19. rész

 - Mit hozassak fel neked enni? – kérdezte Kimi, miután leültem a szobájában lévő hatalmas bőrkanapéra. Magam mellé raktam a bézs színű bőrdzsekim, majd lazán megvontam a vállam. Nem voltam éhes, így nem kívántam semmit se. – Olyan nincs, hogy nem eszel semmit se – morogta, majd felemelte a telefon kagylót. – Valami finn kaját felhozatok. Rendben?

 - Ha nem rénszarvast kapok, akkor rendben – mondtam neki semlegesen, majd megköszörültem a torkom, és felálltam a kanapéról. A hatalmas üvegablakhoz sétáltam, ami a szoba egyik falát teljesen birtokolta. A sötétítőt kicsit széthúztam, és közvetlenül az üveg elé álltam, majd hagytam, hogy a függönyök összezáruljanak mögöttem. Így egy kicsit el tudtam magam szigetelni Kimi-től. Persze tisztában voltam azzal, hogy a sötétítő mögé bújással nem tudok elbújni a beszélgetésünk elől.

 - Ahhoz képest, hogy mi folyik ebben az országban, ezen a városon semmi se látszik meg abból – szólalt meg Kimi miután mellém sétált az ablakhoz. Rápillantottam, de szinte egyből vissza is fordultam az éjszakai fények felé, mert ő is éppen akkor nézett rám. – Remélem Huovinen nem fog kiakadni, hogy ma este velem fogsz beszélgetni … kettesben … a szobámban … - mondta gúnyosan, mire nem tudtam megállni, hogy ne pofozzam fel.

 - A következő ilyennél nem felképellek, hanem elmegyek és utána még a nevemet is felejtsd el, Räikkönen – mondtam neki összeszorított fogakkal, majd visszasétáltam a kanapéhoz.

 - Hú de nagyon elkezded védeni a kis szöszit – mondta nevetve, majd lazán levetette magát az egyik fotelbe, ami pontosan velem szemben kapott helyet.

 - Most átmentél bunkóba? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – Mert ha igen, akkor szólj, és már itt se vagyok. Nekem nincs kedvem a faszságaidat hallgatni! Nem is ismered, de itt gúnyolódsz vele – mondtam neki a fejemet csóválva.

 - Mert te ismered mi? – kérdezte.

Hitetlenkedve meredtem rá. Pár perc alatt teljesen megváltozott Kimi stílusa, és nem értettem, hogy miért. Semmit se csináltam, amivel ezt kiválthattam volna belőle, csak kinéztem az ablakon. Azt se értettem, hogy, hogy a fenébe jutott most eszébe Heikki?

 - Volt rá elég időm, hogy megismerjem – mondtam neki negédesen mosolyogva, majd a tekintetemmel követtem Kimit, aki felállt a fotelből. Az ágyához sétált, aminek a végében ott volt egy hátizsák. Az elől lévő zsebébe belenyúlt, majd kivett belőle egy dobozt. Mikor leült mellém, és felnyitotta a doboz tetejét, akkor vettem észre, hogy az a doboz nem mást, mint cigarettát tartalmaz. Miután a szájába vett egy szál aranyszínű Marlboro-t, a zsebéből előhalászta az öngyújtóját. Nem ilyen eldobható, műanyag kis vacak volt, hanem fémből készült, drága darab lehetett. Hallottam már arról, hogy Kimi a rally ideje alatt rászokott a cigarettára, de ezt nem hittem el senkinek se, hiszen a mai világban, nem találkoztam még olyan aktív pilótával, aki cigizett volna. Annak idején James Hunt, vagy éppen Keke Rosberg is lazán elszívtak egy-egy szálat még akár a kocsijuk mellett is, de manapság ez nem volt ,,divat”. A pilóták próbálnak egészséges életmódot élni, amibe a cigaretta nem tartozik bele. Úgy látszik Kimi nem éppen híve ennek.

 - Szóval volt rá időd? – kérdezte egy sor hümmögés és egy slukk után.

 - Igen. Kicsit több időt fordíthattam arra, hogy megismerjem, mint a te esetedben. Például róla már az első pillanat óta tudtam, hogy utálja a ciginek még a szagát is, míg a te esetedben nem tudtam, hogy dohányzol – mondtam neki. Először a szemébe akartam vágni, hogy jártunk, de inkább mégse tettem.

 - Igazi jó kisfiú, mi? – kérdezte gúnyosan, majd újra beleszívott a kezében lévő cigerettába.

 - Igen. Kedves, önzetlen, segítőkész, okos, odaadó, szorgalmas és nem utolsó sorban helyes – mondtam, mire az arca megrándult. Le lehetett egy pillanat erejéig olvasni az arcáról, hogy nem tetszett neki, ahogy a külső tulajdonságát illetően is nyilatkoztam. Ezzel szinte provokált engem, így folytattam: - Szexi és kidolgozott teste van. És olyan feneke, hogy szinte vonzza a női szemeket – mondtam gonoszan vigyorogva. Lerítt róla, hogy teljesen felbosszantottam az ömlengésemmel. – Csak egy észbontó mosoly kell tőle, és a partneréről leolvad még a bugyi is.

 - Jól gerincre vágott már téged is, mi? – kérdezte emelt hangon. Nem tudom miért, de éveztem, hogy teljesen fellőttem az agyát a Plútóig. Sütött róla, hogy a féltékenység mardossa. Ezt le se tudta volna tagadni. Azt hiszem pont ezért húztam az agyát! Legalább ő is átéli ugyanazt, amit én akkor, mikor az édes kis Sonia-t ölelgette.

 - Igen. Nem is egyszer. És fantasztikus volt – mondtam neki lazán, majd keresztbe fontam a lábaimat, a karomat pedig a kanapé háttámlájára tettem.

 - Élvezed ezt, ugye? – kérdezte dühösen, majd a cigarettáját el is oltotta, pedig még csak 2 slukkot szívott belőle.

 - Van valami baj, Räikkönen? – kérdeztem tőle vigyorogva. A finn idegesen elővett a zsebéből egy csomag rágógumit, majd egy szemet a szájába dobott.

 - Van. IGEN! – ordította, majd elém trappolt. – Mocskosul féltékeny vagyok, arra a kis szarházira. Érted? Mikor meglátom, hogy a közeledben van, legszívesebben megverném, vagy eltüntetném a közeledből! Nem tudom már elviselni azt, hogy ő melletted lehet, én meg nem, mikor megveszek érted. Azóta a szilveszteri éjszaka óta nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, és arra, az órákra, amiket együtt töltöttünk. Amik miatt te egy mocsoknak nézel engem. Ezerszer megbántam már, hogy fogadást kötöttem Toniékkal, de az első megállapodás szerint, csak meg kellett volna csókoljalak. A szex csak azután jött képbe, miután jó pár vodkát magunka döntöttünk. Tudom, hogy már a csókkal se kellett volna fogadást kötnöm velük, de férfiből vagyok. Kihívásokat, és kalandokat keresek. Hidd el, hogy … hogy iszonyatosan szarul érzem magam a történtek miatt. Egy gerinctelen féregnek tartom magam, és ha tehetném mindent visszacsinálnék, de sajnos nem tudom visszaforgatni az idő kerekét. Azt az estét visszacsinálnám, vagyis csak a fogadást, mert le akartam feküdni veled. Vágytam rád. Ahogy most is. Teljesen beléd estem – zúdította rám a dolgokat hirtelen. Egyfolytában hadart, és volt olyan része a beszédének, amit alig értettem. Lehet nem is beszélt gyorsan, de mire felfogtam egy dolgot, már a következőre kellett koncentrálnom. – Nincs mentség arra, amit tettem veled, de el kell hinned nekem, hogy mindent megbántam már vagy ezerszer. Sokszor eljátszottam már azzal a gondolattal, hogy … hogy mi lett volna akkor, ha … ha ez az egész nem derül ki? Most mi … mi ketten együtt lennénk? Vagy kerülnénk egymást ugyan … ugyanígy így? – kérdezte dadogva, majd letérdelt elém. – Kérlek bocsáss meg nekem – mondta bűnbánóan. A szeméből ki lehetett olvasni, hogy tényleg megbánta az egészet. – És bocsáss meg nekem a ma esti viselkedéseimért, és mindenért, amit ellened tettem az utóbbi időben.

 - Kimi én …

 - Utálsz, ugye? – kérdezte reményvesztetten, majd felállt a földről. A hajába túrt, majd az ajtóhoz sietett, hogy a szobapincért beengedje. A srác a zsúrkocsit betolta a szobába, majd miután Kimi adott neki egy kis borravalót, távozott.

