9. rész

Iszonyatosan zúgott a fülem, mikor másnap reggel felkeltem. Még a nap is a szemembe sütött, ami a sötétítő által nem fedett ablakrészen át tört be a szobába. Az egyik pillanatban még hunyorognom kellett tőle, a másikban pedig, már sehol se voltak a zavaró napsugarak. Résnyire kinyitottam a szememet, és egy tenyérrel találtam magam szemben. Az a bizonyos tenyér Heikki-hez tartozott, akinek a csupasz mellkasán zavartalanul aludtam alig fél perce.

 - Jó reggelt – mosolygott rám kedvesen, majd lazán feljebb húzott, és a bal karjára nyomott, hogy a nap ne zavarjon. – Jobban vagy? – érdeklődött, miközben a hajamat tekergette. Bólintottam egy aprót, mire ő is hasonlóan cselekedett. Elkomorult az arca, miután hosszú ideig néztünk egymás szemébe.

 - Mi a baj? – kérdeztem tőle, miután az ágyából is kikelt. Pár, rettentően hosszú pillanatig némán ült az ágy szélén, majd felpattant, és a fürdő felé igyekezett. – Heikki, mi a baj? – kérdeztem rá újra, de nem válaszolt. Csak megrázta a fejét, majd bezárta az ajtót maga mögött. Lerúgtam magamról a vékony takarót, majd elindultam utána, de nagyon imbolyogtam. Miután az ágy elfogyott mellőlem, nem tudtam mibe kapaszkodni. Egy mély lélegzetvételt vettem, majd nekivágtam annak a 6 méternek, amit támaszkodás, fogózkodási lehetőségek nélkül kellett volna megtennem. Két lépés után nem bírtam megtartani magam, és elestem. A hatalmas csattanásra, amit produkáltam, Heikki is felfigyelt, és kilépett a fürdőből. Odasietett hozzám, majd az ölébe kapott.

 - Mi bajod? Elmondanád végre? – kérdeztem tőle, miközben az ágy felé haladtunk. – Heikki! – csattantam fel, miután letett az ágyra, és még mindig nem szólalt meg. – HUOVINEN, MI A FRANC BAJOD VAN? – ordítottam, mikor hátat fordított nekem. A fejem a saját hangomtól még jobban megfájdult, de nem törődtem vele.

 - AGGÓDOK ÉRTED! – ordította ő is, miután felém fordult. – Tegnap tudod milyen szar volt azt látni, hogy mennyire rosszul voltál? Miután a doki elment, és mondta, hogy nincs komolyabb bajod, csak kimerültél, még akkor se tudtam megnyugodni. Féltettelek, és most is látom hogy szarul vagy. Ez a bajom. Most már jobb? Boldogabb vagy ettől? – kérdezte idegesen. Arca tiszta piros lett, ahogy egyre jobban felhúzta magát.

 - Nem akartam, hogy így felidegesítselek. Csak megakartam tudni, hogy mi a bajod – mondtam neki halkan, majd a jobb oldalamra fordultam, így nem láthattam az arcát, és ő se az enyémet.

 - Sajnálom – mondta. – Keveset aludtam, és ilyenkor hamar fel tudom idegesíteni magam, ez nem a te hibád – mondta, majd leült a hátam mögé.

 - Sajnálom – mondtam én is.

 - Te ne sajnálj semmit se – mondta nevetve. – Rendelek neked reggelit, és a délelőttöt itt fogod tölteni. Sebastiannak csak délelőtt kell edzenie, délután interjúkra kell majd mennie Britta-val, ahova nekem már nem kell vele mennem. Ha akkor visszajövök, és nem leszel itt, megkereslek, és elverem a fenekedet – mutatott rám, majd átmászott rajtam, hogy a telefonhoz férjen.

Miután megreggeliztünk, Heikki a kezembe nyomta a laptopját, hogy ne unatkozzak itt bent annyira. Mielőtt kilépett volna a szobából, megkért, hogy pihenjek, és ha valami bajom van, akkor hívjam fel telefonon.

Éppen az interneten nézelődtem, mikor letöltöttem magamnak egy számot. Egy bizonyos ,,Downloads” mappába töltötte le a kiszemelt zenét. Mikor megakartam nyitni a fájlt tartalmazó mappát a gép egy jelszót kért. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy mi is lehet a kért kód. Heikki szinte mindenhová a születési dátumát, vagy az anyukája nevét állította be, így hamar hozzá tudtam férni a letöltött zeneszámhoz. Miután a telefonomra ráraktam, úgy döntöttem, hogy körül nézek a laptopján. Egyik rossz szokásom ez, hogy mások gépében, azon belül is a képek között imádok nézelődni. Egy ,,Me” (finn;=Mi) nevű mappára bukkantam. Ezt a mappát regés régen sokszor átnéztem Heikkivel karöltve. Nyaralások, hokis meccsek, családi események, valamint szürke hétköznapokon készült képek voltak azok, amik abban a mappában helyet foglaltak. Elkezdtem az elejétől nézegetni mindent. Sokszor megálltam egy képnél, és csak bámultam, míg a fejemben lejátszódtak azok a képkockák, amik a kép készítése előtt, közben, illetve után történtek velünk.

Már több, mint 2 órája nézegethettem a képeket megállás nélkül, mikor egy olyanra leltem, ami azon az éjszakán készült, mikor először akartuk azt csinálni. Iszonyatosan sokat bénáztunk, és végül semmi se lett az egészből. Beláttuk, hogy nem akkor kéne először csinálnunk, mikor a szülei alig 2 szobányira vannak tőlük, és a testvérei is otthon vannak. Nevetnem kellett, ahogy leperegtek előttem az eseménysorok.

 - Eeva, azt az estét folyton a szememre hányja, mikor szóba kerülsz otthon – szólalt meg Heikki. Mögöttem állt, és a kanapé háttámláján támaszkodott. Eeva, Heikki nővére aznap este ránk is nyitott. Kicsit – nagyon – volt csak égő a helyzet.

 - Hosszú évekig hallgattam én is ezt tőle. És nem maradhatott el úgy karácsonyi vacsora nálatok, hogy ne mesélte volna el a történetet – mondtam nevetve.

,,Heikki hatalmas franciaágyának kellős közepén henyéltem, miközben Ő a holnapi edzéshez szükséges dolgait pakolta össze egy edzőtáskába. Egy szál boxerben ténfergett előttem, ami ellen semmi kivetnivalóm nem volt. A hasamra fordultam, majd a fejemet megtámasztottam a két kezemmel, így folytattam a stírölését. Mikor észrevette, hogy Őt bámulom, oda lépett az ágyához, letérdelt a földre, majd közel hozzám, rákönyökölt a matracra.

 - Kicsit túlságosan is feltűnően bámulod a fenekem – mondta vigyorogva. A szemei csillogtak, ahogy rám nézett. A tusfürdője finom illata most, fürdés után még intenzívebben áradt a bőréből. Nem tudtam megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, majd a nyakát. Heikki nevetve fektetett el az ágyon. Így kicsit kényelmesebben tudtam a nyakához bújni, ahol a legintenzívebben éreztem mámorítóan finom illatát. – Ez csikis – mondta kuncogva. Egyszerűen nem tudtam leállni a puszik adásával, és a mély szippantásokkal. Láttam rajta, hogy élvezi, amit csinálok, így nem hagytam abba semmit se. Sőt! Még lassabban értem hozzá ajkaimmal a nyakához, amitől pillanatok alatt elvesztette a fejét. Két kezével közrefogta az arcomat, majd megcsókolt, miközben mag alá gyűrt. A lábaimat széttettem, hogy még szorosabban egymáshoz tudjunk simulni. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk a másikat, és mikor abbahagytuk pár másodpercre, hogy levegőt vegyünk, akkor is ziláltunk.

