennek nem lenne szabad így lennie. Nagyon nem.

 - Te hülye! Te hülye! Te hülye! Te hülye! – motyogtam a két kezembe, amikkel a fejemet támasztottam. – Akkora egy orbitálisan nagy barom vagy, Emeliija – folytattam saját magam szidását, hangosan. Ha valaki hallana engem, tuti skizofrénnek gondolna. – Elment az a kevéske maradék eszed is. Gratulálok – morogtam. Felálltam a székből, melyben már percek óta terpeszkedtem, majd a korláthoz sétáltam. Melbourne csodálatos este. A város fényei az óceán vizén visszatükröződnek, és megvilágítják a vízen fekvő hajókat. Ez a 2. kedvenc versenyhelyszínem az egész naptárban, mert ezt a nagydíjat várom a legnagyobb izgalommal, és az első munkanapok mindig a legjobbak egy adott szezonban. Kenny és Jon is így vélekedik, ahogy én. A többiek mind Abu Dhabi, és egyéb, fényűzésekkel teli helyek jönnek be leginkább. Abban viszont egyet értünk mindannyian, hogy Monte Carlo-t imádjuk a legjobban. A hely varázslatos, izgalmasak az ott megtartott versenyek, és egész hétvégén csak bulizunk. Ahogy arra a helyszínre gondolok, ezer és egy élmény játszódik le egyből a szemem előtt. Az egyikbe annyira belemerültem, hogy a külvilágot is kizártam, így nem hallottam, hogy valaki csatlakozott hozzám.

 - Meg fogsz fázni – hallottam meg a rekedtes hangot. Átkoztam magam, hogy nem figyeltem oda, és hagytam, hogy Kimi ilyen közel sétáljon hozzám. A mellkasa súrolta a hátamat. Minden egyes lélegzetvételét éreztem ott, és a forró levegő, ami elhagyta a száját, az a tarkómon süvített végig.

 - Ez az én dolgom – mondtam neki érzelemmentesen. – És finn vagyok. Bírom a hideget.

 - Attól még megfázhatsz – mondta, majd rám terítette a bőrdzsekijét, ami átvette már az illatát. Amilyen gyorsan csak tudtam, lehámoztam magamról, és Kimi kezébe nyomtam, miután szembefordultam vele. El akartam lépni előle, de a kezemnél fogva megragadott, és a korláthoz tolt. Szinte odaszegezett. – Beszéljünk meg most mindent, kérlek. Neked is, és nekem is szar ez a helyzet.

 - Nem vagyok rád kíváncsi. Érted? Nem kell nekünk semmit se megbeszélnünk. Csak hagyj békén, és engedd, hogy nyugodtan végezzem a munkám.

 - Nem azért feküdtem le veled, mert a fiúkkal volt az a hülye fogadásunk, amit megjegyeznék, hogy el is felejtettem az este folyamán – mondta. Mintha a szavaim süket fülekre találtak volna. Miközben próbált a korlátnál tartani, folytatta: - Ezerszer megbántam már, hogy voltam olyan hülye, hogy belementem Toni és a srácok hülyeségébe. Ég most is a pofám amiatt, ahogy bántam veled. El kell hinned nekem, hogy nem azért feküdtem le veled. Kezdtem én is sokkal többet érezni irántad, és ezért tettem meg – mondta. Egész végig a szemet fürkészte, de én nem voltam képes arra, hogy a meghatározhatatlan zöldes árnyalatú íriszébe nézzek. Az arcomra simította a két kezét, és felemelte egy kicsit a fejem, hogy ránézzek. Közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink már súrolták egymást, de én eltoltam magamtól. Minden erőmre szükségem volt, mert saját magamat is le kellett győznöm, nem csak Kimi fizikai erejét.

 - Egy fogadás tárgyává tettél engem, mint egy lovat. Soha, de soha nem tettek még velem ennyire megalázó dolgot – mondtam neki suttogva. A torkomban lévő gombóc megakadályozott abban, hogy egy oktávval magasabb hangot kiadjak magamból. – Ha tényleg többet éreztél volna irántam, nem tettél volna ilyen fogadást – zártam le a kis beszédemet. Elléptem előle, majd besétáltam az ajtón. Kenny-nek szóltam a pultnál, hogy visszamegyek a szállodába, szóval ne keressenek majd. Heikki és Sebastian mellette álltak. Mind a ketten furán néztek rám. A német meg akart szólalni, mikor a szememből kibuggyant egy könnycsepp, de nem hagytam neki. Hátat fordítottam nekik, majd elindultam kifelé a klubból.

