44. rész

Sziasztok :)

Egy kicsit később hoztam a részt, mint akartam, de ennek az oka nem én voltam, hanem a technika, ugyanis nem tudtam belépni a bloggerbe 2 teljes napig. Szerencsére megjavult, és már közzé is tudom tenni az új részt, melyről annyit mondanék így előre, hogy kicsit átkötős jellege van. Igazából nekem van gondom a a résszel, mert nem így akartam megírni, de megváltoztatni meg nincs türelmem, mert az elkövetkezendő részekre koncentrálok már, ami remélem sok izgalmat fog majd tartogatni számotokra :D

Köszönöm szépen itt is az előző részhez érkezett kommenteket, valamint a pipákat :) Remélem, hogy most is vissza fogtok majd nekem jelezni valamilyen formában. :)

A következő részt pénteken fogom hozni (vagy csütörtökön, attól függ mikor érek haza), utána pedig 2-3 naponta jönnek majd a részek, mert most ha leülök a géphez, akkor szinte csak írok :D

De nem is húzom tovább az időt. :)

Jó olvasást nektek, 

Em.

- 40 pont előnye van Mark-hoz képest is Alonso-nak, és te Vettel-t akarod nyomni előre!!! – kelt ki magából hirtelen Ciaron. A belga nagydíj előtti össznépes megbeszélésünkön ültünk éppen. Pilbeam volt az, aki az ausztrál csapatából először felszólalt, és kinyilvánította nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy az új fejlesztéseinkből 2 dolgot is Sebastian autójára akartunk felrakni az elkövetkezendő nagydíjakon. Kereken 5 napja ezen megy a vita a gyárban. A szerelő csapatok nem beszélnek egymással, ahogyan a mérnökök se. Mindenki csak veszekedik a másikkal, és megy az állandó mutogatás. Kenny-vel, Rob-bal, Rocky-val valamint Adrian-nal karöltve, mi voltunk azok, akik nem álltunk egyik csapat mellé se. Mi voltunk a semlegesek, akik nem veszekedtek a többiekkel, csak hallgatták azt, ahogy a saját társaik szidják egymást.

 - Ciaron, nyugodj le egy kicsit – kérte halkan Adrian a versenymérnököt, aki erre földhöz vágta az előtte lévő mappát, majd ordítozva kicsörtetett a tárgyalóteremből.

 - Fasza versenyhétvége elé nézünk – motyogta mellettem Guill, mire egy hatalmas sóhaj kíséretében bólogatni kezdtem.

A francia mérnökök gyöngyének igaza volt. A két ,,team”-et külön repülőgépeken kellett a helyszínre szállítani, mert Christian attól félt, hogy a gépen fognak jelenetet rendezni. Ugyan ettől a dologtól félve szedte szét a csapatunkat, és helyezett el minket két különböző szállodába. Mivel én a hétvégén Rocky-val fogok dolgozni, ezért én a Vettel-team-hez tartozó szerelőkkel, mérnökökkel kerültem egy szállodába. Megemlítettem Horner-nek, hogy szívesen aludnék egy szobában Kimi-vel, de ezt ezen a hétvégén nem engedte, mert abban bízott, hogy majd én tudok beszélni a fiúkkal. Ez a terve akkor dőlt meg, mikor a saját csapatomban lévő szerelők se szóltak hozzám, mert nem álltam egyik fél mellé se, és nem voltam hajlandó megvédeni őket.

 - Én ezt nem fogom sokáig bírni – nyögtem fel, mikor már a garázsban is összevesztek a fiúk. Éppen egy hülye csavarkulcson ment a vita, amit elvileg Stuart elvett Mark kocsijának a szerelőrészlegéből. Adrian mellettem hátra sétált, majd kettő, hatalmas ládával tért vissza. Jól tudtam, hogy csavarok kaptak helyet, azokban a tárolókban, és tisztában voltam azzal is, hogy mi a szándéka azokkal a főtervezőnknek. Anyák, csavarok, csavarbetétek és egyéb apró dolgok voltak a dobozokban, melyek pár pillanat múlva már a földön kaptak helyet.

 - Mindenki idejön szépen, és elkezditek szépen helyre rakosgatni a dolgokat. Ha 10 perc múlva nem lesz minden a helyére pakolva, akkor egy szép kis éjszakázás elé néztek, valamint aki megint el kezd veszekedni, azt hazaküldetem, és még ki is rúgatom! – mondta emelt hangon a brit. – Elegem van abból, hogy gyerekesen viselkedtek. ÉN mondtam meg, hogy ki melyik fejlesztésünket kapja, mert tudom, hogy melyik pilótánk tud a legtöbbet segíteni nekünk az egyes alkatrészekkel kapcsolatban. Mert például Mark nagyon nem érez különbséget az új kipufogónk kezdetleges változatával, míg Sebastian igen! Ha valakinek ezzel kapcsolatban van még kérdése, az felteheti nekem az irodámban – mondta, majd hátat fordított a srácoknak. – És jobb lesz, ha bocsánatot kértek a másiktól míg pakolásztok – szólt hátra, majd a karomnál fogva elkezdett húzni ki a paddockba, majd a kamionok felé. – Kimi a mérnök kamionnál van – bökött a fejével afellé a tréler felé, ahol az adatokat szoktuk elemezgetni.

