61. rész

Szervusztok :D

Mivel péntek van ezért hoztam is nektek a következő részt :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a lányok kommentjeit, kiemelve Szandii jókívánságát (vagy nem tudom ezt hogy szokták mondani :D). Köszönöm :)

Oldalra kitettem egy szavazást. A kérdés szerint szeretnék két történetet vinni az oldalon, amik kapcsolódnának egymáshoz, de más idősíkokban történnének, vagyis 3-4 hét különbséggel, de olyan is lehetne, hogy egyeznek. Ezt azért kérdezem, mert van olyan, akit zavar, hogyha egy történet részében olvas valamit, akkor a másik történet másik részében meg összekavarodik, mert egy bizonyos szereplő ott is megjelenik. Szóval kérek mindenkit, hogy szavazzon, mert akkor így fogok én is "dolgozni".  :)

De nem is húzom tovább az időt :D

Jó olvasást Nektek, 

Em.

Ui.: Kedves Melinda, az a bizonyos női megérzés ... Sokszor bízni kell benne :D

Vigyorogva kavargattam a melegítés közben lévő húst, miközben hallottam, ahogy Kimi lassan, ütemesen haladt a földszint felé. A többiek mind csöndben ültek az ebédlőasztal körül, és Kimit lesték, akit én nem láttam, mert háttal álltam neki. A talpa halk csattanások közepette találkozott a konyha padlójával, így tudtam, hogy már elég közel járt hozzám. Mikor odaért a tűzhelyhez, szorosan beállt mögém, majd kezeit először a derekamra simította, majd előre csúsztatta őket. Lassan elkezdte simogatni a pocakomat, mely még igazán lapos volt. Letettem a kezemben lévő kanalat a fazék szélére, majd Kimi hatalmas tenyereire simítottam a sajátjaimat.

 - Ezt most komoly? – suttogta halkan a fülemben. Hangjából érződött, hogy még a kezdeti sokk hatása alatt volt. Döbbent pillantásokkal találtam magam szembe, ahogy megfordultam az ölelésében. – Kisbabánk lesz? – kérdezte halkan. Válaszul csak egy aprót bólintottam, majd szerelmesen megcsókoltam. Az étkezőben ülők mind egyszerre kezdtek el tapsolni, és kurjongatni. Kimi-vel nevetve sétáltunk oda hozzájuk, bár nehézkesen jutottunk el az ebédlőasztalig, ugyanis Kimster folyton az ajkaimat akarta ostromozni.

 - Gratulálok Kimi – ölelte meg Páromat utolsóként Mark, amint a többiek is kifejezték gratulációjukat a leendő apuka felé. Kimi vigyorogva tűrte, hogy a személyi edzője jól megszorongatta, majd miután szabaddá vált, odasétált hozzám.

 - Mesélj el mindent! – kért izgatottan, amint magához ölelt.

 - Majd ha a vacsoravendégeink elmentek, akkor mindenről beszámolok neked is – mondtam neki nevetve, majd adtam egy apró puszit a borostás arcára. Duzzogva ült le velem szembe, az asztal másik végére, de a vidámság, a boldogság szikrái ott voltak a szemében.

A srácokkal hangos nevetések közepette fogyasztottuk el az általam elkészített vacsorát. Mivel Kimi-n látszódott, hogy kezdett rosszul lenni, Sebastian-ék haza is indultak, miután segítettek nekem a konyhában rendet tenni.

 - Ha bármi lenne, nyugodtan hívj – fordult vissza a kapuban Mark. – Bármikor hívhatsz.

 - Köszönöm Mark – mondtam neki hálásan. – Jó éjszakát – búcsúztam el tőle egy apró intéssel.

 - Nektek is – mondta mosolyogva, majd miután behúzta maga mögött a kapu ajtaját, becsuktam a bejárati ajtót, majd a riasztót is bekapcsoltam. A nappaliba sétáltam, ahol Kimi éppen a kanapén pihent. Az egyik fotel karfáján lévő plédet magamhoz vettem, miközben elsétáltam a bútordarab mellett, majd a fekvő finnemre terítettem. Kimi mosolyogva nyitotta fel pilláit, miután leültem mellé a kanapéra.

 - El se tudom hinni – suttogta, miközben a lapos hasamra simította a bal tenyerét.

 - 8 hónapod van arra, hogy el hidd, és felfogd – mondtam neki nevetve.

 - Mesélj el kérlek mindent, ami az orvosnál volt – kért kedvesen, miközben felült. Kényelmesen elhelyezkedett a díszpárnák között, majd a mellkasához húzott. Gondosan betakargatott minket a pléddel, aztán sürgető pillantásokkal próbált szóra bírni.

 - Szóval … Először is elmentem az ügyeletre. Ott a dokival közöltem a panaszaimat, és kértem, hogy írjon fel nekem is olyan gyógyszereket, mint neked, de csendre intett. Megkérdezte, hogy mikor menstruáltam utoljára. Mondtam neki, hogy több mint 1 hónapja, de ez az elmúlt időben tök normális volt, hiszen sokat stresszeltem, sok gondom volt, és ilyen esetekben van olyan, hogy kimarad egy ciklus. Aztán a szexuális életemről érdeklődött, illetve, hogy szoktunk-e védekezni. Miközben leesett nekem, hogy arra gondol, hogy terhes lehetek, mondtam neki, hogy fogamzásgátlót szedek, DE aztán eszembe jutott valami … Volt egy másfél hónapos időszak, amikor viszont nem szedtem. Mikor szétmentünk. És ennek a bogyóknak kell egy idő, míg beáll rá a szervezetem, és mi úgy feküdtünk le egymással Amerikában, hogy csak pár napja szedtem újra a fogamzásgátlót.