A világbajnok pilóta szomorú arcot vágva tolta beljebb a kocsit, majd a dohányzóasztalon próbált rendet tenni, hogy a tányérok elférhessenek majd ott.

 - Ha nem vagy éhes, és el akarsz menni, megértem – mondta, miután levette a krómozott fedőt az egyik tányérról. Nem nézett rám. Az ételt bámulta ezerrel, aminek a finom illatát én is hamar megéreztem.

Felálltam a kanapéról, majd Kimi mellé sétáltam. Kivettem a kezéből a fedőt, majd vissza raktam a tányérra. Az arcára simítottam a két kezem, majd közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Először lefagyva állt előttem, de pár pillanat múlva felocsúdott, majd a derekamra tette a jobb kezét, miközben a ballal le s fel járkált a hátamon. Jól eső borzongás futott végig a testemen, a mozdulatai után.

 - Én is bocsánatkéréssel tartozok, mert olyan lehetetlenül bunkó voltam veled – mondtam neki, miután a homlokomat az övének nyomtam. Lihegve beszéltem, miközben a szemébe néztem, ami vidámságot és boldogságot sugárzott felém, ahogy az apró mosolya is. 

 - Neked nem kell az égvilágon semmiért se bocsánatot kérned – mondta a fejét csóválva, majd újra megcsókolt. Olyan hévvel tette mindezt, hogy egy pillanatra bele is szédültem.

Az ágy felé hátráltunk, ahova nem sokkal később együtt dőltünk le. Én kerültem alulra, míg Kimi felettem támaszkodott a jobb kezén. Megállás nélkül csókoltuk a másikat, miközben simogatva lehámoztuk egymásról a feleslegesnek vélt ruhadarabokat.

Teljesen elvesztettem a fejemet. Jól tudtam, hogy mi lesz ennek a vége, de nem igazán törődtem vele. Az volt csak abban a pillanatban a fontos nekem, hogy Kimivel voltam. Hogy ő csókolt, ő simogatott.

Amint eggyé váltunk, ütemes mozgással próbáltunk a másiknak örömet okozni. Forró, izzadságtól verejtékes testünk szinte összeragadt a hosszú percek alatt. A sötétítő jobb oldalán egy kis fénycsík kúszott be a szobába, ami által nem volt koromfekete minden, és Kimi szaporán mozgó mellkasa szinte csillogott, ahogy rá esett az onnan érkező fény. Nyirkos hátán egyfolytában cirógattam, miközben ő a két kezével a hajamat túrta. Szinte megállás nélkül csókoltuk a másikat. Miután a gyönyör hullámozva elért minket, lihegve feküdtünk egymás mellett. Ahogy kicsit rendeződött a légzésünk, Kimi a mellkasára húzott, majd egy nagy puszit nyomott a csurom vizes hajamra.

 - Mindent sajnálok, ahogy a ma estét is – suttogta. – Egy baszott nagy bunkó voltam.

 - Ti pasik folyton a dumálással tudtok minden jót egy pillanat alatt elkomorítani – csóváltam meg nevetve a fejemet, majd felkönyököltem, hogy a szemébe nézhessek. – Kimi, nem haragszok rád, mert én is sok mindenben hibáztam.  És ne gyötörd magad, kérlek – mondtam neki, majd megsimogattam az arcát. Egy apró csókot leheltem ajkaira, majd visszafeküdtem izmos mellkasára.

18. rész

Megkésve bár, de itt az új rész :) 

Sajnálom, hogy ilyen hosszú idő után hoztam csak, de tényleg sokat kellett tanulnom, de szerencsére ma letudtam mindent, szóval olyan 6-7 hónapig könyvet se veszek ezek után a kezembe (- anyám meg is ölne...) :D

Nyáron próbálok majd visszaszokni a 3-4 napos frissek hozására, de előfordulhat, hogy 1-2 napot kések majd velük, mert nem akarok majd egész nyáron a szobámban, vagy a kertben ülni és kockulni :D

Nem is dumálok tovább. Jó olvasást Nektek, 

Em :)

 - Stuart, egy kicsit odafigyelnél? Már legalább tizedjére cseszed el! – mondtam idegesen a britnek, miközben a csípőre vágott kezekkel álltam Mark kocsija előtt, amiben jelenleg nem az ausztrál, hanem Ole ült. Reggel fél hét óta boxkiállásokat gyakorlunk a srácokkal, de szinte minden második szimulált kiállásnál Stuart valamit rosszul csinál. Egyszer a kerékpisztolyt felejti el kibiztosítani, amivel meg lehet akadályozni, hogy valami felé baleset történjem, egyszer pedig a csavart vagy rosszul rakja fel, vagy a kerékagyat repeszti meg, amivel több, mint 1 órás munkát akaszt a nyakunkba. – Még egy malőr Stuart, és azt a francos légkulcsot még látni se fogod a futam alatt! – mutattam rá idegesen, majd megkértem a srácokat, hogy próbáljuk meg még egyszer.

 - Minden rendben? – sétált mellém Rocky, aki éppen a kezében lévő adatokat figyelte ezerrel.

 - Persze, csak kicsit szétszórt ma a banda fele. Tegnap este a pole-t és a harmadik helyet egy kis ivással ünnepelték meg a srácok. Előre szóltam nekik, hogy ma olyanok lesznek, mint a mosott szar, de basztak rám hallgatni – morogtam. – Előre bocs, ha kicsit több szitokszót használok, de felidegesítenek – motyogtam, majd elindítottam a stoppert, miután a kocsit Chris és Peter felemelték. 2,92 másodperc múlva meg is állíthattam, mert a gép már újra az aszfalton volt. – Még két ilyet, vagy ennél azért kicsit jobbat, és békén is hagytalak titeket – mondtam a srácoknak, majd felírtam a kezemben lévő lapra az előbb elért időeredményt.

Miután végeztünk, a kocsit betoltuk a garázsba, majd felkészítettük mindkét konstrukciót a 3. szabadedzésre. Több, mint 4 kiállást tudtunk a két pilótánkkal karöltve végig csinálni, és mindegyik 2,8 alatt volt, ami már jónak számít.

 - Tiszta retek mind a két kocsi már megint – morgott hangosan Bal, miközben előkapott egy rongyot az egyik fiókból és nekilátott letörölni Mark kocsijáról a homokot.

 - Üdvözöllek Bahrein-ben – mondtam neki nevetve, majd ugyan azt tettem, amit ő, csak Sebastian kocsijával. Szerencsére Joe és Tom is beszálltak a buliba, így hamar le tudtuk törölni az RB8-asok egyes részeiről a már-már vöröses színű homokot.

Miután végeztünk, mehettünk ebédelni, és egy kicsit pihenni.

 - Em, este benne vagy egy kis játékban? – sétált oda mellém a pulthoz Lee. Már javában az ebédemet elfogyasztásával ügyködtem, mikor megjelent mellettem, és megzavart étkezés közben.

 - Pontosan milyen játékban? – kérdeztem tőle, miután megtöröltem a számat egy szalvétában.

 - Az legyen meglepetés – mondta vigyorogva. – Benn vagy, vagy sem? Na? Eléggé bevállalós vagy? – kérdezte a szemöldökét fel-felvonogatva.

 - Benne, de ha valami marhaságot találtatok ki, akkor a hátatokon asztal hasítok – mondtam neki nevetve, majd folytattam volna az ebédelést, de Katie lecsapódott a mellettem lévő bárszékre, és izgatottan elkezdett faggatni.

 - Téged is belevettek a játékba? – kérdezte mosolyogva. A lábai úgy jártak, mint Hornernek egy futam utolsó 5 körében, és a kezeivel ugyanúgy hadonászott, mint ahogy Ciaron szokott a pitwall-nál.

 - Tudod mi ez a játék? – válaszoltam kérdéssel a kérdésére. Nemlegesen megrázta a fejét, majd belekortyolt a vízbe, amit Lexi elé rakott.

 - Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de csak nőket vesznek bele ebbe a buliba. Valamit nagyon szerveznek a McLaren-es fiúkkal – mondta elgondolkozva, majd hirtelen leugrott a székről. – Megyek, és kiderítem, hogy mi ez a játék.

 - Csak ne felejts el engem is értesíteni, ha megtudsz valamit – szóltam utána, mire egy felmutatott hüvelykujjat kaptam válaszul.- Mennyiben fogadunk, hogy nem fog megtudni semmit se? – kérdeztem Lexi-től.

 - Ilyen egyértelmű dolgokban nem fogadok veled – mondta nevetve, majd a konyhába sétált.

