45. rész

,,HIVATALOS KÖZLEMÉNY” – állt nagy betűkkel a hófehér, A4-es lap legtetején, melyet éppen a kezemben tartottam. A mai nap folyamán legalább százszor elolvastam már azt a csekély 5 sort, ami fehéren-feketén állt a papíron. Legelőször képes voltam felfogni az ott leírtakat, bár azt hiszem, hogy a média képviselői, azok a gusztustalan firkászok, akik egész nap a nyakamban loholtak, képtelenek voltak értelmezni a mondatokat, melyeket Katie fogalmazott meg még kora reggel.

A finn bulvármagazinnál dolgozók, akiknek interjút adtunk, már ki is adták a szeptemberi számukat, melynek legelején, a címlapon mi virítottunk. Kimi és én. A porkkalai ház nappalijában készült kép alatt pedig egy ,,Kimi Räikkönen újra szerelmes” cím virított. Az újságot is kézhez kaptam a lap egyik újságírójától. Még reggel adta oda nekem, miután megtapasztalhattam azt, hogy milyen érzés az, amikor nem tud az ember egy lépést se tenni anélkül, hogy diktafonos, kiabáló emberek ne állnák az útját. Nem volt valami kellemes úgy dolgozni, hogy folyton valaki járkált utánam. Mikor a home-unk háta mögött leellenőriztem Ed-del a kerekekben lévő nyomást, akkor is legalább három fotós álldogált tőlünk körülbelül 10 méterre, és a gépeiket folyton kattogtatták. Katie egész nap mellettem volt, és ő maga közölte azokkal az újságírókkal a közleményben leírtakat, akik esetleg nem olvasták el a fehér lapra nyomtatott mondatokat. Akadt azonban olyan is, aki ezt megtette, de ennek ellenére is bombázott a hülye kérdéseivel. Őket egyedül nem tudtam volna leszerelni, de Katie talpraesett volt, és hamar elküldte őket a közelemből, és folytathattam a munkámat legalább 10 percig, amikor ugyanis újra megrohamozott valaki.

 - Sajnálom, hogy ezt el kell viselned miattam – hallottam meg Kimi rekedtes hangját. Lassú léptekkel átszelte a szinte kihalt étkezőnket, majd leült mellém az egyik fal tövébe. – Ne haragudj – mondta bánatosan, mire megráztam a fejemet, majd a vállára helyeztem nehéz kobakomat. – Utálom ezt a kibaszott felhajtást, amit körülöttem keltenek – morogta idegesen. – Ugyanolyan ember vagyok, mint ők! Gyökerek …

 - Majd csak békén hagynak minket – küldtem felé egy biztató mosolyt.

Pár percig csöndesen ott üldögéltünk, majd fel kellett állnunk, ugyanis a munkások szét akarták szedni a főhadiszállásunkat.

 - Nem is gratuláltam még neked a harmadik helyedért – fordítottam kicsit oldalra a fejemet, hogy láthassam Kimi arcát, aki a hátam mögött ült. Miután visszaértünk a szállodába egyből megcéloztuk a hatalmas kádat, ami Kimi hotelszobájának fürdőjének sarkában állt. Teleengedtük kellemesen langyos vízzel, és jó sok habbal. Jó volt egy kicsit ellazulni a fárasztó nap után.

 - Egy harmadik helyért felesleges a gratuláció – morogta. Csúnyán pillantottam rá, miután kicsit oldalasan beültem a kád sarok részébe. –A harmadik hellyel a seggem is kitörölhetem, szóval ne nézz így rám! Igazam van.

 - Nincs – mondtam neki tömören.

 - De!

 - Nem!

 - De, igen!

 - De nem!

 - De igen! – vágta rá nevetve, majd odahúzott magához. – Mikor akarunk majd házat nézni? – kérdezte susogva, miközben a nyakhajlatomnál cirógatott az orra hegyével.

 - Olasz nagydíj utáni héten? Akkor úgy is csak pénteken kell majd bemennem a gyárba először csak.

 - Engem is elengedtek a hét első felére – mondta egy kisebb gondolkozás után.

 - Azt ugye tudod, hogy jövő hét utáni héten, vasárnap Heikki születésnapi bulijára vagyunk hivatalosak? – kérdeztem Kimitől.

 - Én nem megyek! – jelentette ki határozottan, majd miután kicsit eltolt magától kiszállt a kádból. Az egyik törölközőt a dereka köré csavarta, majd a szekrénynek dőlt, amibe bele volt építve a mosdókagyló. – Minek mennék én annak a gyökérnek a születésnapjára? Nem vagyunk haverok, sőt ő számomra egy senki. Nem fogok jó pofizni vele pár órán át. Az nem az én asztalom – morogta. – Te menjél nyugodtan, de én nem fogok – mondta a fejét csóválva, majd kisétált a fürdőből.

 - KIMI! – kiáltottam utána, miután felálltam a kádban. Az egyik törölközőért nyújtózkodtam, hogy ne egy szál semmibe vágtassak utána. – Most egy estét nem kibírsz?

 - Nem – mondta, majd magára rángatta a boxerét, amit előzőleg az ágyára dobott. – Nem fogok elmenni a hülye bulijába, mikor legszívesebben megcsapnám azt az idióta fejét!

 - Neked mi a bajod vele konkrétan? – kérdeztem tőle kicsit idegesen.

 - Mindegy – vágta rá egy vállrántás kíséretében, majd miután bekapcsolta a plazma TV-t ami a szoba nappali részének sarkában álldogált, levetődött a kanapéra.

 - Kimi – búgtam csábos hangon nevét, mire rám pillantott.

 - Nem fogsz meggyőzni – mutatott rám, miután figyelmét újra a TV-nek szentelte.