Bő félóra alatt értem vissza a szállodába, ahol találkoztam Rocky-val. Vörös szemeim láttán nem hagyott békén, és folyton jött utánam. A szobámban is faggatatott, miközben a cuccaimat pakoltam össze, hiszen holnap reggel indulunk Malajziába, és nem akartam mindent hajnalban beledobni csak az utazótáskámba. Miközben a pólóimat, és a nadrágjaimat szépen összehajtogatva betettem a táskámba, elmeséltem a Kimivel közös kis sztorimat a franciának. A csapatnál azt hiszem Guill a pótapukám, aki mindig meghallgat és segít ha bajban vagyok. Sokat szoktunk beszélgetni. Mikor idekerültem ő volt az, aki a legkevésbé bírt engem, mert fiatal voltam, és lány. Örülök annak, hogy ma már elfogad engem, és kijelenthetem, hogy szeret is.

 - Megverjem? – kérdezte, miután leültem mellé. Percek óta csöndesen léteztünk egymás mellett, így ez a hirtelen jött mondata megnevettetett. – De most komolyan! – mondta vigyorogva. – Rocky a becenevem, így biztos tudok olyan jól KO-kat kiosztogatni, mint Balboa.

 - Guill, te nagyon hülye vagy – mondtam neki nevetve.

Aznap este voltam képes csak arra, hogy nevessek. Az elkövetkezendő napokban csöndesen üldögéltem sokszor egyedül a szobámban. A minket Malajziába szállító gépen is egyedül kuksoltam hátul, ahol Marko és Dietrich szoktak lenni. A nagyfőnököktől fejfájásra, és rossz közérzetre hivatkozva kértem engedélyt arra, hogy hátul maradhassak, mert a fiúk túl hangosan voltak nekem elől. Nem sűrűn szoktam tőlük szívességet kérni, és ha ezt megteszem, akkor is alapos okom lehet rá, így egy szó nélkül leülhettem a kényelmes bőrszékek egyikébe. A fülesemet bedugtam a fülembe, és próbáltam egy kicsit aludni.

Malajziában keddre kimenőt kaptunk, amit a fiúk a medencézéssel töltöttek el. Én is lementem velük a medencékhez, de a parton ültem, és könyvet olvastam, ahogyan Ed is. Nem volt kedvem úszkálni, és a fiúkat is leintettem, hogy éppen havi bajaim vannak. Persze ez nem volt igaz, de így legalább békén hagytak, és nem nyaggattak. Rocky feltűnően sokszor keveredett mellém. Az esetek nagyon nagy részében ő beszélt csak, én pedig hallgattam azt, amit mondott. Sebastian és Heikki a nyakamra járta, hogy megtudják miért sírtam vasárnap a buliban. ,,Magánügy” címszóval lerendeztem őket, bár nem fogták fel elsőre, hogy nem fogok velük beszélni erről. Sebastian rám küldte először a szerelőket, majd Helmutot, végül Christian is behívott magához egy kis beszélgetésre. Mindenki szerint túlságosan is csöndes voltam. A csütörtökön, az eligazítások napján betelt nálam a pohár.

 - ELEGEM VAN! – álltam fel ordítva a helyemről, mikor már Britta és Katie is azzal nyaggatott, hogy mi a bajom. – Nincs kedvem semmihez se. Ennyi bajom van. Nem igaz, hogy nem lehet békén hagyni az embert legalább öt percre. 3 napja az ideimre mentek. Tudom, hogy csak segíteni akartok nekem, de nem kell. Nem vagyok se spanyol, se olasz, se egyéb latinosabb beütésű ember, hogy a szenvedéseimnek hangot adjak. Magamban, csak és kizárólag magammal fogom majd megbeszélni a dolgaimat. Komolyan mondom, ha még egy ember megkérdezi, hogy mi a bajom, átrakatom magam a gyárba, ott legalább csend, és nyugalom van, és nem járnak folyton a nyakamra – mondtam emelt hangon, majd a boxba akartam indulni, de a home ajtajában az öcsémbe botlottam, aki kikerekedett szemekkel bámult rám. – Már csak te hiányoztál nekem – morogtam neki finnül, majd kiléptem az ajtón. A paddockban mindenki utánam nézett. Fura látványt nyújthattam, hiszen fújtatva trappoltam előre. Igazából nem tudtam, hogy hova is akarok menni, csak annyit tudtam, hogy nem akartam a csapatom közelében lenni.

