18. rész

Megkésve bár, de itt az új rész :) 

Sajnálom, hogy ilyen hosszú idő után hoztam csak, de tényleg sokat kellett tanulnom, de szerencsére ma letudtam mindent, szóval olyan 6-7 hónapig könyvet se veszek ezek után a kezembe (- anyám meg is ölne...) :D

Nyáron próbálok majd visszaszokni a 3-4 napos frissek hozására, de előfordulhat, hogy 1-2 napot kések majd velük, mert nem akarok majd egész nyáron a szobámban, vagy a kertben ülni és kockulni :D

Nem is dumálok tovább. Jó olvasást Nektek, 

Em :)

 - Stuart, egy kicsit odafigyelnél? Már legalább tizedjére cseszed el! – mondtam idegesen a britnek, miközben a csípőre vágott kezekkel álltam Mark kocsija előtt, amiben jelenleg nem az ausztrál, hanem Ole ült. Reggel fél hét óta boxkiállásokat gyakorlunk a srácokkal, de szinte minden második szimulált kiállásnál Stuart valamit rosszul csinál. Egyszer a kerékpisztolyt felejti el kibiztosítani, amivel meg lehet akadályozni, hogy valami felé baleset történjem, egyszer pedig a csavart vagy rosszul rakja fel, vagy a kerékagyat repeszti meg, amivel több, mint 1 órás munkát akaszt a nyakunkba. – Még egy malőr Stuart, és azt a francos légkulcsot még látni se fogod a futam alatt! – mutattam rá idegesen, majd megkértem a srácokat, hogy próbáljuk meg még egyszer.

 - Minden rendben? – sétált mellém Rocky, aki éppen a kezében lévő adatokat figyelte ezerrel.

 - Persze, csak kicsit szétszórt ma a banda fele. Tegnap este a pole-t és a harmadik helyet egy kis ivással ünnepelték meg a srácok. Előre szóltam nekik, hogy ma olyanok lesznek, mint a mosott szar, de basztak rám hallgatni – morogtam. – Előre bocs, ha kicsit több szitokszót használok, de felidegesítenek – motyogtam, majd elindítottam a stoppert, miután a kocsit Chris és Peter felemelték. 2,92 másodperc múlva meg is állíthattam, mert a gép már újra az aszfalton volt. – Még két ilyet, vagy ennél azért kicsit jobbat, és békén is hagytalak titeket – mondtam a srácoknak, majd felírtam a kezemben lévő lapra az előbb elért időeredményt.

Miután végeztünk, a kocsit betoltuk a garázsba, majd felkészítettük mindkét konstrukciót a 3. szabadedzésre. Több, mint 4 kiállást tudtunk a két pilótánkkal karöltve végig csinálni, és mindegyik 2,8 alatt volt, ami már jónak számít.

 - Tiszta retek mind a két kocsi már megint – morgott hangosan Bal, miközben előkapott egy rongyot az egyik fiókból és nekilátott letörölni Mark kocsijáról a homokot.

 - Üdvözöllek Bahrein-ben – mondtam neki nevetve, majd ugyan azt tettem, amit ő, csak Sebastian kocsijával. Szerencsére Joe és Tom is beszálltak a buliba, így hamar le tudtuk törölni az RB8-asok egyes részeiről a már-már vöröses színű homokot.

Miután végeztünk, mehettünk ebédelni, és egy kicsit pihenni.

 - Em, este benne vagy egy kis játékban? – sétált oda mellém a pulthoz Lee. Már javában az ebédemet elfogyasztásával ügyködtem, mikor megjelent mellettem, és megzavart étkezés közben.

 - Pontosan milyen játékban? – kérdeztem tőle, miután megtöröltem a számat egy szalvétában.

 - Az legyen meglepetés – mondta vigyorogva. – Benn vagy, vagy sem? Na? Eléggé bevállalós vagy? – kérdezte a szemöldökét fel-felvonogatva.

 - Benne, de ha valami marhaságot találtatok ki, akkor a hátatokon asztal hasítok – mondtam neki nevetve, majd folytattam volna az ebédelést, de Katie lecsapódott a mellettem lévő bárszékre, és izgatottan elkezdett faggatni.

