29. rész

Sziasztok :)

A nyár beköszöntött és ezzel együtt a szociális életem is kicsit mozgalmasabb lett, éppen ezért nem olyan sűrűn hoztam mostanában a frisseket. Az elkövetkezendő héten sok időm lesz majd, mert bizonyos okok miatt ágyhoz leszek kötve, így jövőhéten és azután kicsit sűrűbben kaptok majd frisseket, ha lesz erőm írni, és nem fog fájni a vállam. 

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint Nello kommentjét. Remélem most is kapok majd tőletek párat ;D

Nem is dumálok tovább. :D

Jó olvasást nektek, 

Em.

 - Így kell pole-ból csinálni egy 4. helyezést – mutattam egyik kezemmel morogva a plazma TV-re, miközben a másikkal egy hatalmasat csaptam a kanapéra, mellyen éppen terpeszkedtem. Iszonyatosan rossz volt innen végignézni tegnap az időmérőt, ma pedig a futamot. Tehetetlennek éreztem magam. Elérkezett a futam közben egy olyan pont is, mikor SMS-en keresztül akartam érdeklődni Ed-től, hogy miért előzte meg egyszerre 2 pilóta Sebastian-t, de sajnos ezt a szüleim nem hagyták. Kivették a kezemből a telefonomat, majd eldugták fent, az emeleten. Vissza akartam kapni, és egy hatalmas hisztit is levágtam érte, de az semmi volt ahhoz képest, amit az újabb előzések alkalmával produkáltam.

 - Hát ez nem a Red Bull hétvégéje volt – jegyezte meg vigyorogva Jesse, akinek az ölében ott heverészett drága barátnőm. – A kenguru is csak a nyolcadik lett.

 - Hetedik – mondtam neki a szememet forgatva. – Kimi lett a nyolcadik – oktattam ki kicsit idegesen Jesse-t, miközben Krissu leült mellém. Vigyorogva nézett rám, miközben a kezében a telefonomat forgatta. – Kitől kaptam már SMS-t, hogy így nézel? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. Az ölembe dobta a mobilomat, majd lazán hátra dőlt. A hatalmas vigyor még mindig ott virított az arcán, és ez kezdett igazán idegesíteni engem.

Ahogy rápillantottam a kijelzőre láttam, hogy az üzenetet ,,valaki” már elolvasta előttem.

,,9-kor érek haza. Holnap reggel 10 felé ott leszek nálatok. Ez neked így megfelel?

Ui.: Jobban vagy? Kimi.”

Krissu-ról sütött, hogy vágja azt, hogy Kimivel együtt vagyunk. Erről meg is bizonyosodtam, mikor odahajolt hozzám, és a fülembe suttogott.

 - Nyugi. Nem mondom el senkinek.

 - Kösz – nyögtem ki nehezen, mire nevetve a kezembe nyomta a teás bögrémet, ami a kanapé előtt lévő dohányzóasztalon volt. Miután kortyoltam egyet a meleg nedűből, visszaírtam Kiminek.

,,Nekem oké. Majd ha ideérsz, akkor csörgess meg. Amúgy jobban vagyok. Sokkal jobban :) Puszi, Em.”

Aznap este Lexi ott aludt nálunk, így tudtam vele egy kicsit beszélgetni. Kifaggattam arról, hogy ők hogyan is tálalták anyáéknak azt, hogy Jesse-vel járnak, ugyanis én ilyet utoljára 17 évvel ezelőtt csináltam, ami elég régen volt már.

Másnap reggel olyan fél 8 felé keltem fel. Miután felöltöztem, lesétáltam a konyhába, ahol anyukám már nagyban sürgött-forgott.

 - Anyu – szólítottam meg halkan őt. Éppen a paradicsomot szeletelte fel, ami a reggelim egyik alapanyaga lesz majd. Érdeklődve pillantott rám, még a kést is lerakta a kezéből. – Ööö … Szóval … Szóval azt akarom mondani, hogy … hogy Kimi ma átjön hozzánk, rendben? – kérdeztem tőle kislányosan, mire elnevette magát.

 - Együtt vagytok, igaz? – kérdezett rá egyből. Tágra nyílt szemekkel követtem mozdulatait, miközben ő mosolyogva folytatta a dolgát. – Én örülök nektek – mondta. – Bár apád egy kicsit szerintem nem fog örülni ennek – húzta el a száját. – Te is tudod, hogy a szilveszteri események mély nyomot hagytak benne, és azóta még nem is beszélhetett a történtekről Kimi-vel. Azt hiszem a pilótád egy alapos, és hosszas beszélgetésre számíthat majd – mondta, majd megsimogatta az arcom. – De ha te boldog vagy vele, akkor nem hiszem, hogy bármiféle ellenvetése lenne majd, Mika-nak.