Éppen az egyik kamion gumijánál ültem, mikor megjelent az öcsém, és Heikki. Felálltam, és el akartam futni előlük, mint egy 5 éves, de a tréner elkapta a kezem, és megakadályozott engem ebben.

 - Kimi miatt vagy ilyen igaz? Ő csinált valamit. – szólalt meg Jesse. Heikki értetlenkedve bámult rám.

 - Közöd, mint eszed. Semmi! – vágtam oda neki, majd kitéptem a kezem Heikki ,,karmai” közül, és elindultam a home-unk felé. A kamionok között megint eltévedtem egy kicsit, de a logók alapján be tudtam tájolni, hogy a paddock legszélén voltam. Mikor a pálmafákkal körbevett kis utcaféleséghez értem, már csak egyenesen kellett haladnom. Útközben szembe találtam magam Mika Salo-val, aki éppen Kimivel beszélgetett. Az ex-pilóta mosolyogva integetett nekem, így nem mehettem úgy el mellette, hogy ne köszöntem volna neki.

Mika és Kimi

 - Örülök hogy látlak, Emiliija – mondta Mika miután kezet fogtunk, és két puszit is adtunk a másiknak.

 - Én is, Mika. Asszony, gyerek? Mindenki jól megvan? – kérdeztem tőle mosolyogva.

 - Igen. Köszön kérdésed. A te szüleid, és az öcséd hogy vannak?

 - Jesse itt van, anyuék pedig élik a csendes kis életüket otthon. Élik a csendes kis életüket, míg a gyerekeik azon vannak, hogy ne legyen annyira csendes, és nyugodt az az élet – mondtam neki nevetve. – Ha nem baj én most megyek is, mert sok dolgom van. Ha akarsz ugorj be a boxunkba, és élvezd a Red Bull 5 csillagos vendégszeretetét – mondtam neki nevetve, majd két puszit után távoztam.

Büszke voltam magamra, hogy tudtam úgy Kimi közelében lenni, hogy levegőnek néztem, és nem foglalkoztam vele. Ezért adtam magamnak egy képzeletbeli piros pontot is.

Miután visszaértem a home-unkba, bocsánatot kértem mindenkitől. Helmut meg is dicsért, Didi pedig elmondta, hogy nem értette, hogy miért borultam ki, de értékelte, hogy bocsánatot kértem. Utána, büntetés képpen végig kellett hallgatnom egy újabb kalandját, amit próbált viccekkel teletömve előadni, de mint mindig, most is kikényszerített nevetéssel kellett ezeket díjaznom. 

Este felé a srácokkal lazítás képpen kimenőt kaptunk, így megcéloztuk a várost. Nem akartuk leinni magunkat, csak kicsit beszélgetni akartunk egy kis pia társaságában.

Éppen Kenny-vel leadtuk a rendelést újabb sörökre a pultnál, mikor tőlünk nem messze megpillantottam Kimi-t, aki egy szőke nővel beszélgetett, nevetgélt. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de legszívesebben odamentem volna, és a nőt a hajánál fogva végigráncigáltam volna az utcán, főleg azok után, hogy miközben édesen nevetett, Kimi kezét taperolta.

 - Ken, ki az a nő Räikkönennel? – kérdeztem mérnök társamtól, de közben végig a szöszi párost néztem.

 - Hol? – kérdezte, miközben szét nézett egyszer, majd kétszer, de nem találta meg őket.

 - 14 óránál – mondtam, miközben kifizettem a söröket.

 - Ja. Megvannak. Ha jól látom akkor Sonia-val van. Sonia Irvine-nal – mondta. Lassan bólintottam egyet, majd jobban szemügyre vettem a nőt.

