66. rész

Sziasztok :)
Kedd révén meg is érkeztem a következő résszel :)
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a kommenteket is :)
Egyéb megjegyzésem nincs nagyon ehhez a részhez, így nem kell tovább rabolnom az időtöket :D
Jó olvasást Nektek,
Em.

 - Kicsim, jól vagy? – léptem be a Vilander rezidencia emeletén lévő fürdőszobák egyikébe, ahonnan Kimi öklendezéseinek hangja kiszűrődött a folyosóra. A finnem a WC előtt térdelt, miközben a fejét fogta.

 - Ne … Ne gyere be – nyögte ki alig hallhatóan, miután leguggoltam mellé. Tenyeremet izmos hátára simítottam, miközben nemlegesen megráztam a fejemet, bár ő ezt nem látta. – Menj ki! Nem akarom, hogy te is rosszul legyél ettől a látványtól – mondta, miután megszabadította magát egy újabb adagtól.

 - Szerencsés kismama vagyok, mert már nincsenek reggeli rosszulléteim, és hidd el, hogy nem leszek rosszul pont most, mikor szarul vagy – mondtam neki kedvesen miközben a hátát simogattam. – Nagyon rosszul érzed magad?

 - Ja – morogta miután kiegyenesedett és lehúzta a WC-t. A mosdókagylóhoz lépett, ahol először kiöblítette a száját, majd megmosta az arcát egy kis hideg vízzel. – Nagyon durván sokat ittam, mi? – kérdezte a hajamba motyogva, amint elé álltam, és átöltetem.

 - Hát, rendesen megünnepeltétek a fiúkkal a szilvesztert, szó se róla – mondtam kuncogva, mire felnyögött. – Lemegyek valami gyógyszerért, és kerítek valami ennivalót neked, jó? – simítottam végig sápadt arcán.

 - Csak kaját ne – nézett rám egy eltorzult arc kíséretében. – Most nincs erőm enni. De a gyógyszer megköszönném, mert rohadtul hasogat a fejem, és nincs kedvem kávét inni se, mert azt is tuti kihánynám.

 - Akkor hozok fel neked gyógyszert, meg sok vizet, hogy ne szédülj – mondtam miközben eltámolyogtam vele az ideiglenes szobánkig.

 - Tudod merre kell menni? – pillantott rám Kimi már az ágyban feküdve.

 - Erja-val tegnap sokat szaladgáltunk az ifjú Vilander után, és közben megismertem a házat – mondtam nevetve. – Lukaas tök ugyan olyan, mint Ramiék fiai.

 - A miénk is ilyen lesz. Készülj fel – mondta vigyorogva. – Ugyanilyen rosszcsont fiú lesz.

 - Lányunk lesz, már ne is haragudj – mondtam neki nevetve.

 - Én nem haragszok, Életem, mert úgy is fiúnk lesz. Mi Räikkönenek csak fiúkat tudunk csinálni – mondta egy pimasz vigyor kíséretében.

 - Ezt majd később még megbeszéljük – mondtam a fejemet csóválva, majd elindultam a folyosó felé.

 - AKKOR IS FIÚNK LESZ! – kiáltott utánam Kimi, ami után jajgatások sorozata hagyta el a finnem száját.

Vigyorogva sétáltam le a földszintre, ahol először a nappali került velem szembe. Itt-ott a sörös, és vodkás üvegek mellett néhány kiskocsit is lehetett látni a padlón, ahogy a dohányzó asztalon is csak szépen elrendezett autókat talált az ember, mint amiket milliméter pontosan leparkoltak volna az asztallap tetejére. Lukaas éppen a kanapé hatalmas szivacsai között matatott. Matchbox-okat pakolgatott ki a rések közül, majd amint az oda eldugott darabokat meglelte, a többi mellé rakta őket az asztalra.

 - Szia Lukaas – köszöntem mosolyogva a lurkónak, aki egy csibészes mosoly mellett pillantott rám a kanapén ülve.

Lukaas

Erja és Toni

 - Cija – mondta egy sor integetés mellett. – Játszok – bólogatott hevesen, majd lepattant a kanapéról, és elém sétált. Felém nyújtotta apró kezecskéjét, jelezve, hogy fogjam meg. Miután apró ujjacskáit a mutató ujjam köré fonta, elindult vele a konyha felé. – Nem akajom, hod eltévedj – mondta vigyorogva, majd beugrált a konyhába. – Mamiiiiiii – rohant oda anyukájához, amint elengedte a kezemet. Átölelte Erja vékony combjait, majd ahogy az anyukája lenézett rá, felém mutatott.

 - Jó reggelt, Emeliija – köszönt kedvesen a ház úrnője.

 - Neked is – viszonoztam gesztusát.  – Valami gyógyszert Kiminek tudnál adni? Nagyon fáj szegénynek a feje.

 - Ennyire kiütötte magát? – jött egy nevetéstől hangos hang a bejárattól. Nem sokkal később Toni vigyorgó feje tűnt fel a láthatáron. Amint belépett a konyhába, Lukaas egyből letámadta, s addig nem nyugodott meg, míg az apukája az ölébe nem vette. – Gyere, keresek valamit neki – bökött a fejével a fürdő felé. Miután Erja-tól kaptam egy jó nagy pohár vizet, a Vilander fiúk után sétáltam. Lukaas éppen a nappaliban magyarázott az apukájának a kocsikról, amik az asztalon voltak. Az általa kreált kocsi jellemzőket Toni mosolyogva hallgatta, miközben bőszen bólogatott fia csicsergése mellé. – Lukaas, ezt mindjárt befejezzük, csak adok Kiminek valami gyógyszert. Jó? – simított végig a kis lurkó fejét Toni, majd amint egy bólintással megkapta a rövid kérdésére a választ, besétált a fürdőbe. Lukaas folytatta a pakolászást, míg én az apukája után mentem. – Itt lesz valahol … - mondta félig a mosdókagyló alatti szekrénybe hajolva Toni. – Á, meg is van! – emelte fel a nekem kellő dobozt egy győzelemittas vigyor kíséretében, majd át nyújtotta nekem. – Emeliija – szólt utánam, mikor el akartam hagyni a fürdőszobát a gyógyszerrel a kezemben. Érdeklődve pillantottam rá, amint megfordultam, és szembe kerültem vele. - … Pontosan egy évvel ezelőtt a fiúkkal mindent elrontottunk … És tudom, hogy azóta minden rendeződött Kimi és közted, de … Bocsánatkéréssel tartozok feléd, mindenki nevében …