 - Bajnok – súgtam a fülébe miután hátulról átöleltem. Karjaimat összefogtam a mellkasa előtt, majd egy puszit nyomtam a füle mögé. – Az én kedvemért se? – kérdeztem tőle bánatosan. Felültem a kanapé háttámlájára, és próbáltam onnan úgy lenézni rá, hogy megessen a szíve rajtam. Ez a tervem nem jött be, mert Kimi rám se pillantott. – Kimppaaaaa – búgtam cuki hangon.

 - Sose hívtál még így – mondta nevetve, majd a derekamnál fogva lehúzott az ölébe. – Mond még egyszer – súgta ajkaim közé, majd miután megcsókolt vigyorogva és kissé sürgetően nézett rám.

 - Kimppa – ejtettem ki lassan becenevét, miközben végig meghatározhatatlan színű szemeibe néztem. Kimi erre elvigyorodott, majd a törölközőt, ami a testemet fedte, egy mozdulattal lehúzta rólam.

 - Hogy mi pasik mennyi mindent meg nem teszünk értetek – mondta a fejét csóválva, majd lehajolt hozzám egy csókra, mellyel egy igazán mozgalmas éjszakát nyitottunk meg.

***

 - Ezt nem fogom pia nélkül túlélni – nyögött fel mellettem Kimi, miután beléptünk a kívülről otthonosnak tűnő svájci családi ház bejárati ajtaján. Mindenhol szőkéket lehetett látni, akikről szinte lerítt, hogy finnek. Voltak olyanok, akikben még csak kevés alkohol volt, de akad olyan vendég is, aki már teljesen kész volt. – Senkit se ismerek itt – súgta a fülembe Kimi, miközben beljebb sétáltunk.

 - Nyugi, jól el leszünk majd – mondtam neki mosolyogva, majd egy vigyorgó lány elé siettem, aki kiszúrt minket a hatalmas tömegben álldogálva. – RUUT! – kiáltottam nevetve a lány nevét, majd jó szorosan megöleltem.

 - Téged is látni? – kérdezte vigyorogva, majd még egyszer megölelt.

 - Hát amint látod – mondtam neki mosolyogva, majd kicsit közelebb iszkoltam vele Kimi-hez. – Ruutie, ő itt Kimi, a barátom – mutattam a pilótára, aki egy amolyan kényszerített mosolyt öltött az arcára. – Kimi, ő Ruut, Heikki húga.

 - Örülök, hogy megismerhettelek – mondta Kimi, majd kezet nyújtott ex-sógornőmnek, aki egyből meg is rázta a felé nyújtott jobbost.

 - Én is – mondta kimértem Ruut, majd maga mellé húzta a bátyját, Jaakko-t és az egyik nővérét, Eeva-t is, akik egyből a nyakamba borultak. Jól megszorongattak, majd elkezdtek a tömeg felé húzni. Kimi elszakadt tőlem, amit nem jól viselt egészen addig, amíg Sebastian fel nem tűnt a láthatáron. Miután a kicsi német is betoppant a buliba, Kimi egyfolytában mellette lófrált.

 - És ő Heikki jelenlegi barátnője, Miia – mutatott az előttem álló szőkés lányra Jaakko, miután szinte mindenkit bemutattak nekem. – Miia, ő itt Emeliija, a bátyám volt barátnője – mutatott rám a legkisebb Huovinen fiú.

 - Örülök, hogy megismerhetlek. Sokat hallottam már rólad – mondtam neki mosolyogva.

 - Az jó. Mert én rólad semmit se hallottam – mondta szárazon, majd miután megrázta a kezem, bevágott egy hátra arcot és eltűnt a vendégek között.

 - Ennek mi baja? – fordultam Ruut felé, aki erre csak lemondóan megcsóválta a fejét.

 - Sziasztok – torpant meg mellettünk egy vigyorgó Heikki.

 - Á, a szülinapos – nevettem fel. – Boldog szülinapot – mondtam neki mosolyogva, majd adtam neki két puszit. – Az ajándékodat a többi közé raktuk – mutattam a nappali sarkába, ami telis-tele volt színes papírba csomagolt dobozokkal.

 - Találkoztam már Kimivel, és ő mondta, hogy ott találom majd – mondta mosolyogva. – Remélem, hogy ma este azért elleszünk – mondta nevetve. – Bulizzunk! – kapta el a kezemet, majd a tánctérre húzott. Nem szívesen mentem bele a táncba, de mivel a születésnapja volt, nem mondhattam neki nemet. 

Az este elég jóra sikeredett. Mindenki jól érezte magát, és még Kimin is látszott, hogy elvolt. Nem nagyon sok időt töltöttünk együtt, mert általában a Huovinen testvérek egyike mindig lefoglalt a kérdéseivel. Jó sokat táncoltam velük, és az alkohol is rendesen fogyott, bár egy szintnél abba hagytuk, és inkább narancslére váltottunk. Heikki azonban egy rossz szó nélkül fogadta el a kezébe nyomott italokat, bár senki nem szólt erre semmit a családtagjai közül, hiszen a szülinapja volt.

 - Hű, teljesen elfáradtam – nyögtem fel miután eldőltem Kimi nappalijában lévő kanapén. – Gondolom te is – néztem fel rá nevetve, ám a mosoly hamar az arcomra fagyott. Kimi mérgesen nézett rám, szinte már-már ölő pillantásokkal méregetett. Ajkai egy vonallá préselődtem miközben összefonta karjait a mellkasa előtt. – Mi a baj? – kérdeztem tőle, miután felálltam a kanapéról. Végig akartam simítani a karján, de távolabb lépett tőlem.

 - Hozzám ne érj! – sziszegte mérgesen.