Bocsánatkérés és díj...

Sziasztok :)
~ Bocsánatkérés:
Nagyon restellem, hogy régen hoztam már új részt, de hétfőn fogom letudni az érettségim 2. felét, és ,,jó" szokásomhoz híven 40 tételt tegnap előtt kezdtem el tanulni... (remélem, hogy a szóbeli előtti órákban átélt félelem, és idegesség végre örökre belém ég majd, és leszokok arról, hogy mindent az utolsó pillanatban kezdjek el tanulni). A következő részre nem volt sok időm, de sietek vele, és hétfőn délután, mikor már tehermentes leszek, befejezem az egészet, és fel is rakom majd :D
Még egyszer bocsánat azért :)

~Díj:

Blogom újabb díjat kapott Dyboo-tól, amiért nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm szépen Dyboo :)
Szabályok.:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek![ Az alap, hogy nem lehet visszaküldeni!!!]

1., 11 dolog rólam:

1., Kívülről csajos csaj vagyok festett körmökkel, szoknyával és egyéb ilyen dolgokkal, de belül inkább fiús  vagyok. Nem szeretem a szerelmi életemet a barátnőimmel kitárgyalni, és nem szoktam velük áradozni a Pletykafészek machóiról, vagy a PPL új részéről dumálni. Imádok bunyózni, verekedni a tesómmal, és a hülye haverjaival. Zűrös is vagyok, a szülők rémálma ... nagyon tisztelem az enyéimet, hogy el tudnak engem viselni.
2., Iszonyatosan sokat beszélek. Anyum szerint ha elrabolnának, 5 perc után kidobnának az út szélére, mert mikor rám jön a ,,szófosás", akkor kibírhatatlan vagyok - szerintem a kérdések megválaszolása alatt is látszik, hogy nem egy-két szóval válaszolok valamire :D
3., Imádom a sportokat, főleg a motor- és autósportokat, valamint a futballt és a hokit. Red Bull x-fighters; MotoGP-2-3; motocross; WRC; F1; GP3; GP2; Le Mans 24 + meccsek - ezek közül bármi, bármilyen mennyiségben jöhet. 

4., A foci területén 3 csapat meccseit nézem meg mindig: Real Madrid, Bayern München, Chelsea. A tesóm egyszer elég jól megfogalmazta, hogy, hogyan is viszonyulok ezekhez a csapatokhoz: A Real Madridért akár ölnék is, míg a Bayern és a Chelsea nevét csak szavakkal, vagy egy apró pofonnal védeném meg.
,,Fehér szív, fehér lélek, Madridista leszek amíg csak élek" <3
5., Imádom a Forma-1-es kocsikkal kapcsolatos dolgokat. Saját kis kézi könyvet írok magamnak róluk és a működésükről. Az F1-hez kapcsolható fizika egyszerűen csodálatos. Sokszor szoktam itthon olyan dolgokról tanulni, mint például az Áramlástan, amit egy egyetemi tanár PDF-jéről tanulok, mert ezzel is több minden értek meg abból, ami a forma autókhoz kapcsolódik. Azt hiszem ki is jelenthetem, hogy tudásban sok fant überelek.
6., Sokszor egy hatalmas egoista paraszt tudok lenni, de inkább akkor, mikor belém kötnek. Ez amolyan védekezés nálam. (na jó ... néha csak úgy is kijön belőlem, de ezen próbálok változtatni :D)

7., Sok olyan sportoló van, akiben egy apró dolgot imádok. PL: Lewis Hamilton vihogását nehezen lehet überelni, Robert Lewandowski lélegzetvételét imádom, mikor kicsit zavarban van (http://www.youtube.com/watch?v=sMUv-dDXzfs - 1 perc 01 után egy ilyennek lehettek a tanúi .. :D Imádom:). 

8., Forma autós autósportok terén Felipe Nars-nek, Aaro Vainio-nak szurkolok még. Fiatalok, de nagyon tehetségesek. Remélem, hogy hamar az F1-ben láthatjuk majd őket.
9., A MotoGP az egyetlen olyan széria, amiben nincs kedvencem, mindenkinek drukkolok.
10., A Scuderia Ferrari fanjainak 90%-ától a falra tudnék mászni, ahogyan az ott dolgozóktól is. Mikor Kimi ott versenyzett akkor is csak Massa-t, Todt-ot Fisico-t (Giancarlo Fisichella) és Smedley-t bírtam, de a többieket mind utáltam. 

11., Spanyolországban szeretnék élni az egyetem elvégzése után, de ez sokszor változik bennem. Van hogy Angliában, van hogy Németországban szeretnék lakni.

2., Dyboo kérdései:

1., Hány éves vagy? - 17. Még kis taknyos vagyok :D
2., Mióta nézel Forma-1-et? - 2003.
3., Ki a kedvenc énekesed? - Raquel del Rosario, az El sueno de Morfeo énekese, és Fernando Alonso ex-felesége.
4., Kedvenc filmed/sorozatod? - Kedvenc filmem nem egy van, hanem 6 - a Halálosabb Iramban filmek :D A k. sorozatom pedig ,,A bárka" lenne :)
5., Van testvéred? - Igen, van egy bátyám, de néha olyan, mintha a majmom lenne ... :D
6., Voltál már Forma-1-en? - Sajnos még nem.
7., Találkoztál már valamilyen hírességgel? Ha igen, kivel? - Sp, Flour Tomi, Győzike ... szóval csupa olyannal, akik nem igazán érdekelnek engem... Bezzeg Gyurta Dani nem sétálgat errefelé ... :D
8., Mióta írsz történeteket? - 2010 tele óta. 

9., Hová utaznál el legszívesebben? - Jelenleg Finnországba, vagy Oroszországba mennék, ezeknek az országoknak is az északi részébe, ahol meg lehet fagyni. Hiányzik nekem a hideg. 

10., Ha lenne egy kívánságod, ami teljesül, mit kívánnál? - Azt hogy legyen még egy millió kívánságom.

11., Mi a valódi neved? - Emese ... Rühellem. A spanyol órán kapott nevemet, az Emilia-t sokkal jobban bírom. Mihelyt kiköltöztem spanyol honba, azt a nevet fogom használni :D

Leila kérdései: 
1., Kedvenc napod? - Péntek. Suli vége, hétvége kezdete és ilyenkor szoktak lenni a legjobb bulik :D
2., Mikor írtál először? - 2010 decemberében.
3., Mi szokott megihletni? - Egy-egy esemény, ami Kimi életében történik, vagy az enyémben.
4., A régi időkből ki a kedvenc pilótád? - James Hunt. Hatalmas arc lehetett :D
5., Kedvenc zeneszám? - Jelenleg a ,,Wake me up" Avicii-től és a ,,Can't hold us" Macklemore-tól.
6., Van példaképed, ki az? - A szüleim. Sok rosszat megéltek már, de mindig fel tudtak állni mindenből. :)
7., Mi a legnagyobb álmod? - Hogy nagy családom legyen, legalább 4-5 gyerekkel :D
8., Sportolsz? Mit? - Tavaly novemberben hagytam abba a focit. Kapus voltam 5 éven át és a vállamat a folyamatos vetődésekkel és sérülésekkel tönkre tettem. Valamint nyáron szoktam vízilabdázni, és télen ha van időm, és energiám, akkor a sulink női hokicsapatában szoktam játszani. Ezekben a sportokban is kapus szoktam lenni :D Futni pedig minden nap szoktam. :)
9., Kedvenc üdítőd, italod? - Üdítőm az nincs, mert utálom őket. A kólától könnyezek, de a gyümölcsleveket megiszom, ha a kedvencemet kapom. Az abszolút kedvencem a vodka :D
10., TV vagy számítógép? - Számítógép, mert azon tudok TV-t is nézni :D
11., Melyik városba szeretnél eljutni, miért? - Madrid. Egyszerűen imádom <3

