Sziasztok :)
Tudom, hogy péntekre ígértem a következő részt, de tegnap egész nap távol voltam a gépemtől, a telefonomról pedig nem engedte a blogger feltölteni a részt, így csak most tudtam nektek hozni. :)
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat, valamint a kommenteket is. :)
A következő rész szokásosan kedden fog érkezni, és azt hiszem, hogy erre be is fogok állni, mivel így sokkal jobban tudok haladni ezzel a történettel, és egyéb más dolgokkal, amiket hamarosan olvashattok is majd itt, a blogomon ;D
Jó olvasást Nektek,
Em.
- Elegem van! –
vágtam idegesen a földhöz a kezemben lévő fésűt. Fújtatva leültem a földre,
majd a fürdőszoba ajtó felé pillantottam, ahonnan Kimi nevetve figyelt engem.
Az arca itt-ott még borotvahabos volt. Egy törölközővel próbálta a pofiját
megtörölni, miközben már a hajzselével teli tincseit próbálta a bal kezével
neki tetszően megformálni. – Legalább te ne tegyél már még rám egy lapáttal,
kérlek – morogtam hangosan, majd felkaptam a földre dobott kefét, s felé
hajítottam. A lábát pont időben emelte fel, így nem tudott a fésűm közelebbi
kapcsolatot kialakítani a lábszárával. – A bőröndöm minden egyes részét átnéztem,
de sehol se találom a sminkes ládácskámat – mondtam idegesen, majd miután
felálltam a földről, belerúgtam az egyik táskába, amit magunkkal hoztunk ide,
Isztanbulba, az FIA gálára.
- Minek kell az neked? Hiszen egy csomó izé
van az arcodon – mondta már a fürdőszoba tükre előtt állva Kimi. – Délelőtt nem
azért mentetek Hanna-val abba a szalonba, hogy kisminkeljenek titeket?
- Az egyik rúzsom kéne, mert tudod olyat nem
kentek rám, mert úgy is lejött volna!
- Minek kensz annyi vackot a szádra? – ölelt
át hátulról, miután a mosdókagyló elé sétáltam. – Tudod milyen szar íze van? –
kérdezte egy undorodó fejet bevágva.
- Inkább azt mond meg nekem, hogy nem tudod-e,
hogy hol van az a retkes doboz! – néztem rá komolyan, miután látványosan
megforgattam a szemeimet.
- Nem ezt keresed? – emelte ki a nekem kellő dobozkát
a mosdókagyló alatti szekrényből, ahová megérkezésünk után beraktam a parfümöm
és az ékszereim mellett.
- DEEE – kiáltottam fel boldogan. – Imádlak - nyomtam
egy apró puszit az arcára, miután a kék dobozkámat magamhoz vettem. Már éppen
el akartam lépni Kimi mellett, mikor a derekamnál fogva visszahúzott magához,
majd egy heves csókkal megajándékozott.
- Mi lenne, ha nem mennénk el arra a szarra? …
Inkább itt maradhatnánk … ketten – susogta a nyakamba. – Imádom, mikor egy szál
fehérneműben flangálsz előttem.
- Akkor meg se jegyzem, hogy nem lesz rajtam
melltartó a gála alatt – suttogtam csábosan a fülébe, majd nevetve elhúzódtam
tőle. – Mi ez a fej, Räikkönen? – érdeklődtem tőle röhögve.
- Jól hallottam azt, amit az előbb mondtál? –
kérdezte döbbenten.
- Igen – bólogattam vigyorogva. – A ruhám
hátsó része teljesen ki van vágva. És nem tudok így alá felvenni melltartót –
mondtam gonoszul majd miután megpaskoltam az arcát, visszasétáltam a hálóba. Persze
ez csak kamu volt. Manapság már lehet olyan melltartókat kapni, amiknek a hátán
nincsenek pántok, így nem látszódnak ki a hát résznél egészen kivágott ruhák
alól. És én pont egy ilyet szándékoztam magamra venni.
- Melyik ruhádba akarsz te jönni? – sétált be
a gardróbba, ahol az én ruháimnak fenntartott rész előtt megállt.