 - Akarlak – suttogta csukott szemmel, mikor nekidöntötte a homlokát az enyémnek.

 - Érzem – mondtam neki kuncogva. Az ölemnek egy nagyon kemény dolog nyomódott neki már hosszú percek óta. – Akarod? – kérdeztem tőle komolyabban. A szemébe néztem, amiben a kérdésemre a válasz ott is volt.

 - Itt az a kérdés, hogy TE akarod-e! Mind a kettőnknek ez lesz az első, de ha jó tudom nektek, lányoknak ez nagyon fáj. Készen vagy rá? Biztos, hogy ezt akarod? Nem fogod megbánni? – ostromozott meg a kérdéseivel, miközben végigsimított az arcomon. A tarkójánál beletúrtam össze-vissza álló szőke tincseibe, így húztam magamhoz közelebb egy szenvedélyes csókra.

 - Azt hiszem minden kérdésedre kaptál választ – mondtam neki mosolyogva.

 - Vigyázok rád – mondta, majd megcsókolt. Az eddigieknél sokkal vadabban faltuk a másik ajkait. Heikki egyszer csak leállt ostromolásommal, és a pólóm alsó szegélyénél megcsókolta a hasamat. A bugyimtól nem messze játszadozott ajkaival, és ezzel csak még jobban feltüzelt. A pólót egyre feljebb tolta rajtam, miközben felfelé haladt a puha ajkaival.

Pár perc múlva egyetlen egy ruhadarab se volt rajtunk. Heikki az éjjeliszekrénye fiókjából előhalászott egy dobozt, amiből egy kicsi zacskót kivett. Éppen azon voltunk hogy szakszerűen felkerüljön az óvszer Heikkire, mikor kinyílt a szobája ajtaja. A takaró alá bújtunk. Én teljesen elfedtem vele magam, még a fejem se látszott ki.

 - Legalább zártad volna be az ajtót, öcsi – nevetett fel hangosan Eeva.”

 - Irtózatosan ciki volt. Emlékszem, hogy másnap a szemébe se tudtam nézni – nyögtem fel fájdalmasan.

 - De legalább apám megvédett minket másnap reggel – mondta nevetve.

 - Apud folyton a kezünkre játszott mindenben.

 - És ő tartotta nekünk azt hiszem a legértelmesebb, és a legkevésbé cikisebb szexuális felvilágosítást, mielőtt elutaztunk ketten Helsinkibe – mondta elmerengve

Eszembe jutott az a hét, és annak az első napja.

,, - Leszakad a lábam – nyögtem fel hangosan, miután eldőltem az ágyban. Egésznap csak járkáltunk Helsinkibe, és sütettük a parkokban a hasunkat. A rekeszizmaim még most is zsibbadnak a sok nevetéstől, amit a nap folyamán ,,elszenvedtem”.

Heikki mosolyogva rázta rosszallóan a fejét, miközben letette a kezében lévő szatyrokat a földre. Az esti vacsihoz sok mindent kellett vennünk, mert a családom a nyaralónkat nem sűrűn szokta használni, így a hűtő és a kamra is tök üres.

 - Így már jobb? – kérdezte Heikki, miután már pár perce masszírozta a lábamat.

 - Isteni – sóhajtottam fel. Hagytam, hogy 1-2 percig még kényeztesse a lábam, majd a kezembe kaptam az egyik szatyrot, hogy végre nekilássunk a vacsorának.

 - Meg fogsz fázni – öleltet át hátulról. A szobánk erkélyén álldogáltam egy száll hálóingben.

Válaszként csak megráztam a fejem, majd szembefordultam Vele. – De, igen – mondta vigyorogva, miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. – Gyere be, mert apád megöl, ha beteg leszel – fogott kézen, hogy behurcoljon a szobába. Miután beértünk, elengedte a kezemet, és bezárta az erkély ajtaját. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de miután odasétált hozzám, szó nélkül letámadtam. Ajkaimat az ajkaira nyomtam. Azt hiszem meglepődött a hevességemen, de tetszhetett is neki, mert nem sokkal később, ő is szenvedélyesen csókolt engem, ahogy én Őt.

Miközben a másik ajkaival voltunk elfoglalva, lassan elkezdtünk hátrálni az ágy felé. Mielőtt odaértünk volna, Heikki felkapott az ölébe. Feltérdelt velem az ágyra, majd óvatosan a párnák közé fektetett. Végignézett rajtam, majd vigyorogva megcsókolt.

 - Annyira gyönyörű vagy – suttogta a számba.

Jól estek a szavai. Sose hiszem el, ha más ilyet mond nekem, de Heikki úgy tudja nekem ezeket beadagolni, hogy képtelen vagyok neki el nem hinni. Ilyenkor mindig el is pirulok, így ez az alkalom se maradhatott kivétel. Szerelmem csak egy hatalmas vigyorral reagált erre, majd elkezdte a nyakamat ,,terrorizálni”. Egyre lejjebb haladt, és mikor már a selyemhálóingemet félre tolta, hogy a melleimhez is hozzáférjen, nem tudtam csöndben maradni. Halk nyögések, és morgások hagyták el a torkomat, amik után éreztem, hogy Heikki elmosolyodott.

 - Túl sok rajtad az anyag – mondta, majd felhúzott az ágyról, és könnyedén lehámozta rólam a hálóingemet. Miután újra elfeküdtem a párnákon, a keze mindenhol bebarangolta a testemet.

 - Biztos? – kérdezte, miután már a kellő védekezési eszközt is magára varázsolta. A fejem mellett könyökölt, miközben a csípőjét kicsit megemelte. Férfiassága így is súrolta a bőrömet, amitől a szívem eszeveszettül elkezdett dobogni.

Válasz helyett csak megcsókoltam. Ajkaink tánca közben lejjebb nyomta a csípőjét, és lassan belém hatolt. Szúró, feszítő fájdalom nyílalt belém tette után, ami egy könnycseppet is kierőszakolt a szememből.

 - Nagyon fáj? – kérdezte Heikki, miközben megállt. Óvatos puszikat nyomott a számra.

 - Már nem vészes – mondtam összeszorított szemekkel.

 - Hagyjuk abba? – lett aggodalmas a hangja. Végigsimított az arcomon, majd megpuszilta az orromat.

 - Ne … csak adj egy fél percet – mondtam neki, majd szorosan magamhoz öleltem. A fejemet a nyakhajlatához dugtam, és mélyeket lélegeztem finom illatából. Mikor éreztem, hogy már rendben vagyok, én voltam az, aki először megmozdult. Egy halk morgás hagyta el Heikki torkát. A szemembe nézett, amitől egy pillanatra zavarba jöttem.

 - Szeretlek – mondta halkan. A szemei csillogtak, és az ajka kicsit remegett. Tudtam, hogy nem csak sablonos szöveg ez, hanem tényleg így van.

 - Én is szeretlek, Heikki.”

8. rész

Az orrnyergemet masszíroztam, miközben Christian megtartotta a minden évben előadott kis beszédét, ami lényegében arról szól, hogy nem csináljon senki, semmilyen galibát a csapatból, mert az idén sokkal nagyobb büntetéseket fog kapni, és a kirúgást is alkalmazni fogja a nagyfőnök, ha valaki nagyon nagy baromságot csinál majd. Tavaly ugyan ezt mondta, és Stuart nem egyszer került már nagyobb galibába a Ferrari olasz macho-ival, de még mindig a köreinkben tudhatjuk a britet, és az éjszakázáson, valamint a csavarválogatáson túl más büntetést sose szabott ki rá. Helmut arcáról le lehet olvasni, hogy ő is kételkedik abban, hogy Horner ezeket be fogja majd váltani.