Dyboo kérdései:
1., Milyen színű a hajad? - Barna
2., És a szemed? - Ugyan olyan, mint Kimié (talán az enyém egy picivel zöldesebb) :D
3., Hova utaznál el legszívesebben? - Most Finnország északi részébe. HIDEG KELL NEKEM, DE SÜRGŐSEN + HÓ :D
4., A magyaron kívül milyen nyelvet tudsz? - Angol, spanyol és egy kicsi orosz. És kilenc nyelven perfektül káromkodok (Anyum örül is neki ...) :D
5., Kedvenc film/sorozat? - A Halálosabb Iramban filmek a kedvenceim, míg A bárka a kedvenc sorozatom.
6., Mióta szurkolsz a kedvenc F1-es pilótádnak? - 2003-ban figyeltem fel Kimire, de inkább 2004 óta a favoritom.
7., Miért pont neki? - 8 évesen kezdtem el neki drukkolni, és eleinte persze, hogy azért, mert ő volt a leghelyesebb, de manapság már azért, mert az aki. Nem játssza meg magát, laza, a maga módján vicces és remek pilóta. :)
8., És találkoztál már vele? - Sajnos nem :( De ami késik, az nem múlik :D
9., Hány éves vagy? - 21 napja 17 :D
10., Van jelenleg olyan személy akit gyűlölsz? - Nem is egy ...
11., Három szó ami jellemez téged? - Ehhez segítséget kértem egyik nagyon jó barátnőmtől aki szerint ezek azok: hiperaktív, egoista, köcsög :D Ez az a baj, hogy ez mindig igaz rám :| :D ... De szerintem ez a három lenne az:  ragaszkodó, hiperaktív és tájékozott (széles látókörű, vagyis úgy értem, hogy pl. egy adott dologról kicsit többet tudok, mint mások. /a tesóm ezért sokszor fejbe is csapna, mikor pl. F1 terén okoskodok neki/)  :D

3., A kérdéseim: 

1., Mi a legrosszabb tulajdonságod? 

2., Fehér vagy fekete? Miért?
3., Ha egy napra cserélhetnél valakivel, akkor kinek a bőrébe bújnál bele?

4., Van olyan híres ember, akire felnézel? Ha igen, ki az?

5., Milyen nyelveken beszélsz? 

6., A történetedben szereplő főhősnő mennyire hasonlít rád?

7., Nyár vagy tél?

8., Milyen fajta zenéket szeretsz? (pl. R&B, Rock, Rapp...stb.)
9., Milyen szuper képességet szeretnél a birtokodban tudni? 

10., Mi lenne számodra az álom állás?

11., babonás vagy?

4., Akiknek tovább küldöm:

1., Kori

2., Csajszika

Megjegy.: Szerettem volna több embernek elküldeni ezt, de ők már legalább 2-szer megkapták már ezt a díjat. És nem is ismerek 11 blogolót még összesen se. Szóval bocsánat, hogy csak 2 embernek küldöm ezt a díjat. :D

17. rész

 - Lex, szerezz még nekem valahonnan alapozót – szóltam ki a fürdőszobából drága barátnőmnek, aki Domenic ágyán fetrengett, miközben a TV-t bámulta. Már második napja kell Kimi-t minden reggel ide berendelnem, hogy a szeme alatt lévő lila foltot alapozó segítségével eltüntessem, és időközben elfogyott a barnás színű krémem.

 - Milyen színű kell? – hajolt be az ajtón, miután hajlandó volt felkelni a franciaágyról.

 - Kék – forgattam meg látványosan a szememet. - Olyan, amilyen neked, meg nekem. Ne vegyél túl barnát, de túl fehéret se – mondtam neki, miközben próbáltam azt a kevéske kis alapozót elkenni Kimi arcán, amit még ki tudtam bányászni a tubusból miután szétvágtam azt.

 - És milyen fajtát? Drágát, vagy a legolcsóbbat? – kérdezte, miközben kivette a táskámból a pénztárcámat, amiben pont volt annyi készpénz, hogy tudjon nekünk hozni egy tubusnyit. Christian, vagyis inkább Helmut, még azt is megszabja nekünk, hogy egy versenyhétvégén mennyi készpénz lehet nálunk. 

 - Ilyet – dobtam oda neki az alapozó dobozát. A könyökömmel a mozdulatom közben, véletlenül orrba vágtam Kimi-t, aki percek óta csendesen üldögélt a kád szélén. Én a két lába között térdeltem a földön. – Ne haragudj! Nem akartam – kaptam a szám elé a kezemet, miután felé fordultam. Szerencsére nem kezdett el vérezni az orra, és sehol se okoztam neki olyan sérüléseket, amik meglátszódhattak volna.

 - Semmi baj – rázta meg a fejét, miután meggyőződött arról, hogy valóban nem vérzik az orra.

  - Lex, nem érek rá egész nap – néztem barátnőmre, aki ráérősen álldogált az ajtóban. Miután rászóltam, feltette a két kezét, majd megindult az ajtó felé.

 - Em, lementem Stuart-tal reggelizni. Hozzak fel nektek valami kaját? – jött be a fürdőbe pár perc múlva Dom. Nagyon megkönnyítette azzal az életemet a brit, hogy megengedte, hogy a hétvégén Kimi nálunk kezdje a napját. Megígérte, hogy egy szót se fog szólni Horner-nek, és senki másnak se. A csapatunkból rajtam és Lexin kívül ő az egyetlen, aki tud még arról, hogy Kimi reggelente a mi szobánkban kóvályog.

- Ha egy kávéval megdobnál, akkor azt megköszönném – mosolyogtam rá, miután felálltam a földről. A térdem egy kicsit fájt, mert a gumiszőnyeg teljesen belenyomódott a bőrömbe, még a kockás-lyukacsos mintázata is kirajzolódott a lábamon.

 - Úgy dobjalak meg, mint múltkor? – kérdezte nevetve, majd védekezés képpen a feje elé kapta a kezeit, mikor elsétáltam mellette és megemeltem a jobb kezem. A múlthéten a gyárban ugyanígy kértem tőle egy kis kávét, és szó szerint hozzám vágta a papírpoharat, miután odasétált mellém. – Nem kekeckedek veled, nyugi. Ne idegesítsd fel magad – mondta nevetve, majd a fürdő felé fordult, ahol Kimi még mindig a kád szélén ült. – Neked hozzak valamit? – kérdezte lassan, tagoltan Kimi-től, mintha a finn nem beszélné elég jól az angolt.

 - Dom, kristálytisztán érti azt, amit mondasz neki – világosítottam fel szobatársam a dolgokról.

 - Ó – reagált értelmesen. – Szóval? – fordult újra Kimi felé.

 - Nem kérek semmit se. Köszönöm – mondta nevetve a pilóta. A hangját egyre erősebben hallottam, és pár másodperc múlva meg is pillantottam őt.

 - Oké – bólintott egyet Domenic. – Em, a kávédat felküldöm majd Lexi-vel – mondta, miközben a kis hátizsákját a vállára kapta. – Sziasztok – intett egyet nekünk, majd kisétált az ajtón.

Miközben Lexi-re vártunk, összébb pakoltam a cuccaimat, amiket tegnap este szétszórtam az ágyam körül, a padlón. A neszesszeres táskámat egy az egyben kiborítottam a földre, mikor egy hullámcsatot kerestem magamnak.

Ahhoz képest, hogy rendesen szétpakoltam, Dom része sokkal katasztrofálisabban festett, mint az én szobarészem. Az én zoknijaim legalább párosan vannak szétdobálva, nem egyesével, és a fehérneműim mind a szekrényben, vagy a bőröndömben lapulnak, nem pedig az ágyam végében.

Éppen a pólóimat hajtogattam szépen össze, mikor észrevettem, hogy Kimi az ágyamon ülve bámul engem.

