30. rész

Másnap reggel 9 órakor indultunk Espoo-ba. Hamarabb akartunk, de Kimi ruhái nem száradtak meg a mosás után. Anyu még tegnap délután kimosta a ruháit mert úgy érezte, ennyivel tartozott neki, ha a hülye fiacskája miatt mindene csupa víz lett.

Mielőtt beültünk volna Kimi kocsijába, anyám vagy ezerszer elismételte, hogy szeretne minket hamar újra látni. Megígértük neki, hogy amint tudunk, jönni fogunk majd, de sajnos ez az időszak nagyon sűrű az életünkben, hiszen a futamokat 1 vagy másfél hét választja el mindig egymástól.

 - Kérdezhetek valamit? – fordult egy pillanatra felém Kimi. Éppen az E12-es autópályán haladtunk, és már fél távon voltunk Espoo felé. Eddig nem nagyon beszélgettünk, mert az út első fél órájában aludtam. Miután bólintottam egyet, fel is tette a kérdését. – Mi történt, amiért abba hagytad a gokartozást? Miért mondta azt Jesse, hogy halálfélelmed volt?

Valahogy éreztem, hogy ezt fogja kérdezni, pedig reménykedtem abban, hogy elfelejtette ezt az egészet, de úgy tűnik, mégse.

 - Hát … Ööö … Tudod … - kezdtem bele nyögdécselve. – Volt egy balesetem, ami után nem mertem visszaülni a kocsiba – mondtam, majd lezártnak tekintettem volna a dolgot, de ránéztem Kimi-re, akiről sütött, hogy ennyivel nem elégszik meg, de nem szólt rám, hogy folytassam. – Az egyik versenyen a kerekeim blokkoltak. Megpördültem a pályán, és pont a forgalommal szembe álltam meg. Az egyik srác nem figyelt oda és belém jött. Megugrott a gépe és a fejemtől úgy 2 centire süvített el a kart-jával. Sokkot kaptam, és remegve ültem továbbra is a járgányomban. Az addigi életem lepergett a szemem előtt, miközben közeledett felé az a srác. Nagyon megijedtem, és többet nem tudtam úgy vezetni, ahogy előtte, így abba hagytam. Ennyi – mondtam elmerengve. Újra átéltem mindazt, amit 15 évesen. A szívem ugyanolyan hevesen dobogott, mint akkor, és egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Kimi hozott vissza a földre. Megfogta a kezemet, majd miután egy puszit nyomott a tenyerembe, összekulcsolta ujjainkat, amiket azután a könyöklőre helyezett.

 - Sajnálom, ha felzaklattalak – mondta bűnbánóan, mire elmosolyodtam.

 - Egyszer úgy is el kellett volna mondanom neked – simogattam meg jobb kezemmel az arcát. – Megállunk ott? – mutattam a távolban lévő benzinkútra.

 - Aha. Úgy is tankolnom is kéne – mondta miközben a kormány mögött lévő kijelzőkre pillantott.

Míg a benzinkútnál a finnem a kocsiját töltötte meg benzinnel, addig én a kosarat sok-sok édességgel. Rami fiainak szerettem volna ezzel kedveskedni, valamint Paulának is akartam venni valami bonbon féleséget.

 - A bátyám meg fog téged ölni – mondta nevetve Kimi, miután belenézett a kezemben lévő kosárba. – Vagyis a drágalátos felesége. Rami ezeket inkább csak elvenné tőled, és sutyiban mindet befalná.

Több, mint 10 percet szórakoztunk el a polcok előtt, mert minél több finomsággal akartunk a gyerkőcöknek kedveskedni. Pár perc elteltével rájöttem, hogy Kimi azért akart egyre több mindent adni az ikreknek, mert ezzel idegesíthetné Rami-t.

Mikor már a pénztárnál álltunk, majdnem elnevettem magam. A csaj olyan szinten elvesztette az eszét Kimi-től, hogy sokat bambásodott. Látszott a pilótán, hogy ezzel ő is tisztában van, de nem csinált semmit, csak állt, és várta a végösszeget. Mikor elérkezett az a pont, hogy nem tudtam visszafogni a nevetést, ki kellett sétálnom a friss levegőre, ahol szinte azonnal hangos nevetésben törtem ki. Próbáltam a kocsihoz sétálni, de nem tudtam. Félúton elakadtam, annyira nevettem. Kimi volt az, aki megtolt az Audi-ja felé, miután kisétált a fotocellás ajtón.

 - Ha szemmel ölni lehetne, akkor a csaj már kicsinált volna téged – mondta nevetve Kimi, miután újra az autópályán haladtunk.

 - Ha szemmel vetkőztetni lehetne, te már bent pucéron festettél volna – mondtam hahotázva.

Mikor odaértünk, az első dolog amit megpillantottunk mind a ketten, két szöszi srác volt, akik miniatürizált crossmotorokkal körözgettek a háztól 10-15 méterre lévő homokos területen. A por, amit felvertek a farolásaik során, sűrű homokfelhőként terjengett a levegőben. Annyira elvoltak egymással, hogy észre se vették Kimi hófehér telepjáróját.

Akkor vettek észre minket, miután kiszálltunk a kocsiból, és közelebb sétáltunk hozzájuk.