 - Köszönöm – mondtam neki hálásan, majd kicsit sietősebb léptekkel indultam meg a kamionunk felé.

Kimi vigyorogva lökte el magát a trélertől, mikor meglátott. Hosszasan ölelt magához, amint két karja közé értem. Finom, jellegzetes ,,Kimis” illatát régóta nem érezhettem. Szinte a fellegekben jártam, mikor nyakhajlatához bújhattam, és egy nagyobbat szippanthattam bőrének illatából.

 - Annyira hiányoztál nekem – motyogtam a mellkasában, miután egy hosszú csókcsata után elváltak ajkaink egymástól. – Ez a 10 nap nélküled maga volt a pokol – mondtam a szemeimet forgatva, mire Kimi vigyorogva megcsóválta a fejét, majd megcsókolt. – A srácok totál meghülyültek. Ott támadják egymást, ahol csak tudják – morogtam.

 - Szóval akkor nem csak a Ferrarisok és a Mercisek agyszüleménye az, hogy áll a bál nálatok – mondta miközben elsimított egy kósza tincset az arcomból.

 - De fasza, hogy már az egész paddock erről pletykál – csattantam fel hangosan.

 - Nyugi – csitított egy kicsit Kimi. – Minden meg fog oldódni a két szerelőbrigád között.

 - Remélem – sóhajtottam fel bánatosan.

A Lotus megengedte, hogy Kimi szobájába bemehessek, így kíváncsi tekintetek nélkül tudtunk kettesben megebédelni. Mark magunkra hagyott minket, amiért hálásak voltunk neki.

Miután elfogyasztottuk az ebédjeinket, nekem vissza kellett mennem a garázsunkba, ugyanis Ed-del és Jon-nal ideje volt, hogy átvegyük a gumikat a Pirellitől és a felnik, melyekre az olasz cég emberei ráhúzzák a gumikat, még nem voltak teljesen tiszták a munkálatok elvégzésére, így meg kellett őket mosnunk.

 - Majd én pakolgatom őket fel neked, ne hajolgass – mondta Ed, majd az egyik felnit elém rakta a tologatható szekrényre, melyen eredetileg gumikat szoktunk szállítgatni. Felvettem a kezemre a műanyag kesztyűt, majd a tisztítófolyadékos vízbe mártottam a szivacsot. A felnire ragadt fékport pár pillanat alatt le is tudtam tisztítani a maró, savas tisztítószerrel, majd leöblítettem egy slaggal, azután pedig Ed-re bíztam, miután biztosan tudtam, hogy nem maradt tisztítófolyadék a kerékrészen, mely szétmarhatta volna mérnöktársam kezét.

Éppen már az utolsó felninél jártunk, mikor a garázsunk hátsó részéből hangos kiabálás zaja hallatszott ki. A fiúkkal egyből megkerültük az alkatrészek tárolására szolgáló aprócska home-féleséget, majd beszaladtunk a hátsó bejáraton. Hatalmas dulakodás kellős közepébe csöppentünk Jon-nal és Ed-del. Próbáltuk egyből leállítani a fiúkat, miközben védenünk kellett saját magunkat az ütések, rúgások elől. Az egyik pillanatban egy ököl közeledett a fejem felé, én pedig reflexből kinyújtottam a jobb tenyerem, hogy felfogjam majd a löketet, amikor kicsit előre löktek hátulról. A tenyerem, melyet eredetileg önvédelmi célból használtam volna, támadóeszköz lett, miután véletlenül orrba tenyereltem csapatunk tulajdonosát, Dietrich-et.

 - ELÉG! – ordította el magát a vérző orrú osztrák, mire a srácok megfagytak a mozdulataik kellős közepén. – Aki, nem fog bocsánatot kérni a másiktól, és aki folytatni fogja ezt a hülye utálkozást, azt ki fogom rúgatni! – mondta izzó hangon. – Felnőtt férfiak vagytok! … Na jó, nem mindegyikőtök – pillantott Nathan-re, mire halk kuncogás futott végig a srácokon. – De akkor is tudnotok kéne viselkedni. Adrian azt hittem tisztázta már az új alkatrészek sorsát veletek, de ha valaki nem hallott volna még róla, az menjed szépen oda hozzá, és beszélje meg vele a dolgokat! … Szeretném, ha minden a régi lenne, és együtt, közösen folytatnák a zakatolást a VB címek felé. Mert csak egy csapatként tudunk győzni, nem pedig alakulatokra bontva – mondta az osztrák, majd felém fordult. – Te – mutatott rám – pedig szépen elkísérsz a csapatunk doktorához, miután egy szépen orron tenyereltél – mondta majd miután átkarolt, elindultunk a home-unk felé.

 - Sajnálom Herr Mateschitz, nem akartam – mondtam bűnbánó hangon.

 - El van nézve – mondta nevetve. – Tibennetek, finn lányokban ennyi erő van? – kérdezte meghökkenve, mire vigyorogva vállat vontam.

 - Tudja, a svéd, beképzelt, pénzes pasikat valahogy le kell koptatnunk magunkról.

 - Jól tudom, hogy sok svéd férfi finn nőt vesz el? – érdeklődött kíváncsian.

 - Ez náluk már amolyan sport féle – mondtam elgondolkozva, majd én is hangos nevetésben törtem ki, miután Dietrich elröhögte magát.