 - BESZARI VAGY, VIRTAKEN! BESZARI! – kiáltottam utána, mire mindenki rám nézett. Értetlen pillantásokat kaptam, amik abból eredhettek, hogy finnül kiabáltam barátnőmnek.

Miután befejeztem az ebédemet, az egyik kamionunk felé siettem, aminek a platója egy kis szobává lett átalakítva, ahol a mérnökök minden egyes szabadedzés, időmérő, vagy futam előtt összegyűlnek. Általában semmi újat nem tud ezeken mondani nekünk Horner, bár ha nagy gubanc van, akkor ez a hely szokott a leghangosabb lenni az egész paddockban.

 - Hány kiállásos taktikán is vagyunk, Horci Morci? – kérdeztem semlegesen Horner-től a rádión. Ed és Jon mellettem kuncogva ültek, ami engem is erre késztetett, de erős voltam, és megálltam, hogy ne nevessek.

 - Ha nem tudod, az a te bajod – mondta semleges hangon, de az előttem lévő monitoron láttam, hogy bizony egy hatalmas vigyor terült ez az arcán. Ilyen jó kedvvel indult el a futam is pontban 15 órakor.

 - Räikkönen nagyon gyors – mutatott a képernyőre Ed, ahol felvillant a ,,Fastest lap” kiírat, valamint Kimi neve, és a körének ideje.

 - Új lágy gumikon ez elvárható tőle. És kedvez a pálya nekik – mondtam.

 - Fogadunk? – kérdezte belendülve Hewett.

 - Nem – mondtuk egyszerre Jon-nal, miközben a monitorokat pásztáztuk.

 - Rocky, ha még egyszer bemutat a pilótád egy füstölgős fékezést, akkor búcsút inthet a bal hátsó gumijának – szóltam a rádión a franciának, aki egyből szólt Sebastian-nak, hogy figyeljen oda. – Horner, 2 kör múlva ki kell hívnod. Használt lágyakkal indult Seb, és már így is megtett velük 13 kört, ha az időmérőt is számba vesszük. És a meredek fékezései, és a pálya éles jobb kanyarjai a bal hátsó kezd kritikus lenni.

 - Értettem – mondta. – Mark-kal mi a helyzet?

 - Ő szarabbul áll. Box a következő körben – mondta Ed, majd kiszólt a srácoknak, hogy készülődjenek.

 - Em, miket rakunk fel másodjára? – kérdezte Rocky pár perc múlva.

 - Ahogy megbeszéltük, használt közepes megfelel neked, Életem? – kérdeztem tőle vigyorogva. – Azoknak a szerkezete jobban megbomlott már, mint az újaké, és hamarabb fel is melegednének a pályán. Kevesebb ideig bírnák, mint a lágy, de Seb több, mint 10 másodperccel vezet, így felesleges lágyat felrakni. Nem kell széthajtania Kinky-t. Benne vagy?

 - Szerinted mernék én ujjat húzni a ti döntésetekkel szemben? – kérdezte nevetve.

A futam hátralevő részében semmi gubanc nem volt, és Sebastian szép kis előnnyel vánszorgott át a célvonalon Kylie-val a feneke alatt.

- Imádok veled dolgozni – öleltem át hátulról Rocky-t, aki az aszfalton állt, míg én a pitwall megmagasított részén, a korlátnál.

 - Én is veled, Kiscsillag – mondta nevetve, majd csöndben maradtunk, hiszen a német himnuszt a csapatunk tagjainak tisztelnie kell, már csak Sebastian miatt is.

Miközben a pódiumot néztem, nagyobb lett a vigyor az arcomon, ahogy megpillantottam a finn zászlót, és alatta Kimi-t. Hatalmasat ment ma, hiszen 9 helyet javított az időmérőhöz képest. Miközben már a brit himnuszt hallgattuk, megjelent mellettem Britta, aki egy fehér alapon, kék csíkos anyagot tartott a kezében. Egyből felismertem hazám zászlaját.

 - Azt hiszem ez remekül állna a kezedben – mondta nevetve, majd oda dobta nekem a zászlót. Nevetve bontottam szét az összegyűrt lepelféleséget, majd jó magasra kinyújtottam a kezem, és meglengettem azt, miközben ezerrel kiáltottam azt, hogy ,,Suomi, Suomi, Suomi”. A Torro Rosso egyik pilótájának, Vergne edzője, Antti Kontsas nevetve ugrotta át a korlátot, hogy velem együtt örüljön honfitársunk 2. helyezésének.

 - Túl sok finn egy helyen – nyögött fel Christian, miután Heikki is csatlakozott hozzánk.

 - Főnök, ne hergelj – mutattam rá nevetve, majd hozzá vágtam a vizes üveget, ami Ciaron pitwall-os részénél találtam.

A srácokkal a ceremónia után zenére táncoltunk a boxban, míg arra vártunk, hogy a kocsikat a mérlegelésről visszakapjuk. A gépátvevők most Gareth, Tom, Lee, Chris, Ole és Peter voltak, és mivel rajtuk kívül más a mérlegelési zónában nem lehet, így mi visszasétáltunk a boxunkhoz.

A party-zások előtt szétszedtük a kocsikat. Most jó kedvem volt, így simán bevállaltam, hogy leszek leltározó, vagyis az, aki felírja, hogy a már használhatatlan alkatrészek mindegyike bekerült-e a megadott kamionba, ami a gyárba fogja majd vinni őket.

 - Emeliija Niinimäki nem fáradt. Csoda – csapta össze a kezeit Stuart, miután megálltam mellette. Teljesen pörögtem és nem tudtam abba hagyni a táncolást, vagyis a táncolásnak elképzelt ide-oda hajlongásomat.

 - Ne köss belém, mert azzal csak mindent elrontasz! – mondtam neki nevetve. – Fiúk, készen álltok a party-zásra? – kérdeztem a srácoktól vihogva, majd Gent-be karoltam, mert elindultunk abba a terembe, ahol egy kis buli helyiséget alakítottak ki nekünk a szállodában dolgozó emberek.

 - IGEN – kiáltották el magukat egyszerre, majd belevetettük magunkat a tömegbe.

A srácokkal először az italos pultot céloztuk meg, majd leültünk egy asztalhoz, ami mellé kénytelenek voltunk oda húni egy másikat is, hogy normálisan elférjünk.

 - Emberek! Egy kis figyelmet kérnék! – ragadott mikrofont magához Mike, az egyik McLarenes szerelő. – Mint arról sokan értesültetek, ma egy jó kis játékot fogunk játszani. Ennek a játéknak a neve nem más mint aaaaaaaz – húzta el a végét, miközben a mikrofonját felénk tartotta.

 - Aukcióóóóó – kiáltották mellettünk is a srácok, mint a többi hím nemű lény a teremben.

 - Mocskok! – ordítottam be, miután kicsit megnyugodtak a srácok. A hangom az egész teremet bejárta, így mindenki jól hallhatta a rövidke kis szavamat. – Te képes voltál feltenni a munkatársaidat egy ilyen izére? – kérdeztem hitetlenkedve Stuart-l, majd a McLarenes srác felé fordultam. – Most szálltam ki ebből a ,,játékból” – mondtam, majd elindultam kifelé, de megtorpantam, miután meghallottam egy ,,kedves” ismerős hangját.

 - Csak nem félsz, hogy beégnél, Niinimäki? – kérdezte gúnyosan a Forma-1 bagázsának legnagyobb ribanca, Roberta Valarosi. Ez a nő a kezdetek óta utál engem, bár nem tudom, hogy miért. Talán még mindig árulónak tart, amiért a Red bullnál dolgozok.

Nem akartam, hogy ő nyerjen, így bevágtam egy hátra arcot, majd odasétáltam a Mike nevű srác mellé.

 - Mégis csak benne vagyok – mondtam neki, majd összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.

 - Uraim, akkor el is kezdhetjük a licitet – csapta össze nehezen a kezeit a szerelő.

 - Azt megtudhatom, hogy a befolyt összeg mire fog elmenni? – kérdeztem meg tőle.

 - Elisszuk a saját csapatainkkal. Amit érted fizetnek, azt mindet a drágaságaid fogják majd elkölteni – mutatott Suarték irányába.

 - KEZDJÜK MÁR! – ordított oda hozzánk Steve, Ed bátyja, aki nem mellesleg a McLaren egyik szerelője.

 - Kussolj! – mutatott rá Mike, majd elkezdte a ,,bulit”. – A kikiáltási ár 10 euró! Ki ad ezért a skandináv szépségért 10 eurót? – kérdezte, mire egy számomra ismeretlen srác feltette a kezét.

 - 15! – vágta rá szinte egyből Steve. – Enyém leszel, Niinimäki! – mondta röhögve, de a mosoly hamar az arcára fagyott, mikor Heikki megszólalt.

