2014. január 23., csütörtök

What should I do?

Kedves Olvasók,
     Most nem új résszel érkeztem hozzátok. És ebben a pillanatban úgy állok, hogy a Napsugárból és az Egy új fejezetből többet egy részt se fogok publikálni. És ennek meg vannak a maga okai, amiket ki is fogok fejteni ebben a posztban.
     Nem arról van szó, hogy nem bírom a rossz kritikát, és besértődnék. Egyáltalán nem. Ilyen dolgokon megsértődni butaság lenne, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon, és hogy azt megossza másokkal. Ezeket mind meg kell hallgatni, el kell fogadni, és le kell vonni a következtetéseket amellett, hogy saját magunkban átgondoljuk a kapott véleményt. Én pont ezt teszem már egy hete.
    Az elmúlt pár napban úgy voltam, hogy folytatni fogom a történeteket, annak ellenére is, hogy páran nem szeretitek egyiket, másikat, vagy esetleg mindkettőt. Azonban amint megláttam az „erkölcsi fertő” jelzőt valami végleg megtört bennem. Nincs kedvem folytatni a két történeteket. Egyszerűen, ha megnyitom az egyik rész doc-fájlját, egyből rányomnék a „delete” gombbal és eltűntetném még a „szájber” világból is. Nincs meg bennem már az a lelkesedés, ami segített nekem a részek írásában. Abban, hogy leüssem az egyik billentyűt a gépem klaviatúráján és a betűkből szavakat formáljak, azokat pedig mondatokká fűzzem össze, ami végül egy szöveggé állna össze.
     Csalódtam magamban azért, mert ilyen érzéseket adtam át embereknek, mikor teljesen más volt a célom. (Tudom, hogy egy sztorit több féle módon lehet értelmezni, de ez a kifejlet minden gondolatomon túltesz.) Ezt én kudarcként élem meg, és szeretnék ennek még a gondolati terhétől is megszabadulni. Meg akarom mutatni magamnak, hogy tudok olyan Emeliija-t alkotni, akiről nem lesznek emberek ilyen véleménnyel. Akit újra szeretni fogtok.
     Ennek a gondolatmenetnek a megoldása reggel ötlött az eszembe. Ezt a két történetet eltüntetem, és a Barátból ellensége folytatnám egy másik módon (persze az a két történet is valahogy feltűnne, és Oli apukájának kiléte is kiderülne ahogy sok minden más is). Amolyan „2. évad” lenne, amiben a veszteség utáni történéseket, és egy kapcsolatbeli reformot vezetnék le, ami lehet, hogy sikerülne a főhősöknek, de az is megeshet, hogy csúnyán belebuknának. Rengeteg ötlet van a fejemben, amiket ha ti is akarjátok, akkor pixelekkel vágólapra vetek. Tudom, hogy eleinte ettől a folytatástól elzárkóztam, de most sok ötletem van ehhez.
     Számomra az írás nagyon fontos dolog. Tudom, hogy nagyon sokat kell még benne fejlődnöm, és kicsit se nevezhetem magamat jónak, de ezen változtatni akarok. Olyan történeteket, megfogalmazásokat akarok leírni, amikre büszke lehetek. Amik csak egy icuripicurit is közelebb kerülhetnek kedvenc íróim alkotásaiknak szintjéhez. Magam is jól tudom, hogy egyik történetem se lesz egy Bűn és bűnhődés szintű mű, de próbálkozni akarok. Antiszocialista ember lévén én a gépem táraságában tudok szórakozni. Számomra ez a bulizás. Így tudok kikapcsolni. Az pedig egy plusz ráadás, egy második kör Black Russian, hogy másik is olvassák az firkálmányaimat és szeretik őket egy kicsit is.
     Szóval, lezárásképpen azt kérnék tőletek, hogy mint olvasók éljetek a szavazati jogaitokkal és Ti döntsétek el, hogy tetszik-e nektek az-az ötlet, hogy folytatnám Kimi és Em közös történetét, aminek végkifejletét még számomra is sűrű köd fedi. Nem fogok szavazást kitenni oldalra. Szeretném, ha a poszt alatt, pipákkal válaszolnátok (így legalább tudom, hogy el is olvastátok az újabb kifakadásomat).
    A „tetszett” rubrika azt jelölné, hogy benne vagytok, és olvasnátok a részeket, a „rossz” kockácska pedig azt jelentené, hogy nem tetszik nektek ez a bennem felötlött kérdés. (Ha kérhetlek titeket, akkor a „van rajta mit javítani” fülre most ne menjen pipa :))
    És azért köszönetet szeretnék mondani azoknak a lányoknak, akik a csúnya, kicsit fájó igazsággal szembesítettek, és felnyitották a szememet azzal kapcsolatban, hogy Emeliija karakterét könnyen meg lehetett utálni és én ezt „ügyes” módon elértem. Ezen és sok más erkölcsileg nem helyes dolgon biztos változtatnék a továbbiakban.

