42. rész

Sziasztok :)

Szeptember 2-át írunk, és hivatalosan is megkezdődött a 2013-14-es tanév ... YEAH ... -.- Személy szerint szívesebben hozzátoldanék még pár hónapot a szünethez, de sajnos ezt sehogy se tudom kivitelezni ...

Mivel elkezdődött az iskola, lehet hogy 5-6 nap is eltelhet majd egy-egy rész publikálása között, ugyanis 11.-es lettem idén. Sok új tanárom van, és kikaptam mindenből a legszigorúbb nevelőket, plusz történelem faktot is felvettem (innen is csókoltatom a "kommédiás" egyetemeket, ahová már kötelező egy emelt érettségi tantárgy ...). Iszonyatosan sokat kell majd tanulnom, de számomra az írás egy fajta pihenés, kikapcsolódás, szóval szerintem ki is jelenthetem, hogy tutira nem lesz olyan, hogy hetekig ne jelentkeznék :) (főleg hogy 1 rész előre mindig meg van írva)

Innen is köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, valamint a pipákat. Mikor feljövök a blogra jó érzés látni, hogy sokaknak tetszik az, ahogyan írok, amit írok :) Még egyszer köszönöm, és remélem most is megleptek pár visszajelzéssel :)

De nem is húzom tovább a szót. Jó olvasást nektek, 

Em. :)

 - Bírni fogunk mi a két gyerekkel? – fordultam hirtelen Kimi felé, miután a hófehér Q7-esének a csomagtartójából kivettem Titus egyik bőröndjét. A srácokkal, négyesben-Olaszországban fogunk tölteni 4 napot. Ezzel egy kicsit segíteni akarunk Rami-nak és Kriisti-nek, mivel nekik is kijár egy kis idő, amit csak egymással tölthetnek el. Paula a barátnőivel Svédországba fognak menni, ahol bejárják majd Stockholm-ot, és annak környékét, így ő nem tudott volna vigyázni a két fiúra. Kimi amúgy is szeretett volna egy kicsivel több időt eltölteni a keresztfiaival, és én is, így megbeszéltük Rami-ékkal, hogy a lurkók velünk lesznek majd nyaralásunk első felvonásában. Eleinte biztos voltam abban, hogy meg tudjuk majd őket fékezni, és vigyázni tudunk rájuk, de ahogy ma reggel elnéztem őket, kezdtem ebben kételkedni. Ezres fordulatszámon pörögtek, és egy pillanatra se álltak le. Alig lehetett őket a fürdőbe parancsolni, hogy kezdjenek el mosakodni, valamint a felöltözéssel is gondok voltak. Rami és drága felesége már reggel 9-kor elindultak a francia Riviérára, így nekünk, kettőnknek kellett a srácokat elkészíteni az útra. Csekély 4 órányi repülőzés után érkeztünk meg ide, Mallorca-ra. Egy órája foglaltuk el a szállásunkat. Miután bejártuk a tengerpart melletti villát, a srácok el is kezdték egymást gyepálni, ami még jobban elbizonytalanított.

- Szerintem igen – mondta, majd átölelt. – Bár lehet nem ártana beszerezni egy kis nyugtatót – gondolkozott hangosan. Amint rám pillantott, hangos nevetésben tört ki. – Sütött az arcodról, hogy azt hitted, tényleg benyugtatóznám őket – mutatott rám vihogva.

 - Kapd be! – morogtam, majd éppen az egyik utazótáskáért nyúltam, mikor Kimi hátulról átölelt.

 - Azt nem nekem kell – susogta a nyakamba, majd kicsi célzó jelleggel jobban hozzám nyomta alfelét. – Iszonyatosan jól áll neked ez a bikini – morogta azon a szexi, rekedtes hangján, miközben fedetlen derekamat, hasamat kezdte el simogatni. Egy szál rövidnadrágban és bikini felsőben festettem előtte. Amint ideértünk, ledobtam magamról a felsőmet, mert iszonyatosan meleg volt még anélkül is. – Olyan szívesen levenném rólad – simította kezét az egyik mellemre.

 - Ti mit csináltok? – érkezett Juustu értetlenkedő hangja a hátunk mögül. Egyből mind a ketten hátra fordultunk. Kimi vigyorogva nézett le a törpékre, míg én próbáltam pirulásomat elrejteni.

 - Még semmit – mondta pimaszul vigyorogva Titus. – Majd azt fogják, amit apu meg anyu szoktak esténként, mikor azt hiszik, alszunk.

 - Ti is sikítgatni meg hörögni fogtok? – kérdezte undorodó fejet vágva Juustu, mire azt hittem, a díszkőre zuhanok. Kimi mellettem csak nevetett, míg Titus vigyorgott, Juu pedig azt imitálta, mintha hányna. A szememet dörzsölgetve hagytam ott a fiúkat, és menekültem be a házba.