 - 25 euró! – kiáltotta, majd rám kacsintott.

 - 26! – röhögte be Stuart.

 - Nem veheted meg azt, akit te tettél fel a licitre. Sorry – mondta neki Mike. – 25 euróért eddig ezé a nagyra nőtt szöszié a finn lány – mutatott Heikkire, majd rám. – Ki ad érte 30-at? – kérdezte.

A srácok szépen lassan tornázták felfelé az áramat. Sokszor olyanok tették fel a kezüket, akiket még sose láttam, mint az első tétet elfogadó srácot.

 - 300 euró!!!! – kiáltotta be Sebastian, aki alig fél perce lépett be a terembe. Mindenki rá kapta a tekintetét, hiszen több, mint 40 euróval tett rám nagyobb licitet.

 - Srácok, ma alaposan berúgunk – nevetett fel Gent, miután meghallotta Sebastian ajánlatát.

 - Ki ad érte 310-et? – kérdezte Mike, miközben körbe nézett!

 - SENKI! – kiáltottam. – Vettelé vagyok! Adjál már el neki – ráztam meg nevetve Mike kezét, mire csendre intett. A fiúk az asztalunknál tomboltak, míg a német pilóta nevetve jött felénk. Megállt a kis színpadszerűség előtt, majd kinyújtotta felém a kezét. Senki se akarta ezt túllicitálni, így már azon voltam, hogy a kezébe csúsztatom a sajátom, mikor valaki egy kicsit magasabb árat ordított be Sebastianéhoz képest:

 - 320!

Ed bátyjára kaptam a tekintetemet, aki egy levegőbeli puszit küldött felém.

 - 330 – kiabálta nevetve Sebastian, majd várt, hogy Steve rálicitáljon, de ez nem történt meg.

 - Jó, Vettel-é vagyok – mondtam nekik nevetve, majd már szálltam volna le a színpadról, mikor valaki a bejárat felől bekiáltotta a saját kis ajánlatát:

 - 400 euró!

A mozdulatom közben lefagytam, amint meghallottam az összeget. Tágra nyílt szemekkel néztem Sebastianra, aki ezerrel vigyorgott a fejemen, majd a kétszárnyas ajtó felé nézett.

- Te nem vagy normális! – mondtam hitetlenkedve Kimi-nek, miután kifizette a rám ígért összeget, majd lesegített a színpadról. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy komolyan képes volt ennyi pénzt odaadni a srácoknak azért, hogy az este hátralévő részét vele töltsem el. – Te … Te … Te bolond vagy – habogtam miközben hagytam, hogy kiráncigáljon a teremből. – Hova viszel? – kérdeztem tőle, mikor már a lifteknél jártunk.

 - Beszélgetni fogunk. Minden olyat megbeszélünk, amit már régen meg kellett volna. És most nem hagyom, hogy elszökj! – mondta határozottan, majd a liftbe tuszkolt.

Bocsánatkérés és díj...

Sziasztok :)
~ Bocsánatkérés:
Nagyon restellem, hogy régen hoztam már új részt, de hétfőn fogom letudni az érettségim 2. felét, és ,,jó" szokásomhoz híven 40 tételt tegnap előtt kezdtem el tanulni... (remélem, hogy a szóbeli előtti órákban átélt félelem, és idegesség végre örökre belém ég majd, és leszokok arról, hogy mindent az utolsó pillanatban kezdjek el tanulni). A következő részre nem volt sok időm, de sietek vele, és hétfőn délután, mikor már tehermentes leszek, befejezem az egészet, és fel is rakom majd :D
Még egyszer bocsánat azért :)

~Díj:

Blogom újabb díjat kapott Dyboo-tól, amiért nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm szépen Dyboo :)
Szabályok.:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek![ Az alap, hogy nem lehet visszaküldeni!!!]

1., 11 dolog rólam:

1., Kívülről csajos csaj vagyok festett körmökkel, szoknyával és egyéb ilyen dolgokkal, de belül inkább fiús  vagyok. Nem szeretem a szerelmi életemet a barátnőimmel kitárgyalni, és nem szoktam velük áradozni a Pletykafészek machóiról, vagy a PPL új részéről dumálni. Imádok bunyózni, verekedni a tesómmal, és a hülye haverjaival. Zűrös is vagyok, a szülők rémálma ... nagyon tisztelem az enyéimet, hogy el tudnak engem viselni.
2., Iszonyatosan sokat beszélek. Anyum szerint ha elrabolnának, 5 perc után kidobnának az út szélére, mert mikor rám jön a ,,szófosás", akkor kibírhatatlan vagyok - szerintem a kérdések megválaszolása alatt is látszik, hogy nem egy-két szóval válaszolok valamire :D
3., Imádom a sportokat, főleg a motor- és autósportokat, valamint a futballt és a hokit. Red Bull x-fighters; MotoGP-2-3; motocross; WRC; F1; GP3; GP2; Le Mans 24 + meccsek - ezek közül bármi, bármilyen mennyiségben jöhet. 

4., A foci területén 3 csapat meccseit nézem meg mindig: Real Madrid, Bayern München, Chelsea. A tesóm egyszer elég jól megfogalmazta, hogy, hogyan is viszonyulok ezekhez a csapatokhoz: A Real Madridért akár ölnék is, míg a Bayern és a Chelsea nevét csak szavakkal, vagy egy apró pofonnal védeném meg.
,,Fehér szív, fehér lélek, Madridista leszek amíg csak élek" <3
5., Imádom a Forma-1-es kocsikkal kapcsolatos dolgokat. Saját kis kézi könyvet írok magamnak róluk és a működésükről. Az F1-hez kapcsolható fizika egyszerűen csodálatos. Sokszor szoktam itthon olyan dolgokról tanulni, mint például az Áramlástan, amit egy egyetemi tanár PDF-jéről tanulok, mert ezzel is több minden értek meg abból, ami a forma autókhoz kapcsolódik. Azt hiszem ki is jelenthetem, hogy tudásban sok fant überelek.
6., Sokszor egy hatalmas egoista paraszt tudok lenni, de inkább akkor, mikor belém kötnek. Ez amolyan védekezés nálam. (na jó ... néha csak úgy is kijön belőlem, de ezen próbálok változtatni :D)

7., Sok olyan sportoló van, akiben egy apró dolgot imádok. PL: Lewis Hamilton vihogását nehezen lehet überelni, Robert Lewandowski lélegzetvételét imádom, mikor kicsit zavarban van (http://www.youtube.com/watch?v=sMUv-dDXzfs - 1 perc 01 után egy ilyennek lehettek a tanúi .. :D Imádom:). 

8., Forma autós autósportok terén Felipe Nars-nek, Aaro Vainio-nak szurkolok még. Fiatalok, de nagyon tehetségesek. Remélem, hogy hamar az F1-ben láthatjuk majd őket.
9., A MotoGP az egyetlen olyan széria, amiben nincs kedvencem, mindenkinek drukkolok.
10., A Scuderia Ferrari fanjainak 90%-ától a falra tudnék mászni, ahogyan az ott dolgozóktól is. Mikor Kimi ott versenyzett akkor is csak Massa-t, Todt-ot Fisico-t (Giancarlo Fisichella) és Smedley-t bírtam, de a többieket mind utáltam. 

11., Spanyolországban szeretnék élni az egyetem elvégzése után, de ez sokszor változik bennem. Van hogy Angliában, van hogy Németországban szeretnék lakni.

2., Dyboo kérdései:

1., Hány éves vagy? - 17. Még kis taknyos vagyok :D
2., Mióta nézel Forma-1-et? - 2003.
3., Ki a kedvenc énekesed? - Raquel del Rosario, az El sueno de Morfeo énekese, és Fernando Alonso ex-felesége.
4., Kedvenc filmed/sorozatod? - Kedvenc filmem nem egy van, hanem 6 - a Halálosabb Iramban filmek :D A k. sorozatom pedig ,,A bárka" lenne :)
5., Van testvéred? - Igen, van egy bátyám, de néha olyan, mintha a majmom lenne ... :D
6., Voltál már Forma-1-en? - Sajnos még nem.
7., Találkoztál már valamilyen hírességgel? Ha igen, kivel? - Sp, Flour Tomi, Győzike ... szóval csupa olyannal, akik nem igazán érdekelnek engem... Bezzeg Gyurta Dani nem sétálgat errefelé ... :D
8., Mióta írsz történeteket? - 2010 tele óta. 

9., Hová utaznál el legszívesebben? - Jelenleg Finnországba, vagy Oroszországba mennék, ezeknek az országoknak is az északi részébe, ahol meg lehet fagyni. Hiányzik nekem a hideg. 

