55. rész

Sziasztok :)

Mivel ma van Kimi születésnapja, kicsit több időt töltöttem a gépem előtt, és befejeztem ezt a részt, hogy már ma tudjam nektek hozni :)

Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és kommenteket :) 

De nem is húzom tovább az időt. Én nekem rohanom kell spanyolt tanulni, ti pedig annál hamarabb kezdhetitek olvasni a részt, minél hamarabb befogom :D

Szóval jó olvasást Nektek, 

Em.

Ui.: Innen is boldog születésnapot Kiminek (L) :D

Szórakozottan kavargattam az asztalon lévő kávéscsésze tartalmát, miközben Sebastian arcát vizslattam a szememmel. Látszott rajta, hogy nagyon ideges, de próbálta mosolygással és nevetéssel mind ezt álcázni. A vendégek, a szurkolók, az ellenfeleink, valamint a médiaképviselői mind elhitték, hogy a nagy nyomás ellenére Sebastian képes nyugodt maradni, ám a mozdulataiból, és a mimikájából rá lehetett jönni egyszerűen, hogy a vidám külső mögött egy feszült, és ideges belső lakozik. Ahogy a megbeszélésen ültünk, Vettel pont velem szemben kapott helyet, Adrian és Rocky között. A pálya alaprajzát fürkészte tekintetével, és próbálta a kanyarokat, az egyeneseket az agyába vésni, miközben az ajkait rágcsálta, és az asztal alatt tördelte az ujjait. Mikor Christian egy-egy lélegzetvételnyi szüntetet tartott beszéde közben, jól lehetett hallani a csontok, és a porcok roppanó hangját.
Mikor találkozott egyszer-kétszer a pillantásunk, mindig elmosolyodott, majd egy szekundumon belül komor fejet vágva pásztázta az előtte lévő papírlapot, és újra hallani lehetett a roppanásokat.

 - Tiszta ideg – morogta a bajsza alatt Kenny, miután a mellette lévő zsúrkocsihoz sétáltam, hogy öntsek magamnak még egy kis koffeinbombát. Handkammer végig Sebastian rezzenéseit, apró megmozdulásait leste, míg én a kancsóval bíbelődtem.

Igaza volt, és ezt én is így láttam, ahogyan szinte mindenki más is a csapatunkon belül.

 - Nem akarom megtudni milyen az, amikor ilyen közelről elbukja a VB-t. Most is tiszta ideg … Nyernie kell, és nyerni is fog – mondtam bólogatva, majd belekortyoltam a kellemesen meleg kávémban.

A megbeszélés után a szerelők és a mérnökök zöme a garázsba sétált át, míg a többiek bekaptak valamit az ebédlőben, mielőtt munkához láttak volna. Mindenki elég feszültnek tűnt a Vettel-team-ből, Mark csapata azonban nyugisan, zenét hallgatva készülődött az első szabadedzésre. Ed pont a futam miatti teher, és nyomás miatt adta át nekem ezt a hétvégét, így nem Webber, hanem Vettel mellett fogok majd dolgozni, míg ő a pályán körözget.

 - Nem akarok vészmadár lenni, de a pasid, és az ex-pasid az egyik kamionunk mögött trécselnek – lépett a székem mögé Ole. Hátradöntöttem teljesen a fejemet, hogy rá nézhessek. Arcvonásaiból nem tükröződött vissza rám, hogy viccelne, így amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam a kabátomat, majd szaladva elindultam a hátsó kijárat felé. A home-unkat jobbról megkerülve egyből a trélerekhez értem. Kettő között sietős léptekkel haladtam előre. Éppen az egyik vezetőfülkéknél jártam már, mikor meghallottam Kimi hangját.

 - … szóval nem akarok a puszipajtásod lenni, csak … csak nem akarom, hogy Emeliija attól féljen, hogy egyszer egymásnak megyünk. Legszívesebben addig ütnélek, míg lélegzel, de normálisan fogok veled bánni, a történtek ellenére is, ha te is megteszed ugyanezt az irányomba! És én se foglak baszogatni téged, ha te se engem! Benne vagy? – nyújtotta lazán Heikki felé a jobb kezét Kimi. Ahogy a fülke mellől láttam, Huovinen először lenézett Kimi kinyújtott karjára, majd felnézett a finnem két szemébe.

 - Benne – mondta tömören Heikki, majd megrázta a felé tartott jobbost.

 - Csak nem megjött az eszetek? – kérdeztem tőlük mosolyogva, majd kiléptem a kamion takarásából. Kimi elnézett Heikki válla felett, míg a tréner megfordult a saját tengelye körül.

 - Csak nem hallgatózol? – kérdezte vigyorogva a Párom miközben kikerülte a trénert, és mellém sétált. – Ez csúnya dolog – mondta komoly fejet vágva. Lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon, s miután kiegyenesedett egy csibészes mosolyt varázsolt az arcára.