Aha. Szóval Sonia Irvine …

11. rész

Az izmaim szinte égtek, ahogy a hideg tengerbe besétáltam egy kiadósabb futás után. Térdig gázoltam csak be az óceánba. Reggel fél 7 van, így a parton szinte alig látni valakit. Nincs nagyon sok kedvem emberek között lenni, így én ezt nem is bánom. Tegnap este a csapattársaim mind sajnálkozva kopogtattak be hozzám. Az első még jól is esett, de mikor már 35.-jére kellett ajtót nyitnom, hogy valaki megöleljen, és egy ,,nagyon sajnálom”-mal megajándékozzon, akkor kicsit kezdtem ideges lenni, és ember-allergia alakult ki nálam. Most ha valaki hozzám szólna, azt tuti elküldeném a fenébe. Nincs kedvem senkivel se jópofizni, mert csak azt tudnám velük most csinálni. Meglepő módon nem haragszok most Christian-ra, és Helmut-ra, hiszen a szabály, az szabály.

Ahogy a homokban üldögéltem, arra várva, hogy a lábam megszáradjon, és a zoknimat, valamint a cipőmet vissza tudjam venni. A szállodába vezető úton már nem futottam, inkább lassan sétálgattam csak. Nem volt kedvem semmihez se. Értesítettem Christian-t, hogy nem fogok ma kimenni a pályára. Az időmérőt kényelmesebb körülmények között tudtam a szobámból végignézni, mint a home-ban, mert a vendégeink folyton hangoskodnak, így ott nem lehet hallani semmit se a közvetítésből. Christian és Helmut háta mögött Ed-del Q1-2-3 alatt telefonos összeköttetésben álltam. Mindenről értesített, így nagyjából képben voltam azzal, hogy mi is történik a pályán. A fiaink nagyon csúszkáltak, ahogy szinte mindenki. Folyton a műfüveken ment el egy-egy gyorsabb kör. Alonso is elég szépen kicsúszott a kavicságyba. Hevesen mutogatott a pályabíróknak, hogy tolják vissza, de azt hiszem ő is érezte, hogy felesleges volt minden tette, hiszen ezt tiltja a szabály. Fél szemmel a csapatunkat figyeltem, a másik féllel pedig Kimi időeredményeit vizslattam, bár nem sokáig, ugyanis a Q1-ben kiesett. Kicsúszott az utolsó gyorskörén, így nem tudott javítani, valamint ha a morgásából jól lehetett kihallani, akkor a kormányával se volt minden rendben. Seb és Mark 6. valamint az 5. helyen végeztek, ami nem túl rózsás.

 - Ed a telemetriát nem tudod nekem lefotózni és elküldeni? – kérdeztem Hewett-től, miközben az egyik farmernadrágomat kerestem a ruha halomban, amit az ágyam közepére hordtam össze. – Ed! – szólítottam meg, miután nem válaszolt. – Lefotózod nekem őket?

 - Készülj fel lelkileg arra, hogy ha erről tudomást szerez Christian, akkor téged tuti megszívat a gyárban – hallottam meg drága franciánk hangját. Az életemet rá mertem volna tenni arra, hogy vigyorgott. Akkor szokott ilyen értelmetlenül artikulálni.

 - Eltiltottak a munkámtól, és unatkozok. És bocsánat, hogy segíteni akarok – morogtam a telefonba. – Meddig lesztek még a pályán?

 - Nem sokáig. Miért?

 - Akkor nem is megyek ki – dobtam le a földre a megtalált nadrágot, majd leültem az ágyra. – Rocky, nem akarok holnap a vendégekkel bájologni, és magyarázni nekik, mikor úgy se fogják felfogni azt, amit mondok nekik. A felük tiszta hülye a Forma-1-hez – mondtam már-már ingerülten.

 - Egy alkalom. Utána meg úgy is türtőztetni fogod magad, és nem kell majd eltiltani – mondta kuncogva, mire körülötte felnevetett pár ember.

 - Te csigazabáló fráter – mondtam felháborodottan, de egyből el is nevettem magam.

Miután Rocky biztosított arról, hogy nem fog egy árva szót se szólni erről Christiannak, bontottuk a vonalat. Éppen az interneten nézelődtem új hírekért, mikor jött egy üzenetem, hogy lépjek fel Skype-ra. Amint ezt megtettem, az öcsém már rám is szállt.

 - Megyek Malajziába – mondta vigyorogva, miután az összeköttetés létre jött közöttünk.

 - Nem, nem jössz – mondtam neki halál nyugodtan. – Edzéseid vannak, amiket nem hagyhatsz ki. Szóval szépen otthon maradsz, és nem fogsz engem idegesíteni.

