59. rész

Sziasztok :)

Tudom, hogy péntekre ígértem a következő részt, de tegnap egész nap távol voltam a gépemtől, a telefonomról pedig nem engedte a blogger feltölteni a részt, így csak most tudtam nektek hozni. :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a kommenteket is. :)

A következő rész szokásosan kedden fog érkezni, és azt hiszem, hogy erre be is fogok állni, mivel így sokkal jobban tudok haladni ezzel a történettel, és egyéb más dolgokkal, amiket hamarosan olvashattok is majd itt, a blogomon ;D

Jó olvasást Nektek,

Em. 

- Elegem van! – vágtam idegesen a földhöz a kezemben lévő fésűt. Fújtatva leültem a földre, majd a fürdőszoba ajtó felé pillantottam, ahonnan Kimi nevetve figyelt engem. Az arca itt-ott még borotvahabos volt. Egy törölközővel próbálta a pofiját megtörölni, miközben már a hajzselével teli tincseit próbálta a bal kezével neki tetszően megformálni. – Legalább te ne tegyél már még rám egy lapáttal, kérlek – morogtam hangosan, majd felkaptam a földre dobott kefét, s felé hajítottam. A lábát pont időben emelte fel, így nem tudott a fésűm közelebbi kapcsolatot kialakítani a lábszárával. – A bőröndöm minden egyes részét átnéztem, de sehol se találom a sminkes ládácskámat – mondtam idegesen, majd miután felálltam a földről, belerúgtam az egyik táskába, amit magunkkal hoztunk ide, Isztanbulba, az FIA gálára.

 - Minek kell az neked? Hiszen egy csomó izé van az arcodon – mondta már a fürdőszoba tükre előtt állva Kimi. – Délelőtt nem azért mentetek Hanna-val abba a szalonba, hogy kisminkeljenek titeket?

 - Az egyik rúzsom kéne, mert tudod olyat nem kentek rám, mert úgy is lejött volna!

 - Minek kensz annyi vackot a szádra? – ölelt át hátulról, miután a mosdókagyló elé sétáltam. – Tudod milyen szar íze van? – kérdezte egy undorodó fejet bevágva.

 - Inkább azt mond meg nekem, hogy nem tudod-e, hogy hol van az a retkes doboz! – néztem rá komolyan, miután látványosan megforgattam a szemeimet.

 - Nem ezt keresed? – emelte ki a nekem kellő dobozkát a mosdókagyló alatti szekrényből, ahová megérkezésünk után beraktam a parfümöm és az ékszereim mellett.

 - DEEE – kiáltottam fel boldogan. – Imádlak - nyomtam egy apró puszit az arcára, miután a kék dobozkámat magamhoz vettem. Már éppen el akartam lépni Kimi mellett, mikor a derekamnál fogva visszahúzott magához, majd egy heves csókkal megajándékozott.

 - Mi lenne, ha nem mennénk el arra a szarra? … Inkább itt maradhatnánk … ketten – susogta a nyakamba. – Imádom, mikor egy szál fehérneműben flangálsz előttem.

 - Akkor meg se jegyzem, hogy nem lesz rajtam melltartó a gála alatt – suttogtam csábosan a fülébe, majd nevetve elhúzódtam tőle. – Mi ez a fej, Räikkönen? – érdeklődtem tőle röhögve.

 - Jól hallottam azt, amit az előbb mondtál? – kérdezte döbbenten.

 - Igen – bólogattam vigyorogva. – A ruhám hátsó része teljesen ki van vágva. És nem tudok így alá felvenni melltartót – mondtam gonoszul majd miután megpaskoltam az arcát, visszasétáltam a hálóba. Persze ez csak kamu volt. Manapság már lehet olyan melltartókat kapni, amiknek a hátán nincsenek pántok, így nem látszódnak ki a hát résznél egészen kivágott ruhák alól. És én pont egy ilyet szándékoztam magamra venni.

 - Melyik ruhádba akarsz te jönni? – sétált be a gardróbba, ahol az én ruháimnak fenntartott rész előtt megállt.

 - Meglepetés és amúgy is itt van az ágyon –biccentettem vigyorogva a ruhazsákban lévő esti öltözékem felé. – Bajnok, kezd el lassan öltözködni, mert Sebastianék 20 perc múlva itt lesznek.

 - Ezt nem fogom felvenni! – mutatott az ágyon lévő öltönyére, nadrágjára, fehér ingjére, és a cuki, fekete csokornyakkendőjére.

 - Akkor mit veszel fel? – álltam meg összefont karokkal a gardrób ajtajában.

 - Meglepetés – mondta pimaszul, majd miután kicsit hátrébb tolt, bezárta előttem a hálószobát, és a ruháinkkal teli kis helyiség elválasztó ajtót.

***

 Teljesen elpirulva álldogáltam a nappaliban lévő kanapé, és fotelek között, miközben Kimi lassan kisétált a hálóból. Ahogy lassan közeledett felém, végig engem pásztázott szemeivel. Tátott szájjal bámulta meg a testem összes porcikáját. Iszonyatosan zavarba hozott, ahogyan mindezt tette, de mindeközben hízelgő is volt.

Mosolyogva elindultam felé, majd mikor már csak egy méterre volt tőlem, kinyújtotta felém a kezét. Készségesen csúsztattam tenyeremet az övébe, majd tettem egy fordulatot a tengelyem körül, ahogyan azt Kimi is akarta. Miután újra szembe kerültem vele, a mosolyom vigyorrá szalad át az arcomon.

 - Iszonyatosan gyööögyönyörű vagy – mondta habogva, majd egy fél lépésnyivel hátrébb lépett. Még egyszer végigfutott szemével a ruhámon, majd miután újra a szemeimbe nézett, közelebb hajolt hozzám egy csókra. – Jé, nem ragadt rám abból a vacakból – húzta végig ujjait az ajkain, miután elváltunk egymástól.