 - Téged is belevettek a játékba? – kérdezte mosolyogva. A lábai úgy jártak, mint Hornernek egy futam utolsó 5 körében, és a kezeivel ugyanúgy hadonászott, mint ahogy Ciaron szokott a pitwall-nál.

 - Tudod mi ez a játék? – válaszoltam kérdéssel a kérdésére. Nemlegesen megrázta a fejét, majd belekortyolt a vízbe, amit Lexi elé rakott.

 - Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de csak nőket vesznek bele ebbe a buliba. Valamit nagyon szerveznek a McLaren-es fiúkkal – mondta elgondolkozva, majd hirtelen leugrott a székről. – Megyek, és kiderítem, hogy mi ez a játék.

 - Csak ne felejts el engem is értesíteni, ha megtudsz valamit – szóltam utána, mire egy felmutatott hüvelykujjat kaptam válaszul.- Mennyiben fogadunk, hogy nem fog megtudni semmit se? – kérdeztem Lexi-től.

 - Ilyen egyértelmű dolgokban nem fogadok veled – mondta nevetve, majd a konyhába sétált.

 - BESZARI VAGY, VIRTAKEN! BESZARI! – kiáltottam utána, mire mindenki rám nézett. Értetlen pillantásokat kaptam, amik abból eredhettek, hogy finnül kiabáltam barátnőmnek.

Miután befejeztem az ebédemet, az egyik kamionunk felé siettem, aminek a platója egy kis szobává lett átalakítva, ahol a mérnökök minden egyes szabadedzés, időmérő, vagy futam előtt összegyűlnek. Általában semmi újat nem tud ezeken mondani nekünk Horner, bár ha nagy gubanc van, akkor ez a hely szokott a leghangosabb lenni az egész paddockban.

 - Hány kiállásos taktikán is vagyunk, Horci Morci? – kérdeztem semlegesen Horner-től a rádión. Ed és Jon mellettem kuncogva ültek, ami engem is erre késztetett, de erős voltam, és megálltam, hogy ne nevessek.

 - Ha nem tudod, az a te bajod – mondta semleges hangon, de az előttem lévő monitoron láttam, hogy bizony egy hatalmas vigyor terült ez az arcán. Ilyen jó kedvvel indult el a futam is pontban 15 órakor.

 - Räikkönen nagyon gyors – mutatott a képernyőre Ed, ahol felvillant a ,,Fastest lap” kiírat, valamint Kimi neve, és a körének ideje.

 - Új lágy gumikon ez elvárható tőle. És kedvez a pálya nekik – mondtam.

 - Fogadunk? – kérdezte belendülve Hewett.

 - Nem – mondtuk egyszerre Jon-nal, miközben a monitorokat pásztáztuk.

 - Rocky, ha még egyszer bemutat a pilótád egy füstölgős fékezést, akkor búcsút inthet a bal hátsó gumijának – szóltam a rádión a franciának, aki egyből szólt Sebastian-nak, hogy figyeljen oda. – Horner, 2 kör múlva ki kell hívnod. Használt lágyakkal indult Seb, és már így is megtett velük 13 kört, ha az időmérőt is számba vesszük. És a meredek fékezései, és a pálya éles jobb kanyarjai a bal hátsó kezd kritikus lenni.

 - Értettem – mondta. – Mark-kal mi a helyzet?

 - Ő szarabbul áll. Box a következő körben – mondta Ed, majd kiszólt a srácoknak, hogy készülődjenek.

 - Em, miket rakunk fel másodjára? – kérdezte Rocky pár perc múlva.

 - Ahogy megbeszéltük, használt közepes megfelel neked, Életem? – kérdeztem tőle vigyorogva. – Azoknak a szerkezete jobban megbomlott már, mint az újaké, és hamarabb fel is melegednének a pályán. Kevesebb ideig bírnák, mint a lágy, de Seb több, mint 10 másodperccel vezet, így felesleges lágyat felrakni. Nem kell széthajtania Kinky-t. Benne vagy?

 - Szerinted mernék én ujjat húzni a ti döntésetekkel szemben? – kérdezte nevetve.

A futam hátralevő részében semmi gubanc nem volt, és Sebastian szép kis előnnyel vánszorgott át a célvonalon Kylie-val a feneke alatt.

- Imádok veled dolgozni – öleltem át hátulról Rocky-t, aki az aszfalton állt, míg én a pitwall megmagasított részén, a korlátnál.

