56. rész

Sziasztok :)
Itt is van a mára beígért 56. rész :)
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a kommenteket :)
És átléptük a 36.000 oldalmegjelenítés :D YEAH :D
A következő részt pénteken hozom majd, ahogy azt már pár résszel ezelőtt jeleztem is nektek, és valószínűleg ez még 2 hétig így fog majd menni :)
De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást Nektek,
Em.

 - Emeliija, feltehetnék önnek egy-két kérdést? – szólított meg Martin Brundle, a SkySport-s helyszíni tudósítója, szakkommentátora, miközben éppen a 4. rajtkocka mellé húzott gumis szekrényünkről leemeltem egy paplanba bugyolált abroncsot. Peter kezébe nyomtam a bal hátsó felfüggesztéshez tartozó kereket, majd Marin mellé sétáltam.

 - Ha gyorsan túl leszünk rajta, akkor igen – mondtam neki mosolyogva, majd leemeltem a fejemről a fülesemet, hogy minden egyes szavát tisztán halljam.

 - Sebastian-t mennyire látja feszültnek a mai napon? – tette fel első kérdését, majd szinte egyből az orrom alá dugta a mikrofonját. A kamerás srác egy lépést tett felém, majd rám fókuszált.

 - Ahogy maguk is láthatják, egyáltalán nem az – mutattam a pilóta felé, aki éppen Lee és Tom hülye vicceinek egyikén nevetett, miközben mellette Heikki a siskaját, és a ,,hans”-át tartotta.

 - Az új motorok visszakerülése mennyi feszültséget hozott magával?

 - Sokat. Szinte egész hétvégén ezen idegeskedtünk és fogunk is a futam ideje alatt. Mindenki jól tudja, hogy ezek a motorok, amik jelenleg a konstrukcióink szívét képezik, mennyire kiszámíthatatlanok.

 - Jövőre valóban megváltozik a csapatuk neve Infiniti Red Bull Racing-re?

 - Valóban – mondtam egy bólintás kíséretében.

 - Utolsó kérdésem – mondta nevetve. – A Monacóban elveszett telefonom ügyében kivel kell beszélnem? – kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében.

Monacóban, a medencés party-nk valamelyik órájában Mr.Brundle elvesztette nálunk a telefonját, és azóta se találta meg a kütyüt, melyben sok, fontos ember neve volt elmentve. Ennek ügyében, szinte minden egyes hétvégén megkeresi valamelyikünket, és felteszi annak az áldozatnak azt a kérdést, amit most én is megkaptam. Mindig jót nevetünk Martin-on, mert a telefonja nem veszett el, csak Ole eldugta, és minden egyes hétvégén magával cipeli, hátha Martin valamivel kiengeszteli, hogy tavaly az egyik futam után összetörte véletlenül az ő telefonját.

 - Helmutnál kérdezzen rá. Talán ő tud magának segíteni – mondtam nevetve a riporternek, majd miután megköszönte a rövid kis interjút, folytathattam a munkámat.

***

 - Kicsit csúszós a pálya, és a 2. szektorban szemerkél még az eső, de a többiben kezd minden felszáradni – hallottam meg Sebastian hangját.

 - Közepes keverékeken megy. Figyelmeztesd, hogy figyeljen oda, mert a rázóköveken megcsúszhat! – szóltam rá Rocky-ra, aki egyből teljesítette is a kérésemet.

Az ujjaimmal megállás nélkül doboltam a laptopom mellett lévő szabad asztalfelületen. Ed mellettem az ujjait tördelte, míg Jon az ajkait rágcsálta. Ahogy szétnéztem a motorokkal dolgozó mérnökök is iszonyatosan izgultak, akárcsak mi.

A pilóták már éppen a rajtrácsra álltak fel, mikor valaki megérintette a vállamat. Hátra kaptam a fejemet, és egy félszegen mosolygó, német lánnyal találtam magam szembe.

 - Nem lenne baj, ha innen, mellőled nézném meg a futamot? – kérdezte félénken Hanna. – Nagyon izgulok, és téged kicsit jobban ismerlek, mint a többieket. Szóval … Maradhatok? Nem foglak zavarni!

 - Persze. Nyugodtan maradj csak – mondtam neki mosolyogva. – Azt idehozhatod magadnak – mutattam az egyik, sarokban álló székre, miközben kicsit arrébb húzódtam a székemmel, hogy Hanna elférjen köztem, és Ed között.

Hanna mellettem keresztbe font ujjakkal nézte végig a rajtot, ugyanúgy, mint jómagam, csak én az asztal takarásában tettem mindezt. Minden jól alakult, miután a lámpák kialudtak, egészen a 3. kanyarig. Egyik pillanatban Sebastian még egyenesen igyekezett a következő kanyar felé, mikor neki ment valaki, és megpördült.