 - Direkt olyan rúzst tettem fel, ami nem fog rád ragadni – mondtam neki mosolyogva, majd egy apró puszit nyomtam az ajkaira. – Indulhatunk?

 - Nem menjünk mááááár – nyafogott durcásan, mint valami 5 éves kisfiú. – Nem maradhatnánk inkább itthon? Így legalább csak én gyönyörködnék benned, és mások nem.

 - Jaj, Kimi – nevettem fel hangosan.

 - Most mi van? Irtó jó csaj vagy, és nem akarom, hogy mások megbámuljanak téged – mondta nevetve, majd egy hosszabb csókra odahúzott magához. – Elfelejtettem említeni, hogy nem a Kölyökékkel megyünk arra a hülyeségre.

 - Mert? – érdeklődtem tőle értetlenül. Reggel, mikor Hanna-val Zürichben voltunk, abban egyeztünk meg, hogy négyesben együtt érkezünk majd meg a gálára, nem pedig külön-külön.

 - Sebatsian otthon hagyta az útlevelét, és kb. 5 perce kezdtek el öltözködni Hanna-val – mondta röhögve. – A magángépével jöttek, és több mint 1 órát kellett a reptéren csücsülniük.

- Ezt nem hiszem el – ültem le nevetve a kanapéra.

 - Pedig jobb lesz – mondta bölcsen bólogatva Kimi, majd kinyújtotta felém a kezét. – Mehetünk?

 - Te … Te így akarsz jönni? – mutattam végig rajta. Először nem tudtam rendesen szemügyre venni az öltözékét, annyira zavarban voltam, de ahogy a kanapéról végigmértem, feltűnt egy apró kis gond az öltözékével kapcsolatban. – Kimi, iszonyatosan szexi vagy ebben a fekete ingben, de fehér ing, fekete nyakkendő-öltöny ,,dresskód”dal illetett ez az esemény. Így nem állíthatsz be csak úgy.

 - Nem fogok kiöltözni, mint valami díszbuzi. Eleve el se akartam jönni, erre a hülyeségre – morogta, majd miután lehajolt hozzám egy csókra, felhúzott, s elindult az ajtó felé.

A helyszínen nem egy ember bámult meg minket nagyon. Szinte mindenki végigkövette mozdulatainkat, amint beléptünk az eseménynek helyt adó szálloda kétszárnyas ajtaján. Iszonyatosan zavaró volt, ahogyan leplezetlenül néztek minket.

 - ,,Nem követem a szabályokat. Én alkotom őket” -  válaszolt Kimi faarccal Natalie Pinkham kérdésére, aminek középpontjában az öltözéke állt. A riporternő azelőtt letámadott minket, hogy körbe tudtunk volna nézni. Megjegyezte, hogy nagyon csinosan festek, majd feltette Kiminek a kérdését, melyre egy tipikus iceman-es választ kapott cserébe.

 - Annyira hülye vagy – mondtam nevetve Kimi-nek, miután kettesben maradtunk.

 - De így szeretsz – húzta ki magát büszkén. – Horner támadás. Készülj – motyogta, majd miközben hátra felé lesett, belekortyolt a pezsgőjébe.

 - Á, ti is itt vagytok – csapta össze mosolyogva csapatom feje a két kezét. – Nagyon csinos vagy Emeliija – kaptam tőle a kedves bókot, miután engem két puszival, Kimit pedig egy kézrázással üdvözölte. - Nem hazudtoltad meg magadat – veregette nevetve hátba a Páromat, miután őt is alaposan végigmérte.

 - Sebastian-ék, mikor érnek ide? – kérdeztem gyorsan, mikor láttam Kimin, hogy nem tetszett neki Christian megjegyzése.

 - Fél órán belül itt lesznek – nézett a méregdrága Casio órájára. – Nekem most mennem kell. Bernie-vel kéne beszélnem, de nem találom sehol.

 - A bejáratnál van – adta meg Mr.Ecclestone tartózkodási helyét morogva Kimi.

 - Akkor én mentem is. Még úgy is találkozunk. Sziasztok – köszönte el tőlünk mosolyogva Horner, majd szélsebesen elviharzott.

 - Nincs is ott Bernie, igaz? – kérdeztem érzelemmentes arccal Kimitől, miután belékaroltam, és elindultunk a bálterem felé.

 - Nincs – mondta tömören, majd ahogy egymásra néztünk, elnevettük magunkat.

Az egész est iszonyatosan unalmas volt. Sebastian-t és Hanna-t tőlünk 3 asztalnyira ültették le, és a mi asztaltársaságunk között nem találtam egy olyan embert se, akivel beszélgetést tudtam volna kezdeményezni. Én még viszonylag jól is palástoltam, hogy majd meghalok az unalomtól, bár Kimiről ez nem volt elmondható. Látványosan szenvedett, és magát nem zavartatva elővette a mobilját és elkezdett SMS-ezni a bátyjával, és Robertson-nal.

 - Kimi, te jössz – böktem meg a könyökömmel a mellettem ülőt, mikor felszólították a színpadra. Gyorsan a zsebébe süllyesztette a telefonját, majd a konferancié mellé sétált, hogy átvegye a díját. Elérzékenyülve néztem végig, ahogy megköszönte a 3. helyezetnek járó serleg félét, majd mondott pár szót is.

 - Nagyon büszke vagyok rád – mondtam neki mosolyogva, miután visszaült mellém, és letette a kapott díját az asztalra. Közelebb hajolt hozzám, majd az érdeklődő tekintetek kereszt tüzében hosszasan, szerelmesen megcsókolt.