 - Tudod, hogy mennyire idegesítő vagy ilyenkor? – kérdeztem tőle miközben egy copfba összefogtam a hajamat, ami kezdett nagyon idegesítő lenni. Kimi nem válaszolt, csak semleges arccal bámult továbbra is. – Ti pasik annyira érthetetlenek vagytok – morogtam, neki, majd elé térdeltem az ágyon. A sarkaimra ültem, hogy ne legyek olyan magasan a fejéhez képest, majd az ablakon át beszűrődő fény felé fordítottam a fejét. Jobban szemügyre kellett vennem a monokliját. Éppen a lilás-kékes-vöröses foltot bámultam ezerrel, mikor hirtelen Kimi a tarkómhoz nyúlva közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Annyira hirtelen történt az egész, hogy meglepődni is elfelejtettem. Az első pár pillanatban, miután magamhoz tértem, megpróbáltam eltolni magamtól, de ez nehezen ment, hiszen a pilóta csupán 5-ször lehet erősebb nálam. A kezdeti tiltakozásomat hamar magam mögött hagytam. Kezeimmel átöletem a nyakát, és szinte beleültem az ölébe. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem inkább ütnöm kéne őt a tettei miatt, mintsem csókolni. Megbolondított, és azt hiszem már tagadni se tudnám neki, hogy oda meg vissza vagyok érte. De ahogy a csókjaiból éreztem, ő is másként tekint rám. Nem úgy, mint a Red Bull egyik mérnökére, hanem mint egy nőre.

 - Ezt nem lenne szabad – suttogtam miután egy pillanatra leálltunk. Mind a ketten lihegtünk, miközben a másik homlokának döntöttük a sajátunkat.

 - És kit érdekel az, hogy mit szabad, és mit nem? – kérdezte halkan, majd ajkait újra az enyémekre tapasztotta. A derekamra simította a kezét, majd miután a bőröndömet a földre lökte, elfektetett a párnák között. A keze éppen a csapatingem alatt járkált, mikor drága barátnőm berobbant a szobába. Tágra nyílt szemekkel meredt ránk, majd megköszörülte a torkát és kisétált a folyosóra.

 - A francba – túrtam a hajamba. Kimi nevetve terpeszkedett felettem. Már annyira nevetett, hogy vártam, mikor fog rám esni. – Ez nem vicces – löktem le magamról, miközben az ajtó felé siettem. – LEX! – kiáltottam el magam. Egy hatalmasat ugrottam, miután megpillantottam Lexit, aki körülbelül fél méterre tőlem a falat támasztotta.

 - Nem akartam zavarni – mondta bűnbánóan, majd felém nyújtotta a barnás színű tubust.

 - Semmit nem zavartál meg – mondtam neki, majd adtam egy puszit az arcára. – Inkább megmentettél attól, hogy valami baszott nagy hülyeséget csináljak – mosolyogtam rá, majd behúztam a szobába. Kimi addigra már visszasétált a fürdőbe, és leült ugyanoda, ahol fél órája tűrte azt, ahogy csinosítgattam az arcát.

Miután szinte már láthatatlanná tettem a foltot, útjára engedtem a pilótát. Sietve kellett összeszednem a cuccaimat, mert a csapatunk kisbusza 10-kor indult el a pályára, és én 09:54-kor kezdtem el a táskámba dobálni a személyes cuccaimat.

 - Felküldöd a kávémat Lexi-vel, mi? – fordultam hátra Dom-hoz, aki éppen a telefonját nyomkodta.

 - Baszki – csapott a homlokára. – Elfelejtettem – mondta nevetve. – A pályán megkapod!

 - Ajánlom! – mutattam rá mérgesen, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

A pályára jó hangulatban indultunk el a srácokkal. Megbeszéltük, hogy vasárnap hol fogunk majd ünnepelni, vagy vedelni, ha éppen számunkra nem jó eredményekkel zárnánk a hétvégét. A szálloda ,,party termét” választottuk, mint szinte minden másik csapatnál dolgozó emberek is, mivel itt, Bahrein-ben nem egy életbiztosítás bulizni menni.

Miután kiértünk a pályára, egyből Christian keresésére indultam. Tegnap este megállított a folyosón, hogy a mai nap folyamán beszélni akar majd velem. Mosolyogva beszélt hozzám, így nem gondoltam semmi rosszra, de mikor be akartam lépni a Domenic-kel közös szobába, visszafordult, és komolyan megjegyezte, hogy inkább két dologról szeretne velem majd beszélni. Abban a pillanatban majdnem összeestem, mert éreztem, hogy Kimi monoklijáról fog kérdezni, amit Heikki varázsolt a pilóta szeme alá csütörtökön.

 - Bejöhetek? – hajoltam be Christian home-beli irodájába, miután hármat kopogtattam az ajtaján.

 - Persze. Gyere csak – mondta Horner. Nem volt egyedül. A kicsinyke szobában Helmut és Heikki is bent voltak. Előbbi az ablaknál állt, és a kamionok között folyó nyüzsgést figyelte, míg finn honfitársam a Christian asztala előtt álló székek egyikén ült. Mellé sétáltam, leültem a kis kanapéra, ami a fal mellett állt. Heikki egyből odajött mellém.

 - Nem tud arról, hogy mi volt annak az oka, hogy behúztam egyet Kiminek – mondta finnül. Christian és Helmut érdeklődve figyeltek ránk. Próbáltam úgy tenni, mintha tök hétköznapi dolgokról beszélnénk, de elég rosszul alakítottam a szerepem. – Ha kérdezi, te semmit se tudsz erről az egészről – mondta miközben felnevetett. Fura volt a határozott mondatát ilyen körülmények között hallani.

 - De, Heikki …

 - Em, majd én ezt elintézem, de ha Horner megtudja, hogy szinte miattad vertem meg Kimi-t, akkor nem egy versenyhétvégére fog téged eltiltani a munkádtól, és ezt én se, és te se akarhatod! Nekem ez volt az első malőröm itt, és még ezt elnézik nekem, igaz személyesen kellett bocsánatot kérnem attól a baromtól, amit nem szívesen tettem meg – mondta morogva, majd elnevette magát.

 - Köszönöm – mondtam neki hálásan, majd megöltem. – Nos, miről szerettél volna velem beszélni? – ültem át Christian elé, miután elengedtem Heikki-t.

 - Május 4-én Dunsfold-ba kell menned – mondta, miközben az asztalán lévő papírokat rendezgette. Helmut nagyon vigyorgott rám, és ettől teljesen összezavarodtam.

 - De mi van Dunsfold-ban, hogy oda kell mennem? – kérdeztem értetlenül, mire elém tolt egy lapot. A TopGear nevű autós műsor hatalmas logója köszönt vissza rám a lapról. Beleolvastam, hogy mégis mi az, amit a kezemben tartok. Ahogy a sorok között haladtam, egyre nagyobb lett az arcomon a vigyor, ami már az első mondat után a pofimon megjelent.

 - Ez most komoly? – kérdeztem tőlük nevetve.

 - Domenic mellett te vagy a nagy TopGear megszállott, de ő nem tud ekkor elmenni, így gondoltam ez jó ajándék lenne neked. Amolyan elő-születésnapi ajándék – rántotta meg lazán a vállát Christian, de azért ő is vigyorgott.

 - És mit kéne nekem itt csinálnom? És mi ez az egész? – kérdeztem tőle, miközben meglengettem a kezemben lévő lapot.

 - Egy F1-es adást akarnak csinálni. Régebbi brit pilóták vesznek részt majd ezen, és brit csapatoktól is kértek egy-egy embert. Beszélgetned kell majd velük, tenned kell majd egy mért kört a tesztpályájukon, és még pár dolgot majd csinálnod kell. Ennyi. Számodra olyan lesz az egész, mintha éppen a Mennyben tennél egy kis kiruccanást – mondta mosolyogva Helmut.

 - Hú hát ez … KIRÁLY – kiáltottam el nevetve magamat. – Imádlak titeket – mondtam nekik nevetve, majd mind a kettejüket megöleltem. – Ezt el kell mesélnem Lexinek – indultam meg az ajtó felé, de Christian megállított. A székre mutatott, amin az előbb ültem, így egy szó nélkül foglaltam újra helyet.

 - Csütörtökön este kicsit fura látvány terült a szemem elé, mikor Heikki padlóra küldte Räikkönen-t. Neked ehhez az egészhez van valami közöd? – kérdezte komolyabban. Helmut is leült velünk szembe, ahonnan kérdőn nézett rám. Heikki-re pillantottam, aki úgy vizslatott, mint aki éppen hatást akar rám gyakorolni. Szinte a semmiből elöntött a bűntudat. Nem hagyhattam volna, hogy Heikki elvigye a balhét, ami szinte miattam robbant ki a két fiú között, és Christiannak se ajánlatos hazudni ilyen horderejű dolgokban. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Hazudjak, vagy mondjam meg neki az igazat?