10., Ha lenne egy kívánságod, ami teljesül, mit kívánnál? - Azt hogy legyen még egy millió kívánságom.

11., Mi a valódi neved? - Emese ... Rühellem. A spanyol órán kapott nevemet, az Emilia-t sokkal jobban bírom. Mihelyt kiköltöztem spanyol honba, azt a nevet fogom használni :D

Leila kérdései: 
1., Kedvenc napod? - Péntek. Suli vége, hétvége kezdete és ilyenkor szoktak lenni a legjobb bulik :D
2., Mikor írtál először? - 2010 decemberében.
3., Mi szokott megihletni? - Egy-egy esemény, ami Kimi életében történik, vagy az enyémben.
4., A régi időkből ki a kedvenc pilótád? - James Hunt. Hatalmas arc lehetett :D
5., Kedvenc zeneszám? - Jelenleg a ,,Wake me up" Avicii-től és a ,,Can't hold us" Macklemore-tól.
6., Van példaképed, ki az? - A szüleim. Sok rosszat megéltek már, de mindig fel tudtak állni mindenből. :)
7., Mi a legnagyobb álmod? - Hogy nagy családom legyen, legalább 4-5 gyerekkel :D
8., Sportolsz? Mit? - Tavaly novemberben hagytam abba a focit. Kapus voltam 5 éven át és a vállamat a folyamatos vetődésekkel és sérülésekkel tönkre tettem. Valamint nyáron szoktam vízilabdázni, és télen ha van időm, és energiám, akkor a sulink női hokicsapatában szoktam játszani. Ezekben a sportokban is kapus szoktam lenni :D Futni pedig minden nap szoktam. :)
9., Kedvenc üdítőd, italod? - Üdítőm az nincs, mert utálom őket. A kólától könnyezek, de a gyümölcsleveket megiszom, ha a kedvencemet kapom. Az abszolút kedvencem a vodka :D
10., TV vagy számítógép? - Számítógép, mert azon tudok TV-t is nézni :D
11., Melyik városba szeretnél eljutni, miért? - Madrid. Egyszerűen imádom <3

Dyboo kérdései:
1., Milyen színű a hajad? - Barna
2., És a szemed? - Ugyan olyan, mint Kimié (talán az enyém egy picivel zöldesebb) :D
3., Hova utaznál el legszívesebben? - Most Finnország északi részébe. HIDEG KELL NEKEM, DE SÜRGŐSEN + HÓ :D
4., A magyaron kívül milyen nyelvet tudsz? - Angol, spanyol és egy kicsi orosz. És kilenc nyelven perfektül káromkodok (Anyum örül is neki ...) :D
5., Kedvenc film/sorozat? - A Halálosabb Iramban filmek a kedvenceim, míg A bárka a kedvenc sorozatom.
6., Mióta szurkolsz a kedvenc F1-es pilótádnak? - 2003-ban figyeltem fel Kimire, de inkább 2004 óta a favoritom.
7., Miért pont neki? - 8 évesen kezdtem el neki drukkolni, és eleinte persze, hogy azért, mert ő volt a leghelyesebb, de manapság már azért, mert az aki. Nem játssza meg magát, laza, a maga módján vicces és remek pilóta. :)
8., És találkoztál már vele? - Sajnos nem :( De ami késik, az nem múlik :D
9., Hány éves vagy? - 21 napja 17 :D
10., Van jelenleg olyan személy akit gyűlölsz? - Nem is egy ...
11., Három szó ami jellemez téged? - Ehhez segítséget kértem egyik nagyon jó barátnőmtől aki szerint ezek azok: hiperaktív, egoista, köcsög :D Ez az a baj, hogy ez mindig igaz rám :| :D ... De szerintem ez a három lenne az:  ragaszkodó, hiperaktív és tájékozott (széles látókörű, vagyis úgy értem, hogy pl. egy adott dologról kicsit többet tudok, mint mások. /a tesóm ezért sokszor fejbe is csapna, mikor pl. F1 terén okoskodok neki/)  :D

3., A kérdéseim: 

1., Mi a legrosszabb tulajdonságod? 

2., Fehér vagy fekete? Miért?
3., Ha egy napra cserélhetnél valakivel, akkor kinek a bőrébe bújnál bele?

4., Van olyan híres ember, akire felnézel? Ha igen, ki az?

5., Milyen nyelveken beszélsz? 

6., A történetedben szereplő főhősnő mennyire hasonlít rád?

7., Nyár vagy tél?

8., Milyen fajta zenéket szeretsz? (pl. R&B, Rock, Rapp...stb.)
9., Milyen szuper képességet szeretnél a birtokodban tudni? 

10., Mi lenne számodra az álom állás?

11., babonás vagy?

4., Akiknek tovább küldöm:

1., Kori

2., Csajszika

Megjegy.: Szerettem volna több embernek elküldeni ezt, de ők már legalább 2-szer megkapták már ezt a díjat. És nem is ismerek 11 blogolót még összesen se. Szóval bocsánat, hogy csak 2 embernek küldöm ezt a díjat. :D

17. rész

 - Lex, szerezz még nekem valahonnan alapozót – szóltam ki a fürdőszobából drága barátnőmnek, aki Domenic ágyán fetrengett, miközben a TV-t bámulta. Már második napja kell Kimi-t minden reggel ide berendelnem, hogy a szeme alatt lévő lila foltot alapozó segítségével eltüntessem, és időközben elfogyott a barnás színű krémem.

 - Milyen színű kell? – hajolt be az ajtón, miután hajlandó volt felkelni a franciaágyról.

 - Kék – forgattam meg látványosan a szememet. - Olyan, amilyen neked, meg nekem. Ne vegyél túl barnát, de túl fehéret se – mondtam neki, miközben próbáltam azt a kevéske kis alapozót elkenni Kimi arcán, amit még ki tudtam bányászni a tubusból miután szétvágtam azt.

 - És milyen fajtát? Drágát, vagy a legolcsóbbat? – kérdezte, miközben kivette a táskámból a pénztárcámat, amiben pont volt annyi készpénz, hogy tudjon nekünk hozni egy tubusnyit. Christian, vagyis inkább Helmut, még azt is megszabja nekünk, hogy egy versenyhétvégén mennyi készpénz lehet nálunk. 

 - Ilyet – dobtam oda neki az alapozó dobozát. A könyökömmel a mozdulatom közben, véletlenül orrba vágtam Kimi-t, aki percek óta csendesen üldögélt a kád szélén. Én a két lába között térdeltem a földön. – Ne haragudj! Nem akartam – kaptam a szám elé a kezemet, miután felé fordultam. Szerencsére nem kezdett el vérezni az orra, és sehol se okoztam neki olyan sérüléseket, amik meglátszódhattak volna.

 - Semmi baj – rázta meg a fejét, miután meggyőződött arról, hogy valóban nem vérzik az orra.

  - Lex, nem érek rá egész nap – néztem barátnőmre, aki ráérősen álldogált az ajtóban. Miután rászóltam, feltette a két kezét, majd megindult az ajtó felé.

 - Em, lementem Stuart-tal reggelizni. Hozzak fel nektek valami kaját? – jött be a fürdőbe pár perc múlva Dom. Nagyon megkönnyítette azzal az életemet a brit, hogy megengedte, hogy a hétvégén Kimi nálunk kezdje a napját. Megígérte, hogy egy szót se fog szólni Horner-nek, és senki másnak se. A csapatunkból rajtam és Lexin kívül ő az egyetlen, aki tud még arról, hogy Kimi reggelente a mi szobánkban kóvályog.

- Ha egy kávéval megdobnál, akkor azt megköszönném – mosolyogtam rá, miután felálltam a földről. A térdem egy kicsit fájt, mert a gumiszőnyeg teljesen belenyomódott a bőrömbe, még a kockás-lyukacsos mintázata is kirajzolódott a lábamon.

 - Úgy dobjalak meg, mint múltkor? – kérdezte nevetve, majd védekezés képpen a feje elé kapta a kezeit, mikor elsétáltam mellette és megemeltem a jobb kezem. A múlthéten a gyárban ugyanígy kértem tőle egy kis kávét, és szó szerint hozzám vágta a papírpoharat, miután odasétált mellém. – Nem kekeckedek veled, nyugi. Ne idegesítsd fel magad – mondta nevetve, majd a fürdő felé fordult, ahol Kimi még mindig a kád szélén ült. – Neked hozzak valamit? – kérdezte lassan, tagoltan Kimi-től, mintha a finn nem beszélné elég jól az angolt.