 - SEB! – kiáltott fel mellettem Hanna. Ijedten pillantott az előttünk lévő monitort, melyen keresztül  végignézte azt, ahogy több pilóta is 200-250 km/h-s sebességgel elhúzott Sebastian mellett, aki pár pillanatig egy helyben állt, a menetiránnyal szemben. Vettel éppen már megfordult, és elindult a többiek üldözése után, mikor bevágtak egy képet Alonso csajártól. A csapatunkban csak ,,anorexiás ruszki”ként emlegetett Dansha tapsikolva örült Sebastian balszerencséjének.

 - Anorexiás kis picsa – morogta mellettem Ed, miközben én azon voltam, hogy remegő kezemmel lenyomjam a kis gombot, mely szabaddá tette Rocky és köztem a kommunikációt.

 - A gumik nem sérültek. Nincs defekt – értesítettem szinte azonnal a franciát.

 - VISSZAJÁTSZÁST AKAROK! Melyik barom miatt veszítheti el a bajnokságot Vettel? – hallottam meg egyik mérnöktársam, John hangját. Szinte ahogy megszólalt, az operatőrök visszajátszották nekünk az esetet. Amint végig néztük, több tekintet tapadt rám szinte egyszerre, ugyanis Kimi elfékezte magát. Majdnem belement Sebastianba, akinek kicsit kijjebbről kellett bevennie a kanyart, ahonnan Senna is próbálkozott. A vége az lett, hogy a brazil belement balról a német pilótánkba, aki megpördült a löket hatására.

 - Már a 16. – mutatott a pilóták sorrendjére Hanna. – És még csak a 2. körben vagyunk. Meg fogja nyerni – mondta mosolyogva, majd átkarolt. – Ne is figyelj rájuk – súgta oda nekem. Egy hálás mosolyt küldtem felé, majd újra a gumik adatainak szenteltem a figyelmemet.

Sebastian iszonyatosan keményen nyomta neki a kocsit, és szinte pár kör alatt átvágta magát a mezőnyön. A 6. körben már a 9. helyen autózott. Alonso a 4. volt, így megint Sebastian került a pontverseny legtetejére, melyet az elmúlt 5 körben a spanyol vezetett.

 - Safty car – mondta már-már áhítattal Ed. A csapatunkban mindenki örült a biztonsági autó pályára küldésének, ugyanis Sebastian már az 5. volt, Alonso mögött.

 - Rocky, úgy fél óra múlva nagy esőt mondanak – szóltam a francia fülére. – Szólj Hornernek, hogy úgy eresszétek el Sebastiant, hogy az 50. kör körül interre kell majd váltani, mert nem kis eső közeledik felénk.

 - Vettem! – mondta.

Az elkövetkezendő körök arról szóltak, hogy Sebastian-t figyelmeztettük arra, hogy mikor jön egy kicsit csúszósabb pályarész. Mindenki kezdett kicsit megnyugodni, hiszen a motorok hűtése is jól működött, és semmiféle probléma nem adódott a konstrukcióinkkal.

Éppen Rocky-val Sebastian kerékcseréjének idejét próbáltuk belőni, mikor Ed meglökött, és a fejemet az egyik monitor felé fordította. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, mikor a visszajátszás képkockáin láttam, ahogyan Kimi a futam 53. körében, a Juanco-kanyarban megcsúszott. Szerencsére nem lett semmi baja, de elindult az egyik szervizút felé.

 - Ez hova megy? – néztem egy pillanatra Ed-re, aki egy vállrántással válaszolt. Pár pillanat múlva megértettem, hogy Kimi az út végén lévőn kapun át akart visszajutni a pályára, de sajnos zsákutcába került, mivel a kapu zárva volt. Miközben Kimi megfordult, és a füvön átvágott, hogy újra a pályacsíkon hajtson, mindenki hangosan felnevetett, köztük én is.

 - Ideáig kihallatszik, hogy nevettek – kuncogott a rádión keresztül a fülemre Rocky.

 - Bocsánat – mondtam neki, majd próbáltam megállni, hogy ne nevessek, de ez nagyon nehezen ment. – 3 kör múlva kerékcserét iktassatok be, intermadie-t gumikkal, mert a parkolónál már esik az eső – mondtam már kicsit megnyugodva Guill-nek, miután Lexi üzenetét elolvastam. Drága barátnőmet és még egy-két cukorfalatot a pálya egyes részeire küldtünk, hogy értesítsenek minket, ha a kiosztott területükön elkezdene esni az eső.

