31. rész

Szerdán délben már a milton keynes-i gyárunkban boldogítottak engem a fiúk. Minden egyes dologról beszámoltak nekem, amikről lemaradtam a betegségem miatt. Sajnos Stuart egyik alakításáról megint lemaradtam, de megígérte nekem, hogy Valenciában ugyanazt a nem sikerült hátra szaltót nekem is megmutatja majd, csak fizessek neki előtte pár kör vodkát.

Miután megebédeltünk, Jon-nal Adrian-nek segítettünk egy kicsit. A főtervezőnk új első légterelőket tervezett a kocsikhoz, és ezek gumikra gyakorolt hatását kellett megfigyelnünk, valamint kielemeznünk. A szimulátorban állítgattunk az új szárnyakon, miközben a gumik viszonylagos kopását számolgattuk. Sajnos túlságosan nagy leszorító erőt gyakorolt a kocsira az új szárny, ami a gumikat eszeveszettül koptatta a pályán, főleg a lágyabb összetételűeket. 8-9 kört lehetett velük megtenni, ami nagyon rossz eredmény, mert ez a szárny nem előrelépést jelentett a csapatnak.

Nathan most is velünk volt, mert Christian szerint jó, ha egy kicsit velünk együtt dolgozik.

 - És ha elől nagyobb a leszorító erő, de hátul kevesebb? Akkor nem lenne akkora a gumik kopása hátul – mondta Clements, mire Adrian az asztalra borult, miközben rosszallóan csóvált a fejét.

 - Ha hátul nincs elég leszorító erő, akkor a kocsi segge ki fog törni a kanyarokban. Jó amit mondasz, de általában az egyenletes eloszlásra törekszünk. Így stabilabb lesz a kocsi – mondtam neki, majd a tervek felé hajoltam, amit Jon ezerrel pásztázott. – Kuka, igaz? – kérdeztem Adrian-től, mire bólintott egyet. Mindenki fájdalmasan felnyögött, majd magára hagytuk Adrian-t, hogy nyugisan össze tudja szedni a gondolatait.

Csütörtökön a szokásosnál több munkánk adódott, mivel kicsit elcsúsztunk a munkákkal. Az új alkatrészeket később kezdték el legyártatni, így mi is később tudtunk nekilátni a versenygépek összeszerelésében. Estefelé még csak a felével voltunk kész az aznapi munkánknak, mivel az új, végleges, és tökéletes padlólemezeink még nem érkeztek meg a cégtől, aki legyártotta őket nekünk. Christian nagyon mérges volt, mert pénteken a bedobozolást, valamint az új, a kerékcseréket gyorsító kerékagyakat, és egyéb ilyen dolgokat akartunk csak kipróbálni, de sajnos ez nem jött össze. Halál fáradtan kellett pénteken hajnalban a kocsikat kamionra raknunk, majd elkezdeni kerékcseréket gyakorolni az új cuccokkal. Sajnos semmivel nem voltunk gyorsabbak, sőt 3-4 csere után a próbakocsink kerékagyát, ami szétrepedt, ki kellett cserélnünk, ami legalább fél órás munka, még ha 5-en dolgoznak is a kocsin. Valamint a Kanadában betiltott új fékcsatorna megoldásunkra se adott ez megoldást, így a régi kerékagyat tettük fel a versenygépekre is. Adrian előre szólt, hogy Jon-nal és Ed-del jövőhét után, ezen fogunk majd dolgozni.

A szombatot és a vasárnapot megkaptuk megint pihenőnapnak, majd indulhattunk is Valenciába.
Kimivel csak szerdán tudtam találkozni. A hajóján várt engem, és Lexi-t is, akivel tök jól összebarátkozott, mikor nálunk volt, Tampere-ben. Most is jól elbeszélgettek egymással, miközben napoztunk, és kártyáztunk Kimi jacht-jának fedélzetén.