- Meglepetés és amúgy is itt van az ágyon
–biccentettem vigyorogva a ruhazsákban lévő esti öltözékem felé. – Bajnok, kezd
el lassan öltözködni, mert Sebastianék 20 perc múlva itt lesznek.
- Ezt nem fogom felvenni! – mutatott az ágyon
lévő öltönyére, nadrágjára, fehér ingjére, és a cuki, fekete
csokornyakkendőjére.
- Akkor mit veszel fel? – álltam meg összefont
karokkal a gardrób ajtajában.
- Meglepetés – mondta pimaszul, majd miután
kicsit hátrébb tolt, bezárta előttem a hálószobát, és a ruháinkkal teli kis helyiség
elválasztó ajtót.
***
Teljesen
elpirulva álldogáltam a nappaliban lévő kanapé, és fotelek között, miközben
Kimi lassan kisétált a hálóból. Ahogy lassan közeledett felém, végig engem
pásztázott szemeivel. Tátott szájjal bámulta meg a testem összes porcikáját. Iszonyatosan
zavarba hozott, ahogyan mindezt tette, de mindeközben hízelgő is volt.
Mosolyogva
elindultam felé, majd mikor már csak egy méterre volt tőlem, kinyújtotta felém
a kezét. Készségesen csúsztattam tenyeremet az övébe, majd tettem egy
fordulatot a tengelyem körül, ahogyan azt Kimi is akarta. Miután újra szembe
kerültem vele, a mosolyom vigyorrá szalad át az arcomon.
- Iszonyatosan gyööögyönyörű vagy – mondta
habogva, majd egy fél lépésnyivel hátrébb lépett. Még egyszer végigfutott
szemével a ruhámon, majd miután újra a szemeimbe nézett, közelebb hajolt hozzám
egy csókra. – Jé, nem ragadt rám abból a vacakból – húzta végig ujjait az
ajkain, miután elváltunk egymástól.
- Direkt olyan rúzst tettem fel, ami nem fog
rád ragadni – mondtam neki mosolyogva, majd egy apró puszit nyomtam az ajkaira.
– Indulhatunk?
- Nem menjünk mááááár – nyafogott durcásan,
mint valami 5 éves kisfiú. – Nem maradhatnánk inkább itthon? Így legalább csak
én gyönyörködnék benned, és mások nem.
- Jaj, Kimi – nevettem fel hangosan.
- Most mi van? Irtó jó csaj vagy, és nem
akarom, hogy mások megbámuljanak téged – mondta nevetve, majd egy hosszabb
csókra odahúzott magához. – Elfelejtettem említeni, hogy nem a Kölyökékkel
megyünk arra a hülyeségre.
- Mert? – érdeklődtem tőle értetlenül. Reggel,
mikor Hanna-val Zürichben voltunk, abban egyeztünk meg, hogy négyesben együtt
érkezünk majd meg a gálára, nem pedig külön-külön.
- Sebatsian otthon hagyta az útlevelét, és kb.
5 perce kezdtek el öltözködni Hanna-val – mondta röhögve. – A magángépével
jöttek, és több mint 1 órát kellett a reptéren csücsülniük.
- Ezt nem hiszem
el – ültem le nevetve a kanapéra.
- Pedig jobb lesz – mondta bölcsen bólogatva
Kimi, majd kinyújtotta felém a kezét. – Mehetünk?
- Te … Te így akarsz jönni? – mutattam végig
rajta. Először nem tudtam rendesen szemügyre venni az öltözékét, annyira
zavarban voltam, de ahogy a kanapéról végigmértem, feltűnt egy apró kis gond az
öltözékével kapcsolatban. – Kimi, iszonyatosan szexi vagy ebben a fekete
ingben, de fehér ing, fekete nyakkendő-öltöny ,,dresskód”dal illetett ez az
esemény. Így nem állíthatsz be csak úgy.
- Nem fogok kiöltözni, mint valami díszbuzi.
Eleve el se akartam jönni, erre a hülyeségre – morogta, majd miután lehajolt
hozzám egy csókra, felhúzott, s elindult az ajtó felé.