A heves esőzés újra előcsalogatta belőlünk az idegességet. Christian szinte minden egyes körben szólt Sebastian-nak, hogy ne előzgessen feleslegesen, mert ha csak nem nyer Alonso, aki 21 másodpercnyire van az élen lévő Buttontól, akkor ő a világbajnok. Sebastian a 65. körben szinte erőfeszítés nélkül ment el Scumacher mellett, akinek a tempóján látszódott, hogy szabályosan elengedte honfitársát.

 - SAFTY CAR! – ugrottunk fel Ed-del egyszerre. Az utolsó kör előtt Di Resta a falhoz csapta a kocsiját, ami után a biztonsági autót beküldték a pályára. Nem akartuk Sebastian sikerét elkiabálni, így csöndesen álldogáltunk a lábunkon, majd mikor az utolsó 3 kanyarhoz értek, elkezdtünk szaladni a pitwall melletti kerítéshez. Mielőtt Sebastian a célvonalon áthajtott volna, próbáltam Hanna-val minél előrébb kerülni a szerelők között.

 - Megcsinálta – ugrándozott előttem Hanna boldogan, majd egyszer csak a nyakamba vetette magát. – Köszönöm, hogy hozzásegítetted őt a szezon során ahhoz, hogy ma megnyerje a világbajnokságot – mondta mosolyogva. A jobb szeméből kibuggyant egy könnycsepp, majd azt követte még egy és még egy.

 - Hanna, ezt nem csak nekem köszönheti – mondtam neki nevetve. – Az összes csapattagnak megköszönhetnéd ezt.

 - Meg is fogom – mondta bólogatva, majd megtörölte a szemeit.

 - Ezt vegyétek fel, és fussatok a dobogóhoz – nyomott a kezünkbe két darab ,,V3TTEL” felirattal ellátott pólót Britta.

 - Kezdődhet az ünneplééééééés!!!!! – kiáltotta el magát mellettünk Lee, majd jobb kezével átkarolt engem, míg a másikkal Hanna-t húzta a bal oldalához. – Iszonyatosan bulizunk ma este, ugye? – nézett rám nevetve.

 - UGY VAAAAN! – kurjantottam el magamat. – De nekem most mennem kell – szakadtam el a csapatunk alkotta tömegtől.

 - Hova? – fordult hátra Lee egy roppant értelmes fejet bevágva.

 - Kimivel beszélni akarok – kiáltottam hátra, miközben a parc fermé felé futottam.

Próbáltam minél gyorsabban oda jutni, mert a mérnökök és a szerelők hamar el szokták lepni a területet, és olyankor szinte lehetetlen megmozdulni.

Elsőként értem oda a kordonokkal elkerített helyhez. Türelmesen vártam, míg a pilóták leparkolták a kocsijaikat. Kimi az utolsók között érkezett meg a parc fermé-hez. Mikor kiszállt az autójából heves integetésbe kezdtem. Először észre se vett engem. Miután lehúzta a kezeiről a kesztyűit, elindult a kis garázs felé, ahol a pilótákat szokták megmérni. Éppen már belépett volna a kis helyiségbe, mikor a McLaren csapatfőnöke, Martin Withmarsh felhívta a figyelmét a jelzésemre.

 - Szevusz bajnok – köszöntem neki vigyorogva, majd mielőtt levehette volna magáról a bukóját, egy hatalmas puszit nyomtam a sisakjának azon részére, ami a száját eltakarta előlem.

- Mi járatban, Niniimäki? – kérdezte nevetve, miután a tűzálló maszktól is megszabadította magát.

 - Csak gondoltam szólok, hogy lehet, estig nem látjuk egymást, mert fotózásokon veszek majd részt, és Horner egy csomó interjú adáshoz beszervezett engem is – mondtam fanyalogva. – Szóval nélkülöznöd kell majd engem.

 - Nehezen fog ez menni – mondta elkámpicsorodva, majd egy hatalmas vigyorra húzta ajkait. – Ezért tudod, hogy kárpótolnod kell majd?! – bökte meg a mellkasomat, miután egy hosszú csókban részesített.

 - Áll az alku – mondtam komolyan egy bólintás mellett.

 - Más is fog állni, nem csak az-az alku – kacsintott rám pimaszul, majd egy utolsó csók után elvonult a mérlegelésre.

 - A PIMASZ FORMÁDAT, RAIKKÖKNEN! – kiáltottam nevetve utána.

 - Inkább kezdj el felkészülni az ünneplésre – szólt vissza a válla felett. – Aztán az alkohollal csak módjával! – vigyorgott gonoszul, mielőtt odasétált volna a mérőműszerhez.