Szép jó reggelt mindenkinek :)
Tegnap este nem tudtam magammal mit kezdeni, és befejeztem a 24. részt. :D
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett pipákat, valamint kommenteket. Próbálom ezeket sűrűn hozott frissekkel meghálálni nektek :)
De nem is dumálok tovább. :D
Jó olvasást,
Tegnap este nem tudtam magammal mit kezdeni, és befejeztem a 24. részt. :D
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett pipákat, valamint kommenteket. Próbálom ezeket sűrűn hozott frissekkel meghálálni nektek :)
De nem is dumálok tovább. :D
Jó olvasást,
Em.
- Te nem akarsz fotózkodni velük? – bökött a
fejével Christian a három focistára, akik az FC Barcelona csapatát erősítik. A
három műmájer, ahogy Ed hívta őket, nagy vigyorokkal pózoltak a kameráknak.
Néhány szerelő is melléjük állt az egyik képhez, de csakis olyanok, akik nem
megszállottjai a focinak. Kivéve Lee-t. A nagy Liverpool drukker elsőként állt
oda a három focistához. Gerard Piqué, Sergio Busquets és Pedro Rodríguez tettek
látogatást nálunk, aminek nem mindenki örült, köztük én se.
- Nem – mondtam tömören, majd egy fancsali
képet is bevágtam. – A fociban inkább az angol csapatok felé húzok a
szerelőidnek köszönhetően, és nem bírom ezeket a srácokat, főleg ezt a hármat.
Ezek nem fociznak, hanem színészkednek. Jól játszanak, és számomra is jó focisták
lennének, ha nem akarnák elnyerni az Oscar-díjat – mondtam a fejemet rázva,
mire Ed közelebb lépett hozzám, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Annyira büszke vagyok rád – mondta, majd
nevetve folytatta a saját dolgát.
- Emelijja, nem magyaráznál el nekik pár
dolgot? – lépett oda hozzánk Helmut.
- NEM – vágtam rá egyből, majd a mérnökállás
felé siettem, de követett.
- Csak te beszélsz közülünk itt spanyolul.
- Igen, annyit, hogy: ,,Una ronda más.”1 –
mondtam, majd elhessegettem magam mellől Helmutot.
Szerencsére
hamar elhagyták a boxunkat a focisták, így a brit futball hívei morgás nélkül
folytatták munkájukat. A futam előtt Ciaron-t megkértem, hogy kommunikáljon
velem majd, mert idegesítő mikor csak egy morgással, vagy hümmögéssel válaszol
egy mondatomra. Sajnos Christian nem engedte meg, hogy Rocky-val dolgozzak
megint, így túl kellett élnem Pilbeam-mal 66 kört.
- 5 futam. 5 különböző futamgyőztes – mondta
elmélázva Ed, miközben a végsősorrendet kémlelte ezerrel.
- Jó kis idény – mondta nevetve Jon.
- Jó szar kis futam – morogtam, majd
megnyomtam a Pit-wall feliratú gombot. – Köszönöm Ciaron – mondtam neki az
aktív beszélgetéseire célozva.
- Én köszönöm – mondta, majd bontotta a
vonalat.
A srácokkal
kicsit keserű szájízzel néztük, ahogy a Williams szerelői ünnepeltek előttünk.
6.-ok és 11.-dikek lettünk a futamon, ami mindennek nevezhető, csak jónak nem.
- Utálom az ilyen futamokat – morogta Stuart
miközben betoltuk Sebastian gépét a garázsba. A fiúkkal 5 perce vehettük át a
gépeket a mérlegelésről, és úgy döntöttünk, hogy minden gyorsan szállításra
kész állapotba teszünk, hogy este utazhassunk is vissza Milton Keynes-be. Senki
se akart itt maradni és bulizni, amit teljes mértékben meg is értettem.
Éppen Lee-éknek
segítettem Mark kocsijának első borítólemezét leszedni, mikor egy nagy
robbanást hallottunk. A padló alattunk megremegett, ahogyan a falak is.
Letettük a kezünkben lévő dolgokat, majd kisétáltunk a box elé. Elnéztünk
jobbra, a többi box felé. A Williams istálló garázsából sötét füstfelhők gomolyogtak
ki. A srácokkal egyből futásnak eredtünk. Ahogy odaértünk, segítettünk a bent
lévőknek kijönni a box-ból. Amint mindenki kimenekült hatalmas poroltókkal
kezdtük eloltani a tüzet mi magunk, míg a tűzoltók oda nem értek.
