15. rész

 - Csak nem fázol? – karolt át vigyorogva Lee, miután mellém sétált. Reszketve álltam a kis sátrunk alatt, amit a pálya közepén állítottunk fel, hogy védjük a cuccokat az esőtől, ami megállás nélkül szakad már 10 perce. A futam 7. körében beküldték a Safety Cart-t, a 9.-ben pedig piros zászlót lengettek pont a heves esőzés miatt.

 - Bekaphatod – mondtam neki, de szerintem a fogaim összekoccanása sokkal hangosabb volt, mint a hangom. A csapatingem teljesen átázott, miközben a box és a kocsi között futottam, hogy segítsek a srácoknak a gumi melegítő paplanokat kicipelni a pályára, a kocsik mellé. A dzsekimet is a boksz hátsó felében lévő mérnökállásban hagytam, a székem karfáján.

 - Finn vagy! Bírnod kéne a hideget! – mondta nevetve, majd hátrébb állt, hogy Mark elsétálhasson előtte.

 - Te meg brit vagy, és utálod a teát, szóval befoghatod – mondtam neki nevetve, majd Ed mellé sétáltam, és leellenőriztem, hogy a paplanok működnek-e. – Vettel, menj befelé a boxba! – hessegettem el Kinky mellől a pilótát. - Sokáig itt leszünk még, és nem kéne szarrá áznod neked is – mondtam neki, majd helyet cseréltem Rocky-val, aki szintén azon volt, hogy a világbajnokot kicsit melegebb helyre terelje.

Éppen a boxutca kijáratánál futottam a kezemben egy csomó papírral, mikor nekiszaladtam valakinek. Finnül kezdtem el szitkozódni, mert arra számítottam, hogy a mellkas tulajdonosa, akinek nekirohantam, nem érti majd, amit mondok, ám értette. Kimi mérgesen nézett rám először, majd lehajolt, és összeszedte a papírjaim maradékát, amit a személyi edzője, nem tudott még felszedni a vizes aszfaltról.

 - Kösz – vetettem oda neki lazán, majd kicsit kedvesebben megköszöntem a terapeutának is a segítségét.

Durván 1 órát kellett még kibírnunk az esőben, a rajtrácsokon. A pilóták az SC mögött kezdték meg újra a futamot, és egészen a 14. körig vele együtt kellett autózniuk. Reménykedtünk abban, hogy az eső végleg békén hagy minket arra a napra, de néha-néha még kaptunk olyan híreket a pilótáktól, hogy egy-egy kanyarban csepereg az eső.

 - Ennek még lesz visszhangja – morrant fel Jon mellettem, miután Sebastian lazán bemutatott Karthikeyan-nak. Szerintem a mezőny 90%-a így reagált volna arra, ha a lekörözött pilóta az első szárnyával defektet okozna nekik, mikor ők a 4. helyen állnak.

Jon-nak igaza volt. Seb-et a mutogatása miatt a Ferrari szurkolók a közösségi oldalakon el is kezdték támadni. Stuart és Dom írni is akartak nekik, mikor gép elé kerültek a futam leintése után 2 órával.

 - Uborka akciózott még a nap folyamán, Vettel? – kérdezte nevetve Gent Sebastian-tól. A német leuborkázta Narain-t miközben interjút adott az újságíróknak. A kezében még egy uborkát is szorongatott , miközben a riporterekkel beszélgetett. Ahogy hallottam, Christian le is szidta ezért, elég rendesen.

Sebastian Dom kérdésére nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd leült mellém.

 - Sokáig fognak ezzel szivatni, igaz? – kérdezte egy nagyobb sóhaj után.

 - Igaz – mondtam neki nevetve, majd rendeltem egy kör vodkát nekünk, hogy kicsit feloldódjon. Míg én szépen felhajtottam az italt, addig Vettel szinte kinyalogatta azt a pohárból. – Németek – csóváltam meg a fejem.

A fiúkkal megpróbáltuk leitatni, de nem sikerült. Túlságosan el volt kenődve a 11. helyével, így békén hagytuk, és inkább biztattuk  nem pedig szívattuk. Aznap este inkább bánatunkban ittunk, mint örömünkben, hiszen nem szerepeltünk túl jól a futamon. Inkább ittunk, mint buliztunk. Nekem még a szemem is fájt, így nem nagyon volt kedvem ugrálni.

 - Kimegyek egy kicsit a levegőre, mert a füsttől kezd megint égni a szemem – ordítottam a fiúknak. Szerintem a csapat fele még így se értette, hogy mit mondtam, olyan hangos volt a zene. 2-szer kellett megismételtem a mondatomat, hogy mindenkihez eljusson a mondandóm.

 - Veled megyek – állt fel a helyéről Heikki, majd a derekamra rakta a kezét, és úgy kezdett el a tömeg felé tolni. Az emberek között cikázva kellett előre haladnunk. Heikki sokszor elkeveredett mellőlem. Ezt megunta, így megfogta a kezemet, így haladtunk tovább a hátsó kijárat felé, ami egy nyitott teraszra vezetett ki minket. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, megpillantottam Kimit és Sonia-t, akik éppen egymást átkarolva léptek be a szórakozóhely ajtaján.

Kimi és Sonia

Száz másik clubot lehet még találni Malajziában, de ezeknek is sikerült. pont abba az egybe jönniük, ahol mi voltunk. Reménykedtem abban, hogy ma egyikőjüket se látom majd többször, de ez nem jött össze.

