9. rész

Iszonyatosan zúgott a fülem, mikor másnap reggel felkeltem. Még a nap is a szemembe sütött, ami a sötétítő által nem fedett ablakrészen át tört be a szobába. Az egyik pillanatban még hunyorognom kellett tőle, a másikban pedig, már sehol se voltak a zavaró napsugarak. Résnyire kinyitottam a szememet, és egy tenyérrel találtam magam szemben. Az a bizonyos tenyér Heikki-hez tartozott, akinek a csupasz mellkasán zavartalanul aludtam alig fél perce.

 - Jó reggelt – mosolygott rám kedvesen, majd lazán feljebb húzott, és a bal karjára nyomott, hogy a nap ne zavarjon. – Jobban vagy? – érdeklődött, miközben a hajamat tekergette. Bólintottam egy aprót, mire ő is hasonlóan cselekedett. Elkomorult az arca, miután hosszú ideig néztünk egymás szemébe.

 - Mi a baj? – kérdeztem tőle, miután az ágyából is kikelt. Pár, rettentően hosszú pillanatig némán ült az ágy szélén, majd felpattant, és a fürdő felé igyekezett. – Heikki, mi a baj? – kérdeztem rá újra, de nem válaszolt. Csak megrázta a fejét, majd bezárta az ajtót maga mögött. Lerúgtam magamról a vékony takarót, majd elindultam utána, de nagyon imbolyogtam. Miután az ágy elfogyott mellőlem, nem tudtam mibe kapaszkodni. Egy mély lélegzetvételt vettem, majd nekivágtam annak a 6 méternek, amit támaszkodás, fogózkodási lehetőségek nélkül kellett volna megtennem. Két lépés után nem bírtam megtartani magam, és elestem. A hatalmas csattanásra, amit produkáltam, Heikki is felfigyelt, és kilépett a fürdőből. Odasietett hozzám, majd az ölébe kapott.

 - Mi bajod? Elmondanád végre? – kérdeztem tőle, miközben az ágy felé haladtunk. – Heikki! – csattantam fel, miután letett az ágyra, és még mindig nem szólalt meg. – HUOVINEN, MI A FRANC BAJOD VAN? – ordítottam, mikor hátat fordított nekem. A fejem a saját hangomtól még jobban megfájdult, de nem törődtem vele.

 - AGGÓDOK ÉRTED! – ordította ő is, miután felém fordult. – Tegnap tudod milyen szar volt azt látni, hogy mennyire rosszul voltál? Miután a doki elment, és mondta, hogy nincs komolyabb bajod, csak kimerültél, még akkor se tudtam megnyugodni. Féltettelek, és most is látom hogy szarul vagy. Ez a bajom. Most már jobb? Boldogabb vagy ettől? – kérdezte idegesen. Arca tiszta piros lett, ahogy egyre jobban felhúzta magát.

 - Nem akartam, hogy így felidegesítselek. Csak megakartam tudni, hogy mi a bajod – mondtam neki halkan, majd a jobb oldalamra fordultam, így nem láthattam az arcát, és ő se az enyémet.

 - Sajnálom – mondta. – Keveset aludtam, és ilyenkor hamar fel tudom idegesíteni magam, ez nem a te hibád – mondta, majd leült a hátam mögé.

 - Sajnálom – mondtam én is.

 - Te ne sajnálj semmit se – mondta nevetve. – Rendelek neked reggelit, és a délelőttöt itt fogod tölteni. Sebastiannak csak délelőtt kell edzenie, délután interjúkra kell majd mennie Britta-val, ahova nekem már nem kell vele mennem. Ha akkor visszajövök, és nem leszel itt, megkereslek, és elverem a fenekedet – mutatott rám, majd átmászott rajtam, hogy a telefonhoz férjen.

Miután megreggeliztünk, Heikki a kezembe nyomta a laptopját, hogy ne unatkozzak itt bent annyira. Mielőtt kilépett volna a szobából, megkért, hogy pihenjek, és ha valami bajom van, akkor hívjam fel telefonon.

Éppen az interneten nézelődtem, mikor letöltöttem magamnak egy számot. Egy bizonyos ,,Downloads” mappába töltötte le a kiszemelt zenét. Mikor megakartam nyitni a fájlt tartalmazó mappát a gép egy jelszót kért. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy mi is lehet a kért kód. Heikki szinte mindenhová a születési dátumát, vagy az anyukája nevét állította be, így hamar hozzá tudtam férni a letöltött zeneszámhoz. Miután a telefonomra ráraktam, úgy döntöttem, hogy körül nézek a laptopján. Egyik rossz szokásom ez, hogy mások gépében, azon belül is a képek között imádok nézelődni. Egy ,,Me” (finn;=Mi) nevű mappára bukkantam. Ezt a mappát regés régen sokszor átnéztem Heikkivel karöltve. Nyaralások, hokis meccsek, családi események, valamint szürke hétköznapokon készült képek voltak azok, amik abban a mappában helyet foglaltak. Elkezdtem az elejétől nézegetni mindent. Sokszor megálltam egy képnél, és csak bámultam, míg a fejemben lejátszódtak azok a képkockák, amik a kép készítése előtt, közben, illetve után történtek velünk.