 - De, megyek – mondta egy ezer wattos vigyorral az arcán. – Már a belépőm is megvan.

 - Miért ver a Sors engem veled? – nyögtem fel fájdalmasan, miközben elfeküdtem a párnák között. – És miért gondoltad úgy, hogy kijössz?

 - Mert régen láttalak már, és a drága szüleink aggódnak érted. Valamint Kimivel is beszélni akarok, és meg akarom nézni, hogy, hogy tudtok egymással dolgozni. Ja és Heikki-vel is régen dumáltam már. Kíváncsi vagyok, hogy mi van vele. Tényleg! Kimi és Heikki verekedtek már érted? Nagy harcban vannak a kegyeidért? – kérdezte röhögve a végét. Egy nem túl szép pillantással próbáltam a fejébe lyukat égetni, de ez nem jött össze.

 - Jesse, Kimi nem tud Heikki-ről, vagyis a közös múltunkról – mondtam neki. – Szóval jó lenne, ha te se mondanád el ezt neki.

 - Miért nem tud róla? – kérdezte értetlenül.

 - Mert nem és kész. Nem meséltem neki sokat róla, csak annyit tud, hogy réges-régen volt egy Heikki nevű barátom, aki hokizott, és ennyi. Nem szeretném, ha többet tudna róla. És ugye nem akarsz majd verekedni Kimi-vel, ha idejöttél? Így is elég nagy szarban vagyok – morogtam.

 - Nem, de mit csináltál? – kérdezte izgatottan.

 - Én nem csináltam semmit. Kimi volt az, aki valamit is csinált, és miatta ma se és holnap se dolgozhatok. El vagyok tiltva a saját munkámtól – motyogtam idegesen.

Persze, amint ezt elmondtam neki, részleteznem kellett, hogy mégis miért tiltottak el engem. Folyton kinevetett, és ezt egy idő után meguntam. Szó nélkül kapcsoltam ki a Skype-omat, és a laptopomat is.

Másnap reggel nyúzottan keltem. Nem volt megint semmihez se kedvem. A telefonomat még az este lehalkítottam így nem hallottam Christian 26 hívását, és Britta 6 darab üzenetét se. Fogmosás közben hívtam fel Horner-t, hogy miért akart engem felverni már hajnali 6-kor. Közölte velem, hogy kiskosztümbe kell vágnom magam, és a futam ideje alatt a home-ban kell majd szórakoztatnom a vendégeket, és magyaráznom nekik. Beteget akartam jelenteni neki, és a hattyú halálát is eljátszottam neki a telefonon keresztül, de sehogy se tudtam megváltoztatni a döntését.

 - Adj valami erőset! – ültem le a kiszolgáló pulthoz Lexi elé. Drága barátnőm nevetve konstatálta, hogy fél óra alatt teljesen kiborultam a hülyébbnél hülyébb kérdésektől.

 - Christian megöl, ha leitatlak – mondta finnül, hogy senki se értse a környezetünkben. Éppen egy testesebb, angol csávó teáját készítette. A teára váró fószer leplezetlenül bámulta a melleimet a fehér ingem feszült.

 - Lex, senki nem tudja meg, de én ezt nem tudom máshogy kibírni.

 - Em, nem – mondta nevetve, majd elém tolta az egyik perecekkel teli kis tálkát.