 - Mi van köztetek Räikkönen-nel? – kérdezte Heikki, miután a korláthoz sétáltunk. – Tegnap este beviharzott hozzád, és letámadott, az öcséddel is róla beszéltettek, és most is elkomorultál, ahogy megláttad őt és azt a szőke nőt, aki tegnap előtt este ott ült az asztalnál veletek.

 - Hosszú – mondtam tömören, majd az utcát kezdtem el pásztázni, ahol rengeteg ismerős arcot láttam. Főként más csapatok szerelői és hoszteszei kóvályogtak errefelé, ahol mi is voltunk. A mérnökök nagy része idősebb ember, aki már rég kinőtte a bulizós korszakát, bár nálunk szinte mindegyikük eljön a futam utáni este kicsit iszogatni.

 - Van elég időnk arra, hogy elmeséld nekem – mondta kedvesen, majd megsimogatta a karomat. – De ha nem akarod, nem kell. Nem fogok erősködni, de talán ha kibeszélnéd magadból a bajaidat, akkor minden könnyebb lenne.

Igaza volt, de nem akartam Kimiről beszélni, még a fejemből is kiűztem volna őt, így nem beszéltem neki róla, csak egy ,,Majd egyszer elmondom.”-mal elintéztem az egészet.

Kint több, mint fél órát is eltöltöttünk. Nem akartam bemenni, mert a szememnek tényleg sok volt bent a füst, és nem volt kedvem szembekerülni a finnel, és az ír nőjével.

 - Menjünk be most már tényleg, mert hideg van már – mondta Heikki, majd az ajtó felé kezdett el húzni. Hagytam neki, hogy bevonszoljon az épületbe. Mikor megállt a táncparkett közepén, furán néztem rá. – Táncoljunk – mondta vigyorogva, majd közelebb húzott magához, majd elkezdett ide-oda dülöngeni a zene ritmusára. Egyikünk se tud táncolni, ezt az együtt töltött hosszú idő alatt megtanultuk. Nem sűrűn mentünk szórakozni, de ha a barátaink rá tudtak minket venni arra, hogy velük tartsunk, akkor is inkább egy asztalnál ültünk, vagy ha táncoltunk, akkor is sokat bénáztunk.

 - Ez nekünk még mindig nem megy – mondtam nevetve neki 2-3 számmal később. Kuncogva bólintott egyet.

 - Azt hittem nem vagyunk ilyen szörnyűek még mindig tánc terén, de sajnos ugyanúgy bénázunk, mint mikor először voltunk bulizni Jesse-vel és a haverjaival – mondta emeltebb hangon. Ahogy beszélt egyre közelebb hajolt hozzám, hogy halljam is amit mond.

~ Kimi ~

Megütöm. Megütöm. Megütöm. Ez az egy dolog járt már percek óta a fejemben, miközben a kicsi német trénerét, és Niinimäki-t bámultam. A gyerek hosszú percek óta tapizta Emeliija-t, ami engem nagyon is zavart. Teljesen lekötötték a figyelmem, és oda se figyeltem már arra, amit Sonia mesélt nekem a családjáról. valami furcsa, nagyon szar érzés járta át az egész testem  ami miatt tök ideges lettem. Nem tudtam volna magyarázatot adni arról, hogy mi történik éppen velem. Csak annyit tudtam, hogy a kezem viszketni kezd, mihelyst meglátom azt a szőke hülye gyereket Em közvetlen közelében.

Mikor az a Heikki gyerek egyre közelebb és közelebb hajolt hozzá, nem tudtam a seggemen maradni. Felpattantam a székből, majd a tömegen átvágva, hozzájuk sétáltam. Attól féltem, hogy le fogja smárolni Niinimäki-t az a kis ficsúr, és azt nem hagyhattam. Miután odaértem hozzájuk, elkaptam a szőke lány kezét, majd elkezdtem kifelé húzni, de Huovinen ezt nem engedte nekem. Kihúzta Emeliija kezét az ujjaim közül, majd maga mögé tolta a lányt.

 - Hallod, rohadt gyorsan húzz el innen – sziszegtem a képébe, miután közvetlenül elé álltam.

 - Mert? Különben mi lesz? – kérdezte, miközben gúnyosan végig mért.

 - Nekem te ne nagyképűsködj itt, mert szét verlek – mondtam neki, miközben taszítottam rajta egyet, így kicsit megtántorodott.

 - Még egyszer hozzám érsz, nem érdekel ki vagy, intenzívre juttatlak.

 - Igen? – kérdeztem tőle röhögve, majd csak azért is, még egyszer meglöktem. Nekem akart esni, de Niinimäki elé állt, és egy biztonsági őr is odasietett hozzánk, aki kiküldött minket az épületből. Nem tudom mi, hogy hogyan voltam rá képes, de miután kiléptünk az ajtón, magam felé fordítottam a gyereket, és behúztam neki egyet. A földre esett, ahol egy nagyobbat koppant a feje.

 - Te állat!!! – ordított rám Niinimäki, majd az aszfalton fekvő gyerekhez rohant. Nem vesztette el az eszméletét, és nem lett nagyobb baja, de a feje vérzett.  – Te nem vagy normális!!! – ordította torka szakadtából.

Azt hiszem, ezt most nagyon elcsesztem …