Már több, mint 2 órája nézegethettem a képeket megállás nélkül, mikor egy olyanra leltem, ami azon az éjszakán készült, mikor először akartuk azt csinálni. Iszonyatosan sokat bénáztunk, és végül semmi se lett az egészből. Beláttuk, hogy nem akkor kéne először csinálnunk, mikor a szülei alig 2 szobányira vannak tőlük, és a testvérei is otthon vannak. Nevetnem kellett, ahogy leperegtek előttem az eseménysorok.

 - Eeva, azt az estét folyton a szememre hányja, mikor szóba kerülsz otthon – szólalt meg Heikki. Mögöttem állt, és a kanapé háttámláján támaszkodott. Eeva, Heikki nővére aznap este ránk is nyitott. Kicsit – nagyon – volt csak égő a helyzet.

 - Hosszú évekig hallgattam én is ezt tőle. És nem maradhatott el úgy karácsonyi vacsora nálatok, hogy ne mesélte volna el a történetet – mondtam nevetve.

,,Heikki hatalmas franciaágyának kellős közepén henyéltem, miközben Ő a holnapi edzéshez szükséges dolgait pakolta össze egy edzőtáskába. Egy szál boxerben ténfergett előttem, ami ellen semmi kivetnivalóm nem volt. A hasamra fordultam, majd a fejemet megtámasztottam a két kezemmel, így folytattam a stírölését. Mikor észrevette, hogy Őt bámulom, oda lépett az ágyához, letérdelt a földre, majd közel hozzám, rákönyökölt a matracra.

 - Kicsit túlságosan is feltűnően bámulod a fenekem – mondta vigyorogva. A szemei csillogtak, ahogy rám nézett. A tusfürdője finom illata most, fürdés után még intenzívebben áradt a bőréből. Nem tudtam megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, majd a nyakát. Heikki nevetve fektetett el az ágyon. Így kicsit kényelmesebben tudtam a nyakához bújni, ahol a legintenzívebben éreztem mámorítóan finom illatát. – Ez csikis – mondta kuncogva. Egyszerűen nem tudtam leállni a puszik adásával, és a mély szippantásokkal. Láttam rajta, hogy élvezi, amit csinálok, így nem hagytam abba semmit se. Sőt! Még lassabban értem hozzá ajkaimmal a nyakához, amitől pillanatok alatt elvesztette a fejét. Két kezével közrefogta az arcomat, majd megcsókolt, miközben mag alá gyűrt. A lábaimat széttettem, hogy még szorosabban egymáshoz tudjunk simulni. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk a másikat, és mikor abbahagytuk pár másodpercre, hogy levegőt vegyünk, akkor is ziláltunk.

 - Akarlak – suttogta csukott szemmel, mikor nekidöntötte a homlokát az enyémnek.

 - Érzem – mondtam neki kuncogva. Az ölemnek egy nagyon kemény dolog nyomódott neki már hosszú percek óta. – Akarod? – kérdeztem tőle komolyabban. A szemébe néztem, amiben a kérdésemre a válasz ott is volt.

 - Itt az a kérdés, hogy TE akarod-e! Mind a kettőnknek ez lesz az első, de ha jó tudom nektek, lányoknak ez nagyon fáj. Készen vagy rá? Biztos, hogy ezt akarod? Nem fogod megbánni? – ostromozott meg a kérdéseivel, miközben végigsimított az arcomon. A tarkójánál beletúrtam össze-vissza álló szőke tincseibe, így húztam magamhoz közelebb egy szenvedélyes csókra.

 - Azt hiszem minden kérdésedre kaptál választ – mondtam neki mosolyogva.

 - Vigyázok rád – mondta, majd megcsókolt. Az eddigieknél sokkal vadabban faltuk a másik ajkait. Heikki egyszer csak leállt ostromolásommal, és a pólóm alsó szegélyénél megcsókolta a hasamat. A bugyimtól nem messze játszadozott ajkaival, és ezzel csak még jobban feltüzelt. A pólót egyre feljebb tolta rajtam, miközben felfelé haladt a puha ajkaival.

Pár perc múlva egyetlen egy ruhadarab se volt rajtunk. Heikki az éjjeliszekrénye fiókjából előhalászott egy dobozt, amiből egy kicsi zacskót kivett. Éppen azon voltunk hogy szakszerűen felkerüljön az óvszer Heikkire, mikor kinyílt a szobája ajtaja. A takaró alá bújtunk. Én teljesen elfedtem vele magam, még a fejem se látszott ki.

 - Legalább zártad volna be az ajtót, öcsi – nevetett fel hangosan Eeva.”