 - Szóval? – kérdezte sürgetősen Helmut.

 - Mondtam már, hogy személyes okokból ütöttem meg Kimi-t. Nincs ehhez semmi köze Emeliija-nak. Finnek vagyunk, majd mi ketten ezt lerendezzük Räikkönennel – mondta Heikki, mire Christian leintette.

 - Őt kérdeztem, Huovinen! – mutatott rám Horner, miközben szigorúan pásztázta Heikkit. – Nos? – fordult felém. – Van valami közöd hozzá?

 - Nincs – mondtam egy kisebb sóhaj után. – Fogalmam sincs, hogy miért verekedtek a fiúk. Ebben én most nem voltam benne.

Amint kiejtettem a szavakat a számon, egyből elkezdett belülről szétmarni a bűntudat.

16. rész

Finn szitkozódásba kezdtem, miután az ágyam melletti kis éjjeliszekrény tetején lévő lámpát felkapcsoltam. Gyilkoló tekintettel meredtem csapattársamra, Dom-ra, aki úgy látszik, a 2011-es brazil nagydíj óta rászokott a horkolásra. 10 perce egyfolytában olyan hangerővel horkol, hogy még a párnáim se képesek tompítani a belsőjéből előtörő hangokat.

 - SHUT THE F*CK UP!!! – ordítottam el magam, miután már nem bírtam visszafogni magam. Először megbökdöstem, majd szépen kérve rá is szóltam, hogy ébredjen fel, vagy csak simán hagyja abba a horkolást, de egy kómás legyintéssel elintézett, majd újra rákezdett. Teljesen kiborított 10 perc alatt.

Miközben Domenic feltápászkodott a földről, ahova leesett, addig én a fürdőbe csörtettem. Az ajtót olyan erővel vágtam be magam mögött, hogy csoda, hogy az ajtó körül a fal nem repedt meg. Fogmosás közben egyfolytában káromkodtam, és morogtam, amit már az elmúlt 2 hétben egyszer se tettem. A szünet alatt visszaszereztem a régi formámat, és a Kínába vezető úton a srácokkal ugyanúgy hülyültem mint tavaly. Ám egy ilyen ébresztés után nem tudtam volna egy hatalmas vigyorral az arcomon megjelenni a paddockban.

 - Ettől egy kicsit vidámabb leszel – tett le elém egy csomó papírt Ciaron. Jót nevetett az arcomon, amit azután vágtam, hogy megláttam a papírlapok mennyiségét. – Tavalyi gumi adatok. Jon ma szabadnapot kért, mert rosszul érezte magát, így az ő munkáját te kaptad meg – mondta, majd miután hátba veregetett és a napi kávéadagját is megkapta, kisétált a home-ból.

 - Remélem egy terrorista, vagy valaki lebombázza a kocsit, amivel vissza fog este menni a szállodába – morogtam, miközben gyilkoló pillantásokkal néztem Pilbeam után.

 - Üss a szádra, vagy én fogok – sétált el a hátam mögött Horner. – Te is jól tudod, hogy utálom, mikor Bahrein-ben ilyenekkel dobálóztok – állt meg az egyik asztal mellett, ahol Dietrich felesége, Marion ült. – Mivel te voltál az első aki ilyet elsütött idén, így te kapod a büntetést. Segítesz ma Marco-nak. A csicskása leszel – mondta, majd a sárga Renault-os inget viselő srác felé bökött, aki vigyorogva integetett nekem a pult túlsó végéről. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy utálom azt a gyereket, mert folyton a lányok fenekére csapdos, és pajzán vicceket süt el, amiken nagyon nem lehet nevetni.

 - Nem válogathatnék inkább csavarokat, amiket összeöntesz? Vagy vért is adok, ha kell, csak ezt ne – néztem könyörgően Horner-re, aki nemlegesen megrázta a fejét, majd leült Marion mellé.

 - Vittu perkele – mondtam neki oda hangosan, abban reménykedve, hogy nem fogja megérteni. Sajnos nem reménykedtem elég erősen.

 - Más finn szavakkal add ezt a tudtomra, mert azt hiszem, az egész csapat jól tudja már, hogy mit is jelent ez a rövidke mondat – mondta mosolyogva Horner. – És ezért még kitalálok neked valami büntetést.

 - Lőj fejbe! – fordultam Lexi felé, aki szinte már fulladozott a nevetéstől a pult mögött.

Miután elfogyasztottam a reggelimet, és megittam a kávémat, átrágtam magam a tavalyi adatokon. Ezt Jon-nal és Ed-del fel akartuk osztani 3 részre, de ez nem jött össze. Kerestettem Edi-t az egész padddockban, de Lee értesített arról, hogy ő délutánra van beosztva, így csak akkor fog a pályára kijönni. Egyedül maradtam, és senki se volt hajlandó segíteni nekem.

 - Utállak – raktam le a vaskos mappát Ciaron elé, miután végeztem a mérlegeléssel.

 - Á, már készen is vagy? – nevetett fel Rocky. – Akkor jöhetsz velünk pályabejárásra – mondta, majd a kezembe nyomott egy üveg ásványvizet. – Ebben a melegben el kell majd neked – mondta kuncogva. – Szedd össze Sebastian-t és Heikki-t, mert szeretnék délre visszaérni a home-ba – adta ki a feladatomat, amit duzzogva teljesítettem.

Rocky szája be nem állt az egész pályabejárás alatt, ami egy idő után iszonyatosan idegesítő volt, de próbálta viccesre fogni a dolgot, mert Sebastian-on is látszott, hogy legszívesebben egy hűvös szobában ücsörögne, vagy a szálloda medencéjében edzene. Valamilyen szinten érthető volt a francia hosszú monológjai, hiszen 2011-ben nem rendeztek itt nagydíjat, és azóta változott a pálya vonalvezetése is, igaz nem bonyolódott a pálya, hanem rövidebb lett és egyszerűbb egy fokkal, de így sok minden megváltozott.

Nekem is sokszor kellett beszélnem, de javarészt az általános infókat kellett csak vele közölnöm, mint például, hogy ez a pálya a fékek szempontjából legmegterhelőbb helyszíne az egész szezonnak, így azok hamar túlmelegedhetnek, ami a motort is hazavághatja és hogy egymásba folyó kisebb kanyarok vannak, amik során a gumikra nagy mértékű oldal irányú nyomás hat, ami javíthatja a kocsi kormányozhatóságát, ha jól lőjünk be a nyomás mértékét az abroncsokban. Rocky-val úgy kellett már gondolkoznunk, hogy most teli tankkal kell majd nekivágnunk a futamnak, hiszen már nem lehet futam közben tankolni, de ez még anno, 2010-ben engedélyezett volt. Ennél a pontnál jutott eszembe, hogy a reggeli adatokat szinte feleslegesen néztem át, hiszen azok most használhatatlanok lesznek majd. A Pirellitől se kérhettünk adatokat, hiszen nekik ez lesz az első bahrein-i futamuk, így ők is csak tapogatózni tudtak a gumik terén.

 - Honnan lenne a legjobb rajtolni? – kérdezte Sebastian miközben a célvonalon áthaladtunk. Megfordult, majd úgy kezdte el nézegetni a rajtrácsot.

 - Tök mindegy honnan rajtolsz, mert így is, úgy is poros részen fogsz elindulni ennek a redvás szélnek és töménytelen mennyiségű homoknak köszönhetően – mondtam neki nevetve, majd megveregettem a vállát.

Miután végeztünk a pályabejárással, Marco-t követve kellett bejárnom a Renault motort használó csapatokat. Igazából fogalmam se volt arról, amiket a motorral kapcsolatban beszélt a csapatfőnökökkel és a mérnökökkel, mert én nem a motorokra vagyok ,,specializálódva”. Persze azért tudok róluk egy-két dolgot, de nem az feladatom, hogy azokkal törődjek. Azzal nyugtatgattam magam, hogy Lee se tudna mit kezdeni a gumik telemetriai adataival, hiszen neki nem azok tartoznak bele a munkakörébe. Ezzel a gondolattal máris nem éreztem magam olyan hülyének.