 - Dom, kristálytisztán érti azt, amit mondasz neki – világosítottam fel szobatársam a dolgokról.

 - Ó – reagált értelmesen. – Szóval? – fordult újra Kimi felé.

 - Nem kérek semmit se. Köszönöm – mondta nevetve a pilóta. A hangját egyre erősebben hallottam, és pár másodperc múlva meg is pillantottam őt.

 - Oké – bólintott egyet Domenic. – Em, a kávédat felküldöm majd Lexi-vel – mondta, miközben a kis hátizsákját a vállára kapta. – Sziasztok – intett egyet nekünk, majd kisétált az ajtón.

Miközben Lexi-re vártunk, összébb pakoltam a cuccaimat, amiket tegnap este szétszórtam az ágyam körül, a padlón. A neszesszeres táskámat egy az egyben kiborítottam a földre, mikor egy hullámcsatot kerestem magamnak.

Ahhoz képest, hogy rendesen szétpakoltam, Dom része sokkal katasztrofálisabban festett, mint az én szobarészem. Az én zoknijaim legalább párosan vannak szétdobálva, nem egyesével, és a fehérneműim mind a szekrényben, vagy a bőröndömben lapulnak, nem pedig az ágyam végében.

Éppen a pólóimat hajtogattam szépen össze, mikor észrevettem, hogy Kimi az ágyamon ülve bámul engem.

 - Tudod, hogy mennyire idegesítő vagy ilyenkor? – kérdeztem tőle miközben egy copfba összefogtam a hajamat, ami kezdett nagyon idegesítő lenni. Kimi nem válaszolt, csak semleges arccal bámult továbbra is. – Ti pasik annyira érthetetlenek vagytok – morogtam, neki, majd elé térdeltem az ágyon. A sarkaimra ültem, hogy ne legyek olyan magasan a fejéhez képest, majd az ablakon át beszűrődő fény felé fordítottam a fejét. Jobban szemügyre kellett vennem a monokliját. Éppen a lilás-kékes-vöröses foltot bámultam ezerrel, mikor hirtelen Kimi a tarkómhoz nyúlva közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Annyira hirtelen történt az egész, hogy meglepődni is elfelejtettem. Az első pár pillanatban, miután magamhoz tértem, megpróbáltam eltolni magamtól, de ez nehezen ment, hiszen a pilóta csupán 5-ször lehet erősebb nálam. A kezdeti tiltakozásomat hamar magam mögött hagytam. Kezeimmel átöletem a nyakát, és szinte beleültem az ölébe. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem inkább ütnöm kéne őt a tettei miatt, mintsem csókolni. Megbolondított, és azt hiszem már tagadni se tudnám neki, hogy oda meg vissza vagyok érte. De ahogy a csókjaiból éreztem, ő is másként tekint rám. Nem úgy, mint a Red Bull egyik mérnökére, hanem mint egy nőre.

 - Ezt nem lenne szabad – suttogtam miután egy pillanatra leálltunk. Mind a ketten lihegtünk, miközben a másik homlokának döntöttük a sajátunkat.

 - És kit érdekel az, hogy mit szabad, és mit nem? – kérdezte halkan, majd ajkait újra az enyémekre tapasztotta. A derekamra simította a kezét, majd miután a bőröndömet a földre lökte, elfektetett a párnák között. A keze éppen a csapatingem alatt járkált, mikor drága barátnőm berobbant a szobába. Tágra nyílt szemekkel meredt ránk, majd megköszörülte a torkát és kisétált a folyosóra.

 - A francba – túrtam a hajamba. Kimi nevetve terpeszkedett felettem. Már annyira nevetett, hogy vártam, mikor fog rám esni. – Ez nem vicces – löktem le magamról, miközben az ajtó felé siettem. – LEX! – kiáltottam el magam. Egy hatalmasat ugrottam, miután megpillantottam Lexit, aki körülbelül fél méterre tőlem a falat támasztotta.

 - Nem akartam zavarni – mondta bűnbánóan, majd felém nyújtotta a barnás színű tubust.

 - Semmit nem zavartál meg – mondtam neki, majd adtam egy puszit az arcára. – Inkább megmentettél attól, hogy valami baszott nagy hülyeséget csináljak – mosolyogtam rá, majd behúztam a szobába. Kimi addigra már visszasétált a fürdőbe, és leült ugyanoda, ahol fél órája tűrte azt, ahogy csinosítgattam az arcát.

Miután szinte már láthatatlanná tettem a foltot, útjára engedtem a pilótát. Sietve kellett összeszednem a cuccaimat, mert a csapatunk kisbusza 10-kor indult el a pályára, és én 09:54-kor kezdtem el a táskámba dobálni a személyes cuccaimat.

 - Felküldöd a kávémat Lexi-vel, mi? – fordultam hátra Dom-hoz, aki éppen a telefonját nyomkodta.

 - Baszki – csapott a homlokára. – Elfelejtettem – mondta nevetve. – A pályán megkapod!

 - Ajánlom! – mutattam rá mérgesen, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

A pályára jó hangulatban indultunk el a srácokkal. Megbeszéltük, hogy vasárnap hol fogunk majd ünnepelni, vagy vedelni, ha éppen számunkra nem jó eredményekkel zárnánk a hétvégét. A szálloda ,,party termét” választottuk, mint szinte minden másik csapatnál dolgozó emberek is, mivel itt, Bahrein-ben nem egy életbiztosítás bulizni menni.

Miután kiértünk a pályára, egyből Christian keresésére indultam. Tegnap este megállított a folyosón, hogy a mai nap folyamán beszélni akar majd velem. Mosolyogva beszélt hozzám, így nem gondoltam semmi rosszra, de mikor be akartam lépni a Domenic-kel közös szobába, visszafordult, és komolyan megjegyezte, hogy inkább két dologról szeretne velem majd beszélni. Abban a pillanatban majdnem összeestem, mert éreztem, hogy Kimi monoklijáról fog kérdezni, amit Heikki varázsolt a pilóta szeme alá csütörtökön.

 - Bejöhetek? – hajoltam be Christian home-beli irodájába, miután hármat kopogtattam az ajtaján.

 - Persze. Gyere csak – mondta Horner. Nem volt egyedül. A kicsinyke szobában Helmut és Heikki is bent voltak. Előbbi az ablaknál állt, és a kamionok között folyó nyüzsgést figyelte, míg finn honfitársam a Christian asztala előtt álló székek egyikén ült. Mellé sétáltam, leültem a kis kanapéra, ami a fal mellett állt. Heikki egyből odajött mellém.

 - Nem tud arról, hogy mi volt annak az oka, hogy behúztam egyet Kiminek – mondta finnül. Christian és Helmut érdeklődve figyeltek ránk. Próbáltam úgy tenni, mintha tök hétköznapi dolgokról beszélnénk, de elég rosszul alakítottam a szerepem. – Ha kérdezi, te semmit se tudsz erről az egészről – mondta miközben felnevetett. Fura volt a határozott mondatát ilyen körülmények között hallani.

 - De, Heikki …

 - Em, majd én ezt elintézem, de ha Horner megtudja, hogy szinte miattad vertem meg Kimi-t, akkor nem egy versenyhétvégére fog téged eltiltani a munkádtól, és ezt én se, és te se akarhatod! Nekem ez volt az első malőröm itt, és még ezt elnézik nekem, igaz személyesen kellett bocsánatot kérnem attól a baromtól, amit nem szívesen tettem meg – mondta morogva, majd elnevette magát.

 - Köszönöm – mondtam neki hálásan, majd megöltem. – Nos, miről szerettél volna velem beszélni? – ültem át Christian elé, miután elengedtem Heikki-t.

 - Május 4-én Dunsfold-ba kell menned – mondta, miközben az asztalán lévő papírokat rendezgette. Helmut nagyon vigyorgott rám, és ettől teljesen összezavarodtam.

 - De mi van Dunsfold-ban, hogy oda kell mennem? – kérdeztem értetlenül, mire elém tolt egy lapot. A TopGear nevű autós műsor hatalmas logója köszönt vissza rám a lapról. Beleolvastam, hogy mégis mi az, amit a kezemben tartok. Ahogy a sorok között haladtam, egyre nagyobb lett az arcomon a vigyor, ami már az első mondat után a pofimon megjelent.

 - Ez most komoly? – kérdeztem tőlük nevetve.

 - Domenic mellett te vagy a nagy TopGear megszállott, de ő nem tud ekkor elmenni, így gondoltam ez jó ajándék lenne neked. Amolyan elő-születésnapi ajándék – rántotta meg lazán a vállát Christian, de azért ő is vigyorgott.