 - Hát ennyi is lettem volna mára. Folytassuk a boksz felépítését, és ha ezzel készen leszünk, akkor mindenki kimenőt kap majd estére, szerdára való tekintettel – zárta le a kis beszédét Christian, majd az asztalon lévő vázlatit összepakolta, majd elsőként elhagyta a termet.

 - Este hova megyünk? – kérdezte Stuart, miután kisétáltunk a home-ban lévő kis tárgyalóterméből. Mindenki nagy gondolkozásokba kezdett, de a végén maradtunk a szokásos St.Khilda parti körutunknál, ami 4 klubból és 1 kocsmából áll.

 - De ha megint matt részeg leszel, nem foglak se meghánytatni, se tartani a seggem miattad – mutattam rá Stuart-ra, aki erre bedurcizott. – Leszarom, ha ilyen fejet vágsz. Tavaly is miattad égett a pofám a szállodákba, mikor át kellett cipelnem téged a hallokon.

 - Az elmúlt 3 napban ilyen durci-murci vagy. Igazi finn. Tavaly tök vidám voltál. A gyárban is egyfolytában lecsesztél minket a téli tesztek alatt. Menstruálsz most is? – kérdezte a szemöldökét felvonva Lee.

 - Tényleg megváltoztál – karolta át a vállam Gent. – Mi a baj, Kiscsillag?

 - Semmi bajom sincs. Nektek van bajotok. Nem nekem – mondtam nekik, majd otthagytam őket. A boxba mentem, hogy segítsek a garázs hátsó részében lévő ,,mérnökállást” összerakni, és dirigáltam a fiúknak, hogy melyik monitort hova tegyék. Miután végeztünk, a konyhába mentem, hogy drága barátnőmet boldogítsam.

 - László! – szóltam oda a magyar szakácsunknak, aki valami eszméletlenül finoman tud elkészíteni bármiféle húst. – Merre találom Lexit? – kérdeztem tőle, miközben felpattantam a pultra mellette. A serpenyőben álldogáló grillezet húsból egy aprócska darabot kiloptam, majd jóízűen elkezdtem rágcsálni.

 - Sebastian edzőjével beszélik meg a német hétvégi étrendjét.

 - És merre vannak? Mert az étkezőben nincsenek.

 - Tőlem kérdezed? – rakta le nevetve a kezében lévő fakanalat, hogy rácsapjon egyet a kezemre, aminek segítségével még egy szeletnyi húst csórtam ki a serpenyőből. – Nem fogsz kapni ebédet!

 - Nem vagy te ilyen szívtelen – veregetettem meg vigyorogva a vállát, majd leugrottam a pultról.

Lexiéket a német kis szobájában találtam meg.

 - Nem akarok zavarni, csak szólok, hogy visszamegyek a szállodába, és este a St.Khilda partot járjuk be. Személyedzőket és pilótákat is szívesen látunk – kacsintottam a két fiúra.

 - Megint megakartok próbálni leitatni! – mutatott rám vádlón Vettel.

 - Kölyök, én nem csak meg fogom ezt próbálni. Én le is foglak téged itatni! – mondtam neki nevetve. – Szóval úgy készüljetek, hogy este programotok van – mondtam nekik, majd visszazártam a szobácska ajtaját, és benyitottam Webber-hez. – Kenguru Jack, este megyünk inni. Szívesen látunk – hajoltam be hozzá. Mark a kis kanapéján feküdt, miközben újságot olvasott. Bólintott egyet, majd újra a kezében lévő tárgyra koncentrált. Megrántottam a vállam, majd visszacsuktam az ajtaját.

A szállodába visszaérve, leültem az ágyamra és a bőröndömben kutatva kerestem magamnak valami szerkót estére. Néhány helyen, mint például itt Ausztráliában csak egy ágy és egy asztal van a szobánkban, de az olajmágnások országában, ahol még a legszegényebb ember is Ferrarival járkál, ott 2-esével kell aludnunk egy luxus szálloda – kicsi túlzással - már-már elnöki lakosztálynak nevezhető szobákban. Ez így tök unalmas, mert a szobatársammal, aki általában Domenic szokott lenni, nem tudok este hülyülni.

7 órakor, már teljes harci szerelésben sétáltam a folyosón a lift felé. Megnyomtam a hívó gombot, majd előkaptam a telefonom, hogy írjak egy SMS-t Lexinek, hogy tolja lefelé a fenekét. Éppen elkezdtem az üzenetet írni neki, mikor megszólalt mögöttem valaki.

 - Szia – köszönt az a ,,valaki”. Annyira megijedtem, hogy a telefonomat is kiejtettem a kezemből. Miután újra magamnál tudtam a készüléket, elindultam a lépcsőház felé. Eleinte csak sétálva, de mikor meghallottam, hogy az a ,,valaki” jön utánam, elkezdtem futni. 10 lépcsőfok után kapott el.

 - Engedj el, vagy felpofozlak! – próbáltam kirántani a kezemet Kimi ujjainak szorításából. – Nem érted? – kiáltottam rá.

 - Kérlek. Beszéljünk meg mindent! – mondta, de a kezemet még mindig nem engedte szabadon. Iszonyatosan feldühített. Mindenem elkezdett remegni, és az önkontrol nevű szót kitörölte ez a düh az elmémből. Akkora pofont kevertem le neki a szabad jobb kezemmel, hogy azt szerintem még 2 emelettel lejjebb is kristálytisztán lehetett hallani. Ahogy az arcához kapott, elengedett, én pedig ezt kihasználva elrohantam előle. A szálloda halljában lassítottam csak le, ahol a srácok már gyülekeztek.

 - Megvártunk volna, nem volt szükséges ennyire sietned – mondta Dom, miután mellé sétáltam.

 - Csak azt hittem elkéstem. Elfelejtettem mikorra beszéltük meg a találkozót – mondtam neki lihegve. Miután a késők is megérkeztek, elindultunk a part felé. A csoportunk kicsit nagy hanggal járkált Melbourne utcáin, amit a helyiek nem néztek jó szemmel. Voltak olyanok, akik szépen megkérték a srácokat, hogy fogják be, de akadt olyan is, aki torka szakadtából szidta az édesanyáinkat.

~.~

Fáradtan, teljesen kimerülve csúsztam le a fal mentén a földre. A lábamat felhúztam a mellkasomhoz, majd a két kezemmel átöleltem a lábszáraimnál őket. Ahogy a fejemet a térdeimre hajtottam éreztem, hogy az agyam lüktet. A levegő vétel, ami egy aprócska dolognak tűnik, most a világ egyik legfájdalmasabb dolga lett számomra. A nyelvemet kidugva lihegtem, mint egy kutya. Azt hittem, hogy egy kis bulizgatás jót tesz majd nekem, de sajnos ez nem így lett. Még jobban kimerültem, és a várt feltöltődés elmaradt. A szervezetemben lévő alkohol mennyiség, amit az elmúlt másfél órában magamba töltöttem, még jobban elfárasztott és a fejfájásom, valamint a szédülésem csak felerősödött. Nem erre számítottam, és lassan nem csak fizikálisan, de lelkileg is ki fogok bukni. Egyre nagyobbra nő a torkomban az a kis gombóc, ami lassan megfolyt engem. Az alkaromon, amin a fejemet egy kis ideje már pihentetem, éreztem, hogy valami meleg végig folyt. Egyből a szememhez kaptam, de nem onnan csordult ki egy kósza könnycsepp, ami ha fáradt vagyok, akkor sokszor kibuggyan onnan. Mikor megláttam, hogy a rajtam lévő, fehér, csipkés ruha felső részén 3 csepp piros folt árválkodik tudtam, hogy nem könnyekről van most szó. Az alsó ajkamon át, a számba folyt abból a nedves, meleg dologból. Ahogy megéreztem azt a jellegzetes vas ízt a számban, már nem kételkedtem abban, hogy az orrom vérzik. Előkaptam a táskámból egy zsebkendőt, majd a mosdókagylóhoz mentem, hogy letöröljem az arcomról a véremet. Kint a zene bömbölt, és az ajtó csak minimálisan tudta tompítani a zajokat. A fejem még jobban megfájdult attól a dübörgéstől, amit a hangos zene generált az épületben. A fülem is belefájdult abba, mikor kinyílt egy pillanatra a mosdó ajtaja. Elfordultam az érkező elől, mert nem akartam, hogy bárki lássa, hogy nagy erőkkel vérzik az orrom. Sajnos a látogatóm az egyik kollégám volt, így nem sétált el szótlanul mellettem. Mikor a karomnál fogva magával szembe fordított, meglátta a kezemben lévő, teljesen vértől elázott zsebkendőt.