 - Gyorsan rendezd le a dolgaidat, mert mennék ebédelni – mondtam sürgetően Marco-nak, miután megpillantottam Kimi-t, aki a motorhome-juk ebédlőjének közepén ült az edzőjével.

 - Olyan gyorsan csinálom a munkám, ahogy én akarom – mondta vigyorogva, majd rácsapott a fenekemre. Egyből lendítettem a jobb kezem és arcon vágtam ezért. Az első ilyen megmozdulását szóbeli figyelmeztetéssel, és gyilkoló pillantásokkal ,,jutalmaztam” a délelőtt folyamán. Semmit se szoktam megismételni, így a második figyelmeztetés félém ez a nem túl erős pofon volt.

 - Még egy ilyen, és esküszöm, hogy tepsis tálon fogod az éjszakádat tölteni – sziszegtem a képébe, majd leültem az egyik székre, és magam elé tettem a kis füzetet, amibe jegyzetelnem kellett mindent, amit Eric és a mellette ülő két mérnök mondott.

Egy idő után észrevettem, hogy Räikkönen megállás nélkül bámul. Ez nagyon zavart engem. Először a szemeimmel, majd a fejemmel jeleztem neki, hogy hagyja abba, de sajnos nem sikerült elérni a célomat. Eszembe jutott, hogy a telefonszámát nem töröltem ki a névjegyzékemből. Egyből előkaptam a mobilom, majd írtam neki egy rövid üzenetet:

 ,,Hagyd abba!” – állt az üzenetemben, ami fél másodperc múlva célt ért. Kimi telefonja hangos csipogással adta a tudtára, hogy SMS-e érkezett.

Miután elolvasta megrázta a fejét, majd elkezdett pötyögni. Míg arra vártam, hogy az üzenetemre válasz érkezzen, szorgosan jegyzeteltem azokat a dolgokat, amikor a francia csapatfőnök mondott, igaz sok mindent kihagytam az üzenet megírása miatt.

,,Miért hagynám abba? Netalántán zavarlak valamiben?”

,,Kimi, ne idegesíts fel, mert felképellek!”

,,Remélem olyan erősségűt fogok kapni, mint a melletted ülő barom… Kicsit nagyobbat is üthettél volna…”

,,Ha nem tetszett a pofon nagysága, akkor adj neki te egy nagyobbat.”

,,Nem érek hozzá ilyen kis férgekhez…”

,,Szóval akkor Heikki nem tartozik a ,,kis férgek” csoportjába, igaz???”

A legutolsó kérdésemre válasz helyett egy elviharzást kaptam a finn honfitársamtól. Boullier értetlenül nézett a pilótája után, mint szinte mindenki más az étkezőben.

Miután végeztünk a Lotus-nál, végre visszamehettem a sajátjaimhoz. Christian megengedte, hogy visszamenjek a szállodába, így összeszedtem a cuccaimat, majd rohantam a parkoló felé, ahol a csapatunk busza a délelőttösöket vitte vissza a szállodába. Horner figyelmeztetett, hogy sietnem kell, mert lekéshetem a kocsit. Minden erőmet beledobva futottam éppen ezért a paddockban, de sajnos lekéstem a kocsit. Mindenféle képpen vissza akartam jutni a szállodába, így megnéztem, hogy van-e nálam elég pénz, majd elkezdtem sétálni a taxiállomás felé, ami nagyjából 2-3 kilométerre található a pályától.

Már éppen fél távnál jártam, mikor lelassított mellettem egy kocsi. A Lotus láttán egyből le is esett nekem, hogy ki ülhet abban a kocsiban. Oda se akartam figyelni rá, így tovább sétáltam, mintha mi se történt volna.

 - Tudod errefelé nem igazán bírják az F1-eseket, és te éppen Red Bull-os csapatingben vagy, így egyből levágják, hogy hol is dolgozol – szólalt meg Kimi, miután lehúzta az anyósülés felőli ablakot.

 - És téged ez miért érdekel? – néztem rá egy pillanatra. – Remélem valamelyik fejbe lő és minden gondomtól megszabadít – morogtam, mire megállt, majd kipattant a hétvégére kapott kocsijából.

 - Te tényleg ennyire nagyon hülye vagy? – kérdezte kiabálva, miután megragadta a karomat. – Ennyire csökönyös nem lehet egy ember – csóválta meg hitetlenkedve a fejét, majd a hajába túrt, miután a Lotus-os logóval ellátott ,,full cap”-jét levette a fejéről. – Szállj be! – utasított  határozottan, mire meg se mozdultam. Nekem ő nem fog parancsolgatni. – Nők – morogta hangosan, majd kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és betuszkolt a kocsiba. Ki akartam szállni, miután beült mellém, de a központi zár sajnos az ő oldalán volt, így semmi esélyem se volt arra, hogy kijussak a kocsiból.

Hosszú percekig csak csendesen ültünk egymás mellett, miközben a kocsi dübörgött alattunk. Próbáltam erre figyelni, és nem arra, hogy Kimi fél percenként felém pillant.

Mikor megálltunk a szállodánk előtt, célzás képpen ránéztem. Nem vette az adást, így végül megszólaltam.

 - Kinyitnád az ajtót? – kérdeztem tőle semlegesen, miközben kibámultam a szélvédőn.

 - Egy barom voltam – mondta hirtelen. Először azt se tudtam, hogy miről beszélt, de szépen lassan leesett a dolog. – Nem akartam megütni őt csak … csak … csak elszállt az agyam, és azt se tudtam mit csinálok. Sajnálom – mondta a szemembe nézve.

 - Nem tőlem kell bocsánatod kérned, hanem Heikki-től – mondtam neki, majd kinyitottam a kocsija ajtaját, miután a központi zárat feloldotta.

Miközben a szobám felé igyekeztem, azon agyaltam, hogy mi a francért liftezik még mindig a gyomrom a közelében? Miért nem változott semmi se a szünet alatt? Miért nem tudok úgy közlekedni a pályán, hogy ne botlódjak belé? Miért nem vagyok képes arra, hogy észre se vegyem?

A ,,miértjeimmel” karöltve csuktam be magam mögött a szoba ajtaját. Dom az ágyán ült. Az ölében volt a rajztáblája, amin egy fehér lap feküdt. Nem volt rajta semmi se.

 - Nincs ihlet? – kérdeztem Dom-tól, miután leültem mellé.

 - Nem tudom, hogy mit rajzoljak, pedig rajzolni akarok – mondta, miközben a ceruzájának a végét a szájával rágcsálta. Folyton ezt csinálja, mikor már nagyon szenved.

 - Ülj ki a teraszra és rajzold le a várost – mondtam neki úgy félvállról, miközben a fürdő felé igyekeztem.

 - TE EGY ZSENI VAGY – kiáltott fel nevetve, majd miután adott nekem egy puszit, elfoglalta a kicsinyke erkélyünket. Kuncogva csóváltam meg rajta a fejemet. Miután szóltam neki, hogy lezuhanyzok, birtokba vettem a fürdőszobánkat. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a vízsugár alá. Éppen a hajamat mostam, mikor elkezdtek dörömbölni az ajtónkon. Dom volt olyan kedves, hogy abbahagyta addig a rajzolást, míg kinyitotta az ajtót. Egyszer csak egy lihegő Lempi Virtaken esett be a fürdőszobába, hozzám.

 - Lex, mi a … ??? – kérdeztem volna tőle döbbenten meg itt létének az okát, de csendre intett.

 - Baj … baj van – adta lihegve a tudtomra az információkat, szépen sorjában. – Kimi … Heikki … a folyosón …

15. rész

 - Csak nem fázol? – karolt át vigyorogva Lee, miután mellém sétált. Reszketve álltam a kis sátrunk alatt, amit a pálya közepén állítottunk fel, hogy védjük a cuccokat az esőtől, ami megállás nélkül szakad már 10 perce. A futam 7. körében beküldték a Safety Cart-t, a 9.-ben pedig piros zászlót lengettek pont a heves esőzés miatt.

