27. rész

Sziasztok :)

Először is nagyon szépen köszönöm a pipákat, és a kommenteket :) Ez igazán jól esik nekem :)

Mivel a blog a 14.000 látogatót is túllépte, próbáltam kicsit jobban sietni ezzel a résszel, és hát készen is lettem vele :D

Nem is dumálok tovább :D

Jó olvasást nektek, 

Em.

 - Mi nem volt rendben? – húzta a garázs hátsó része felé idegesen Sebastian-t Horner, az időmérő után. A német a 10. helyen kvalifikálta magát, mért kör nélkül, mert a kocsija nem ment úgy, ahogy kellett volna neki. A Q2-őt is egy hajszálnyival tudta csak átlépni. Ahogy elnéztem Horner-t, nagyon frusztrált volt, de nem Vettelen kellene ezt kitöltenie szerintem, és ezt hangosan szóvá is tettem neki.

 - Christian, egy kicsit nyugodj le – szóltam utána, mire megfordult, majd elém trappolt. Metsző tekintettel nézett rám. Egy pillanatra még meg is ijedtem pillantása hevességétől. – Ne rajta vezesd le a dühödet – mondtam neki, mire szinte a falhoz szegezett.

 - Te a Pirellinek leadandó gumikkal elszámoltál már? – kérdezte tőlem már-már üvöltve. – Mert ha nem, és ezért büntetést kapunk, kirúglak az hét szentség!!! – ordította, majd ott hagyott. Megragadta Sebastian karját, majd a hátsó kijárat felé kezdte el húzni.

Elhűlve néztem a drágalátos főnököm után. Sose volt még ennyire bekattanva és még nem kaptam tőle ilyen lecseszést. Mellettem Ed tágra nyílt szemekkel meredt maga elé, míg Ole rosszallóan csóválta a fejét.

Beszélni akartam Christiannal, de előtte leadtunk a Pirellinél két garnitúra (pilótánként egy-egy) száraz aszfaltra szánt gumiabroncsot.  Sűrű bocsánatkérések közepette szállítottuk oda az abroncsokat a srácokkal, hiszen ezt már a 3. szabadedzés után meg kellett volna tennünk, hiszen az idei szabályzat világosan kimondja, hogy hány szett gumival kell megkezdeni az időmérőt, valamint a futamot. Éppen ezért a szabadedzések mindegyike után mindig le kell nekik adnunk azt a keveréket, melyet a versenyhétvégére kiírtak.

Szerencsére ez csak az első ilyen malőrünk volt, így elnézték ezt nekünk.

Miután ezzel végeztünk, a motorhome-unk felé igyekeztem. Sajnos ott nem találtam meg Horner-t, így a boxunkba sétáltam. A srácok amint megtudták, hogy Christian-t keresem, próbáltak leállítani, de nem sikerült nekik.

 - Mi a franc bajod van? – szegeztem a kérdésem Christian-nak, aki éppen a boxunk kellős közepén fortyogott a saját levében. Mikor rám emelte pillantását, hátrébb hőköltem. – Te ma este szépen kialszod magad, Főnök. Kipihened magad, és nem törődsz a sok szarsággal, mert ha holnap is ilyen leszel, Helmuttal kirakatlak téged innen a csapatra hivatkozva – mosolyogtam rá bájosan, miután összeszedtem minden erőmet. – Amíg nincs semmi baj a padlólemezünkkel, addig ne stresszelj rajta, és ismered Sebet. Szarabb helyről is tornázta már magát a dobogóig – mosolyogtam rá biztatóan. Horner eléggé elgondolkodott a mondottaimon, és ez meg is látszott az arcán. Miután kisimultak a vonásai, közelebb lépett hozzám, majd szorosan megölelt.

 - Imádlak – suttogta, mire nevetve megveregettem a vállát. Hagytam neki, hogy pár pillanat erejéig szorongasson, majd eltoltam magamtól. Finn mivoltom legszívesebb üvöltött volna 5 másodperc után, de hősiesen legyűrtem a bennem burjánzó késztetést, és hagytam, hogy Horner a kelleténél tovább ölelgessen.