 - Heikki, hagyj békén – toltam el a finn kezét magamtól.

 - Vérzik az orrod – vázolta le azt a helyzetet, amivel én is kristály tisztán képben voltam. A tenyerét az arcomra simította, majd a hüvelykujjával a felső ajkamról letörölte azt a vércsíkot, ami a szám belseje felé akart törni. – Jól vagy? – kérdezte, miközben a szemeimet fürkészte. Megráztam a fejemet. A szememből kisöpörte a szőke tincseimet, majd megnyitotta a csapot. Egy zsebkendővel letörölte a már az arcomra száradt vért, majd az orrom porcos részét megszorította egy kicsit, aztán az arcom irányába úgymond megtolta az orromat. Kicsit előrébb döntötte a fejemet, amit a mellkasának támaszthattam, hogy ne bukjak előre. Így álltunk hosszú percekig. Néha egy-egy puszit nyomott a hajamra a honfitársam, amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. Régen, imádtam mikor ezt csinálta. És a jellegzetes Heikki-s illata, ami a pólójába beleivódott, sok emléket lepergetett a szemem előtt. Nyaralások, meleg nyári délutánok, és átlagos vasárnapi DVD-zgetések.

 - El is állt – mondta, miután a kiegyenesedésem után leellenőrizte egy zsebkendővel az állapotomat. – Visszamegyek veled a szállodába, rendben?

 - Köszönöm – mondtam neki hálásan, majd hagytam, hogy a derekamnál fogva kitereljen a mosdóból. Mikor kiléptünk az ajtón, akkor vettem észre, hogy nem a női, hanem a fétfi mosdót találtam be.

 - Igen, kicsit elnézted az ajtót – mondta kuncogva az ex-hokis, mire melkkason vágtam.

A szállodába egy taxi segítségével jutottunk vissza. Miután kiszálltunk a kocsiból, megint iszonyatosan elkezdtem szédülni, és az orrom vére is újból megindult.

 - Nagyon kimerültél – mondta Heikki, miután magával szembe fordított.

 - Jól vagyok – bizonygattam neki, de éreztem, hogy az elcsukló hangom, és a kába fejem láttán, nem agyon tudom őt meggyőzni.

 - A francokat, vagy jól – morogta, majd elindított az épületbe. A recepsiós pultnál kikérte a szobája kis kártyáját, majd a liftek felé terelt. Megnyomtam az egyik hívógombját, majd a fal mellé állított, aminek a testével neki is szorított, így gátolta meg azt, hogy a földdel közelebbi kapcsolatot kialakítsak. Miután kinyílt az ajtó, megpróbált berángatni a felvonóba, de ez nehezen sikerült neki, mert a lábaimban nem volt erő.

 - Kimi, megtartanád a liftet – szólalt meg hirtelen finnül Heikki. A vér is meghűlt az ereimben. Miközben a szerkezetbe léptünk, azon agyaltam, hogy, hogyan tudnám magam kicsinálni egy pillanat alatt. Nem akartam a pilótával egy légtérben lenni, főleg úgy, hogy látványosan bámult minket. – Köszi – mondta neki, majd a kezét nyújtotta felé. – Heikki Huovinen. Sebastian új terapeutája vagyok.

 - Kimi Räikkönen – mondta lazán a világbajnok, majd a tükörben láttam, ahogy végigmérte Huovinent. – Minden rendben a hölggyel? – kérdezte, miközben a fejével felém bökött. Nagyon nagy szerencséje van, hogy nem buktatott le azzal, hogy mi már ismerjük egymást, nem is akárhogy.

 - Jól vagyok – motyogtam, mire Heikki megrázta a fejét.

 - Holnap nem foglak kiengedni a pályára – mondta. Rákaptam a tekintetem. Ettől a fejem csak még jobban megfájdult. – Nem nézz rám így! Nem fogom hagyni, hogy ezek után holnap szarrá idegeskedd magad. Pihensz majd, és rendbe is jössz a szabadedzések napjára.

 - Christian megöl, ha nem megyek ki a pályára. John nincs itt. Ed nem boldogul a gumikkal egyedül – motyogtam.

 - Majd valaki segít neki, de nem te leszel az – mondta, majd miután a lift megállt az emeletünkön, kiráncigált a felvonóból. A szobája felé kezdett el húzni. Meg akartam állni, de Heikki sokkal erősebb, mint én, így ez nem ment. – Nálam alszol, ne is kezdj el tiltakozni, mondta ellentmondást nem tűrően. – És a dokit is áthívom hozzád – mondta, majd megunva azt, hogy egyfolytában valamibe megkapaszkodva akarom hátráltatni, felkapott az ölébe, majd így haladt velem tovább a szobája felé. 

Sziasztok :)
Itt is lenne kicsit megkésve a rész. Szerencsére csak egy hónap múlva fognak engem szívatni érettségin, így újra van időm írni.
Ha valaki nem ismerné a Red Bull szerelőit, akkor az a ,,PIT-bulls" fenti fülecske alatt megtalálja azokat, akik sokszor meg fognak fordulni a történetemben :D

Díj :)

Sziasztok :)
Nem gondoltam volna, hogy ilyet kapni fogok bárkitől is. Ez igazán meglepett, és nagyon jól esik nekem :)

Szabályok:
a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

a) Dy és Kori: Köszönöm. Thank you very much. Danke schön. Gracias, Grazie. Merci. Kiitos. Szpászíbá. Obrigado. - Ennyi nyelven tudom csak megköszönni nektek. :D

b) Hát a díj képét azt valahol az éterben eltűnt :D

c)
1. Volt valami (valaki) ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?
Egy álom. Ezt azt egészet, amit olvastatok, olvashattok majd tőlem, az mind egy álom szüleménye.
2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?
Senki. A két lány, Em és Lexi tök másak mint én. Én sokkal keményebb, és belsőleg kicsit fiúsabb vagyok mint ők, és sokkal nagyobb a szám. Ha egy fiú olyat csinálna velem, mint Kimi Em-mel, azt nem tudnám tolerálni, és még ott a konyhában behúztam volna egyet neki, akármennyire szeretem. Sokszor vagyok mogorva, és távolságtartó. De azt hiszem Lexi annyiban hasonlít rám, hogy én is benne vagyok sok hülyeségben, amiben majd ő is benne lesz ;D
3. Számodra mit jelent az írás?
Az írásban ki tudom élni a fantáziámat, és egy kis szeletet tudok abból addni másoknak, hogy mi is van a fejemben sokszor. A leírtak nagy része akkor kavarog a fejemben, mikor futok, vagy sétálok hazafelé az iskolából. Vagy mikor bambulok, sokszor ez a történet és az elkövetkezendő események kavarognak a buksimban. Az írással egy egészen másik világba tudom őket repíteni.
4. Mi volt az első történet amit írtál?
Be kell vallanom, hogy nem ez. Már 2010 decembere óta írogatok magamnak sztorikat. Az első amit írtam az egy focistáról szólt, akit Gonzalo Gerardo Higuaínnak hívnak. A sztori címe a ,,La capitalización de la vida" volt, ami ,,A nagybetűs élet" akart lenni spanyolul. Ma már tudom, hogy ordítóan nagy baromságot jelentenek együtt a spanyol szavak, és semmi köze sincs a cím magyar megfelelőjéhez. :D
5. Mit szoktál csinálni ha nincs ihleted?
Zenét hallgatok, és elmegyek futni, vagy zsákolok (box) egy kicsit az alagsorunkban. Engem a sport és a zenék tudnak megihletni. :)

d)Akiknek küldeném:
Sajnos nem ismerek még sok mindenkit itt, szóval visszaküldeném a két lánynak, akiktől kaptam (mivel ez nem volt megtiltva) :D
Valamint küldeném még Egyeském-nek (csajszika1226) valamint Liina-nak :)