 - Én is veled, Kiscsillag – mondta nevetve, majd csöndben maradtunk, hiszen a német himnuszt a csapatunk tagjainak tisztelnie kell, már csak Sebastian miatt is.

Miközben a pódiumot néztem, nagyobb lett a vigyor az arcomon, ahogy megpillantottam a finn zászlót, és alatta Kimi-t. Hatalmasat ment ma, hiszen 9 helyet javított az időmérőhöz képest. Miközben már a brit himnuszt hallgattuk, megjelent mellettem Britta, aki egy fehér alapon, kék csíkos anyagot tartott a kezében. Egyből felismertem hazám zászlaját.

 - Azt hiszem ez remekül állna a kezedben – mondta nevetve, majd oda dobta nekem a zászlót. Nevetve bontottam szét az összegyűrt lepelféleséget, majd jó magasra kinyújtottam a kezem, és meglengettem azt, miközben ezerrel kiáltottam azt, hogy ,,Suomi, Suomi, Suomi”. A Torro Rosso egyik pilótájának, Vergne edzője, Antti Kontsas nevetve ugrotta át a korlátot, hogy velem együtt örüljön honfitársunk 2. helyezésének.

 - Túl sok finn egy helyen – nyögött fel Christian, miután Heikki is csatlakozott hozzánk.

 - Főnök, ne hergelj – mutattam rá nevetve, majd hozzá vágtam a vizes üveget, ami Ciaron pitwall-os részénél találtam.

A srácokkal a ceremónia után zenére táncoltunk a boxban, míg arra vártunk, hogy a kocsikat a mérlegelésről visszakapjuk. A gépátvevők most Gareth, Tom, Lee, Chris, Ole és Peter voltak, és mivel rajtuk kívül más a mérlegelési zónában nem lehet, így mi visszasétáltunk a boxunkhoz.

A party-zások előtt szétszedtük a kocsikat. Most jó kedvem volt, így simán bevállaltam, hogy leszek leltározó, vagyis az, aki felírja, hogy a már használhatatlan alkatrészek mindegyike bekerült-e a megadott kamionba, ami a gyárba fogja majd vinni őket.

 - Emeliija Niinimäki nem fáradt. Csoda – csapta össze a kezeit Stuart, miután megálltam mellette. Teljesen pörögtem és nem tudtam abba hagyni a táncolást, vagyis a táncolásnak elképzelt ide-oda hajlongásomat.

 - Ne köss belém, mert azzal csak mindent elrontasz! – mondtam neki nevetve. – Fiúk, készen álltok a party-zásra? – kérdeztem a srácoktól vihogva, majd Gent-be karoltam, mert elindultunk abba a terembe, ahol egy kis buli helyiséget alakítottak ki nekünk a szállodában dolgozó emberek.

 - IGEN – kiáltották el magukat egyszerre, majd belevetettük magunkat a tömegbe.

A srácokkal először az italos pultot céloztuk meg, majd leültünk egy asztalhoz, ami mellé kénytelenek voltunk oda húni egy másikat is, hogy normálisan elférjünk.

 - Emberek! Egy kis figyelmet kérnék! – ragadott mikrofont magához Mike, az egyik McLarenes szerelő. – Mint arról sokan értesültetek, ma egy jó kis játékot fogunk játszani. Ennek a játéknak a neve nem más mint aaaaaaaz – húzta el a végét, miközben a mikrofonját felénk tartotta.

 - Aukcióóóóó – kiáltották mellettünk is a srácok, mint a többi hím nemű lény a teremben.

 - Mocskok! – ordítottam be, miután kicsit megnyugodtak a srácok. A hangom az egész teremet bejárta, így mindenki jól hallhatta a rövidke kis szavamat. – Te képes voltál feltenni a munkatársaidat egy ilyen izére? – kérdeztem hitetlenkedve Stuart-l, majd a McLarenes srác felé fordultam. – Most szálltam ki ebből a ,,játékból” – mondtam, majd elindultam kifelé, de megtorpantam, miután meghallottam egy ,,kedves” ismerős hangját.

 - Csak nem félsz, hogy beégnél, Niinimäki? – kérdezte gúnyosan a Forma-1 bagázsának legnagyobb ribanca, Roberta Valarosi. Ez a nő a kezdetek óta utál engem, bár nem tudom, hogy miért. Talán még mindig árulónak tart, amiért a Red bullnál dolgozok.