Másnap beigazolódott, amit mondtam neki. Sebastian a 9. helyről rajtot, mivel Maldonado büntetést kapott, majd a 4. helyen ért célba, míg Mark rajt-cél győzelmet aratott. A győzelmet Monacóban durva bulikkal kell megünnepelni, és azt hiszem, mi azzal is ünnepeltük meg.

*Kimi szemszöge*

 - Mark, semmi kedvem sincs ide bemenni – mondtam unottan drága barátomnak, akit finn haverjaim már félig be is ráncigáltak az egyik klub ajtaján. Morogva mentem utánuk. Ahogy beléptem az épületbe, tömény füst és piaszag csapta meg az orromat. Ha nem fáradtan, kimerülten kéne itt lennem, akkor szinte biztosra veszem, hogy belevetném magam az éjszakába, de jelenleg állni sincs kedvem.

Éppen egy üres valamit kerestem, ahova le tudtam volna ülni, mikor hangos sikítással elszáguldott mellettem egy lány. Rosszallóan megcsóváltam a fejem, majd mikor hátra fordult, hogy a mögötte lépkedő srácot kicsit megsürgesse, felismertem. Emeliija volt az, a srác, pedig akit maga után húzott Heikki volt, aki amint közelebb került hozzá, átölelte a derekát. A tréner keze egyre lejjebb csúszott, de Em mindig feljebb húzta, mikor már a feneke környékén járt a srác mocskos keze. Legszívesebben felképeltem volna, de tudtam, hogy azzal csak bajba sodornám a barátnőmet, aki éppen totál részegen téblábolt a klubban.

A srácokat próbáltam egy olyan asztalhoz terelgetni, ahonnan jól ráláttam Em-re és a csapatának szerelőire.

 - Az … az ott … ott Emeliija? – kérdezte nevetve Mark, miután kiszúrta a szöszimet, aki éppen az asztal tetején táncolt barátnőjével, Lexivel és egy barna hajú lánnyal.

Mark kérdésére egy nagyot bólintottam csak, mert olyan szinten nevettem már én is, hogy nem tudtam megszólalni. A könnyeimet törölgettem, miközben próbáltam odafigyelni arra, hogy épségben lejutnak-e az asztalról a lányok.

Fél órával később a pult felé igyekeztem, ugyanis Emeliija még egy kört akart rendelni a csapatának, és saját magának is. Ahogy elnéztem, atom kész volt, és nem akartam, hogy még többet igyon, mert ennek holnap szívná meg a levét.

 - Finn vagy, de azt hiszem elég lesz – mondtam neki nevetve, miután átöleltem a derekánál. Először, mikor hátranézett, fel se ismert. Csak pár pillanat múlva esett le neki, hogy ki vagyok.

 - KIMI!!! – sikította a nevemet, majd magához húzott, hogy megcsókoljon. A szokásosnál sokkal hevesebb volt. Miután elváltak ajkaink, a kezemet kipirult arcára simítottam.

 - Visszaviszlek a szállodába, jó? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét. Szőke tincsei ide-oda repkedtek a levegőben, majd izzadt bőréhez tapadtak. Az egyik tincse a szemébe lógott, így kisepertem onnan, és a szájából is eltüntettem a szőke hajszálakat.

 - De én még maradni akarok – mondta kislányosan, majd megcsókolt. – Bár szívesen csinálnék inkább most mást – mondta kihívóan, majd hozzám dörgölőzött.

 - Ezt majd a szállodában megbeszéljük – mondtam neki nevetve, majd a csapata asztalához tereltem, ahol összeszedte a cuccait. Míg ő elköszönt a társaitól, szóltam Marknak és a srácoknak, hogy visszamegyek a szállodába Em-mel.

 - Táncolni akarok!!! – kiabálta hangosan a mérnökök gyöngye, miközben a szállodai szobájában lévő franciaágyon ugrált. A csípőjét ide-oda riszálta, miközben a kezeivel a haját dobálgatta.

 - Le fogsz esni onnan – mondtam neki, majd felé nyújtottam a kezem, hogy lesegítsem az ágy tetejéről. Tenyerét az enyémbe csúsztatta, majd miután a földön állt mind a két lábával, átkarolta a nyakamat.

 - Szeretkezni akarok veled – duruzsolta a fülembe, majd érzékien a nyakamba csókolt. A kezeivel pimaszul simogatott szinte mindenhol. Mikor már a férfiasságomnál járt, megfogtam a csuklójánál, majd kezeit a nyakam köré fontam.