Éppen az ebédünket fogyasztottuk el, mikor lehorgonyzott mellettünk egy nagyobb hajó. Kimi mosolyogva sétált oda a korláthoz, hogy onnan üdvözülje Sonia Irvine-t és annak öccsét, Eddie-t. Mikor megláttuk az ex-pilótát, Lexivel összenéztünk, és elvigyorodtunk. Sok történetet hallottunk már róla. Nem az első Forma-1-es futamja, majd az azt követő pofon jutott egyből eszünkbe, melyet Ayrton Senna kevert le neki, hanem a nőügyei. Sokáig egy olyan hír terjed róla, hogy a dublini villájában 24 luxusprostival szórakozott egyszerree. Annak idején sok féle dolog terjengett róla a paddockban. Az egyik egy mondat volt mi szerint ,,Ha elmész egy Forma-1-es futamra, a feleséged ne hagy Irvine közelében.”.

Miután Kimi a két írt áthívta a yachtjára, szembe kerültünk az F1 legnagyobb nőfalójával. Illedelmesen mind a ketten bemutatkoztunk neki, majd leültünk a hajó nappali féleségében. Míg Kimi megkínálta a vendégeket üdítővel, addig mi Lexivel felvettünk magunkra két nyári ruhát, hogy ne bikiniben legyünk.

Pár perce üldögélhettünk már, mikor észrevettem, hogy az ír ex-pilóta nagyon stíröl. Eleinte oda se figyeltem rá, de egy idő után kezdett zavaró lenni, így kicsit közelebb csúsztam Kimi-hez, majd összekulcsoltam az ujjainkat, ezzel jelezve Mr.Irvine-nak, hogy kihez tartozok. Sajnos ezek után se hagyta abba, így felálltam, majd a fedélzetre sétáltam. Lexi követett, de nem szólalt meg. Ő is tudta, hogy kicsit felidegesített Irvine.

Szerencsére hamar tovább álltak, mert Sonianak dolga volt. Kiminek egy szót se szóltam inkább Eddie-ről. Én is azon voltam, hogy elfelejtsem az egészet.

Csütörtökön az egész napunkat a munka töltötte ki, na meg a pályabejárás, amire el kellett mennem Jon helyett. A gumikat is el kellett szállítanunk a Pirelli-től, és el kellett osztanunk őket.

Pénteken se volt nyugtunk. Az első szabadedzés előtt egy szőke csajt fotóztak a boxunk előtt. A fiúk folyton a csajt bámulták, és nem figyeltek oda a munkájukra. Ez iszonyatosan idegesített engem, ahogy Ciaron-t is, aki lecseszte a fiúkat, mikor már harmadjára rontották el a kerékcserét egymás után. A szabadedzésekre kellő gumik felkészítése közben Ed is lassabban végezte a munkáját, mikor mellette fotózták a hölgyeményt. Egy abroncsot 5 perc alatt mosott meg, mikor 2 alatt simán meg lehetett volna oldani. Christian látta rajtam, hogy nagyon ki vagyok, ezért direkt, pont engem küldött a német RTL-esekhez, interjút adni. Imádom Kai-t, a riporterüket, akit minden F1-hez kapcsolható ember ismer, legyen az szerelő, mérnök, vagy egy szurkoló, de most nem volt kedvem vele trécselni, főleg németül. Túlságosan aktív volt, és nagyon pörgött. Áldottam az eget, mikor fél óra elteltével békén hagytak.

Este, fél nyolckor indulhattam a szállodába. A többiekkel mentem, a kisbuszban. A srácok állatkodtak mint mindig. A reggeli csajt elemezték, elég részletesen. 5 perc után a hajamat téptem volna, így inkább bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját, majd elkezdtem zenéz hallgatni, közben pedig írtam Kimi-nek egy SMS-t, hogy mi jót csinál.

,,A szobámban döglök. Mark megfuttatott. Teljesen kivagyok … Nincs kedved átjönni hozzám mondjuk éjszakára? Hátha te tudnál rajtam segíteni. Kimi”

Hangosan felnevettem, miután elolvastam az üzenetét. A fiúk egyből hátra is fordultak, és érdeklődve néztem rám. Intettem egyet, amolyan ,,semmiség” célzattal, majd visszaírtam Kiminek.