Kimi egész nap szívatott engem. Hol provokált, hol pedig nyögéseket, és sikításokat imitált, mikor a közelében voltam. A srácok roppantul élvezték, ahogy a keresztapjuk szívta a véremet. Sokszor még ők bíztatták arra Kimi-t, hogy szóljon be nekem.

 - Egyáltalán a fiúk tudják, értik, hogy te mivel húzod az agyamat egész álló nap? – kérdeztem Kimi-től miközben éppen a vacsora után a mosogatónál tevékenykedtünk.

 - Titus igen, de Juustu nem – mondta tömören, majd elkezdett nevetni. – Már alig várom, hogy lássam Rami arcát, mikor közlöm vele, hogy túl hangosan csinálják, és a gyerekeik mindig végig hallgatják.

 - És én egy ilyen mocsokkal vagyok együtt – motyogtam jól hallhatóan, hogy Kimihez is eljussanak szavaim. Mondatom után felhorkant, majd kivette a kezemből a tányért, amit éppen a vízsugár alá tartottam. Elzárta a csapot, majd kivette a szivacsot a kezemből. Felültetett a pultra miután elsöpört pár dolgot az útból.

 - Szóval mocsok vagyok? – kérdezte kaján hangon, miután beállt a két lábam közé. Tenyereit a két combom oldalára simította. Fel s alá járkált a kezeivel lábamon. Jóleső borzongás futott át a testemen, melyet Kimi is észrevett. Elvigyorodott, majd közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

 - Kimi, a fiúk – suttogtam nyakába, miközben ujjaimmal rövid tincsei közé túrtam.

 - Alszanak – susogta a nyakamba, ahol pár pillanattal később nyelvével kis köröket rajzolgatott a bőrömre.

 - Ramiék is azt hitték – nyögtem ki nagy nehezen, mire kicsit eltávolodott tőlem. Tarkómnál fogva közelebb húzott magához, majd lábaimat a dereka köré fonta. A fenekem alá simította kezeit, így emelt fel a pultról.

 - Biztosan tudom, hogy alszanak – állította magabiztosan, majd elindult velem a szobánk felé.

***

Kómásan dörzsölgettem a szememet, reménykedve abban, hogy az álom utolsó maradványait is el tudom tüntetni onnan, miközben kicsit összébb húztam magamon a köntösömet. A víz felől fújó szél kissé hűvöskés volt, és fáztam, bár nem akartam visszamenni a szobánkba. A szemem elé terülő látvány túlságosan magával ragadott, és nem tudtam hátat fordítani az éledező vidéknek, és csak besétálni a szobába. A fejem felett felhők sorakoztak, melyek résein át lehetett látni a szép, kék eget. Minden csöndes volt, és nyugodt.

 - Miért nem alszol még? – nehezedett egy szőke buksi a vállamra. Mosolyogva Kimi felé fordítottam a fejem, majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira. Kezeimet az övéire raktam, amik éppen a hasamnál öleltek át szorosan.

 - Nem tudok aludni – mondtam halkan, ahogyan ő az előbb. Nem volt okunk arra, hogy ne normális hangnemben osszuk meg a másikkal a válaszainkat, mondatainkat, de a nyugodt környezet, ami körbe vett minket, ezt a halk sutyorgást követelte meg.

 - Pedig rendesen kifárasztottalak tegnap este – kuncogott álmosan, majd egy hatalmasat ásított. – Fázok – jelentette be hirtelen. Az egyik fonott székhez húzott, ami a teraszon álldogált, majd miután leült, az ölébe vont, és szorosan hozzám bújt. Adott egy puszit a homlokomra miután a mellkasára hajtottam fejem, majd mind a ketten csöndesen bámultunk előre. Élveztük a nyugalmat, és a pihenést, melyet az elmúlt, végig gürizett hónapok után meg is érdemeltünk. Már lassan kezdtem visszaaludni Kimi ölében, mikor elkezdte simogatni a karom, majd egyet köhintett, mielőtt megszólalt volna. – Beszélhetnénk egy bizonyos dologról? – kérdezte kicsit bizonytalanul, mire bólintottam egyet, majd rá pillantottam. – Szeretném, ha odaköltöznél hozzám, Svájcba, és nem csak úgy lennél ott nálam, mintha csak vendég, vagy átutazó lennél – mondta. Nem tudtam eldönteni, hogy most jól hallottam-e, amit mondott, vagy csak az egészet álmodtam.  – Szeretném, ha számodra a házam nem olyan lenne, mint csak az én otthonom. Ahova én haza megyek, te pedig csak vendégként vagy ott. Ez közös otthont akarok – mondta mélyen a szemembe nézve.  – Add el a házadat Londonban és Helsinkiben. Finnországban ott van a porkala-i ház, Angliában pedig vehetnék egyet közösen.

 - Kimi én …

 - Nem akarsz velem összeköltözni? – kérdezte mély szomorúsággal a hangjában.