- Húzódjanak már hátrébb az Isten szerelmére –
mondta idegesen Ole a fotósoknak, akiket próbáltunk minél hátrébb tolni. Nem
bírták felfogni, hogy veszélyes lehet ott lenni, és ha nem akarnak segíteni,
csak fotózni, akkor szíveskedjenek hátrébb sétálni.
- Em, jól vagy? – segített fel a földről
Chris, miután az egyik fotós a hatalmas gépével fejbecsapott, majd a kezével
ellökött. – IDIÓTA! – ordította oda neki, mire a srác csak lazán megvonta a
vállát, majd tovább villogtatta a vakuját.
- Jól vagyok – mondtam neki, egy aprót bólintva,
majd otthagytam a hülye fotósokat, és inkább a sérülteknek segítettem eljutni
az medical központba. Sokan voltak az épületben. A legtöbbjük Williams-es
szerelő volt, akik éppen a boxban álltak a robbanáskor. Nem lett nagyobb bajuk,
kivéve az egyikkőjüknek, akinek megégett a lába, és a keze is. Érte
mentőhelikopter jött a pályára. A paddock egész területén füst terjengett. Nem
lehetett egy olyan négyzetmétert se találni, ahol a fojtogató füst nem lelte
volna meg az embert. Az orvosi központ folyosóján tudtam csak kifújni magam. A
mosdóban megmostam a kezemet, ami a csuklómtól a könyökömig tiszta hamu volt,
ahogy szinte mindenem is. A szemem ugyanúgy égett, mint Malajziában, mikor a
Lotusnál volt tűz. A homlokomon lévő seb iszonyatosan csípett, mert a kezemmel
folyton piszkáltam, hogy mennyire nyílt szét a bőröm, és eközben sok mindent
beledörzsölhettem.
- Nem engedhetem vissza – fogta meg a karomat
az egyik nővérke, mikor éppen a kijárat felé sétáltam.
- Miért … miért nem? – kérdeztem tőle
köhögéstől akadozva.
- Pont ezért – mondta a szemét forgatva. – Sok
füstöt nyelt.
Beráncigált az
egyik vizsgálóba, majd leültetett az ott lévő ágyra. Egy McLaren-es pólót
viselő srác mellé kellett lecsüccsennem, aki egy oxigénmaszkkal a szája előtt
lóbálta a lábát.
- Te is sok füstöt nyeltél? – kérdeztem tőle,
mire bólogatni kezdett.
- Csúnyán néz ki a szeme, és ez a seb se
valami szép – mondta a nővérke, miközben az arcomat pásztázta. – Máris
visszajövök, de ezt addig vegye fel Ön is – mondta, majd a kezembe nyomott egy
olyan maszkot, amit az orrom és a szám elé kellett tartanom.
Több, mint fél
órán át molesztált a kishölgy. Először a sebemet tisztította ki és varrta
össze, amit nem díjaztam, mert nagyon fájt. Másodjára a szememmel foglalkozott.
Elfektetett az ágyon, majd csepegtetett bele. Égett és szúrt mikor pislognom
kellett. Mikor oda akartam nyúlni, hogy egy kicsit megvakarjam, rácsapott a
kezemre, és a fenekem alá tette a mancsaimat. Úgy éreztem magam, mint egy 5
éves kis pisis.
- Téged megint elintéztek? – kérdezte nevetve
Christian mikor elsétáltam ellőtte a szállodában. A sérülésemre és a szememre
való tekintettel nem kellett segédkeznem a kocsi szétszerelésében, de azért
kint maradtam a srácokkal. Este 8-kor végeztünk azzal, amit általában már
délután 6-ra megcsinálunk.
- Főnök, annak örülj inkább, hogy annak a
fotós gyereknek a képét nem vertem be, miután ezt tette velem – mutattam a
homlokomra, amin egy bazi nagy sebtapasz díszelgett. Amint meglátta Horner,
elnevette magát. Micimackó és Malacka voltak a hatalmas tapaszon, ugyanis a
normális, egyszerű darabokat elhasználták már, így csak ez maradt.
Morogva mentem
fel a szobánkba, ahol Domenic már startra kész állapotban kapcsolgatta a TV-t.
Összepakoltam én is a cuccaimat, majd leültem az ágyamra. Háromnegyed 9-kor
kopogtattak az ajtónkon. Azt hittem Stuart jött, hogy szóljon, indulunk
Angliába, de nem ő, hanem Kimi állt az ajtó mögött.
- Szia – köszönt mosolyogva, majd kicsit
komolyabb ábrázattal nézett rám, miután felfedezte, hogy nem vagyok teljesen a
toppon. – Mi történt? – kérdezte.