Megértéseteket, szavazataitokat és őszinte véleményeiteket is köszönöm :)

További szép napot Nektek,

Em

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem nem szokásom megjegyzéseket írni, de most jött el az a pillanat, hogy írjak. Kérlek ne hagyd abba ezeket a történeteket, ne változtass rajta senki kedvéért sem. Saját tapasztalatból mondom. Én is írtam, majd megfogadtam a negatív hozzászólok véleményét és úgy formáltam mindig, ahogy ők szerették volna, csak azért, hogy nekik jó legyen. Ennek az lett az eredménye, hogy szinte parancsra írtam a történeteket. Mára teljesen elment a kedvem az egésztől.
    Kérlek, ne tegyél semmit máshogy. Ez a te ötleted, nem az övék. A te fejedben állnak össze a dolgok egésszé, nem az övékében. Ha rájuk hallhatsz elveszíted magadat a történeteidben.
    Jó tanács. Egyszerre egy dolog legyen a fejedben, azt a történeted írd, ami jobban a szívedhez nőtt. Ne elvárásból tegyél valamit, hanem magadért. Legyél egy kicsit önző.
    Egy kissé radikális javaslatot tennék. Csináld meg úgy a blogot, hogy csak meghívottak lássák, tudom, hogy nagyon merész húzás, de miért ne? Hidd el akik meghívót kérnének, azok szeretik a blogot. Aki meg nem ezért teszi, annak meg nincs tartása, és csak a rosszindulat tartja egyben a testét.
    Kérlek maradj önmagad. Én bízom benne, hogy nem változtatsz mások kedvéért.
    Puszi:
    Réka

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Én ritkán írok megjegyzéseket,de ezt nem hagyhatom szó nélkül!
    Én nem szeretném hogy abba hagyd ennek a két történetnek az írását!
    Én nagyon megszerettem mind a kettőt és mindig türelmetlenül vártam a kövi részt,mert annyira tetszik,hogy egy részt akár 10x is elolvasok!Nem azért mert nem értem meg,hogy miről van szó,hanem azért mert annyira tetszik!
    Én szomorú lennék,ha tényleg abba hagynád ennek a kettőnek az írását!Nagyon kíváncsi vagyok,hogy ki Oli apja vagy hogy Sebi hogy kerül be Emeliija életébe!
    Kérlek szépen ne hagyd abba!
    Nekem nem ellenszenves Emeliija!Én megértem,ha valakinek nem tetszik,de neki nem kötelező tovább olvasnia a történetet!
    Viszont nem én vagyok az egyedüli,aki szeretné ha folytatnád!
    Szerintem nagyon jól írsz!
    Nem kell csak azért abba hagynod mert vannak akiknek nem tetszik!
    Ilyenkor mindig gondolj azokra akiknek tetszik és várják a következő részt!

