65. rész

Sziasztok :)

Tegnap este be tudtam fejezni a rész kicsi átalakítását, így tudtam is ma hozni nektek :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a kommenteket. A 64. részhez érkezett hozzászólásokra mind reagáltam, és szeretném ezt a továbbiakban is megtartani, hiszen ha ti írtok nekem, akkor azt hiszem, hogy az a minimum, hogy reagálok rájuk. Nem tudom garantálni, hogy mindig hozzá szólok majd a felém intézett soraitokhoz, hiszen nehéz nem elárulni azokat a dolgokat, amiket például egy következő részben olvashatnátok. Híres vagyok arról, hogy olyan dolgokat kikotyogok, amik fontosak lehetnek :) De igyekszek majd :D

Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást Nektek,

Em.  

 - Ki fog borítani – ültem le Kriisti mellé a kanapéra, miután Kimi-t a bátyja után küldtem az udvarra, hogy gyűjtsék be a srácokat. Mióta a gyárból hazaengedtek, a Párom úgy bánik velem, mintha valami porcelán baba lennék, és ez számomra nagyon idegesítő. Nem mehetek el sehova se egyedül, még a boltba se. Az ajándékok becsomagolásában nem segíthettem, mert szerinte az számomra megterhelő feladat. A fát se díszíthettem fel. Sőt! Semmit nem csinálhattam az elmúlt egy hétben. Csak ülésre, alvásra, evésre és ivásra kaptam engedélyt Kimitől. Bármi mást csináltam, először leszidott, majd az ágyba, vagy a fotelbe parancsolt.

 - Csak félt téged. Elmesélte nekem, hogy mit történt veled múlthéten Angliában – mondta kedvesen Kriisti. – És meg is értem őt. Szinte biztosra veszem, hogy Rami is így viselkedett volna, ha velem történt volna ugyanez. És ez tök normális dolog.

 - De Kimi kezd túlzásokba esni!

 - Először lesz apuka. És te már egyszer elvetéltél. Félt – ült le mellém Lexi is, miután képest volt végre elszakadni Jesse-től, akit éppen Juustu és Titus gyepáltak ezerrel kint, az udvaron.

 - Ez akkor se normális viselkedés – mondtam a fejemet rázva.

 - De, az – vágták rá egyszerre ketten.

 - Hé – csattantam fel. – Ne ellenem, hanem mellettem legyetek már! Kicsit azért több támogatást vártam tőletek …

 - Túlreagálod – mondta tömören Lexi, mire se szó, se beszéd, felpattantam a kanapéról, majd felsiettem az emeleten kijelölt, Kimi-vel közös hálószobánkba. Amint bezárult mögöttem az ajtó, a szám elé kaptam egy párnát az ágyról, majd egy jó nagyot belesikítottam. Éppen hogy csak elkezdtem ezt művelni, mikor kinyílt a szoba ajtaja. Kimi értelmetlenül nézett rám, miközben kivette a kezeim közül a párnát, majd ledobta a földre.

 - Minden rendben? Fáj valamid? A kicsivel történt valami? Görcsölsz? – rohamozott meg hadarva a kérdéseivel, miközben leültetett az ágyra. Zöld színű szemeiben ijedséget véltem felfedezni. Ugyanúgy nézett rám, mint a gyárban.

 - KIMI, NINCS SEMMI BAJOM! – kiáltottam el magam. – Annyira idegesítő már, hogy ennyire próbálsz még a széltől is védeni. Nincs. Semmi. Bajom – mondtam neki tagoltan, hogy végre, valahára fel tudja fogni. – Megfojtasz egyszerűen. Nem kezdhetek semmihez se, mert te abban a pillanatban leállítasz, hogy bajom lesz. De Kimi fog már fel, hogy mert egyszer elvetéltem, attól még konkrétan nekem nincs semmi bajom. A testem makkegészséges, és semmi utóhatása nincs az előző terhességemnek a mostanira. Az orvos is megmondta! Egy orvos, aki ért ehhez. Végre te is felfoghatnád, hogy nincs semmi bajom.

 - Bocsáss meg nekem, hogy ilyen … megszállottan hülye voltam – mondta halkan, majd megölelt. – Eddig bele se gondoltam, hogy neked ezzel milyen rosszat teszek. Meg tudsz nekem bocsátani?

 - Nem haragszok rád – mondtam egy nagy sóhaj után, és az előbbiekhez képest sokkal nyugodtabban. – Csak … Sok volt az a védelem amit … amit adtál nekem. Kimi, nem kell folyamatosan a fenekemben lenned, és járkálnod utánam, hogy mikor esek össze! A gyárban a saját hülyeségem miatt lettem rosszul, de tanultam belőle. Több ilyen nem fog előfordulni. Vissza fogom majd magam a munka terén, bár kicsit ez nehéz lesz nekem, de minden erőmmel azon leszek, hogy sokat pihenjek - mondtam neki mosolyogva.

 - Anyu kész van már a vacsorával. Lemegyünk?  - kérdezte kedvesen, terelésképpen.

 - Igen – mondtam mosolyogva, majd miután felálltam megigazítottam a karácsonyi ünnepek tiszteletére felvett szoknyámat, melyet hátul szépen elültem.