UI.: A részt szerintem csak jövőhéten hozom majd, mert a héten vizsgázok, hétvégén pedig esküvőn leszek, és tanulnom is kell majd a következő hétre, amire nagyon sok mindent kell majd bepótolnom ... -.-
Addigis ,,Adiós"ka mindenkinek :D

7. rész

Sziasztok :)
Bocsánat, hogy ilyen soká hoztam ezt a részt, de nagyon sokat kellett (és még kell is) tanulnom az osztályozó vizsgámra. Előre láthatóan jövőhét kedden, vagy szerdán fogom majd hozni a 8. részt, mert hétfőn írásbelizek, és arra kell tanulnom, de miközben szüneteltetem a tanulást, folyamatosan írom a részt. De nem is dumálok többet.
Jó olvasást nektek,
Em :)

Ha valaki tegnap este azt mondta volna nekem, hogy ma reggel Kimi Räikkönen ágyában fogok feküdni meztelenül, annak az embernek a fejét körberöhögtem volna. És tessék! Most mégis csak itt fekszek a hasamon, meztelenül, egy puha takaróba burkolózva, ami csak a derekamtól lefelé borítja a testemet. Miután felébredtem, a kezemmel elkezdtem keresni Kimi-t magam mellett, de az ágyon sehol se találtam. Kinyitottam a szememet, majd körbe néztem a szobában. Egyedül voltam az egész hálóban. Lentről nevetés, és pohárcsapkodás hallatszott fel, és Kimi jellegzetes hangját is ki tudtam bogozni a hangfoszlányok sűrű hálójából. Miután felültem az ágyban, a szememmel megkerestem a ruháimat, majd miután megtaláltam őket, felöltöztem. A cipőmbe nem bújtam bele, csak a kezembe vettem. Körbe néztem, hogy nem hagyok-e itt semmit se, majd kimentem a szobából. A folyosókon végigsétálva közelítettem meg a lépcsőt. A fiúk lent nagyon jól szórakoztak. Lassan mentem le, hogy halljam, miről beszélgetnek. Kimit faggatták valami fogadás ügyéből.

A konyha és a lépcső között volt egy kisebb fal, ami mögött megálltam.

 - Fiúk … - kezdett bele Kimi, de félbeszakította őt Toni Vilander, aki a finn jó barátja, és akit régebbről a GP2-ből ismerek.

 - Nézzetek a fejére! Tuti meg volt neki a csaj! – mondta hangosan nevetve Toni.

 - Kuss legyen már. Felébreszted! – pisszegte le Kimi Toni-t.

 - A lényeg az, hogy Kimi nyert – mondta nevetve egy szőke, számomra ismeretlen srác. – Nem hittem volna, hogy meghúzod a kiscsajt. Gratulálok, haver – csapkodta meg Kimi vállát.

 - Én tényleg nem azért feküdtem le vele – mondta 2007 világbajnoka.

 - Aha, én meg Joulupukki – mondta nevetve Toni. – Nyertél. Ennyi – rántotta meg a vállát.

 - Aki tud, az tud – tartotta oda Räikkönen a poharát Toni-nak, majd összekoccantották őket.  

Leforrázva álltam a fal mögött és miközben a fiúk azt kérdezgették Kimitől, hogy a tegnap esti csaj, vagyis én milyen teljesítményt nyújtottam, kiléptem a fal takarásából. Kimi nekem háttal állva, nevetve hárította el az asztalnál ülő 6 fiú kérdéseit. A srácok miután megláttak, az arcukról eltüntették azokat a baszott nagy vigyorokat, majd kicsit ijedten meredtek rám. Kimi egyből hátra fordult, mikor látta, hogy a barátai nem nevetnek vele együtt.

 - Félre érted! – mondta egyből Kimi, majd tett felém egy lépést.

 - Ja, félre értem – nevettem fel keserűen, majd elkomorodtam. – BASZODJ MEG! – ordítottam a képébe, majd bevágtam egy hátra arcot. Az öcsémbe ütköztem, aki enyhén ideges fejet vágott. El akart menni mellettem, de elkaptam a karját, de nem tudtam annyira elhúzni őt, hogy ne tudja megütni Kimit. Jesse neki akart esni, de a fiúk lefogták.

 - Menjünk haza! Kérlek Jesse – néztem könyörgően az öcsémre, miközben a mellkasánál fogva próbáltam meg a bejárati ajtó felé tolni. Az öcsém bólintott egyet, majd kiterelt a házból. Úgy bevágta magunk mögött a bejárati ajtót, hogy majdnem kiszakadt tokostól a falból. Miután beültetett a kocsiba, bevágódott ő is a kormány mögé, majd amilyen gyorsan csak tudott, elindult. A kormánykereket úgy szorította, hogy az ujjai elfehéredtek, és ráadásul remegett a keze. Egész úton halkan motyogott. Nem hallottam tisztán, hogy miket mondott, de tudtam, hogy néhány, a finn nyelv nem éppen szépnek nevezhető kifejezései hagyták el a száját. Mondani akartam neki valamit nyugtatás képpen, de a torkomban lévő gombóc megnémított. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne ott helyben bőgjem szét magam.

Apám tágra nyílt szemekkel nézett Jesse után, mikor az öcsém elviharzott előtte már a házban.

 - Mi történt? – sietett Jesse után, aki már a lépcsőkön vágtatott felfelé. Jesse egy ,,HOGY MI?” mondattal kezdett el ordítani. Apánknak beszámolt arról, hogy mit is csinált Kimi. Hogy átvert. Anyu a konyhában elhűlten hallgatta azt, amit a fia fent elordított. Én a nappaliban, a kanapén ültem, és próbáltam a TV-ben történő eseményekre koncentrálni, és nem arra, hogy Jesse mindent megosztott a szüleinkkel, amiket elvileg inkább eltitkoltam volna előlük. Mikor valaki leült mellém és átkarolt, eltört bennem a mécses, és a könnyeimet már nem tudtam magamban tartani. Anyu jellegzetes, finom illata kicsit megnyugtatott, de nem teljesen.

 - Lempi? Merre van? – kérdezte Jesse-től anyánk, miután egy kicsit lenyugodtam. Eszembe jutott, hogy valószínűleg őt otthagytuk annak a baromnak a házában. Ijedten kaptam a tekintetem Jesse-re, de közölte velünk, hogy tegnap este hazavitte a barátnőmet. – Áthívom hozzád egy kicsit Lempit. Rendben? – simogatta meg a hajamat anyu, mire bólintottam egy aprót.

 - Fiam, eltudnál vinni Kimihez? – kérdezte apu Jesse-től, miközben a kabátját kapta magára.

 - APU! Kérlek, ne menj oda! Nagyon szépen kérlek – fogtam meg a karjánál, mikor ki akart lépni a házból.

 - Kicsim, ezt nem hagyhatom csak annyiban – mondta dühösen.