 - Bekaphatod – mondtam neki, de szerintem a fogaim összekoccanása sokkal hangosabb volt, mint a hangom. A csapatingem teljesen átázott, miközben a box és a kocsi között futottam, hogy segítsek a srácoknak a gumi melegítő paplanokat kicipelni a pályára, a kocsik mellé. A dzsekimet is a boksz hátsó felében lévő mérnökállásban hagytam, a székem karfáján.

 - Finn vagy! Bírnod kéne a hideget! – mondta nevetve, majd hátrébb állt, hogy Mark elsétálhasson előtte.

 - Te meg brit vagy, és utálod a teát, szóval befoghatod – mondtam neki nevetve, majd Ed mellé sétáltam, és leellenőriztem, hogy a paplanok működnek-e. – Vettel, menj befelé a boxba! – hessegettem el Kinky mellől a pilótát. - Sokáig itt leszünk még, és nem kéne szarrá áznod neked is – mondtam neki, majd helyet cseréltem Rocky-val, aki szintén azon volt, hogy a világbajnokot kicsit melegebb helyre terelje.

Éppen a boxutca kijáratánál futottam a kezemben egy csomó papírral, mikor nekiszaladtam valakinek. Finnül kezdtem el szitkozódni, mert arra számítottam, hogy a mellkas tulajdonosa, akinek nekirohantam, nem érti majd, amit mondok, ám értette. Kimi mérgesen nézett rám először, majd lehajolt, és összeszedte a papírjaim maradékát, amit a személyi edzője, nem tudott még felszedni a vizes aszfaltról.

 - Kösz – vetettem oda neki lazán, majd kicsit kedvesebben megköszöntem a terapeutának is a segítségét.

Durván 1 órát kellett még kibírnunk az esőben, a rajtrácsokon. A pilóták az SC mögött kezdték meg újra a futamot, és egészen a 14. körig vele együtt kellett autózniuk. Reménykedtünk abban, hogy az eső végleg békén hagy minket arra a napra, de néha-néha még kaptunk olyan híreket a pilótáktól, hogy egy-egy kanyarban csepereg az eső.

 - Ennek még lesz visszhangja – morrant fel Jon mellettem, miután Sebastian lazán bemutatott Karthikeyan-nak. Szerintem a mezőny 90%-a így reagált volna arra, ha a lekörözött pilóta az első szárnyával defektet okozna nekik, mikor ők a 4. helyen állnak.

Jon-nak igaza volt. Seb-et a mutogatása miatt a Ferrari szurkolók a közösségi oldalakon el is kezdték támadni. Stuart és Dom írni is akartak nekik, mikor gép elé kerültek a futam leintése után 2 órával.

 - Uborka akciózott még a nap folyamán, Vettel? – kérdezte nevetve Gent Sebastian-tól. A német leuborkázta Narain-t miközben interjút adott az újságíróknak. A kezében még egy uborkát is szorongatott , miközben a riporterekkel beszélgetett. Ahogy hallottam, Christian le is szidta ezért, elég rendesen.

Sebastian Dom kérdésére nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd leült mellém.

 - Sokáig fognak ezzel szivatni, igaz? – kérdezte egy nagyobb sóhaj után.

 - Igaz – mondtam neki nevetve, majd rendeltem egy kör vodkát nekünk, hogy kicsit feloldódjon. Míg én szépen felhajtottam az italt, addig Vettel szinte kinyalogatta azt a pohárból. – Németek – csóváltam meg a fejem.

A fiúkkal megpróbáltuk leitatni, de nem sikerült. Túlságosan el volt kenődve a 11. helyével, így békén hagytuk, és inkább biztattuk  nem pedig szívattuk. Aznap este inkább bánatunkban ittunk, mint örömünkben, hiszen nem szerepeltünk túl jól a futamon. Inkább ittunk, mint buliztunk. Nekem még a szemem is fájt, így nem nagyon volt kedvem ugrálni.

 - Kimegyek egy kicsit a levegőre, mert a füsttől kezd megint égni a szemem – ordítottam a fiúknak. Szerintem a csapat fele még így se értette, hogy mit mondtam, olyan hangos volt a zene. 2-szer kellett megismételtem a mondatomat, hogy mindenkihez eljusson a mondandóm.

 - Veled megyek – állt fel a helyéről Heikki, majd a derekamra rakta a kezét, és úgy kezdett el a tömeg felé tolni. Az emberek között cikázva kellett előre haladnunk. Heikki sokszor elkeveredett mellőlem. Ezt megunta, így megfogta a kezemet, így haladtunk tovább a hátsó kijárat felé, ami egy nyitott teraszra vezetett ki minket. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, megpillantottam Kimit és Sonia-t, akik éppen egymást átkarolva léptek be a szórakozóhely ajtaján.

Kimi és Sonia

Száz másik clubot lehet még találni Malajziában, de ezeknek is sikerült. pont abba az egybe jönniük, ahol mi voltunk. Reménykedtem abban, hogy ma egyikőjüket se látom majd többször, de ez nem jött össze.

 - Mi van köztetek Räikkönen-nel? – kérdezte Heikki, miután a korláthoz sétáltunk. – Tegnap este beviharzott hozzád, és letámadott, az öcséddel is róla beszéltettek, és most is elkomorultál, ahogy megláttad őt és azt a szőke nőt, aki tegnap előtt este ott ült az asztalnál veletek.

 - Hosszú – mondtam tömören, majd az utcát kezdtem el pásztázni, ahol rengeteg ismerős arcot láttam. Főként más csapatok szerelői és hoszteszei kóvályogtak errefelé, ahol mi is voltunk. A mérnökök nagy része idősebb ember, aki már rég kinőtte a bulizós korszakát, bár nálunk szinte mindegyikük eljön a futam utáni este kicsit iszogatni.

 - Van elég időnk arra, hogy elmeséld nekem – mondta kedvesen, majd megsimogatta a karomat. – De ha nem akarod, nem kell. Nem fogok erősködni, de talán ha kibeszélnéd magadból a bajaidat, akkor minden könnyebb lenne.

Igaza volt, de nem akartam Kimiről beszélni, még a fejemből is kiűztem volna őt, így nem beszéltem neki róla, csak egy ,,Majd egyszer elmondom.”-mal elintéztem az egészet.

Kint több, mint fél órát is eltöltöttünk. Nem akartam bemenni, mert a szememnek tényleg sok volt bent a füst, és nem volt kedvem szembekerülni a finnel, és az ír nőjével.

 - Menjünk be most már tényleg, mert hideg van már – mondta Heikki, majd az ajtó felé kezdett el húzni. Hagytam neki, hogy bevonszoljon az épületbe. Mikor megállt a táncparkett közepén, furán néztem rá. – Táncoljunk – mondta vigyorogva, majd közelebb húzott magához, majd elkezdett ide-oda dülöngeni a zene ritmusára. Egyikünk se tud táncolni, ezt az együtt töltött hosszú idő alatt megtanultuk. Nem sűrűn mentünk szórakozni, de ha a barátaink rá tudtak minket venni arra, hogy velük tartsunk, akkor is inkább egy asztalnál ültünk, vagy ha táncoltunk, akkor is sokat bénáztunk.

 - Ez nekünk még mindig nem megy – mondtam nevetve neki 2-3 számmal később. Kuncogva bólintott egyet.

 - Azt hittem nem vagyunk ilyen szörnyűek még mindig tánc terén, de sajnos ugyanúgy bénázunk, mint mikor először voltunk bulizni Jesse-vel és a haverjaival – mondta emeltebb hangon. Ahogy beszélt egyre közelebb hajolt hozzám, hogy halljam is amit mond.

~ Kimi ~

Megütöm. Megütöm. Megütöm. Ez az egy dolog járt már percek óta a fejemben, miközben a kicsi német trénerét, és Niinimäki-t bámultam. A gyerek hosszú percek óta tapizta Emeliija-t, ami engem nagyon is zavart. Teljesen lekötötték a figyelmem, és oda se figyeltem már arra, amit Sonia mesélt nekem a családjáról. valami furcsa, nagyon szar érzés járta át az egész testem  ami miatt tök ideges lettem. Nem tudtam volna magyarázatot adni arról, hogy mi történik éppen velem. Csak annyit tudtam, hogy a kezem viszketni kezd, mihelyst meglátom azt a szőke hülye gyereket Em közvetlen közelében.