 - Ugye jól sejtem, hogy ezentúl meglesztek egymás mellett? – néztem először Kimi-re, majd Heikki-re. A válasz mind a kettejük részéről egy nagy bólintás volt. – Helyes – mondtam komolyan, majd megcirógattam Kimi arcát. – Heikki, kérlek próbáld meg lenyugtatni Sebastian-t - fordultam a tréner felé. Kimi közben szorosan a hátamhoz simult, kezeit pedig a hasam előtt összekulcsolta, míg fejét a vállamra helyezte.

 - Azon leszek – mondta mosolyogva, majd elindult megkeresni a németet.

 - Kicsit … vagyis nagyon feszültnek tűnsz – simított végig az arcomon Kimi, miután szembefordult velem. A benntartott levegőmet ,,fáradt sóhaj” címszó alatt kipréseltem magamból, majd Kimi mellkasához bújtam. – Na, mi a baj? – kérdezte kedvesen. Tenyereit a hátamra simította, majd fel s alá járkált velük a dzsekim felületén miközben szorosan tartott maga előtt.

 - Én leszek Sebastian mellett a hétvégén – motyogtam a pulcsijába. – És ez a futam most sokkal több terhet nyom a vállamra, mint a többi. És itt van ez a hülye generátor is. Egész futam alatt azon kell majd görcsölnünk, hogy Sebastian motorja meg ne adja magát, mert akkor kész, vége mindennek. És ezek az új motorok idén már kétszer kiejtették a Kölyköt.

 - Amúgy … mondani akartam neked valami … fontosat – mondta kicsit habogva a finnem. Ahogy a ,,fontosat” szó elhagyta ajkait, látszott rajta, hogy megbánta, hogy egyáltalán megszólalt.

 - És mit? – néztem fel rá mosolyogva. Kimi egy hatalmas vigyort húzott fel az arcára, majd lehajolt hozzám és mohón megcsókolt. Nem értettem a reakciója okát, de pár pillanat múlva nem is törtem rajta a fejem. Ugyanis a csókja mindent kizárt az elmémből.

 - Jaj, annyira szeretlek – mondta, majd még az előbbieknél is szorosabban magához ölelt.

 - Mit csináltál, hogy ennyire nagyon terelsz? – kérdeztem tőle nevetve.

 - Eladtam a svájci házam – vágta rá. Először fel se fogtam, hogy mit mondott, majd mikor kezdtem a dolgot kapizsgálni, tágra nyílt szemekkel meredtem rá. – Szeretlek. Te is szeretsz engem. És össze akartunk költözni. Gondolom ez nem változott meg nálad se … Vagy igen? – kérdezte kissé elszomorodva, miután rám nézett. – Szóval igen … - mondta miután nem szólaltam meg. Eltolt egy kicsit magától, majd el akart indulni a trélerek között a saját csapatának home-ja felé, de elkaptam a karját.

 - Dehogy változott meg – mondtam neki, mélyen a szemébe nézve. Kezeimet arcának két oldalára simítottam, majd szinte köteleztem arra, hogy rám pillantson. – Csak hirtelen jött ez a hír és lefagytam – mondtam neki kedvesen, majd megcsókoltam. – Akkor jövő héten ház után kell néznünk? – kérdeztem tőle vigyorogva, mire felkapott az ölébe és háromszor, négyszer megpörgetett a levegőben.

 - Pontosan! – vágta rá egy nagy bólintás kíséretében. – Mert ugyanis én már kiköltöztem onnan, és már az új tulaj birtokolja a házat – mondta.

 - MI? – ütöttem meg hangommal a magas ,,C”-t. – És akkor hol fogunk mi megszállni míg nem találunk egy házat Svájcban?

 - Sebaséknál. Ők úgy is németbe fognak menni, ha VB lesz most hétvégén, ha nem, és felajánlotta, hogy szálljunk meg náluk, mikor hallotta, hogy van egy komoly érdeklődő a házra.

 - A főnököm házában kell majd laknom egy hétig, vagy több ideig, ha nem találunk házat? – néztem összevont szemekkel Kimire.

 - Igen, de baszki, ne parázz már – mondta nevetve. – Majd ezt megbeszéljük a hétvége után. Oké? – kérdezte kedvesen mosolyogva.

 - Oké – bólintottam egy aprót.

 - Most megyek, mert Boullier leszedi a fejemet, ha nem megyek be a megbeszélésre – mondta, majd hosszasan megcsókolt. – Legyél jó kislány! – mutatott rám vigyorogva, miután pár lépés után megfordult.

 - Én mindig az vagyok – mondtam neki egy lesújtó pillantás mellett.

 - Szerencséd, hogy szabad levegőn vagy. Mert itt nem tud a fejedre szakadni a plafon – mondta hangosan nevetve. Az egyik Ferraris logisztikai szakember furán méregette ezen megmozdulása miatt Kimit.

 - Ezt még este megbeszéljük, Räikkönen! – kiáltottam utána.

 - Alig várom – mondta megint csak nevetve, majd miután egy levegőbeli puszit elküldött felém, futásnak eredt, hogy még hamarabb odaérjem a home-jukhoz.