 - KIMI- kiáltott fel nevetve Juustu, majd leállította a gépét, amit aztán eldöntött a homokban. Tátott szájjal bámult a nagybátyjára, míg Titus vigyorogva vizslatott engem. Miután leszállt a motorjáról, odaszaladt hozzám, majd szorosan átölelte a lábaimat. Kimi furcsán nézett a szöszi gyerkőcre, míg Juustu csak lazán intett egyet, majd lepacsizott a pilótával.

 - Totál belezúgott a csajba – mondta félvállról, majd megfogta a kezem, és lehet egy apró puszit a kézfejemre. Kimi furán nézett a két gyerkőcre, én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést.

 - Titus, ugye nem akarod lecsapni a kezemről ezt a szépséges hölgyet? – guggolt a kissrác mellé Kimi, aki csípőre vágta a kezét, majd komolyan ránézett a nála egy kicsivel alacsonyabban lévő keresztapjára.

 - DE – mondta határozottan, majd megfogta a kezemet, és elkezdett befelé húzni a házba. – NAGYI, ITT VAN KIMPPAAAA – ordította el magát Titus, miután beléptünk az ajtón. Míg a legfiatalabb Räikkönen

poronty a nagymamáját kereste, addig szétnéztem a házba. Majdnem ugyan olyan, volt mind a miénk kívülről és belülről is. Vörös deszkák fedték a házat, valamint bent is a fabútorok domináltak. Barátságos volt, és sugárzott belőle a családias hangulat. Nem volt sok időm azonban jobban szétnézni a nappaliban, mert megjelent Rami, akinek elakadt a szava is, amint meglátott. Tátogva mutogatott be a konyhába, de az ott lévők nem igazán értették, hogy mit akart. Kriisti sétált elő a fal takarásából, aki vigyorogva törölte meg a két kezét a törlőrongyba, mielőtt két puszival köszöntött volna. Paula pont akkor sétált oda a legidősebb fia mellé, mikor Kimi átölelte a derekam.

 - Ugye most jól sejtem, amit sejtek? – kérdezte nevetve Paula, majd odajött hozzánk, hogy üdvözöljön minket. – Komolyan együtt vagytok? – nézett ránk hitetlenkedve.

 - Anya, igen – mondta nevetve Kimi, majd előhúzta a háta mögül a papírzacskót, ami telis-tele volt finomságokkal. Éppen át akarta nyújtani az egészet a fiúknak, de Kriisti hamar kikapta a kezéből az édességeket.

 - Ha lesz saját gyereked, úgy tömheted majd szegényt ilyen fogakat kinyíró dolgokkal, ahogy csak akarod, de az enyémeket ne vidd bele a rosszba – mondta, majd a konyhába sétált, ahová a fiúk követték egy sor ,,Ne már anya!!!”(á)-val egybekötve.

Miután a csomagjainkat becipeltük a kijelölt szobánkba, Paula egyből le is ültetett minket ebédelni. Miután a desszertet is elfogyasztottuk, attól féltem, hogy csak gurulva fogok tudni megmozdulni. Szerencsére az asztalnál még beszélgettünk egy kicsit, így volt időm arra, hogy összeszedjem magam.

Délután Paula és Kriisti kicsit kifaggattak engem, míg Kimi a két gyerkőccel és Ramival szerelték kint a motorokat.

Estefelé, mikor már a nap is kezdett lemenni, Kimi kitalálta, hogy menjünk el kvadozni  egyet. Juustu és Titus benne voltak, ám a többiek nem, így 4-en kezdtünk el készülődni.

 - Én féltem melletted a gyerekemet – lépett mellém Rami, mire beleboxoltam a vállába. – Vezettél már egyáltalán ilyet? – érdeklődött kicsit kétségbeesetten.

 - Sok mindent vezettem már. Kocsit, gokartot, hajót, motorokat. Sőt, sokat crossmotoroztam régebben, mikor Krissu a versenyeire készült fel. Általában én mentem vele a terepre gyakorolni.

 - Ezt jó tudni – vigyorgott a bukósisakjának takarásában Kimi.

 - Fogd be és inkább indulj - mondtam neki, majd felültem a négykerekűre, majd magam elé ültettem Titus-t.

 - Kérlek, vigyázz rá – simított végig kicsit aggódva Kriisti a fia karján.

 - Nyugi, nem fogok vele száguldozni – mondtam neki megnyugtatóan, majd elindultam Kimi után. Persze amint kiestünk a látómezejükből, kicsit gyorsabban haladtunk, de nem annyira, hiszen egy 6 éves gyerekkel voltam. Kimi erre azonban nem nagyon figyelt oda, és ő rendesen nyomta neki.

A sötét táj előttünk valami elképesztően gyönyörű volt. Az egyik tónál meg is álltunk egy kicsit. A fiúk egymást kezdtél el locsolni a vízzel, amiben megmosták a kezüket, míg mi Kimivel egymás mellett álldogáltunk.

 - Nem akarok holnap visszamenni Angliába – mondtam Kiminek, majd miután összébb húztam magamon a pulóveremet, nekidőltem a mellkasának.

 - Nem csak te – mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.