 - Le kéne pihenned. Holnap nagyon szar reggeled lesz – mondtam neki nevetve.

Bólintott egyet kicsit szomorúan, majd miután egy csókot nyomott az ajkaimra, elterült az ágyán. Lenyugodott egy kicsit. Ezt kihasználva a mosdóba mentem, hogy elintézzem folyóügyeimet. Miután visszaértem Emeliija mindössze egy szál bugyiban feküdt az ágyán, miközben mutatóujjával csábítóan hívogatott. Egy nagyot nyeltem, majd egy pillanatra lecsuktam a szememet, hogy összeszedjem a gondolataimat. Próbáltam nem a formás melleire, és a hibátlan alakjára gondolni, ám ez nehezen ment.

Miután rendeztem magamban a dolgokat, a szekrényéből kivettem egy lengébb Makia-s pólót, majd mutattam neki, hogy kicsit emelkedjen meg. Miközben próbáltam ráerőszakolni a fehér anyagot, egyfolytában simogatott, és csókolgatott. Nehezen tudtam rá adni a ruhát, és még nehezebb volt kordában tartani magamat.

 - Aludnod kéne – mondtam neki, majd miután egy csókot adtam neki, addig ügyeskedtem míg el nem terült az ágyon. Mellé feküdtem, mire szinte egyből a mellkasomhoz bújt.
Nem telt el egy perc se, de Emeliija már aludt is.

Másnap reggel sokkal korábban keltem fel, mint Ő. Próbáltam mozdulatlanul feküdni mellette, és csöndben maradni. Hason feküdt a matracon. Az éjszaka folyamán sokat forgolódott, és ez volt a legutolsó pozíció, amit felvett. Kezeit a párna alá dugta, ám feje nem azon feküdt, hanem kicsit lejebb, a lepedőn.

Nem találtam jobb elfoglaltságot, így a békés arcát kezdtem el kémlelni, miközben óvatosan az oldalamra fordultam és rátámaszkodtam a bal könyökömre. A tegnap esti sminkje elég szépen elkenődött a szeme alatt, és a vöröses színű rúzsa is több felé fellelhető volt, nem csak az ajkain, és azok környékén. Szőke tincsein látszódott, hogy nagyon össze lehetnek gubancolódva.

Pár perc múlva Emeliija a hátára fordult, majd nyögdécselések közepette felült. Körbe nézett, majd mikor meglátott, felém dőlt. Feljebb tornáztam magam, majd hagytam, hogy a fejét az ölembe hajtsa.

 - Tegnap este … - kezdett bele félénken. – Szóval … Kicsit soka ittam, igaz? – kérdezte, majd felemelte a fejét, hogy rám nézhessen.

 - Háááááát … Igen – mondtam nevetve, mire a fejét a hasfalamba fúrta. – Nagyon másnapos vagy? – kérdeztem tőle, mire egy aprót bólintott. – Hozatok fel neked reggelit. Addig pihenj egy kicsit – mondtam neki, majd egy csókot nyomtam az ajkaira. Felemelkedett rólam, hogy fel tudjak állni, majd elterült a matracon.

 - Tele vagyok – dőlt hátra teli hassal, miután elpusztította a reggelijét.

 - Mit szólnál ahhoz, ha egy kicsit elmennénk Ibizára? Jukka mondta, hogy a srácokkal mennek bulizni, és minket is meghívtak. Benne vagy? – kérdeztem tőle, mire fájdalmasan felnyögött. – Nem tudsz jönni, igaz?

 - Adrian este, mielőtt elmentünk volna bulizni, szólt, hogy az FIA szabálytalannak ítélte a padlólemezünket, bár a pontokat megtarthatjuk, mert a szabálykönyv homályosan fogalmazott. Newey megkért, hogy egész héten segítsek majd neki a szélcsatornánál, meg a rázópadnál, meg a szimulátornál, mert Nathant is be kell tanítani, és elvileg én magyarázok a legjobban, és én vagyok a legtürelmesebb – mondta. – Hidd el, hogy én is szívesebben buliznék veletek.

 - Nem baj. Majd legközelebb – mondtam, majd megcsókoltam.