Nem akartam, hogy ő nyerjen, így bevágtam egy hátra arcot, majd odasétáltam a Mike nevű srác mellé.

 - Mégis csak benne vagyok – mondtam neki, majd összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.

 - Uraim, akkor el is kezdhetjük a licitet – csapta össze nehezen a kezeit a szerelő.

 - Azt megtudhatom, hogy a befolyt összeg mire fog elmenni? – kérdeztem meg tőle.

 - Elisszuk a saját csapatainkkal. Amit érted fizetnek, azt mindet a drágaságaid fogják majd elkölteni – mutatott Suarték irányába.

 - KEZDJÜK MÁR! – ordított oda hozzánk Steve, Ed bátyja, aki nem mellesleg a McLaren egyik szerelője.

 - Kussolj! – mutatott rá Mike, majd elkezdte a ,,bulit”. – A kikiáltási ár 10 euró! Ki ad ezért a skandináv szépségért 10 eurót? – kérdezte, mire egy számomra ismeretlen srác feltette a kezét.

 - 15! – vágta rá szinte egyből Steve. – Enyém leszel, Niinimäki! – mondta röhögve, de a mosoly hamar az arcára fagyott, mikor Heikki megszólalt.

 - 25 euró! – kiáltotta, majd rám kacsintott.

 - 26! – röhögte be Stuart.

 - Nem veheted meg azt, akit te tettél fel a licitre. Sorry – mondta neki Mike. – 25 euróért eddig ezé a nagyra nőtt szöszié a finn lány – mutatott Heikkire, majd rám. – Ki ad érte 30-at? – kérdezte.

A srácok szépen lassan tornázták felfelé az áramat. Sokszor olyanok tették fel a kezüket, akiket még sose láttam, mint az első tétet elfogadó srácot.

 - 300 euró!!!! – kiáltotta be Sebastian, aki alig fél perce lépett be a terembe. Mindenki rá kapta a tekintetét, hiszen több, mint 40 euróval tett rám nagyobb licitet.

 - Srácok, ma alaposan berúgunk – nevetett fel Gent, miután meghallotta Sebastian ajánlatát.

 - Ki ad érte 310-et? – kérdezte Mike, miközben körbe nézett!

 - SENKI! – kiáltottam. – Vettelé vagyok! Adjál már el neki – ráztam meg nevetve Mike kezét, mire csendre intett. A fiúk az asztalunknál tomboltak, míg a német pilóta nevetve jött felénk. Megállt a kis színpadszerűség előtt, majd kinyújtotta felém a kezét. Senki se akarta ezt túllicitálni, így már azon voltam, hogy a kezébe csúsztatom a sajátom, mikor valaki egy kicsit magasabb árat ordított be Sebastianéhoz képest:

 - 320!

Ed bátyjára kaptam a tekintetemet, aki egy levegőbeli puszit küldött felém.

 - 330 – kiabálta nevetve Sebastian, majd várt, hogy Steve rálicitáljon, de ez nem történt meg.

 - Jó, Vettel-é vagyok – mondtam nekik nevetve, majd már szálltam volna le a színpadról, mikor valaki a bejárat felől bekiáltotta a saját kis ajánlatát:

 - 400 euró!

A mozdulatom közben lefagytam, amint meghallottam az összeget. Tágra nyílt szemekkel néztem Sebastianra, aki ezerrel vigyorgott a fejemen, majd a kétszárnyas ajtó felé nézett.

- Te nem vagy normális! – mondtam hitetlenkedve Kimi-nek, miután kifizette a rám ígért összeget, majd lesegített a színpadról. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy komolyan képes volt ennyi pénzt odaadni a srácoknak azért, hogy az este hátralévő részét vele töltsem el. – Te … Te … Te bolond vagy – habogtam miközben hagytam, hogy kiráncigáljon a teremből. – Hova viszel? – kérdeztem tőle, mikor már a lifteknél jártunk.

 - Beszélgetni fogunk. Minden olyat megbeszélünk, amit már régen meg kellett volna. És most nem hagyom, hogy elszökj! – mondta határozottan, majd a liftbe tuszkolt.