 - Remélem – mondtam egy nagyobb sóhaj után. – Kimi … Kimi nagyon fontos nekem.

 - Heikki mit szólt hozzá? – kérdezte, mire felhorkantam. – Ahogy a reakciódat elnézem, nem igazán örült nektek …

 - Nem tud róla, hogy együtt vagyunk de … de nem igazán bírja Kimit.

Míg a reggelim el nem készült, és míg el nem pusztítottam mindent, anyuval beszélgettünk egy kicsit. Nagyon régen voltam mát itthon, így volt mit bepótolnunk.

Fél 10-kor anya felébresztette a többieket is, hogy nemsokára a kertben ők is elfogyaszthatják majd a reggelijüket. Mikor a többiek mind kint voltak már az asztalnál, csöngettek. Anyu, Krissu és Lexi vigyorogva néztek rám, miközben felemelkedtem a székemből.

 - Megyek. Nyitom – mondtam, majd gyors léptekkel elindultam az ajtó felé. Amint kinyitottam, és megpillantottam Kimit, elmosolyodtam, ahogy az érkező is. Szorosan megöleltük egymást, majd egy apró csókot nyomtam Kimi ajkára. – Nyugi, már nem vagyok beteg – mondtam neki nevetve. – Minden át ment rajtam egy hét alatt, köszönhetően annak, hogy csak enyhe tüdőgyulladásom volt, amit könnyen lehetett kezelni. És mivel mindent betartottam, amit a doki, valamint Mark mondtak, kutya bajom sincs – mondtam. Mire a mondandóm végére értem, Kimi vigyorogva közelebb hajolt hozzám, majd hosszasan megcsókolt. – Izgulsz, mi? – kérdeztem tőle, miután elváltak ajkaink.

 - Kicsit – mondta, majd elnevette magát. – Nagyon. De szerintem minden jól fog menni. Ha csak édesapád ki nem akar majd ütni engem – mondta elgondolkozva.

 - Nem fog megütni, de egy hosszas beszélgetésen át kell majd esned vele.

 - Érted, bármit – mondta, majd miután egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra, elindultunk a hátsó ajtó felé. Mielőtt kiléptünk volna, vettem egy mély levegőt, majd elhúztam a tolóajtót, és a függönyt, hogy kiléphessünk a kertbe. Apu és Jesse amint meglátták Kimit, megfagytak a mozdulatuk kellős közepén. Az öcsém lenyelte az utolsó falatot, ami a szájában volt, míg apánk inkább letette a villát, amire egy kis szelet paradicsom volt rászúrva.

 - Khöm … - köszörültem meg a torkomat a kínos csend közepette. Jelzés képpen anyámra néztem, aki vette a lapot. Felállt a székéből, majd odasétált hozzánk, és két puszival üdvözölte Kimit. A többiek is követték őt sorban. Mikor apám következett, kicsit megállt előttünk. Végignézett rajtunk, majd mikor meglátta az összekulcsolt ujjainkat, elmosolyodott.

 - Ha megbántod, kicsinállak - mutatott fenyegetően Kimi-re, majd megölelte. - Gyere Kimikém, ülj le és reggeliz velünk – tolta meg egy kicsit az asztal felé.

 - Köszönöm, de már reggeliztem mielőtt elindultam volna.

 - Akkor esetleg … egy sört? – bökött apám a rekesz felé, ami a fal mellett álldogált.

 - Kocsival jöttem – mutatott a ház felé Kimi, aminek a túloldalán ott állhatott az Audija.

 - Ma már úgyse fogsz vezetni – nyomott egy üveget a kezébe Jesse, majd a sajátját az övéhez koccintotta. – Üdv a családban – mondta vigyorogva, majd egy kortyolt a söréből. Kimi is így tett, majd leült mellém, miután kihoztunk neki egy széket.

 - Ugye azt ezzel értetted, hogy itt kell éjszakáznod? – kérdeztem Kimi-től, mire apu összecsapta a két tenyerét.

 - Este akkor nagy banzájt csinálunk – mondta nevetve, majd folytatta a reggelijének elpusztítását.

Miután mindenki befejezte az evést, anyuval és Lexivel elpakoltuk a dolgokat, míg a fiúk közösen megcsodálták apám gokart-ját, amit a fészerben szokott szerelgetni. Sose hagyja, hogy segítsek neki, pedig sokkal hamarabb meg tudnám oldani a problémáját. Leginkább azért zár ki engem, és szinte mindenki mást a kart építéséből, mert egyedül akarja az egészet csinálni. Ez a hobbija, amit akkor űz, ha éppen nem dolgozik, és sok szabadideje van. Anyu néha szokott neki segíteni, de csak a szerszámok adogatását meri rá bízni apám, amit meg is értek.