 - Komolyan azt hiszed, hogy vodka helyett ilyet fogok magamba tuszkolni, hogy lenyugodjak?! – kérdeztem tőle hitetlenkedve, majd a hatalmas TV elé sétáltam, mert a fiúk már a felvezető köreiken voltak. Sose szerettem, ha az első kör alatt bárki is hozzám szól, legyek akárhol. Ed és Jon ezt már jól tudják, de az angolt erősen olasz akcentussal beszélő csávó, aki mellettem állt, folyton dumált. Nem tudtam a srácokra koncentrálni, mert a hangja irritált. Kicsit távolabb sétáltam, és onnan figyeltem, ahogy Sebastian kielőzte Rosberget a 2. körben, így átvette a 4. helyet. Sajnos azon a helyen se tudtam valami sokat nézni a közvetítésből, ugyanis Helmut a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt, és a szponzorokhoz húzott, akiknek egyesével be kellett mutatkoznom. A férfiak gyűrűjében állva, próbáltam a futamot nézni, de volt egy-két magasabb ember, aki mindig kitakarta előttem a dolgokat. Csak egy-két mozzanatot kaptam el a futamból. Hallani azért hallottam belőle pár dolgot, így azt is megtudtam a szakkommentátoroktól, hogy Abbey és a Mark alatt dolgozó kocsi nem igazán ették meg a gumikat, ezért Seb közelebb is került a McLarenekhez. Fogalmam se volt, hogy, hogyan került oda, és hogy Schumacher mikor esett vissza a 6. helyre. A 37. körben tudtam már a TV-t is figyelni, amikor Seb kerék bement a boxhoz kerékcserére. Gentet egy kicsit megtolta a kocsijával, de ezen kívül semmi más gebasz nem volt a gumik levétele, és feltétele közben. Ahogy a kis jelzést figyeltem, észrevettem, hogy a Safety Car a pályán volt. Mikor újra indult a futam, Seb kielőzte Hamiltont, így már a 2. helyen állt Button mögött.

Legközelebb már csak azt láttam, mikor leintették a futamot. Jenson lett az első, mögötte ért be Sebastian, a harmadik helyen lévő Lewis mögött, pedig Mark vánszorgott. Kimi a 7. helyen végzett, ami a tegnapi időmérőn elért helyezéséhez képest sokkal jobb volt.

 - Remélem az elképzeléseidhez híven jópofiztam az itt lévőkkel – mondtam mosolyogva Helmutnak, miután mellém állt, de nem néztem rá. A home-unk előtti tömeget pásztáztam.

 - Hát … van még mit tanulnod ezügyben – mondta nevetve.

 - Soha többet nem fogok velük bájologni, még akkor se, ha köteleztek engem erre – morogtam, majd a lépcsőkön lesétáltam a többiekhez, akik már a pódiumi díjkiosztást is letudták.

 - Elütött Vettel – mondta nevetve Chris, mikor odaért hozzám. Nem tudtam eldönteni, hogy az a kevéske kis pezsgő volt rá ilyen hatással, vagy a dobogós helyezésünk.

 - Bolond – mondtam neki kacagva, majd megöleltem a többieket is. Éppen azt tervezgettük, hogy a garázs szétszedése után hova megyünk, mikor megpillantottam Boullier-t. Utána szaladtam, már amennyire a magassarkúban tudtam.

 - Eric – szólítottam meg egy kicsit hangosabban, hogy álljon meg. Miután hátrafordult, odaléptem elé. – Sajnálom a pénteki kis affért, amit az egyik pilótájával karöltve csináltam. Ha bármiféle kellemetlenséget okoztam, akkor igyekszem majd azt kijavítani, és megígérem, hogy soha, de soha nem fog ilyen még egyszer előfordulni – mondtam neki bűnbánóan.

 - Kimi elmesélte nekem, hogy mi volt köztetek és … és azt hiszem, hogy a magánéleteteket jogotok van helyre hozni. Engem nem zavar az, ha együtt mutatkoztok, vagy esetleg más is történik közöttetek, csak arra kérlek téged is, hogy ez ne menjen Kimi teljesítményének a rovására. Szóval ameddig hozza azt, amit tőle kérünk, akkor felőlem azt csinál, amit akar – mondta mosolyogva. – És nincs semmi baj, nyugodj meg. Azt hiszem mi egy kicsit lazább egy bagázs vagyunk, mint a te csapatod. És Kimi nevében is mondhatom azt hiszem, hogy sajnáljuk, hogy a pénteki dolgok miatt eltiltottak a munkádtól. Ha bármivel kárpótolni tudnunk téged a kiesett munkanapjaid miatt, akkor kérlek értesíts.

Minden megköszöntem neki, majd gratuláltam az elért eredményeikhez, aztán szaladtam is a garázsba. Christian nem engedte még mindig, hogy segítsek a fiúknak a kocsik, illetve a garázs paneleinek szétszerelésében, így egy széket szerványoltam magamnak, majd leültem a boksz bejáratánál, és onnan néztem, hogy a fiúk mit is csinálnak.

 - Fiúk, egy kicsit lassabban siessetek már – kiáltottam a srácok után, miközben Lexit próbáltam magam után húzni, aki éppen a lábán lévő szandáljával szerencsétlenkedett.