Mikor az a Heikki gyerek egyre közelebb és közelebb hajolt hozzá, nem tudtam a seggemen maradni. Felpattantam a székből, majd a tömegen átvágva, hozzájuk sétáltam. Attól féltem, hogy le fogja smárolni Niinimäki-t az a kis ficsúr, és azt nem hagyhattam. Miután odaértem hozzájuk, elkaptam a szőke lány kezét, majd elkezdtem kifelé húzni, de Huovinen ezt nem engedte nekem. Kihúzta Emeliija kezét az ujjaim közül, majd maga mögé tolta a lányt.

 - Hallod, rohadt gyorsan húzz el innen – sziszegtem a képébe, miután közvetlenül elé álltam.

 - Mert? Különben mi lesz? – kérdezte, miközben gúnyosan végig mért.

 - Nekem te ne nagyképűsködj itt, mert szét verlek – mondtam neki, miközben taszítottam rajta egyet, így kicsit megtántorodott.

 - Még egyszer hozzám érsz, nem érdekel ki vagy, intenzívre juttatlak.

 - Igen? – kérdeztem tőle röhögve, majd csak azért is, még egyszer meglöktem. Nekem akart esni, de Niinimäki elé állt, és egy biztonsági őr is odasietett hozzánk, aki kiküldött minket az épületből. Nem tudom mi, hogy hogyan voltam rá képes, de miután kiléptünk az ajtón, magam felé fordítottam a gyereket, és behúztam neki egyet. A földre esett, ahol egy nagyobbat koppant a feje.

 - Te állat!!! – ordított rám Niinimäki, majd az aszfalton fekvő gyerekhez rohant. Nem vesztette el az eszméletét, és nem lett nagyobb baja, de a feje vérzett.  – Te nem vagy normális!!! – ordította torka szakadtából.

Azt hiszem, ezt most nagyon elcsesztem …

14. rész

 - Egyedül is ki tudtam volna nyitni – morogtam, miután Kimi előtt beléptem a szobámba. El akartam tőle venni az ajtóhoz való kártyát, de nem engedte. Sőt! Még a szobámba is lazán besétált, mintha valaki beengedte volna. – Persze. Gyere csak be, helyezd magad kényelembe. Ne hozzak neked esetleg valami üdítőt? – kérdeztem tőle gúnyosan, miután bezártam a szobám ajtaját és megálltam előtte. Az ágyam végében ült le, onnan nézett fel rám.

 - Vacsorázz velem. Most! – mondta. Az arcán egy csibészes mosoly terült el, amitől majdnem padlót fogtam, de csak majdnem. Nemlegesen megráztam a fejem, majd az ajtó felé mutattam, jelezve neki, hogy ideje lenne távoznia. Nem vette a lapot.

 - Kifáradnál? Szeretnék átöltözni, és enni, mert egész nap semmit se ettem – mondtam neki, miközben lehúztam magamról a tornacipőmet, ami miatt Christian-nal tavaly folyton veszekedtünk. Elvileg mindenkinek Geox-os cipőben kéne járkálnia a pálya területén, de én erre nem voltam sose hajlandó. Egyszerűen nem érzem magam jól bennük, de a tornacipőimmel más a helyzet. Azokban akár egy napot is simán végigállnék. Horner elmondása szerint, csak azért egyezett ebbe bele anno, mert nem akarta azt hallgatni, hogy egész nap nyafogok. Egyetlen egyszer erőszakolta rám azokat a kényelmetlen cipőket, akkor is teljesen kiborítottam.

 - Velem is tudsz vacsorázni – mondta vigyorogva.

 - Te tényleg nem tudod felfogni, hogy mit jelent az a szó, hogy ,,nem”? – kérdeztem tőle hitetlenkedve, miután elém állt. Picit hátrébb is kellett húzódnom, mert a magánszférámban benne volt jócskán.

 - Nem – mondta lazán. – Ha ma este hagyod, hogy mindent elmagyarázzak neked, akkor megígérem, hogy nem fogok utánad járkálni ilyen sokat, és nem foglak azzal zaklatni, hogy vacsorázz velem. Figyelj, csinálhatjuk egész évben ezt, de azt hiszem, mind a kettőnknek jobb lenne, ha rendeznénk a dolgainkat. Tudod szar úgy a paddock-ban járkálni, hogy mikor valamerre meglátsz, akkor te onnan elspurizol, és ez ellen nehezen tudok tenni, mert makacs vagy. Beszéljük meg végre a dolgainkat – mondta komolyabban. A csibészes mosoly is eltűnt az arcáról, amitől majdnem a bugyimba olvadtam lassacskán. – Szóval? Velem vacsorázol?

Vacilláltam. Megint fogalmam se volt arról, hogy mit csináljak. Tudtam, hogy melyik lenne a kérdésére a helyes válasz, így mikor egy pillanatban rávettem magam, hogy beleegyezzek, rávágtam, hogy igen. Nem akartam, hogy agyalással megint elbizonytalanítsam magam.

 - Remek – mosolyodott el a válaszom után. – Addig lemegyek és rendelek valamit enni, te addig öltözz át nyugodtan. Lent várlak – mondta izgatottan, majd adott egy puszit az arcomra, aztán távozott. Ahogy kilépett a szobámból, megbántam, hogy igent mondtam neki. Nem voltam olyan hangulatomban, hogy most vacsorázgassak vele. Jesse szavai jártak egész nap a fejemben, így akkor is, mikor a ruháim között turkáltam. Próbáltam az agyam kikapcsolni, de nehezen ment.

Fél óra múlva teljes harci díszben indultam el a szobám ajtajától a liftig. Nem csíptem igazán ki magam. Egy sötétebb farmert, egy fekete balerina orrú cipőt, valamint egy lenge blúzt vettem fel magamra. A hajamat laza kontyba kötöttem a fejem tetejére, mert kezdtek a hajszálaim idegesíteni.

Az étterem kétszárnyas ajtaját egy egyenruhás srác nyitotta ki nekem. Egy biccentéssel megköszöntem neki, majd az asztalokat kezdtem pásztázni, hogy megtaláljam Kimi-t. Hamar megleltem, ám nem volt egyedül. Az a Sonia, vagy ki ült az asztalnál a finn honfitársam mellett. Mikor megpillantottam őket be akartam vágni egy hátra arcot, de Kimi pont felém nézett. Mosolyogva felállt, majd integetett, hogy menjek oda. Egy apró mosollyal az arcomon indultam el feléjük, míg belül ordítottam, és tomboltam. Rengeteg olyan képkocka lepergett a szemem előtt, amiken éppen vagy Kimi-t vagy ezt a nőszemélyt gyepáltam, aki egyből felém nyújtotta a kezét, miután odaértem az asztalhoz.

 - Sonia Irvine vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – mondta kedvesen. Ír akcentussal beszélt. Tetőtől talpig gyorsan végigmértem, míg felé nyújtottam a jobb kezemet. Jól öltözött volt, és sugárzott belőle, hogy van mit a tejbe aprítania. Drága óra volt a csuklóján, és aranylánc lógott a nyakában, azonban nem tűnt olyan nőnek, aki nagyon mutogatná azt, amije van. A 40-es éveiben járhatott. Erről árulkodtak az apró ráncok, amik a szeme körül voltak.

 - Emeliija Niinimäki – mondtam tömören, majd megráztam a kezét. Miután helyet foglaltunk, jelentőségteljesen néztem Kimire, aki csak megrázta a fejét. Fogalmam se volt arról, hogy ezzel mit akart nekem mondani, jelezni.

 - Mivel foglalkozol, Emeliija? - kérdezte Sonia, miután egy kicsit felém fordult.

 - Mérnök vagyok a Red Bullnál – mondtam semlegesen, majd elkezdtem az itallapot böngészni. Kellett valami rohadt erős pia, mert biztos voltam abban, hogy tiszta fejjel nem nagyon fogok tudni sokáig itt jó pofizni vele.