 - Anyu említette, hogy a színt, azt tőlem ,,loptad” – mondtam nevetve apámnak, aki éppen lelkesen magyarázott a fiúknak. Jesse látványosan szenvedett, de Kimi érdeklődve hallgatta apámat, mint ahogy Krissu is.

 - Te adtad nekem az ihletet – mondta nevetve, majd az egyik szekrényt kinyitotta. Hosszasan kutakodott benne, míg végül megtalálta azt, amit keresett. Egy bekeretezett képet nyújtott át nekem, amin én magam voltam látható. A gokartomban ültem, az ölemben pedig egy hatalmas trófea volt. Az akkori járgányom külső borítólemezének szinte teljesen a mása volt látható előttem, apu kart-ján.

 - Te gokartoztál? – kérdezte döbbenten Kimi, mire nevetve bólintottam egyet.

 - És elég jól ment neki – jegyezte meg Jesse. – Csak halálfélelme volt, és nem akart többet versenyen indulni, így abba hagyta az egészet – mondta, mire egy elég csúnya pillantást kapott tőlem. – Így volt, és ne nézz így rám, mert ilyenkor félek tőled – mutatott rám nevetve. Jól nevelten bemutattam neki, majd kicsörtettem a fészerből. Hallottam, ahogy apám egy ,,Gratulálok!”-kal díjazta a fiát, majd utánam akart jönni.

 - Jól vagyok – mondtam neki. – Inkább menjetek, és csónakkal járjátok be a birtokot – mutattam a fiúk felé, majd folytattam az utamat a ház felé. A családi farmunkhoz egy kicsinyke tó is tartozott, melynek túloldalán egy kisebb erdő kapott helyet. Annak a közepén szoktunk családi tábortüzezést tartani. Csend és nyugalom van ott. Mikor kisgyerek voltam, sokszor oda szöktem el, mikor nem akartam senkivel se beszélni. Sokkal szívesebben laknék most is inkább itt, mint a nyüzsgő fővárosban, vagy Angliában.

Amint beértem a házba, felsétáltam az emeletre, majd elterültem az ágyamon. Abban a pillanatban nagyon is örültem annak, hogy a régi, tinédzserkori szobámnak nyoma se volt, a mostani hálóban, melyet nagyon ritkán szoktam használni. A serlegek, a poszterek, a Heikki-vel közös képek, mind dobozokban lapulnak fent a padláson. Mikor Londonba költöztem, valamint ami 5 évvel ezelőtt történt köztem és Heikki között, akkor pakoltunk el a szobámból mindent. Nem akartam olyan közegbe itt lenni, ami csak rá emlékeztetett volna.

Éppen az egyik rénszarvasos hógömbömet forgattam a kezemben, mikor kinyílt a szobám ajtaja. Kimi lépett be rajta. Csurom vizes volt, és minden egyes lépése után cuppogó hangok jöttek felőle. Elnevettem magam, amint megláttam. Nem kellett mondania semmit se. Tudtam, hogy Jesse megint vagánykodott és az lett a vége, hogy a tóban kötöttek ki mindannyian.

 - Felhozom a bőröndöd – mondtam neki kuncogva, majd elsétáltam volna mellette, de magához rántott. A vizes pólója az enyémet is átáztatta. Próbáltam eltolni magamtól Kimi-t, de ez nem ment egykönnyen. Sokkal erősebb volt, mint én, így nem is harcoltam vele sokáig. Megadtam magamat, majd hagytam, hogy eldőljön velem az ágyamon.

 - TE – böktem meg a mellkasát – fogod az ágyneműmet átcserélni – mondtam neki, miután felállt az ágyamról.

 - Nyugi, majd átcserélem – kacsintott rám pimaszul, miközben levette a pólóját.  – Az a baj, hogy nem úgy készültem, hogy itt alszok majd – mondta, majd megállt a nadrágjának levétele közben.

 - Jesse-től kérek pár cuccot – álltam fel az ágyról, majd az ajtó felé igyekeztem, de Kimi utánam szólt.

 - Krissu-tól inkább! Jesse hozzám képest másfél fejjel magasabb, és vékonyabb. Krissu azt hiszem ugyanolyan méretekkel rendelkezik, mint én.

 - Azért szerintem egyes méreteiddel vered őt – mondtam neki vigyorogva, mire hangos nevetésben tört ki.

Éppen kiléptem volna az ajtón, mikor szembe találtam magam az öcsikémmel. Vigyorogva nyomta a kezembe a cuccait, melyet anyánk küldhetett át vele hozzám.

 - Én ebben nem lennék olyan biztos – mondta, majd lefelé nézett. Nem követtem pillantását, mert nem vagyok olyan beteg agyilag, hogy a saját öcsém alsó régióit feltérképezzem.

 - Húzzál innen – mondtam neki nevetve, majd megtoltam a szobája felé.