 - Irtózatosan ciki volt. Emlékszem, hogy másnap a szemébe se tudtam nézni – nyögtem fel fájdalmasan.

 - De legalább apám megvédett minket másnap reggel – mondta nevetve.

 - Apud folyton a kezünkre játszott mindenben.

 - És ő tartotta nekünk azt hiszem a legértelmesebb, és a legkevésbé cikisebb szexuális felvilágosítást, mielőtt elutaztunk ketten Helsinkibe – mondta elmerengve

Eszembe jutott az a hét, és annak az első napja.

,, - Leszakad a lábam – nyögtem fel hangosan, miután eldőltem az ágyban. Egésznap csak járkáltunk Helsinkibe, és sütettük a parkokban a hasunkat. A rekeszizmaim még most is zsibbadnak a sok nevetéstől, amit a nap folyamán ,,elszenvedtem”.

Heikki mosolyogva rázta rosszallóan a fejét, miközben letette a kezében lévő szatyrokat a földre. Az esti vacsihoz sok mindent kellett vennünk, mert a családom a nyaralónkat nem sűrűn szokta használni, így a hűtő és a kamra is tök üres.

 - Így már jobb? – kérdezte Heikki, miután már pár perce masszírozta a lábamat.

 - Isteni – sóhajtottam fel. Hagytam, hogy 1-2 percig még kényeztesse a lábam, majd a kezembe kaptam az egyik szatyrot, hogy végre nekilássunk a vacsorának.

 - Meg fogsz fázni – öleltet át hátulról. A szobánk erkélyén álldogáltam egy száll hálóingben.

Válaszként csak megráztam a fejem, majd szembefordultam Vele. – De, igen – mondta vigyorogva, miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. – Gyere be, mert apád megöl, ha beteg leszel – fogott kézen, hogy behurcoljon a szobába. Miután beértünk, elengedte a kezemet, és bezárta az erkély ajtaját. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de miután odasétált hozzám, szó nélkül letámadtam. Ajkaimat az ajkaira nyomtam. Azt hiszem meglepődött a hevességemen, de tetszhetett is neki, mert nem sokkal később, ő is szenvedélyesen csókolt engem, ahogy én Őt.

Miközben a másik ajkaival voltunk elfoglalva, lassan elkezdtünk hátrálni az ágy felé. Mielőtt odaértünk volna, Heikki felkapott az ölébe. Feltérdelt velem az ágyra, majd óvatosan a párnák közé fektetett. Végignézett rajtam, majd vigyorogva megcsókolt.

 - Annyira gyönyörű vagy – suttogta a számba.

Jól estek a szavai. Sose hiszem el, ha más ilyet mond nekem, de Heikki úgy tudja nekem ezeket beadagolni, hogy képtelen vagyok neki el nem hinni. Ilyenkor mindig el is pirulok, így ez az alkalom se maradhatott kivétel. Szerelmem csak egy hatalmas vigyorral reagált erre, majd elkezdte a nyakamat ,,terrorizálni”. Egyre lejjebb haladt, és mikor már a selyemhálóingemet félre tolta, hogy a melleimhez is hozzáférjen, nem tudtam csöndben maradni. Halk nyögések, és morgások hagyták el a torkomat, amik után éreztem, hogy Heikki elmosolyodott.

 - Túl sok rajtad az anyag – mondta, majd felhúzott az ágyról, és könnyedén lehámozta rólam a hálóingemet. Miután újra elfeküdtem a párnákon, a keze mindenhol bebarangolta a testemet.

 - Biztos? – kérdezte, miután már a kellő védekezési eszközt is magára varázsolta. A fejem mellett könyökölt, miközben a csípőjét kicsit megemelte. Férfiassága így is súrolta a bőrömet, amitől a szívem eszeveszettül elkezdett dobogni.

Válasz helyett csak megcsókoltam. Ajkaink tánca közben lejjebb nyomta a csípőjét, és lassan belém hatolt. Szúró, feszítő fájdalom nyílalt belém tette után, ami egy könnycseppet is kierőszakolt a szememből.

 - Nagyon fáj? – kérdezte Heikki, miközben megállt. Óvatos puszikat nyomott a számra.

 - Már nem vészes – mondtam összeszorított szemekkel.

 - Hagyjuk abba? – lett aggodalmas a hangja. Végigsimított az arcomon, majd megpuszilta az orromat.

 - Ne … csak adj egy fél percet – mondtam neki, majd szorosan magamhoz öleltem. A fejemet a nyakhajlatához dugtam, és mélyeket lélegeztem finom illatából. Mikor éreztem, hogy már rendben vagyok, én voltam az, aki először megmozdult. Egy halk morgás hagyta el Heikki torkát. A szemembe nézett, amitől egy pillanatra zavarba jöttem.

 - Szeretlek – mondta halkan. A szemei csillogtak, és az ajka kicsit remegett. Tudtam, hogy nem csak sablonos szöveg ez, hanem tényleg így van.

 - Én is szeretlek, Heikki.”