 - Mika, most nem tudsz tisztán gondolkozni. Ha délután is át akarsz menni, hát menj, de most nagyon ideges vagy, Édesem – simította anyu a kezét az arcára. – Olyat tennél most, amit később megbánnál.

 - Nem bánnám meg, mert a lányomról van szó.

 - Majd én megoldom ezt az ügyet – mondtam neki. – Ígérd meg, hogy nem mész át hozzá! Meg kell ezt ígérned nekem, Apu! – néztem mélyen a szemébe. Egy nagyot sóhajtott, majd bólintott egy aprót. Megöleltem, majd adtam neki egy puszit és gyorsan felszaladtam a szobámba, mert éreztem, hogy egy kicsit durvább sírógörcs készül kitörni rajtam.

A szemem égett már a sok sós könnytől, ami az elmúlt 3 óra alatt kicsordult a szememből. Hüppögések, és szipogások közepette ültem a szobám egyik falának a tövében. A térdeimet a mellkasomhoz felhúztam, a karjaimmal pedig átöleltem a lábaimat. Még mindig nem tudtam felfogni azt, hogy képes volt ekkora szemétségre. Az elmúlt időszakban nem láttam rajta azt, hogy csak átvert volna, erre tessék! … Megalázott rengeteg ember előtt, és még van képe az arcomba hazudni, és azt mondani, hogy mindent félre értettem. Ebben mit lehet félre érteni? Egyetlen egy emberbe se csalódtam még akkorát, mint most benne. Naiv, hülye kis libaként az eszemet a szívem után hallgattam csak meg, és sajnos a ketyegőmnek a szavát vettem csak tudomásul. Ha akkor felfigyelek a kis jelekre, most nem lennék ilyen nagy szar helyzetben. Kár, hogy ,,ha” kezdetű mondatok ezen a bolygón, nem léteznek, mert már alapból értelmetlenek …

 - Jól vagy? – ült le mellém Lexi. Azt hiszem rajtam kívül ő az, aki eltudja azt képzelni, hogy mennyire mérhetetlenül rosszul is érzem most magam a történtek miatt. Lex mindent tud rólam, és az érzéseimmel is tisztában van, ahogy én az övéivel. Kisgyerekkorom óta ismerem őt, és eddigi életem során mindig ő volt az, aki átsegített engem a nehézségeken, a családom mellett.

 - Ja. Élek és virulok – nevettem fel keservesen, majd szinte egyből el is kezdtem megint zokogni. Lexi átölelt, és elkezdte simogatni a hátamat, miközben beszélt hozzám mindenféléről, hogy elterelje a figyelmemet. Szóba jött a Newcastle United és a Real Madrid hétvégi meccse, a Ferrari legújabb sportautója, és még a WAG-ok világából is kaptam tőle egy kis szeletnyi infót. Miközben ő csacsogott, én addig gondolkoztam. Azon jártattam az agyam, hogy mit csináljak. Tudtam, hogy mi lenne a helyes döntés, de nem mertem tenni semmit se. Egyik pillanatomban, mikor úgy éreztem, hogy azt a döntést meg tudom lépni, felpattantam a földről, majd az íróasztalhoz léptem. Az asztalon fekvő telefonomat a kezembe kaptam, majd miután megtaláltam a keresett ember számát a névjegyzékben, tárcsáztam. 5 percet raboltam el mindössze kolléganőm idejéből, majd a ruhásszekrényemet kinyitottam, hogy pár dolgot az ágyamra hajítsak belőle.

 - Most menekülsz – jegyezte meg halkan Lexi, miután a bőröndöm cipzárját behúztam.

 - Tudom, de nem érdekel. Nem akarok egy olyan országban tartózkodni, ahol Ő is ott van. Visszamegyek Angliába, és neki látok a munkának. Sokkal fontosabb dolgok is vannak az életemben, mint egy olyan embert, mint Ő.

 - Totál faszságokat beszélsz, Em! És most mégis miért akarsz Angliába menni? Semmit se tudnál ott csinálni! Mindenki még otthon pihen és a másnapossággal járó kellemetlen tényezőket próbálja egy kicsit enyhíteni magában!

 - Leszarom, érted? Nem maradok ebben az országban. Kell nekem egy kis csend, egy kis tér. Itt csak anyám sajnálkozó pillantását, és apám ígéreteit hallgatnám, miszerint kinyírja azt a barmot. Nekem erre nincs szükségem. A gyárban legfeljebb beszélgetek Brittával, ő már tuti ott van, vagy Adriannak segítek. Vagy elmegyek Lee-hez, vagy Stuart-hoz, vagy egyszerűen csak befekszek a gyári szobámba és átalszok 3-4 napot. Mindegy mit csinálok, csak távol legyek ettől a várostól – mondtam neki. Mindent olyat belevágtam egy bőröndbe, és egy utazótáskába, ami kellhet nekem majd az elkövetkezendő 1-2 hétben. Mikor lesétáltam anyámékhoz, furcsán néztek rám, hogy mit akarok én így felpakoltan.

 - Ha holnap, vagy holnapután hazaindulnátok, akkor csukjatok be mindent. A kulcsot adjátok oda Lex-nek, majd ő eljuttatja hozzám őket. Szeretlek titeket – mondtam nekik, majd mindenkit megöleltem, és két-két puszit is nyomtam az arcukra.

 - De hova mész? – ocsúdott fel apám, mikor már a garázsba igyekeztem.

 - Angliába kell mennem – mondtam, majd az X5-ösöm csomagtartójába bevágtam a táskáim. Intettem nekik egyet, majd miután a kaput felnyitottam, kihajtottam a kis parkolómból.

Miközben a reptér felé igyekeztem, próbáltam a zenét minél hangosabban hallgatni, mert így nem tudtam gondolkozni a ma reggel történteken. Néha egy-egy képkocka megjelent a szemem előtt, de hamar elűztem őket az elmémből, és csak a rádióból áramló zenére koncentráltam. A reptéren nem kellett sokat várnom. Szerencsére Thelma, a gyárunk recepciósa, tudott nekem úgy lefoglalni egy jegyet, hogy hamar gépre kerüljek. Az első osztály luxuskörülményeit élvezhettem ki 3 és fél órán keresztül. Bár nem kértem se pezsgőt, se epret, inkább csak a hatalmas bőr széket, vagyis inkább fotelt élveztem ki leginkább.

 - Kisasszony, mindjárt landolunk. Becsatolná az övét? – rázott fel a bambulásomból az egyik légiutas kísérő csaj.

 - Persze – mondtam neki, majd még a szeme előtt bekapcsoltam az övemet. Mosolyogva biccentett egyet köszönet képpen, majd az előttem lévő utashoz sétált.

Miután leszállt a gépünk a reptér fedett parkolójába mentem, ahol mér várt rám egy Infinity, amit itt Angliában szoktam használni, és amit a csapattól kaptam ,,munkakocsi” gyanánt.

Londonból Milton Keynes-be másfél óra alatt értem a hó miatt, ami kisebb fennakadásokat okozott például az A509-esen.

 - Te tényleg megszállott vagy – mondtam Adriannak, aki a gyár rázópad ,,szobájának” üvegfala előtt ült. Az asztalon 3 monitor foglalt helyet, amik tele voltak adatokkal. Magán a rázópadon ott volt egy festés nélküli sötét színű kocsi, ami azt hiszem az idei verdánk egyik kezdetleges változata, a B terves kocsi.

 - A tapadás nem megfelelő még egyik kocsin se. Ha megkérlek állítasz bent a lengéscsillapítókon, és a rúgókon, miközben én a rendszert üzemeltetem? Nem tudom az autófutatását csinálni, és még a gépeket is kezelni – bökött a monitorok felé.

 - Persze, segítek – mondtam neki, majd a kabátomat felakasztottam az egyik fogasra.