,,Szerintem csak még jobban kifárasztanálak. Biztosan azt akarod, hogy átmenjek hozzád?”

,,BIZTOSAN. Szóval ide gyere egyből!!”

,,Igenis Főnök.”

Miután elküldtem neki az utolsó üzenetet, tovább folytattam a bámulást. Ahogy a szállodához ért a kisbuszunk, kipattantam belőle, majd gyors léptekkel elindultam a liftek felé. Már éppen az emeletünkön tartottam, mikor meghallottam Tim hangját a hátam mögött.

 - Ezt Adrian kérte, hogy adjam oda neked – nyomott a kezembe egy mappát, amin a csapatunk logója volt. A címkén a ,,Valencia, FP 1.-2.” állt. Ahogy belenéztem, egyből a szembe kerültek velem Sebastian kocsijának mai leggyorsabb körének telemetriai adatai. – Gondolom át kell majd nézned őket – mondta, mire bólintottam egyet.

 - Köszönöm – mondtam neki, mire egy biccentéssel válaszolt. A hónom alá raktam a mappát, majd tovább sétáltam, Kimi szobája felé. Amint oda értem kopogtattam az ajtaján, majd mikor a ,,gyere” szó elhangzott, beléptem a szobába. Kimi az ágyán kiterülve feküdt egy szál boxerben. Amint meglátott, felült, majd integetett, hogy menjek oda hozzá. Letettem a mappát a dohányzóasztalra, majd levettem a cipőmet is. Odabújtam mellé az ágyban, majd egy fáradt sóhajt is kipasszíroztam magamból.

 - Rossz napod volt? – kérdezte miután egy puszit nyomott a fejem búbkára.

 - A fiúk kiborítottak, Christian szívatott, a német RTL-esek meg zaklattak – forgattam meg a szememet. – Utálom, mikor a szabadedzések mellett ilyen sok baromsággal kell még foglalkoznom.

 - Kicsit javítsak a kedveden? – kérdezte vigyorogva, majd felém gördült.

 - Pontosan mivel is? – érdeklődtem ártatlanul.

 - Megmutatom – suttogta a nyakamba, majd csókokkal elkezdte kényeztetni a bőrömet.

Egy átszeretkezett éjszaka után, másnap reggel vidáman keltem ki az ágyból. Kimi még nagyban aludt. Nem akartam felverni, így halkan öltöztem fel, majd írtam neki egy üzenetet egy papír fecnire, melyen közöltem vele, hogy elindultam a pályára, mert megbeszélésünk lesz majd.

Minden tök nyugisan zajlott, egészen fél nyolcig. Addig azt hittem minden príma lesz, de a számításaimat keresztül húzták.

- Em, Horner téged keres – mondtam két lihegés között Joe. Éppen a 3. szabadedzésre készültünk föl a gumimelegítőkkel felszerelt abroncsok helyiségében Jon-nal és Ed-del, mikor Joe betoppant hozzánk. – És nagyon ideges – tette hozzá. – Nagyon, de nagyon.

Nem értettem, hogy miért hívat Christian, és miért ideges. Értetlenül néztem először Jon-ékra, majd a lihegő Joe-ra. Megrántottam a vállam, letettem a kezemben lévő mérőműszert, majd elindultam a motorhume-unk felé. Egész úton az járt a fejemben, hogy mit csinálhattam. Melyik Ferrari szerelőnek szólhattam már be, vagy éppen kit akasztottam ki? Az elmúlt egy hétben nem is csináltam mást, csak dolgoztam és otthon voltam Finnországban Kimivel. Semmi rosszat nem tettem, vagy mondtam bárkinek. Mikor bekopogtam az irodájába, akkor jutott eszembe, hogy talán lefényképeztek minket otthon, és azért lehet kiakadva. Már kis védőbeszédemet kezdtem megfogalmazni, mikor beléptem az irodába. Akkor még nem tudtam azt, hogy percek múlva miben is fogok részesülni.