A vacsora kellemes hangulatban telt. A családjaink összes tagja nevetve, egymást elszórakoztatva fogyasztották el a finom vacsorát, melyet Paula készített nekünk. Jó volt látni, hogy Apu szívből jövő nevetésekkel hallgatta Rami, számomra kicsit se vicces vicceit. Krissu Kriistivel beszélgetett az egyetemi tanulmányairól, míg Jesse és Lexi figyelmét a két lurkó kötötte le. Mi, Kimivel csöndesen fogyasztottuk a tányérjainkra szedett ételeket, miközben mosolyogva figyeltük, hogy a többiek mennyire jól elvoltak.

 - Te mit kaptál? – szaladt Titus szélsebesen oda a bátyjához, miután a nappali egyik sarkában kibontogatta a saját kis ajándékait. Kriisti találta ki ezt az ötletet, vagyis hogy a fiúkat messze ültessük le egymástól, mert sok veszekedés volt már abból, hogy összekeveredtek véletlenül az újonnan kapott ajándékaik.

Mi felnőttek nem voltunk annyira bezsongva, mint a gyerekek, de azért lelkesen bontogattuk mi is a saját csomagjainkat. Mindenkivel előre egyeztettünk, hogy drága ajándékokat nem veszünk egymásnak, és ezt mindenki be is tartotta. Apró kis kedvességekkel leptük meg egymást. Kimivel mi közös ajándékokat kaptunk leginkább. Baba cipellőket, csörgőket és egyéb olyan dolgokkal leptek meg minket a többiek, amik majd jól jönnek majd, ha végre megszületik a mi kis drágaságunk.

 - Felhozok valami édességet, jó? – rúgta le magáról a takarót Kimi, mikor már a szobánkban pihentünk. Éppen valami bugyuta karácsonyi filmet néztünk, mikor hirtelen kiugrott mellőlem az ágyból.

 - De siess – szóltam utána, majd visszafordítottam a fejemet a TV felé.

Kimi sokáig távol volt. Éppen utána akartam már indulni, mikor megjelent a szoba ajtajában. Egy nagy, kerek tálcát tartott a kezében, miközben megállás nélkül vigyorgott. Lassan leereszkedett az ágyra, majd az ölembe tette az édességet. A lélegzetem is elállt, mikor felfogtam, hogy mi is van előttem.

Kiitos = Köszönöm

 - Szeretném megköszönni, hogy egy kis csodával fogsz majd meglepni – mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókolhasson.

 - Kimi … Ez … Te csináltad? – kérdeztem tőle szipogva, miután elváltak ajakink egymástól. A válasza egy határozott bólintás volt, majd addig ügyeskedett, míg be nem tudott ülni a hátam mögé.

 - A srácok azért segítettek – mondta nevetve. – A szívecske éppen ezért lett ilyen kicsit elfolyt, mert beleborítottak véletlenül egy fél bögre tejet a masszába, és nem akartuk kidobni. De amúgy szerintem finom lett – mondta magabiztosan.

 - Mark megöl, ha megtudja, hogy a szünetben mennyi csokit, és édességet ettél – fordultam nevetve hátra.

 - Dehogy fogja megtudni. Mert segíteni fogsz nekem ledolgozni – mondta kajánul, majd belecsókolt a nyakamba. – Mi lenne … ha … most … letennéd … azt a tortát – motyogta majdnem hogy szavakra tagolva mondatát Kimi. Minden egyes szó után belecsókolt a nyakamba, miközben kezeivel a combjaimat simogatta.

 - Később akarod elfogyasztani? – kérdeztem tőle nevetve, miután az éjjeliszekrényre tettem az édességet. Feltérdepeltem Kimi két lábai közt, míg ő maga kicsit lejjebb csúszott az ágyban. Lehajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. Testem szorosan az övéhez tapadt. Karjaival hirtelen teljesen átölelt, majd óvatosan, mégis gyorsan fordított egyet a helyzetünkön. Az ajkaim után az arcomat, a nyakamat, majd a dekoltázsomat jutalmazta meg apró csókokkal. Lassan halad lefelé, s mikor a pocakomhoz ért, feljebb tolta a lenge, babarózsaszínű hálóingem alját, majd elkezdte puszikkal behinteni azt a pontot, ahol a kisbabánkat vélte elhelyezkedni.

 - Kis manó – suttogta szinte alig hallhatóan, miközben ezerrel a pocakomat simogatta. Megbabonázva kémlelte a lapos hasamat, amivel könnyeket csalt a szemembe. Éppen egy könnycseppet töröltem le az arcomról, mikor Kimi felnézett rám. – Miért sírsz? – kérdezte nevetve, majd feljebb tornászta magát, hogy az arcaink egy vonalban legyenek.

 - Annyira szeretlek, Kimi – mondtam neki miközben borostás arcát simogattam.

 - Szeretlek titeket – mondta, majd megcsókolt. Utolsó szava a szívemig hatolt, és melegséggel elöntötte az egész tesztemet.

Az eredetileg szerelmeskedéssel eltöltött órákat nyugisan töltöttük el, egymás karjaiban. Ölelgettük, puszilgattuk egymást, miközben a születendő gyermekünkről beszélgettünk. Azt találgattuk, hogy vajon milyen nemű lehet, és hogy milyen is lesz az, amikor Ő már velünk lesz.