 - Te miért jöttél vissza ilyen hamar? – kérdezte, mielőtt az üvegajtón át be nem léptem volna a munkaterületre, ahol a kocsi a rázópadon állt.

 - Hiányzott a gyár – mondtam neki egy vállrándítás közepette.

 - És még én vagyok a megszállott – mondta, majd megcsóválta kevés hajjal rendelkező kobakját.

6. rész

Feliz nyuszit to everyone :D
Bocsánat, hogy nem hoztam hamarabb ezt a részt, de az ünnepek kicsit mozgalmassá tették a napjaimat, és ráadásul osztályozóra kell tanulnom, mert idén előrehozott érettségit fogok tenni földrajzból. Ezért lehet, hogy a heti 1 rész megint visszajön majd, mert jelenleg a tanulás leköti minden időmet. Nem is szövegelek többet. Jó olvasást :)

Azóta a bizonyos csók óta nem találkoztam Kimivel, pedig már lassan 5 nap is eltelt azóta. Valahol bántam, valahol pedig nem, hogy nem láttam. Azért volt jó egy kicsit, hogy a másikkal való találkozás elmaradt, mert így nem kellett kellemetlenül éreznem magam mellette. De ez rossz is volt, mert akármennyire fura volt, be kellett vallanom magamnak, hogy valamilyen szinten hiányzott nekem. Mikor erre úgymond rájöttem, totál hülyének éreztem magam, hiszen miért érzem ezt? Miért hiányzik nekem, mikor alig 2 hete ismerem őt?

 - Itt vagy? – integetett a szemem előtt Lexi. Azt hiszem egy kicsit túlságosan is elgondolkoztam, és eléggé kizártam a külvilágot, ami körülöttem szüntelenül mozgott annak ellenére, hogy én picit lefagytam.

 - MI? … Ja, aha. Csak elgondolkoztam – mondtam, majd újra a jégre szegeztem a pillantásom, amin az öcsémék nagy erőkkel azon volt, hogy az ellenfelüket legyűrjék. 3-1-re vezettek már, és ebből 1-et Jesse lőtt be.

 - Csak nem Kimin és a csókotokon agyaltál? – kérdezte vigyorogva Lexi, mire olyan hirtelen kaptam rá a tekintetemet, és fordultam felé, hogy szinte beleszédültem. – Az öcséd látott titeket az ablakból. Ő faggatott ma ki arról, hogy mit tudok rólatok. Hogy van-e köztetek valami, vagy csak egy félresikerült puszi utolsó képkockáit kapta el?! … Félre sikerült puszi, vagy csók volt? – kérdezte.

 - Szerintem az utóbbi, de nem értem miért akart volna nekem olyat adni. Hiszen alig ismer.

 - Érzel valamit iránta?

 - Nem tudom. Azt se tudom, hogy most mi van velem. Valamit érzek, de fogalmam sincs, hogy mi az. Érted? Nem tudom beazonosítani, és ez kiakaszt. Én nem szoktam ilyet megélni, és ez fura. Nagyon fura.

 - Nekem is fura egy-két dolog – szólalt meg mellettem, vagyis inkább mögöttem valaki, mivel teljesen Lexi felé fordulva beszéltem neki. Nem akartam elhinni, hogy az a valaki az, akire én gondolok, de ahogy elnéztem Lex fejét, sajnos jobban tettem, ha elhittem. – Sziasztok lányok – köszönt mosolyogva Kimi. Lexi azt hiszem látta rajtam, hogy nem fogok egyhamar megszólalni, így inkább bemutatkozott a finnek.

 - Lempi Virtaken vagyok, de ha a rendes nevemen szólítasz, megöllek! – mondta nevetve Kiminek. - Mindenki csak Lexinek hív.

 - Szia Lexi, Kimi vagyok – rázta meg a lány kezét.

 - Akármilyen hihetetlen, tudom – mondta barátnőm. – Em elmegyek innivalóért. Most már itt merlek hagyni – állt fel a székéből. – Mindjárt jövök – mondta, majd eltűnt mellőlem.

Legszívesebben ott a helyszínen elsüllyedtem volna szégyenemben, mert nem tudtam, hogy Kimi mennyit hallott a beszélgetésünkből. Felé fordultam, és ahogy elnéztem nem nagyon sokat, csak a végét kaphatta el, amiből sok dolgot nem tudhatott meg.

 - Holnap hova mentek a barátnőddel ünnepelni? – kérdezte Kimi pár perc csönd, és egy Tampareen gól után.

 - Nem tudom. Szerintem az egyik szórakozóhelyre, vagy átjön hozzánk Lexi és filmezünk. Ma akarjuk eldönteni, hogy mit csinálunk. Miért?

 - Egy kisebb bulit rendezek és pár havert meghívtam, köztük az öcsédet is. Szívesen látnálak titeket is – mondta mosolyogva.

 - Nem zavarnánk ott mi? Hiszen nem is ismerünk majd ott senkit az öcsémen és rajtad kívül.

 - Nem baj, majd bemutatlak titeket nekik – rántotta meg a vállát. – Na?

 - Ha Lexi is benne van, akkor megbeszéltük – mondtam neki mosolyogva.

Lexi simán belement az egészbe, így 30-an este 6 órakor azon kellett igyekeznem, hogy időben elkészüljek, mert Jesse türelme véges, és mivel ő megfogadta, hogy most nem fog inni, így ő visz el minket Kimihez.

 - Így akarsz jönni? – kérdezte tőlem Jesse, miközben végignéztem magamon a lenti, nagy tükörben, ami az előtérben volt, a fogas mellett.

 - Miért? Mi bajod van vele? – kérdeztem tőle, majd végigsimítottam a ruhámon. Egy hosszú ujjú ruhát vettem fel, ami egy testszínű alapon lévő, fekete csipkés, testhez simuló ruha volt. Lexivel ezt vettük legutoljára, mikor vásárolni voltunk.

 - Kint van belőle mindened! Ebben nem jöhetsz! Én ismerem azokat akik jönnek. 2 lépést nem kell tenned közöttük, és megerőszakolnak! Apa – szólt apánk után, aki éppen akkor sétált be a konyhába. – Nem hagyhatod neki, hogy ebbe menjen el itthonról!

 - Miért? Nagyon gyönyörű benne a nővéred. Nem tudom mi bajod vele – mondta apu, majd odajött hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra.

 - Veled is sokra megyek – mondta morogva, majd felkapta a kocsija kulcsát, és elindult kifelé.

 - Vigyázzatok magatokra, szórakozzatok jól, és éjfél után pár perccel hívunk majd titeket – mondta anyu, majd miután ő is, és apám is adtak 2-2 puszit, az öcsém után mentem.

Jesse ugyan ezt eljátszotta Lexivel is, mikor felvettük a barátnőmet. Lex is ugyanígy reagált, ahogy én.

 - Niinimäki, két ilyen csaj hol szedtél össze? – kérdezte az öcsémtől egy srác, miután beléptünk Kimi hatalmas házába.

 - Ragadnak rám a nők, nem tehetek erről – mondta vigyorogva az öcsém, majd átkarolta mindkettőnk derekát. Ránéztem, ezzel jeleztem neki, hogy nem tetszik nekem az, amit csinált. Egyből levette a kezét rólam.

 - A saját nővéredet nem kéne végig fogdosnod – mondtam neki nevetve, majd tettem egy lépést előre. Alig volt időm arra, hogy csak egyszer körbenézzek, mert egy finn egyből letámadott.