 - Nem ezt akartam mondani. Szeretnék veled egy közös otthont – simogattam meg kedvesen az arcát. – De az a ház számomra olyan, mintha a csapatunk gyárában lennék. Steril és nem igazán otthonos. És Londonban pedig nem jó az én házam? Kicsi, de pont elég nagy ahhoz, hogy ha ott alszunk, akkor kényelmesen elférjünk ketten. A helsinki-beli ház eladásában azonban benne vagyok.

 - Veszünk akkor egy házat Svájcban. Olyat, ami mind a kettőnknek megfelel – mondta vidáman majd megcsókolt. – Akkor benne vagy? Összeköltözünk?

 - Benne vagyok. Lehet másoknak ez még túl gyors lenne, de már nem vagyunk huszonévesek. Te 33 leszel októberben, míg én a 31-et töltöttem be februárban. Minek húzzuk tovább az időt? – kérdeztem széttárt karokkal, mire Kimi magához ölelt, és megcsókolt.

 - Szeretlek – mondta miután a fülem mögé tűrte azt a hajtincset, amit a szél az arcomba fújt.

 - Én is szeretlek, Kimi – susogtam ajkai közé, majd megcsókoltam.

Miután kicsit felébredtünk kint, bementünk a házba. Felöltöztünk, majd a konyhába siettünk, hogy összeüssünk a fiúknak valami reggelit. Tegnap este a palacsinta mellett tették le a voksukat, így kénytelenek voltunk azt sütni nekik reggeli gyanánt.

 - Én Emeliija-val maradok itt, a parton – ölelte át a lábamat Justuu, miután Kimi közölte a srácokkal, hogy jetsky-zni fognak ma. Én nem nagyon akartam felülni egy olyan gépre, mert nem igazán volt hozzá kedvem. Inkább a napozást választottam.

 - Oké, de ha meggondoltad magad, ott leszünk – mutatott az egyik stég felé Kimi, aminek a végénél a vízen már ott hullámzott egy zöld Kawasaki. Juu egy aprót bólintott, majd levette a pólóját, és belegázolt a vízbe.

 - Mi baj lehet vele? Olyan kis fura – mondtam Kimi-nek, miközben Justuu-t figyeltem, aki a lábához csapódó hullámokat leste.

 - Nem tudom. Reggel óta ilyen – rántotta meg tanácstalanul a vállát.

Titus és Kimi

 - Utána járok – mondtam neki határozottan, mire elmosolyodott, megcsókolt, majd Titus után szaladt, aki a stégnél járt már. Kimi távolodó alakját bámultam egy ideig, majd Justuu felé néztem. Ugyanúgy állt a vízben, ahogy 1 perccel azelőtt. Odasétáltam mellé, majd leültem a sekély vízben. Ő is ugyanígy tett. Percekig csak csöndesen üldögéltünk a másik mellett és néztük Kimiéket, ahogy felkészültek a száguldozásra a stégen, majd hirtelen Juu megszólalt.

 - Este bepisiltem – mondta halkan. Rápillantottam, és láttam, ahogy aprócska arcán lefojt egy könnycsepp, majd még egy és még egy. Szorosan magamhoz öleltem, és nyugtatgatás képpen halkan beszéltem hozzá, és a hátát simogattam. Előre pillantottam, a tengerre, ahol Kimi és Titus egy helyben álltak a jetsky-vel, és minket néztek. Kimi arcán látszódott, hogy nagyon aggódik, és össze van zavarodva, míg Titus arcocskája megértést, és sajnálatot tükrözött. Sütött róla, hogy tudja mi történt a bátyjával az éjszaka folyamán.

 - Semmi gond. Ezért nem kell sírnod – mondtam neki kedvesen, miután elé térdeltem a vízben, hogy rám nézhessen. – Velem is megesett már ilyen, és szerintem Kimi-vel is.

 - Tényleg? – kérdezte szipogva.

 - Egészen biztos vagyok benne – bólogattam hevesen.

 - De azért ne mondjuk el neki ezt, jó? – nézett rám kérlelően.

 - Nem fogjuk, ígérem – tettem a szívemre a kezemet.

 - Segítesz leszedni az ágyneműmet és a lepedőt? – állt fel hirtelen. – Nem akarom, hogy büdi legyen az egész szoba, mert bepisiltem.

 - Persze, menjünk – mondtam neki kedvesen, majd az ölembe kaptam.

 - Köszönöm – mondta hálásan miközben a nyakamnál szuszogott.

 - Ezt igazán nem kell megköszönnöd – simítottam végig a hátán.

 - Emelijja! – szólított meg halkan, miután beléptem vele a szobájukba. Érdeklődve pillantottam le rá, miután letettem a földre. Mutatta, hogy hajoljak le, és én így is cselekedtem. Ahogy lehajoltam, Titus megölelt, és egy nagy puszit nyomott az arcomra.

 - Szeretlek – mondta aranyosan. – Te vagy a legjobb nagynéni – vigyorgott, majd adott még egy puszit, aztán az ágyához szaladt. Örömtől könnyes szemekkel néztem végig, ahogy a paplanját lehúzta a földre, és elkezdte a párnáját is lepakolni az ágyról.