 - Felejtsük el az egészet Toni. Az már a múlt – mosolyogtam rá kedvesen, majd amint ugyanezt ő is megtette, elindultam felfelé, hogy Kiminek odaadjam a neki kellő gyógyszert.

A drága finnem egészen délután háromig aludt. Addig én nyugisan meg tudtam reggelizni, majd segítettem Erja-nak kicsit rendet rakni a lakásban, amit a tegnap esti vendégek csatatérré rendeztek át. Toni a fiával játszott, miközben a csapatának sajtósával egyeztetett interjúkhoz időpontokat.

 - Hogy tetszik neked a WEC? – érdeklődtem kíváncsian Toni-tól, miközben már mindannyian a család nappalijában üldögéltünk, és beszélgettünk. Kimi mindig fáradt volt, de sokszor bekapcsolódott a beszélgetésünkbe, ha éppen olyan téma volt soron, ami tetszett neki, és ha Lukaas nem foglalta le teljesen a figyelmét.

 - 5 év alatt végre rájöttem arra, hogy nem a forma autók valók nekem, és hogy ebben kicsit jobb is vagyok – mondta nevetve. – Összességében tetszik. Nincs sok szarkavarás a mi sportunkban. Sok teret adnak nekem. Két futamon indulhattam eddig, és egész jól szerepeltünk – mondta nevetve. – Fura azért, mert míg a mi kategóriánkbeli kocsikkal kell versenyeznünk, addig a pályán LMP1-2-es és egyéb kocsik versenyeznek egymás ellen miközben mi is futjuk a saját versenyünket. 4 széria autói versenyeznek egymás ellen, hogy a saját kategóriájukban nyerjenek, de gondolom ezzel te is tisztában vagy … Ömm … Mit mondhatnék még? … Idén többek között LeMans-ban és Bahrein-ben is nyert a csapatunk, azokon, amiken én is részt vettem – mondta mosolyogva. – Egyszer kipróbálhatnád magad nálunk is, Kimi – dobta Párom ölébe az egyik párnát Toni.

 - Talán. Majd egyszer – mondta nevetve Kimi.

 - APAAAAA – feküdt el Toni ölében Lukaas, mint valami kiscica.

 - Na már mit szeretnél édes fiam? – kérdezte nevetve a büszke apuka.

 - Menjunk ki hokiszni – nézett fel tündérien apukájára Lukaas.

 - Kimi? – fordult a finnem felé Toni.

 - Benne vagyok – mondta nevetve.

 - Lányok? – nézett először feleségére, majd rám.

 - Én terhes vagyok. Szóval inkább kihagynám – reagáltam nevetve a kérdésére.

 - Ugyanilyen okok miatt, bent maradnék én is – mondta egy mosoly mellett Erja, mire Kimi-vel mind a ketten rá kaptuk a pillantásukat.

 - Te … Te is … Kisbabát vársz? Ezt tegnap miért nem mondtad? – kérdeztem tőle nevetve, mire bólintott egyet. – Gratulálok – öleltem magamhoz szorosan.

 - Apám, mi is tudunk időzíteni – pacsizott le nevetve Kimi a barátjával. – Lukaas, örülsz a kistesónak? – guggolt le a gyerkőc elé. Kérdésére egy nagy bólintás volt a válasz.

 - Akkor mi bent maradunk ketten, és míg ti kint vagytok, addig mi elbeszélgetünk pár csajos, és kismamás dologról – mondtam nevetve a fiúknak miután Erja-val leültünk a kanapéra.

- Akkor szerintem fiúk, most pucoljunk kifelé – állt fel nevetve Toni a kanapéról, miközben Lukaas már a nyakában csüngött.

 - A ház előtt van egy kis tó, ott fognak hokizni – ült át mellé Erja. – Először letolják róla a havat, és úgy játszanak majd. Még nézni is tudjuk majd őket – pillantott ki az ablakon a hóval fedett tájra.

 - Kiminek reggel említettem, hogy Lukaas viselkedésre szinte ugyan olyan, mint a bátyja fiai. Kis örökmozgó rosszcsont – mondtam neki mosolyogva, hogy valami beszélgetés félét beindítsak kettőnk között.

 - Hát igen – bólogatott kuncogva. – Lukaas tipikus finn kisgyerek. Mintha valami Duracel nyuszi lenne. Egyszerűen nem lehet leállítani. Egész nap pörög, de ez az esti órákban nagyon jó, mert hamar elalszik, és viszonylag későn kel másnap. Nem pimasz egy gyerek. Nem szól vissza, és elég egyszer rászólnom, és abbahagyja azt, ami nekem nem nagyon tetszett. Bár kisebb csínyei vannak. Az apját szinte minden nap betalálja valahogy – mondta nevetve. – És hát nagy valószínűséggel ti is ilyen lurkót fogtok felnevelni, és ha a második babánk nem kislány lesz, akkor mi is.

 - Erre lelkileg akkor kezdek felkészülni – mondtam nevetve. – Addig még van durván 2 évem.