    Puszi: Rosetta

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Egy kicsit eltűntem az utóbbi időben, de mint az életben sok mindennek ennek is meg volt az oka. Viszont mikor elkezdtem olvasni a lemaradásaimat, nem akármivel kellett szembe találkoznom. Valahogy úgy érzem egy kicsit elfajult a helyzet,ami téged is valamelyest bizonytalanná tett. Elkezdtem olvasgatni a véleményeket, amivel bombáztak téged az elmúlt hetekben és kicsit ledöbbentem, milyen reakciót is váltott ki Em személye és a történet alakulása.
    Erkölcsi fertő, azért ez kicsit kemény volt. Megcsalás, megalázás, be kell látnunk, hogy a rózsaszín köd mögött ez rejlik. Nincs tökéletes kapcsolat, nincs tökéletes ember. Ez a valóság. Sokan nem akarnak erről tudomást venni, pedig be kellene látni, nem minden a romantikus, boldog befejezésről szól.Említettem már , hogy közelebb állnak hozzám a komoly hangvételű írások, talán pont ezért szerettem olvasni a Tieidet. Nem a jól ismert, minden tökéletes világot kapom vissza, hanem egy olyan történetet, amelyben nem félsz komoly dolgokat is belevinni. Fiatal vagy és volt mindehhez erőd és bátorságod belevágni. Pedig úgy érzem, az emberek többsége, amikor ír szeret egy olyan világot megteremteni, ahol úgymond boldog lehet.
    Kritikákra mindig is szükség van, abból tanul az ember és egy írónak ezt el kell tudnia fogadnia, de szerintem egyesek átléptek egy határt. Ugyanis szörnyű volt azt olvasni, hogy megtörtek benned valamit és hogy az általad megálmodott történetre jelen pillanatban képtelen vagy ránézni.
    Ennél nincs rosszabb és talán tényleg fogad meg, azt a tanácsot, hogy egy kicsit legyél önző és egy kicsit a te akaratodat is érvényesítsd, nem minden az olvasó. Elveszíteni egy- kettőt, lesznek újak. Az emberek nem egy formák, nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, saját magad elvárásinak,akarj csak. Nem kell az életben mindig azzal foglalkozni, mit mondanak, vagy gondolnak rólunk mások. Ez sosem segít a célok elérésében.
    Remélem, hogy egy olyan döntést sikerül majd hoznod, amit a szíved diktál.
    Én itt leszek és olvasni fogam a részeket, folytatódjanak akármilyen formába is.
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nem szoktam komit írni, sosem voltam jó benne, hogy elmondjam mennyire tetszik, amit csinálsz.
    Valaha én is blogoltam, és tudom milyen rossz kritikát kapni. És azt is tudom milyen, ha pont ezért adjuk fel. Nem szabad. Magadnak kell írnod, bár ez hülyén hangzik. De ez a történet a te fejedben és szívedben van, és mi nem irányíthatjuk, nem szőhetjük a szálakat helyetted. Te tudod, hogy mit akarsz nekünk adni, és mi nem változtathatjuk meg. Az életben nem mindig azt kapjuk, amit akarunk. Kimi itt nem a hűséges pasit játszotta, akinek egyesek, köztük én is, akarják őt. De még így is minden pillanatát imádtam. Em pedig nem az a tipikus gyenge nő, és ha szerinted ő így dolgozza fel, akkor így kell megírnod.
    Én azt mondom, hogy legyél nagyon is önző. Mert ha azokra hallgatsz, akik meg akarják változtatni az írásod, és sokáig az elvárásaik alapján írsz, talán elmegy a kedved az egésztől, és akkor tényleg elvesztesz valamit magadból.
    Az biztos, hogy bárhogy is folytatod, én olvasni fogom.
    Csók♥

    Ui.: És ha véletlenül megfogadnád Réka (első kommentelő) tanácsát, légyszi ne felejts el engem is meghívni.

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Szerintem nem kéne abbahagynod sem az Egy új fejezetet, sem pedig a Napsugár című történeted.
    Lehet, hogy az előbbi eléggé megosztotta az olvasóid táborát (engem nem zavart Emeliija változása, teljesen meg tudom érteni őt), de szerintem tovább kéne írnod, még ha nem is publikálod őket. Mert előfordulhat, hogy később megbánod, hogy nem fejezted be őket. Talán egyszer eljutsz arra a pontra, hogy mégis szeretnéd megosztani ezeket a történeteket az emberekkel, és akkor már nem fog érdekelni, hogy anno ki és mit mondott rá.
    És egyetértek az előttem szólókkal (írokkal). Ha megváltoztatod a történetet és Emeliiját, akkor már nem biztos, hogy teljesen magadénak éreznéd a történetet. Emeliija már nem az az erős nő lenne, akinek te elképzelted.
    A meghívós dolgot támogatom, ha végül ez lenne a döntésed, én mindenképp szeretnék egy meghívót. :)
    Remélem, a legjobb döntést fogod meghozni, amit később nem fogsz megbánni.
    Puszi,
    Katherine

    VálaszTörlés
  6. Szia Em!

    Sokat gondolkodtam, hogy ezek után írjak e még neked, de annyira dühít ez a helyzet, hogy képtelen vagyon nem állást foglalni. Pedig megfogattam, hogy nem, többet nem teszem!
    Nem rád vagyok mérges, sőt nem is a történet beli Emre ( bár, ahogy írtam már, nekem nem jön be a karaktere, nagyon nem) hanem arra, ami itt folyik. Vannak olvasók, akik írtak neked kritikát. Aztán meg vannak, akik erre acsarkodtak, és kérnek, hogy ne fejezd be. Azok az emberek miért azt látják a mi kritikáinkban, hogy direkt b*sztatunk, és tönkre akarunk tenni???? ROHADTUL NEM ÍGY VAN. Én legalábbis soha nem azért írtam, mert azt akarom, hogy abba hagyd, hanem, hogy vedd észre, lehet, hogy valami nem jó.