 - És milyen mérnök?

 - Gumikért felelős – adtam meg neki a válaszomat a lehető legbővebb változatban. Rá is mosolyogtam, hogy ne tűnjek akkora bunkónak. – Elnézést – intettem le az egyik pincért, aki az asztalunk felé járt. – Hozna nekem egy whisky-t? – kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. – Ti kértek valamit inni? – fordultam Kimi és Sonia felé. Ők csak vizet kértek. El is gondolkoztam azon, hogy nekem is azt kéne innom, de maradtam inkább a whisky-nél.

 - És te mivel foglalkozol? – fordultam Sonia felé, aki mint szerintem mindig, most is csak vigyorgott.

 - Pszichológus vagyok Angliában.

 - És szereted a munkád? – kérdeztem tőle, miközben az ujjaimat összekulcsoltam, és az állammal a kezemre támaszkodtam. Ha előre tudtam volna, hogy a nő fél órán keresztül, megállás nélkül dumálni fog nekünk mindenféle történetekről, akkor inkább csöndben maradtam volna. Ahogy elnéztem, Kimi-t még le is kötötte a nő dumája. Nálam nem aratott ilyen nagy sikert. 5 perc alatt meguntam, és egyfolytában azon agyaltam, hogy hogyan tudnám magam kinyírni. A nagy gondolkozások közepette megszomjaztam, így éppen rendelni akartam magamnak valami erősebb piát, mikor megpillantottam Heikki-t a pultnál, aki éppen minket nézett.

 - ,,SEGÍTS!” – tátogtam neki. Háromszor is meg kellett ismételnem ezt az egyetlen egy szót, mert nem tudta egykönnyen leolvasni a számról a betűket. Miután megértette, hogy mit is szeretnék tőle kérni, lepattanta a bárszékről, majd odasétált az asztalunkhoz.

 - Elnézést a zavarásért – szólalt meg angolul, miután megállt mellettem. Sonia kénytelen volt félben hagyni az egyik történetét, ami azt hiszem egy viccesen sikerült randiáról szólt. Nem voltam biztos benne, hogy arról beszélt, mert körülbelül 10 perce figyeltem rá oda utoljára. – Em, mindenhol téged keres Christian – fordult felém.

 - Vajon mit akarhat tőlem ilyenkor? – kérdeztem értetlenül, majd felálltam az asztaltól. – Bocsássatok meg nekem, de a főnökökkel nem szabad kekeckedni – mondtam egy apró nevetéssel egybekötve. – Remélem nem gond, ha megkeresem Horner-t?! – néztem először Kimi-re, majd Sonia-ra. Mind a ketten nemlegesen megrázták a fejüket, de ahogy elnéztem Räikkönen arcát, nagyon nem tetszett neki ez. – Bocsássatok meg nekem – mondtam nekik, majd Heikki után indultam, aki már az étterem ajtajában állt. – Imádlak – mondtam neki egy nagy sóhaj után, mikor már a liftben álldogáltunk. Egy ölelést és egy puszit is kapott tőlem azért, mert kimentett.

 - Miért vacsoráztál te Kimi-vel és azzal a nővel? – kérdezte értetlenül, miután beértünk a szobámba.

 - Nem vacsoráztam velük, mert egy falatot se ettünk, mert nem hozták ki a kajánkat. Kilyukad a gyomrom – mondtam nyöszörögve, miközben elterültem az ágyamon. Heikki kivette a telefont a kezemből, amivel vacsorát akartam magamnak rendelni.

 - Menj, fürödj le. Én addig rendelek neked valamit – mondta, majd megtolt a picike fürdőszoba felé.

 - Heikki – hajoltam ki az ajtón, miután a csupasz testem köré tekertem egy törölközőt. Finn társam érdeklődve nézett felém, miközben a vállával a fülénél tartotta a telefont. – Köszönöm – mondtam neki mosolyogva, mire küldött nekem egy levegőbeli puszit, majd visszahessegetett a fürdőbe.

Gyorsan lemostam magamról a piszkot, ami a nap folyamán rám ragadt, majd a hajamat is átmostam. Miután végeztem a zuhanyzóban, megtöröltem magam mindenhol, majd belebújtam egy bugyiba, és az alváshoz kiválasztott hokis mezembe, majd kisétáltam a szobába.

 - Mikor jön a kaja? – kérdeztem Heikkitől miközben az ujjaimmal az összegubancolódott vizes tincseimet próbáltam kibontani.

 - Ott van – mutatott nevetve az asztal felé. Egyből odaszaladtam, majd a tálcát a kezembe kaptam, és leültem Heiki mellé, aki az ágyamon terpeszkedett. – Jesse keresett, míg zuhanyoztál – szólalt meg pár perc múlva.

 - És mit akart? – kérdeztem tőle kicsit komolyabban. Újra az elmémbe szöktek a délelőtti szavai. Ma se beszéltem semmit Lexi-vel, és ezzel csak nőtt bennem a lelkiismeret fulladás.

 - Bocsánatot kérni, ha jól vettem ki a szavaiból – mondta egy kis gondolkozás után. – Mit mondott neked, ami miatt ilyen elkenődött képet vágsz? – kérdezte, miközben vizes szőke tincsemet a fülem mögé tűrte, ami belelógott a szemembe.

 - Olyan dolgokat, amik teljes mértékben igazak – mondtam neki, majd bekaptam egy tésztadarabot. Persze ennyivel nem elégedett meg. Minden el kellett neki mesélnem. – Szar barátnő vagyok. Szar gyerek. Szar munkatárs. Mindenben szar vagyok.

 - Ez nem igaz. Hallod? Ez nem igaz – mondta miután az arcomat maga felé fordította. – Szarul érzi magát, hogy nem tud segíteni Lexi-nek, és a fezsültség, ami benne volt, azt rajtad verte le. De nem gondolt semmit se komolyan.

 - Minden igaz volt, amit mondott! – csattantam fel. – Leszarom mostanában a körülöttem lévőket. Lexi-vel szinte sose szoktam már úgy hülyülni, mint például tavaly, és anyámékat se láttam az újév első napja óta. Ha felhívnak, akkor is 5 perc alatt lezavarom velük a beszélgetést. Szar barátnő és szar gyerek vagyok. Ezen nincs mit szépíteni. Teljesen kifordultam magamból. Ez nem én vagyok, Heikki – mutattam magamra, miközben kicsit kétségbeesetten néztem a trénerre. – Mi a franc ütött belém az elmúlt időszakban? – kérdeztem tőle, mintha tudhatta volna a választ. Megrázta a fejét, majd meg akart szólalni, de kopogtattak a szobám ajtaján.

 - Egyél – mutatott a tányérom felé. – Majd én kinyitom – mondta, majd felpattant az ágyról és az ajtóhoz sietett. Miután kinyitotta, hátrált egy lépést, majd végignézte, ahogy Kimi besétált előtte a szobámba.

 - Tudod, baszottul nem bírom, mikor átcseszik a fejem – ordította mondatát a képembe. – Még hogy Horner téged keres – nevetett fel gúnyosan. – A drága főnököd még maga se tudott arról, hogy keresett téged! Mikor mondtam neki, hogy éppen utána járkálsz, hogy megbeszélhesse veled, amit akart, totál hülyének nézett! Ahogy te is! Komolyan azt hitted, hogy nem fogok arra rájönni, hogy csak le akartál lépni? Beleegyeztél abba, hogy mindent megbeszéljünk vacsora alatt, erre leléptél – kiabálta.

 - Halkabban is lehetne – morogta Heikki, miután bezárta az ajtót, és Kimi mellé lépett.

 - Te ebbe ne szólj bele! Neked nem osztottam lapot! – ordított rá Kimi, majd alaposan végigmérte.

 - Nem maradtam ott, mert nem volt kedvem annak a nőnek a hülyeségeit hallgatni! És nem azért mentem oda le, hogy vele elszórakozzak, hanem hogy veled beszélgessek – mutattam rá idegesen, majd meglöktem egy kicsit a mellkasánál. – És most tűnés – nyitottam ki neki az ajtót.