- Semmi – legyintettem egy aprót.
- Hát ez nem látszik semminek! Szóval?
- Egy hülye fotós fejbe vágott a kamerájával,
a szemem meg a füsttől lett ilyen piros.
- Értem … Ööö … Nem lenne kedved velem itt
maradi ma este? Beszélgethetnénk egy kicsit és ki tudnád pihenni a mai nap
fáradalmait. Na? Benne vagy?
- Hát … nem is tudom …
- Na gyere már – mondta nevetve, majd besétált
a szobánkba. – Hello – köszönt oda a döbbent fejet vágó szerelőtársamnak, aki
erre csak egy intéssel tudott válaszolni.
Kimi megfogta a
bőröndömet, majd az utazómat, és elkezdtek őket a lift felé cipelni.
- Szólj a főnöködnek, hogy itt maradsz még ma
– szólt hátra a válla felett. Engedelmeskedtem neki, majd megkerestem
Christiant, hogy szóljak neki. Szerencsére nem kérdezett rá, hogy miért akarok
maradni, de azt hiszem tudta, hogy mi áll a dolgok hátterében, ugyanis sunyin
összenézett Dietrich-hel.
Miután Kimivel a
kanapéján megvacsoráztunk, miközben beszélgettünk, elheveredtünk a hatalmas
franciaágyán. Az egyik pihe-puha párna alá csúsztattam a kezemet, majd a bal
oldalamra fordultam, hogy Kimivel szembe kerüljek. A bal kezével végigsimított
a sebtapaszomon. Először vigyorogva nézte, majd nem bírta visszafogni magát, és
hangos nevetésben tört ki.
- Valami nem tetszik? – kérdeztem tőle
duzzogva, mire kicsit mérsékelte a nevetését. Eltűrte a hajamat, ami a szemem
elé hullott, majd közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.
Lassan
tapasztotta ajkait az enyémekre, miközben a kezét az állkapocscsontomhoz
simította.
Hosszú percekig
szótlanul csókolóztunk, majd mikor elszakadtunk egymástól, feltettem azt a
kérdést neki, ami azóta fúrta az oldalamat, hogy beszéltem Lexi-vel a parton.
- Kimi – szólítottam meg halkan, mire
felnyitotta csukott szemeit. – Ez … Ez most mi köztünk? – kérdeztem tőle kicsit
félénken, mire elmosolyodott.
- Fogalmam sincs, de szeretném, ha több lenne
közöttünk, mint ami most van – mondta, majd egy apró csókot nyomott az
ajkaimra. – Mi lenne ha megpróbálnánk? … Együtt? … Szóval … Érted. – mondta
nevetve. – Nem igazán tudom, hogy most hogy kérdezzek erre rá, mert ilyet
utoljára 12 éve csináltam …
- Én benne vagyok, ha te is – mondtam neki,
mire vigyorogva megcsókolt, majd a mellkasára húzott.
- Ugye tudod, hogy ettől a perctől kezdve nem
vagy szingli? – kérdezte nevetve miközben szorosabban magához ölelt.
1: Még egy kört.
Szia!!
VálaszTörlésSzegény Emeliija megint füstbe keveredett :/ (: De a vége annyira vártam ezt a pillanatot már nagyon édesek voltak :D :D És Kimi utolsó kérdése :D áááá mennyire cuki :D
Már várom az ilyen meghittebb összebújósabb részeket vagy sorokat :D
Viszont ami utána van az 1:Még egy kört nem tudom értelmezni ez mire szól vagy mihez? Van valami jelentősége?? :D
Várom a kövit.
Szia Kolett :D
TörlésKöszönöm szépen előszöris a kommentedet :)
Az a ,,Még egy kört" pedig az ,,Una ronda más.” lábjegyzete akar lenni, vagyis hogy az a spanyol mondat mit akar jelenteni :D
Szia
VálaszTörlésSzerintem is szegény Emeliija mindig megtalálja a füstöt :DD Végre már hogy megpróbálják aztán sokáig nekik :DD Én is várom az ilyen meghitt pillanatokat akár estéket:D:D
Na de Siess a kövivel...!!
:B: =Brigi
Szia :)
VálaszTörlésElértem végre ide is :) és a blog is megjavult végre, mert az utóbbi két napban nem igazán azt csinálta,amit én akartam.
A rész eleje, tipikus Emeliija. Nem dob hátast pár focistától :D
Szegény lány mindig bajba kerül. Figurás sebtapasz :D
A vége nagyon tetszett és végre, Kimi fel merte tenni a nagy kérdést.
Várom a további részek alakulását :)