    Soha nem az volt a baj ezzel a sztorival, hogy nem az édes mámorban játszódik, vagy, hogy nem happy end. Aki azt hiszi, hogy ezért írtam, azt csak sajnálni tudom, mert akkor rohadtul nem értette meg a világosan elmondott tényeket! Nekem (és ahogy bebizonyosodott sokunknak) az nem tetszett, hogy totál tapasztalatlan érzetet keltettél, a nehéz események leírását összecsapottan, kidolgozatlanul, és elnagyolva láttuk viszont. Sok embernél vágta ki a biztosítékot ez, valamint, hogy míg Kimi mindenért hibás volt, Em nem. Soha nem múlik egy emberen egy kapcsolat, és most egyszerűsítve: itt az jött le, hogy a szemét finn, meg a sajnálatra méltó lány, aki megint mindent elveszít. De nem. Az, hogy Em hisztis volt, meg flegma, és még sorolhatnám.....(ne legyen félre értés, én nem állítom, hogy csak Em a hibás, vagy, hogy mindenről ő tehet!!! )És akkor erre van írva az, hogy reális??? Könyörgöm! Kidolgozatlan volt a kapcsolatuk, mint ahogy a váltások is. Én legalábbis nem ehhez vagyok hozzászokva blog téren. Igaz a kedvenc írónőm elég magasra tette a mércét a szememben...!
    Viszont ami még dühít, és ismét bejön, hogy nem értettétek??? Nem azért lett kritika írva, hogy mi formáljuk a törit, hanem, hogy lássa, valami márpedig nem oké! Az a tanács pedig, hogy ne fogadd meg a kritikákat, egy nagy marhaság. Megfogadtam, hogy nem írom bele Őt, de fel kell hoznom ( hátha hitelesebb, hogy az egyik (számomra pedig a ) legjobb blogoló szavait tolmácsolom!!!! ) Liina mondatait. Megerősíthettek ( látok itt olyan neveket, akik olvassák blogját) sokszor emlegette, hogy a kritika igenis kell, és van, amit meg kell fogadni. Nyilván, azok, akik direktben basztatnak, rosszindulatból, azt soha ne fogadd meg, de kell a kritika.

    Szóval Em, rajtad áll, mit teszel, de talán érdemes lenne körbetekintened, ki-miért ír neked.... sajnálom, ha keszekusaz a komim, de muszáj volt elmondanom neked ezeket a dolgokat.

    Viky

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Még nem hagytam nálad egy megjegyzést sem, amit mostani bejegyzésedet látván eléggé bánok. Meglepődtem azon amit írtál és kérdések tömkelege bukkant fel bennem. Visszanéztem a chatet és választ kaptam a kérdésemre. Az, hogy negatív kritikát kap az ember, nem baj, de annak is megvan a módja. Megvan a szalonképes verzója, ami nem bántja az írót. Tudom miylen cipőben jársz. Én is írok és blogot vezetek, többet is. A negtaív kritikákból rengeteget kapta. Olyanokból, amik nem a szalonképes közé tartoztak. megalázóak voltak... ÉS le a kalappal előtted, hogy még így van energiád írni. Az enyém elment. Van yolan blogom amit már jó ideje nem frissítettem, pont azmiatt amit most te is átélsz. Nincs kedvem átadni azt ami bennem van, mert nincs már kinek. Holott nem változtam. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne foglalkozz a negatív kritikákkal. Tudom, rettenetesen nehéz. Ne hagyd abba, ne engedd, hogy megtörjenek a kritikák. Az élet abból áll, hogy meg kell tenni dolgokat, mások lehet hogy fújnak ránk miatta, de attól neked csinálnod kell tovább. Sokmindent kell lenyelnünk az életben ahhoz, hogy boldogok lehessünk, hogy úgy érezzük, igen én megtettem mindent.
    Tegyél meg mindent! NE keseredj el!!!
    Üdv: Christine

    VálaszTörlés
  8. Hola!
    Örömmel nyújtom át neked ezt a díjat: http://i-will-carry-you.blogspot.hu/p/dijak_25.html ♥ -Siena

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Örömmel nyújtom át neked ezt a díjat,mely jelképezi,hogy milyen jó író is vagy!
    http://almokcelokesakegyetlenvalosag.blogspot.hu/2014/01/elso-dij.html

    VálaszTörlés
  10. Huhh... Nem csak a bejegyzésre értem ezt,hanem a kommentek sorára is... Kell a negatív kritika,ebből tanul az író!! Az már más kérdés,hogy ezt ki hogyan dolgozza fel... Em,csak annyit tudok mondani,hogy cselekedj a szíved szerint és semmiképp ne csinálj olyat,amit nem teszel szívesen.... vagyis csak is olyat írj,amit szívesen publikálsz. Mindig lesznek olyanok,akiknek nem tetszik,de ez ne tántorítson el... Vedd figyelembe az olvasót,de ne minden áron. Kívánom,hogy találd meg azt,ami neked a legmegfelelőbb,de ne hagyd abba az írást. Szeretem amit csinálsz és én olvasni foglak bárhogyan is folytasd... És ha tényleg meghívó által lehet majd téged olvasni,akkor én is jelentkezem érte :)

    Kitartást!

    Puszi,Melinda

    VálaszTörlés