 - Szóval Amerikában hoztuk össze? – kérdezte vigyorogva. Megállás nélkül simogatta a pocakomat, miközben beszélt. – Már egy hónapos akkor?

 - Igen. Pontosan ezen a héten lesz egy hónapos – mondtam mosolyogva.

 - Mesélj tovább. Mindenről tudni akarok – mondta izgatottan.

 - Szóval … Miután beszámoltam neki a kimaradt fogamzásgátlós időszakomról, átküldött a nőgyógyászatra, ahol azonnal csináltattak velem egy tesztet, és meg is vizsgáltak. A doktornő szerint minden rendben van a babával, és szépen fejlődik.

 - Mikor kell megszületnie?

 - Augusztus 20 környékén - válaszoltam egy kisebb gondolkozási szünet után. – Ha a füled nem lenne a helyén, akkor most körbe vigyorognád a fejed – mondtam neki nevetve.

 - Boldog vagyok – jelentette ki lazán. – Anyu totál be fog zsongani.

 - Apu is – mondtam nevetve. – Az első Niniimäki unokát én szállítom neki … De anyu már nem fogja őt látni – mondtam kicsit elkomorodva. – Mikor kijöttem a rendelőből, egyből ő jutott eszembe …

 - Jaj, Kicsim – ölelt szorosan magához Kimi, miután egy könnycsepp végigcsorgott az arcomon. – Tudom, hogy ez most nagyon rossz neked – suttogta a fülembe. – Ugyan ez a helyzet nálam is, csak a mi családunkban már apa nem fogja látni a kicsit …

 - Annyira szeretlek Kimi – mondtam pár perc a két szép szemébe nézve.

 - Én is téged – mondta mosolyogva, majd adott egy apró puszit. – Menjünk fel. És bújjunk be az ágyba. Ott tovább beszélgethetünk majd …

*Kimi szemszög*

Mosolyogva figyeltem a mellettem Em-et, ahogy halkan szuszogott mellettem. Hozzá se mertem érni, mert nem akartam felébreszteni, így csak bámultam Őt. Hol békés arcát figyeltem, hol pedig lapos hasát, ahol egyik keze pihent. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy kisbabánk lesz. Egy gyerek, aki csak a miénk. Akiért mi már most felelősséggel tartozunk. Ahogy a levegő vételektől fel-lemozgó pocakját pásztáztam, kezdtem szépen, lassan felfogni, hogy 8 hónap múlva apa leszek, de még mindig nehezen ment a dolgok felismerése. Teljes kuszaság volt bennem. Sok minden kavargott az elmémben egyszerre. Egyik pillanatban még csak a terhesség időszaka körül forgott minden gondolatom, a másikban pedig már azon agyaltam, hogy Em hogyan fogja majd akkor végezni a munkáját, amikor már a kicsi megszületett.  Az elmémben lezajló kisebb vihar lassan lecsillapodott bennem, de így se volt minden a helyén bennem. Magamnak is nehezen ismertem be, de féltem. Mégpedig attól, hogy nem leszek jó apa, mert túlságosan laza vagyok. A bátyám hozzám képest egy merev és erős férfi, én pedig viselkedésileg egy gyerek szintjén leragadtam. Így hogy tud az ember fia felnevelni egy aprócska lényt? Hogy tud különbséget tenni például abban, hogy mi a jó egy kisbabának, és mi nem?

Totál felidegesítettem magamat a hülye agyalásommal egy pillanat leforgása alatt. Sétálni akartam egyet, hogy megnyugodjak, és kicsit eltereljem a gondolataimat. Úgy terveztem, hogy lemegyek a nappaliba TV-t nézni, de mikor a dolgozószoba ajtajához értem, megtorpantam. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy belássak a szobába. A hatalmas ablakon keresztül beszűrődő kinti fények kirajzolták Em asztalát, aminek tetején még mindig ott hevert szétnyitva a levél, amit kaptam. Egyből elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, hogy milyen állapotba is kerültem a leírtaktól. Egy kicsit beljebb toltam az ajtót, majd beléptem a szobába, hogy újra elolvashassam a papírlapra leírt mondatokat. Leültem a kényelmes bőrszékbe, majd a kezembe vettem a levelet, és lassan elkezdtem olvasni a hozzám intézett sorokat:

,,Kedves Apuci,

Tudom, hogy most hirtelen ez a megszólítást nem tudod hova tenni magadban, de éppen itt az ideje, hogy megtudd, te leszel az én Apukám (bár igazság szerint már most is az vagy). Sajnos még nem láthatjuk egymást, hiszen én még Anyuci pocakjában vagyok, de nemsokára megismerhetjük majd a másikat. Vagyis pontosabban 8 hónap múlva. Ennyi idő áll még a rendelkezésetekre ahhoz, hogy Anyuval felkészüljetek az érkezésemre.

A Mami már biztosított engem afelől, hogy vigyázni fog rám, és örül az érkezésemnek. Remélem, hogy Te is ugyanígy állsz hozzám, és örülsz annak, hogy elindultam az emberré válás hosszú útján. Ígérem, hogy jó kisfiú/lány leszek. Szépen fogok fejlődni Anyu pocakjában, míg Ti azzal lesztek elfoglalva, hogy minden előkészülettel végezzetek, mire én világra jövök.

Ölel és csókol a te egyetlen Lányod/Fiad.

Ui.: Remélem nem nagy baj, hogy a feléd intézett szavaimat Anyu vetette papírra és nem én, hiszen ez elég nehézkes még a számomra :)”