 - Nagyon csinosak vagytok – mondta hangosabban Kimi, mert a háttérben a zene is egy kicsit hangos volt. – Örülök, hogy eljöttetek – mondta, majd adott két puszit először nekem, majd Lexinek.  – Bemutatlak titeket pár embernek, mert megígértem – mondta nevetve, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni. Egyből Lexi után kaptam, hogy el ne hagyjam. Kimi nem egy embernek mutatott be minket, miközben valaki mindig a kezünkbe nyomott egy kis stampedlis pohárnyi vodkát. Mire körbe értük, már 6-7 adag tuti volt bennünk, de hála finn vérünknek, ez még nem ütött ki minket, csak feloldotta az eleinte még visszafogott énünket. A hatalmas nappali féleség közepén elkezdtünk táncolni a többi vendéggel, akik szintén a zene ritmusára rázták a testüket. Nem egy fiú akart velünk táncolni, de mi hamar elhajtottuk őket mondván: nincs kedvünk szendvicseset játszani.

 - Az összes pasi rajtatok legelteti a szemét – jött oda hozzánk az öcsém. Nem csak simán mellénk állt, hanem beállt Lexi háta mögé, és a barátnőm hasa előtt összekulcsolta a kezeit, míg az állával Lex vállán támaszkodott. Rövid idő alatt nem egy nyakra puszit adott a lánynak, akinek azt hiszem tetszett a helyzet.

 - Az öcsém rámászott a legjobb barátnőmre? – kérdeztem nevetve.

 - Soha többet nem fogok ilyet csinálni. Legalább most ne szólj be – korholt le Jesse. – Nem jössz ki egy kicsit sétálni, drága? – búgta Lexi fülébe.

 - De még elkezdi: ,,Drága” – nevettem fel hangosan. Az 5 métere körzetünkben lévő vendégek mind rám néztek. A házigazda, Kimi is pár lépésre tőlem állt. Mikor ránéztem, intettem neki egyet, amolyan bocsánatkérés jelleggel, majd jelképesen behúztam a cipzárt a számon.

 - Kuss – mondta tömören nekem Jesse, majd kiterelte az erkélyre Lexit. Vigyorogva indultam el a kanpék felé, de nem jutottam messzire, ugyanis egy kéz elkapta a karomat, majd a tulajdonosa felé fordított, de olyan lendülettel, hogy nekicsapódtam egy kemény mellkasnak.

 - Mint a beton – mondtam kuncogva a mellkas tulajának. Ő csak vigyorgott rajtam. – Mi az? – kérdeztem tőle.

 - Mennyit ittál? – kérdezte nevetve Kimi, miközben a derekamra csúsztatta a két kezét, majd elkezdte ide-oda ringatni a csípőjét, az előzőekhez képest lassabb számra. A két karja alatt átdugtam én is a kezeimet, majd hátul, a derekánál összefogtam őket.

 - Nem sokat. Nem vagyok részeg – mondtam neki, miközben felnéztem rá.

 - Egy szóval se mondtam, hogy az lennél – rázta meg a fejét.

 - De céloztál rá! – böktem meg a mellkasát, majd nekidöntöttem a fejem és hozzásimultam. – Kezdek álmos lenni.

 - Na ne. Ezt nem teheted velem – mondta nevetve. – Nem aludhatsz el, hiszen még csak 20 perc múlva lesz éjfél – mondta, miután megnézte a karóráján az időt.

 - Na jó. Összeszedem magam – mondtam neki egy nagy sóhaj után. – Merre találok egy mosdót?

 - Gyere – mondta, majd a kezemet megfogta, így indult el velem az emelet felé. – A lenti fürdő egy kicsit ramaty állapotban lehet, és nem akarom, hogy rosszul legyél. Fent az enyémbe nem mehetett be senki, de veled kivételt tehetek – mondta, miközben egy pillanatra hátra pillantott a vállán át, mikor a lépcsőkön battyogtunk felfelé. Én csak rá mosolyogtam, majd készségesen követtem őt a sötét folyosókon. Mikor egy ajtó elé értünk megállt, elengedte a kezemet, majd a zsebéből előhalászott egy kulcsot, amivel kinyitotta az ajtót. Előre engedett, majd miután belépett utánam, becsukta az ajtót.

 - Az a fürdő – mutatott egy ajtó felé, ami félig nyitva volt. Bólintottam egyet, majd elindultam a mutatott helyiség felé. – Ide leülök addig – mondta, aztán a szobában lévő franciaágy végébe leült.

Ahogy beléptem a mosdóba, be is zártam magam után az ajtót. Egyetlen egyet szippantottam a benti levegőből még csak, de egyből megcsapta az orromat az a tipikus pasis tusfürdő illat. Kicsit párás volt bent a levegő, a nemrég megejtett zuhanyozástól. Egy nagy tükör volt a kagyló felett, amiben hosszasan bámultam magam. Megigazítottam a hajam, és a sminkemet is kijavítottam ott, ahol ügyesen elkentem. Miután végeztem, elintéztem folyó ügyeimet, majd elhagytam a fürdőt. Kimit sehol se találtam a szobában. Éppen a folyosóra akartam kinézni, mikor kinyílt az ajtó, és megjelent a finn, aki a kezében egy pezsgősüveget, és két poharat tartott.

 - Csak nem ki akarsz sajátítani? – kérdeztem tőle nevetve.

 - De. Valami ilyesmi a célom – mondta, majd az ágy felé bökött, jelezve, hogy üljek le oda. Szót fogadtam neki, és helyet foglaltam mellette a párnák között. Kimi a kezembe adta az egyik hosszúkás pezsgős poharat, majd töltött nekem bele a nedűből, aztán magát is kiszolgálta. Csendben üldögéltünk egymás mellett, miközben kicsiket kortyolgattunk a pezsgőinkből.

 - Szoktál újévi fogadalmakat tenni? – kérdeztem tőle hirtelen.

 - Nem. Feleslegesek, mert úgy se fogok rájuk emlékezni, és nem izgatnak annyira, hogy leírjam őket valahova. Meg amúgy is. Nem igazán szoktam ezeket betartani, vagy véghez vinni – mondta. – És veled mi a helyzet?

 - Hülyeség az egész. Havonta más-más céljaim vannak, szóval lényegében én egész évben gyártom, és megvalósítom az ilyen kis célkitűzéseimet – mondtam, majd megittam az utolsó kortyot is, ami a poharamban volt.

 - 10 … 9 … 8 … - hallatszott fel lentről az ordítozással egybekötött visszaszámlálás.

 - Gyere – kapta el a kezemet Kimi, majd a hatalmas ablakhoz húzott.

 - 5 … 4…

 - 3 … - mondtuk mi is, miközben egymás felé fordultunk és bárgyún vigyorogtunk a másikra. – 2… 1 … BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!! – kiáltottuk el magunkat, majd megöleltük egymást, és két puszival megajándékoztuk a másikat. Éppen a tűzijáték felé akartam fordulni, mikor Kimi a tarkóm mögé csúsztatta a kezét, majd magához húzott. Ajkait az enyémekre tapasztotta, miközben a bal kezében lévő poharat letette az ablakpárkányra. Először azt se tudtam, hogy mit csináljak. Toljam el magamtól, vagy csókoljak vissza ugyanolyan hévvel, mint ahogy ő? Az utóbbi opciót találtam abban a pillanatban helyesnek, így miután az én kezem is szabaddá vált, átkaroltam a nyakát. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkát, mikor egyszer csak Kimi felkapott az ölébe, és elindult velem az ágya felé. Készségesen szorítottam a lábaimmal körbe a derekát. Együtt borultunk le az ágyra, ahol a csókokat simogatásokkal főszereztünk meg. Miközben Kimi a nyakamat csókolgatta, azon agyaltam, hogy most helyes dolgot teszek-e? Már éppen eltoltam volna magamtól, de mikor Kimi ajka újra az enyémekre talált, hamar elhessegettem a leállás gondolatait a fejemből, és csak a rajtam fekvő finnre koncentráltam.