 - És mit kéne nekem itt csinálnom? És mi ez az egész? – kérdeztem tőle, miközben meglengettem a kezemben lévő lapot.

 - Egy F1-es adást akarnak csinálni. Régebbi brit pilóták vesznek részt majd ezen, és brit csapatoktól is kértek egy-egy embert. Beszélgetned kell majd velük, tenned kell majd egy mért kört a tesztpályájukon, és még pár dolgot majd csinálnod kell. Ennyi. Számodra olyan lesz az egész, mintha éppen a Mennyben tennél egy kis kiruccanást – mondta mosolyogva Helmut.

 - Hú hát ez … KIRÁLY – kiáltottam el nevetve magamat. – Imádlak titeket – mondtam nekik nevetve, majd mind a kettejüket megöleltem. – Ezt el kell mesélnem Lexinek – indultam meg az ajtó felé, de Christian megállított. A székre mutatott, amin az előbb ültem, így egy szó nélkül foglaltam újra helyet.

 - Csütörtökön este kicsit fura látvány terült a szemem elé, mikor Heikki padlóra küldte Räikkönen-t. Neked ehhez az egészhez van valami közöd? – kérdezte komolyabban. Helmut is leült velünk szembe, ahonnan kérdőn nézett rám. Heikki-re pillantottam, aki úgy vizslatott, mint aki éppen hatást akar rám gyakorolni. Szinte a semmiből elöntött a bűntudat. Nem hagyhattam volna, hogy Heikki elvigye a balhét, ami szinte miattam robbant ki a két fiú között, és Christiannak se ajánlatos hazudni ilyen horderejű dolgokban. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Hazudjak, vagy mondjam meg neki az igazat?

 - Szóval? – kérdezte sürgetősen Helmut.

 - Mondtam már, hogy személyes okokból ütöttem meg Kimi-t. Nincs ehhez semmi köze Emeliija-nak. Finnek vagyunk, majd mi ketten ezt lerendezzük Räikkönennel – mondta Heikki, mire Christian leintette.

 - Őt kérdeztem, Huovinen! – mutatott rám Horner, miközben szigorúan pásztázta Heikkit. – Nos? – fordult felém. – Van valami közöd hozzá?

 - Nincs – mondtam egy kisebb sóhaj után. – Fogalmam sincs, hogy miért verekedtek a fiúk. Ebben én most nem voltam benne.

Amint kiejtettem a szavakat a számon, egyből elkezdett belülről szétmarni a bűntudat.

16. rész

Finn szitkozódásba kezdtem, miután az ágyam melletti kis éjjeliszekrény tetején lévő lámpát felkapcsoltam. Gyilkoló tekintettel meredtem csapattársamra, Dom-ra, aki úgy látszik, a 2011-es brazil nagydíj óta rászokott a horkolásra. 10 perce egyfolytában olyan hangerővel horkol, hogy még a párnáim se képesek tompítani a belsőjéből előtörő hangokat.

 - SHUT THE F*CK UP!!! – ordítottam el magam, miután már nem bírtam visszafogni magam. Először megbökdöstem, majd szépen kérve rá is szóltam, hogy ébredjen fel, vagy csak simán hagyja abba a horkolást, de egy kómás legyintéssel elintézett, majd újra rákezdett. Teljesen kiborított 10 perc alatt.

Miközben Domenic feltápászkodott a földről, ahova leesett, addig én a fürdőbe csörtettem. Az ajtót olyan erővel vágtam be magam mögött, hogy csoda, hogy az ajtó körül a fal nem repedt meg. Fogmosás közben egyfolytában káromkodtam, és morogtam, amit már az elmúlt 2 hétben egyszer se tettem. A szünet alatt visszaszereztem a régi formámat, és a Kínába vezető úton a srácokkal ugyanúgy hülyültem mint tavaly. Ám egy ilyen ébresztés után nem tudtam volna egy hatalmas vigyorral az arcomon megjelenni a paddockban.

 - Ettől egy kicsit vidámabb leszel – tett le elém egy csomó papírt Ciaron. Jót nevetett az arcomon, amit azután vágtam, hogy megláttam a papírlapok mennyiségét. – Tavalyi gumi adatok. Jon ma szabadnapot kért, mert rosszul érezte magát, így az ő munkáját te kaptad meg – mondta, majd miután hátba veregetett és a napi kávéadagját is megkapta, kisétált a home-ból.

 - Remélem egy terrorista, vagy valaki lebombázza a kocsit, amivel vissza fog este menni a szállodába – morogtam, miközben gyilkoló pillantásokkal néztem Pilbeam után.

 - Üss a szádra, vagy én fogok – sétált el a hátam mögött Horner. – Te is jól tudod, hogy utálom, mikor Bahrein-ben ilyenekkel dobálóztok – állt meg az egyik asztal mellett, ahol Dietrich felesége, Marion ült. – Mivel te voltál az első aki ilyet elsütött idén, így te kapod a büntetést. Segítesz ma Marco-nak. A csicskása leszel – mondta, majd a sárga Renault-os inget viselő srác felé bökött, aki vigyorogva integetett nekem a pult túlsó végéről. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy utálom azt a gyereket, mert folyton a lányok fenekére csapdos, és pajzán vicceket süt el, amiken nagyon nem lehet nevetni.

 - Nem válogathatnék inkább csavarokat, amiket összeöntesz? Vagy vért is adok, ha kell, csak ezt ne – néztem könyörgően Horner-re, aki nemlegesen megrázta a fejét, majd leült Marion mellé.

 - Vittu perkele – mondtam neki oda hangosan, abban reménykedve, hogy nem fogja megérteni. Sajnos nem reménykedtem elég erősen.

 - Más finn szavakkal add ezt a tudtomra, mert azt hiszem, az egész csapat jól tudja már, hogy mit is jelent ez a rövidke mondat – mondta mosolyogva Horner. – És ezért még kitalálok neked valami büntetést.

 - Lőj fejbe! – fordultam Lexi felé, aki szinte már fulladozott a nevetéstől a pult mögött.

Miután elfogyasztottam a reggelimet, és megittam a kávémat, átrágtam magam a tavalyi adatokon. Ezt Jon-nal és Ed-del fel akartuk osztani 3 részre, de ez nem jött össze. Kerestettem Edi-t az egész padddockban, de Lee értesített arról, hogy ő délutánra van beosztva, így csak akkor fog a pályára kijönni. Egyedül maradtam, és senki se volt hajlandó segíteni nekem.

 - Utállak – raktam le a vaskos mappát Ciaron elé, miután végeztem a mérlegeléssel.

 - Á, már készen is vagy? – nevetett fel Rocky. – Akkor jöhetsz velünk pályabejárásra – mondta, majd a kezembe nyomott egy üveg ásványvizet. – Ebben a melegben el kell majd neked – mondta kuncogva. – Szedd össze Sebastian-t és Heikki-t, mert szeretnék délre visszaérni a home-ba – adta ki a feladatomat, amit duzzogva teljesítettem.

Rocky szája be nem állt az egész pályabejárás alatt, ami egy idő után iszonyatosan idegesítő volt, de próbálta viccesre fogni a dolgot, mert Sebastian-on is látszott, hogy legszívesebben egy hűvös szobában ücsörögne, vagy a szálloda medencéjében edzene. Valamilyen szinten érthető volt a francia hosszú monológjai, hiszen 2011-ben nem rendeztek itt nagydíjat, és azóta változott a pálya vonalvezetése is, igaz nem bonyolódott a pálya, hanem rövidebb lett és egyszerűbb egy fokkal, de így sok minden megváltozott.

Nekem is sokszor kellett beszélnem, de javarészt az általános infókat kellett csak vele közölnöm, mint például, hogy ez a pálya a fékek szempontjából legmegterhelőbb helyszíne az egész szezonnak, így azok hamar túlmelegedhetnek, ami a motort is hazavághatja és hogy egymásba folyó kisebb kanyarok vannak, amik során a gumikra nagy mértékű oldal irányú nyomás hat, ami javíthatja a kocsi kormányozhatóságát, ha jól lőjünk be a nyomás mértékét az abroncsokban. Rocky-val úgy kellett már gondolkoznunk, hogy most teli tankkal kell majd nekivágnunk a futamnak, hiszen már nem lehet futam közben tankolni, de ez még anno, 2010-ben engedélyezett volt. Ennél a pontnál jutott eszembe, hogy a reggeli adatokat szinte feleslegesen néztem át, hiszen azok most használhatatlanok lesznek majd. A Pirellitől se kérhettünk adatokat, hiszen nekik ez lesz az első bahrein-i futamuk, így ők is csak tapogatózni tudtak a gumik terén.