 - Em, orra fogok esni – morogta Lex, majd elengedte a karom, hogy két kézzel tudja megigazítani a bőrszíjakat. 

 - MEG NE VÁRJATOK MINKET! – üvöltöttem Stuart-ék után, mire egy idős bácsi nem szép szavakat használva, elküldött a fenébe. Én csak egy intéssel válaszoltam neki, hogy ne velünk törődjön.

 - Le vagytok maradva lányok – érintette meg a vállam valaki. Akkorát ugrottam, hogy a tériszonyom is előjött, ami amúgy nincs is nekem.

 - Vettel, anyukáddal el kell majd beszélgetnem – mondtam a németnek, miközben egy nagyot boxoltam a vállába.  A világbajnok vigyorogva hátrált egy lépést. Mellette Mark vigyorogva nyomkodta a telefonját, a két pilóta bodyguard-jaik, vagyis a személyi edzők, csak mosolyogva néztek minket.

 - Azt nem engedem – mutatott rám a német. – Tavaly is jól lecseszett, miután elmesélted neki, hogy miattam kaptatok büntetést Ed-del. A fülem 3 napig csengett az ordításától – morogta.

 - Kellett neked velem kikezdeni – mondtam neki nevetve. – Mark, te éppen facebook-sex-et nyomsz Ann-nel, hogy így vigyorogsz? – kérdeztem az ausztráltól miközben átkaroltam a nyakát.

 - Rajtatok vigyorgok, nem azon amit a telefonomon olvasok – mondta, majd végre rám is nézett.

 - Mark, te tudsz olvasni? – kérdezte érdeklődve Lexi, mire ,,aussie” barátunk ,,nevetett” egy aprót, majd bevágta a durcit.

 - Telemetriát se tud olvasni, szóval szerintem a könyv is túlságosan nagy falat neki – mondtam kuncogva.

 - Mert a telemetria olvasás könnyebb, mint egy könyvé, mi? – kérdezte morogva Mark.

 - Abban szinte egy darab betű sincs, és nem nagy művészet az elsajátítása, de ti, pilóták olyan kevés aggyal rendelkeztek, hogy 10 év is kevés lenne nektek ahhoz, hogy megtanuljatok normálisan telemetriát olvasni – mondtam nekik, majd Lexibe karolva a szerelőtársaink után indultam.

A srácokat egy bárban találtuk meg. Stuart és Lee már egyből azzal indítottak, hogy kihívták egymást egy ivóversenyre. Szeretem az ilyeneket nézni, mert 5-6 vodka után már kezdenek teljesen szétcsúszni. Az együtt töltött évek alatt megtanulták, hogy engem, vagy egy másik finnt kihívni egy ilyen párbajra, eszeveszett nagy hülyeség, mert mi fagyossegű északiak bírjuk az alkoholt. Heikki-vel egy idő után megállás nélkül nevettünk rajtuk. Mi voltunk a megbízottak, hogy a két fiú előtt mindig legyen egy újabb kör pia. A 6. vodkára Lee már szinte sírva nézett, de Stuart se örült nagyon az alkholonak, ahogy elnéztem.

 - Kiegyeztek egy döntetlenben, vagy menni akartok a detoxba? – kérdeztem tőlük, miután nem akart lecsúszni sehogyan se a torkukon a maró ital. Mind a ketten az első opcióm mellett szavasztak, így Heikki-vel lehúztuk mi a vodkákat, miután koccintottunk egyet a kis poharakkal.

Miután Stu-t és Lee-t összekapartuk és beültettük őket egy box-ba, nekiláttunk megünnepelni a futamon elárt 2. illetve 4. helyünket. Mark kicsit nem örült az eredményének, de biztosítottuk arról, hogy mi így is büszkék vagyunk rá.

Éppen Sebastian-t és Kenny-t próbáltam meg leállítani, hogy ne beszéljenek többet a futamról, mikor Seb elnézett a hátam mögött, és felkiáltott nevetve.

 - HELLO KIMI – vigyorgott ezerrel a német. Ahogy hátra néztem, és találkozott a tekintetem a finn társaméval, kicsit megremegtek a lábaim. Ezért átkoztam magamat, mert nem szabadna ilyennek történnie.

 - Megyek, megnézem, hogy-hogy van a két iszákos – mondtam a fiúknak, majd amilyen gyorsan csak tudtam, az emelet felé siettem.