 - Honnan lenne a legjobb rajtolni? – kérdezte Sebastian miközben a célvonalon áthaladtunk. Megfordult, majd úgy kezdte el nézegetni a rajtrácsot.

 - Tök mindegy honnan rajtolsz, mert így is, úgy is poros részen fogsz elindulni ennek a redvás szélnek és töménytelen mennyiségű homoknak köszönhetően – mondtam neki nevetve, majd megveregettem a vállát.

Miután végeztünk a pályabejárással, Marco-t követve kellett bejárnom a Renault motort használó csapatokat. Igazából fogalmam se volt arról, amiket a motorral kapcsolatban beszélt a csapatfőnökökkel és a mérnökökkel, mert én nem a motorokra vagyok ,,specializálódva”. Persze azért tudok róluk egy-két dolgot, de nem az feladatom, hogy azokkal törődjek. Azzal nyugtatgattam magam, hogy Lee se tudna mit kezdeni a gumik telemetriai adataival, hiszen neki nem azok tartoznak bele a munkakörébe. Ezzel a gondolattal máris nem éreztem magam olyan hülyének.

 - Gyorsan rendezd le a dolgaidat, mert mennék ebédelni – mondtam sürgetően Marco-nak, miután megpillantottam Kimi-t, aki a motorhome-juk ebédlőjének közepén ült az edzőjével.

 - Olyan gyorsan csinálom a munkám, ahogy én akarom – mondta vigyorogva, majd rácsapott a fenekemre. Egyből lendítettem a jobb kezem és arcon vágtam ezért. Az első ilyen megmozdulását szóbeli figyelmeztetéssel, és gyilkoló pillantásokkal ,,jutalmaztam” a délelőtt folyamán. Semmit se szoktam megismételni, így a második figyelmeztetés félém ez a nem túl erős pofon volt.

 - Még egy ilyen, és esküszöm, hogy tepsis tálon fogod az éjszakádat tölteni – sziszegtem a képébe, majd leültem az egyik székre, és magam elé tettem a kis füzetet, amibe jegyzetelnem kellett mindent, amit Eric és a mellette ülő két mérnök mondott.

Egy idő után észrevettem, hogy Räikkönen megállás nélkül bámul. Ez nagyon zavart engem. Először a szemeimmel, majd a fejemmel jeleztem neki, hogy hagyja abba, de sajnos nem sikerült elérni a célomat. Eszembe jutott, hogy a telefonszámát nem töröltem ki a névjegyzékemből. Egyből előkaptam a mobilom, majd írtam neki egy rövid üzenetet:

 ,,Hagyd abba!” – állt az üzenetemben, ami fél másodperc múlva célt ért. Kimi telefonja hangos csipogással adta a tudtára, hogy SMS-e érkezett.

Miután elolvasta megrázta a fejét, majd elkezdett pötyögni. Míg arra vártam, hogy az üzenetemre válasz érkezzen, szorgosan jegyzeteltem azokat a dolgokat, amikor a francia csapatfőnök mondott, igaz sok mindent kihagytam az üzenet megírása miatt.

,,Miért hagynám abba? Netalántán zavarlak valamiben?”

,,Kimi, ne idegesíts fel, mert felképellek!”

,,Remélem olyan erősségűt fogok kapni, mint a melletted ülő barom… Kicsit nagyobbat is üthettél volna…”

,,Ha nem tetszett a pofon nagysága, akkor adj neki te egy nagyobbat.”

,,Nem érek hozzá ilyen kis férgekhez…”

,,Szóval akkor Heikki nem tartozik a ,,kis férgek” csoportjába, igaz???”

A legutolsó kérdésemre válasz helyett egy elviharzást kaptam a finn honfitársamtól. Boullier értetlenül nézett a pilótája után, mint szinte mindenki más az étkezőben.

Miután végeztünk a Lotus-nál, végre visszamehettem a sajátjaimhoz. Christian megengedte, hogy visszamenjek a szállodába, így összeszedtem a cuccaimat, majd rohantam a parkoló felé, ahol a csapatunk busza a délelőttösöket vitte vissza a szállodába. Horner figyelmeztetett, hogy sietnem kell, mert lekéshetem a kocsit. Minden erőmet beledobva futottam éppen ezért a paddockban, de sajnos lekéstem a kocsit. Mindenféle képpen vissza akartam jutni a szállodába, így megnéztem, hogy van-e nálam elég pénz, majd elkezdtem sétálni a taxiállomás felé, ami nagyjából 2-3 kilométerre található a pályától.

Már éppen fél távnál jártam, mikor lelassított mellettem egy kocsi. A Lotus láttán egyből le is esett nekem, hogy ki ülhet abban a kocsiban. Oda se akartam figyelni rá, így tovább sétáltam, mintha mi se történt volna.

 - Tudod errefelé nem igazán bírják az F1-eseket, és te éppen Red Bull-os csapatingben vagy, így egyből levágják, hogy hol is dolgozol – szólalt meg Kimi, miután lehúzta az anyósülés felőli ablakot.

 - És téged ez miért érdekel? – néztem rá egy pillanatra. – Remélem valamelyik fejbe lő és minden gondomtól megszabadít – morogtam, mire megállt, majd kipattant a hétvégére kapott kocsijából.

 - Te tényleg ennyire nagyon hülye vagy? – kérdezte kiabálva, miután megragadta a karomat. – Ennyire csökönyös nem lehet egy ember – csóválta meg hitetlenkedve a fejét, majd a hajába túrt, miután a Lotus-os logóval ellátott ,,full cap”-jét levette a fejéről. – Szállj be! – utasított  határozottan, mire meg se mozdultam. Nekem ő nem fog parancsolgatni. – Nők – morogta hangosan, majd kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és betuszkolt a kocsiba. Ki akartam szállni, miután beült mellém, de a központi zár sajnos az ő oldalán volt, így semmi esélyem se volt arra, hogy kijussak a kocsiból.

Hosszú percekig csak csendesen ültünk egymás mellett, miközben a kocsi dübörgött alattunk. Próbáltam erre figyelni, és nem arra, hogy Kimi fél percenként felém pillant.

Mikor megálltunk a szállodánk előtt, célzás képpen ránéztem. Nem vette az adást, így végül megszólaltam.

 - Kinyitnád az ajtót? – kérdeztem tőle semlegesen, miközben kibámultam a szélvédőn.

 - Egy barom voltam – mondta hirtelen. Először azt se tudtam, hogy miről beszélt, de szépen lassan leesett a dolog. – Nem akartam megütni őt csak … csak … csak elszállt az agyam, és azt se tudtam mit csinálok. Sajnálom – mondta a szemembe nézve.

 - Nem tőlem kell bocsánatod kérned, hanem Heikki-től – mondtam neki, majd kinyitottam a kocsija ajtaját, miután a központi zárat feloldotta.

Miközben a szobám felé igyekeztem, azon agyaltam, hogy mi a francért liftezik még mindig a gyomrom a közelében? Miért nem változott semmi se a szünet alatt? Miért nem tudok úgy közlekedni a pályán, hogy ne botlódjak belé? Miért nem vagyok képes arra, hogy észre se vegyem?

A ,,miértjeimmel” karöltve csuktam be magam mögött a szoba ajtaját. Dom az ágyán ült. Az ölében volt a rajztáblája, amin egy fehér lap feküdt. Nem volt rajta semmi se.

 - Nincs ihlet? – kérdeztem Dom-tól, miután leültem mellé.

 - Nem tudom, hogy mit rajzoljak, pedig rajzolni akarok – mondta, miközben a ceruzájának a végét a szájával rágcsálta. Folyton ezt csinálja, mikor már nagyon szenved.

 - Ülj ki a teraszra és rajzold le a várost – mondtam neki úgy félvállról, miközben a fürdő felé igyekeztem.

 - TE EGY ZSENI VAGY – kiáltott fel nevetve, majd miután adott nekem egy puszit, elfoglalta a kicsinyke erkélyünket. Kuncogva csóváltam meg rajta a fejemet. Miután szóltam neki, hogy lezuhanyzok, birtokba vettem a fürdőszobánkat. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a vízsugár alá. Éppen a hajamat mostam, mikor elkezdtek dörömbölni az ajtónkon. Dom volt olyan kedves, hogy abbahagyta addig a rajzolást, míg kinyitotta az ajtót. Egyszer csak egy lihegő Lempi Virtaken esett be a fürdőszobába, hozzám.

 - Lex, mi a … ??? – kérdeztem volna tőle döbbenten meg itt létének az okát, de csendre intett.

 - Baj … baj van – adta lihegve a tudtomra az információkat, szépen sorjában. – Kimi … Heikki … a folyosón …