A helyszínen nem
egy ember bámult meg minket nagyon. Szinte mindenki végigkövette
mozdulatainkat, amint beléptünk az eseménynek helyt adó szálloda kétszárnyas
ajtaján. Iszonyatosan zavaró volt, ahogyan leplezetlenül néztek minket.
- ,,Nem
követem a szabályokat. Én alkotom őket” -
válaszolt Kimi faarccal Natalie Pinkham kérdésére, aminek középpontjában
az öltözéke állt. A riporternő azelőtt letámadott minket, hogy körbe tudtunk
volna nézni. Megjegyezte, hogy nagyon csinosan festek, majd feltette Kiminek a
kérdését, melyre egy tipikus iceman-es választ kapott cserébe.
- Annyira hülye vagy – mondtam nevetve
Kimi-nek, miután kettesben maradtunk.
- De így szeretsz – húzta ki magát büszkén. –
Horner támadás. Készülj – motyogta, majd miközben hátra felé lesett,
belekortyolt a pezsgőjébe.
- Á, ti is itt vagytok – csapta össze
mosolyogva csapatom feje a két kezét. – Nagyon csinos vagy Emeliija – kaptam
tőle a kedves bókot, miután engem két puszival, Kimit pedig egy kézrázással
üdvözölte. - Nem hazudtoltad meg magadat – veregette nevetve hátba a Páromat,
miután őt is alaposan végigmérte.
- Sebastian-ék, mikor érnek ide? – kérdeztem
gyorsan, mikor láttam Kimin, hogy nem tetszett neki Christian megjegyzése.
- Fél órán belül itt lesznek – nézett a
méregdrága Casio órájára. – Nekem most mennem kell. Bernie-vel kéne beszélnem,
de nem találom sehol.
- A bejáratnál van – adta meg Mr.Ecclestone
tartózkodási helyét morogva Kimi.
- Akkor én mentem is. Még úgy is találkozunk.
Sziasztok – köszönte el tőlünk mosolyogva Horner, majd szélsebesen elviharzott.
- Nincs is ott Bernie, igaz? – kérdeztem
érzelemmentes arccal Kimitől, miután belékaroltam, és elindultunk a bálterem
felé.
- Nincs – mondta tömören, majd ahogy egymásra
néztünk, elnevettük magunkat.
Az egész est
iszonyatosan unalmas volt. Sebastian-t és Hanna-t tőlünk 3 asztalnyira ültették
le, és a mi asztaltársaságunk között nem találtam egy olyan embert se, akivel
beszélgetést tudtam volna kezdeményezni. Én még viszonylag jól is palástoltam,
hogy majd meghalok az unalomtól, bár Kimiről ez nem volt elmondható.
Látványosan szenvedett, és magát nem zavartatva elővette a mobilját és
elkezdett SMS-ezni a bátyjával, és Robertson-nal.
- Kimi, te jössz – böktem meg a könyökömmel a
mellettem ülőt, mikor felszólították a színpadra. Gyorsan a zsebébe
süllyesztette a telefonját, majd a konferancié mellé sétált, hogy átvegye a
díját. Elérzékenyülve néztem végig, ahogy megköszönte a 3. helyezetnek járó
serleg félét, majd mondott pár szót is.
- Nagyon büszke vagyok rád – mondtam neki
mosolyogva, miután visszaült mellém, és letette a kapott díját az asztalra.
Közelebb hajolt hozzám, majd az érdeklődő tekintetek kereszt tüzében hosszasan,
szerelmesen megcsókolt.
Szia :)
VálaszTörlésVégre nincs veszekedés és egy kiegyensúlyozott, szerelmes párt láthatunk. Szeretem azokat a részeket, ahol a játékosság és a könnyedség jelenik meg.
Imádom Kimit, hogy ő alkotja a szabályokat. Ez ő.
Nem csak Em, de mindenki büszke rá és remélem idén is láthatjuk, majd a díjátadón.
Puszi
Szia!
VálaszTörlésPár napja találtam rá a blogodra és el kell mondjam,hogy nagyon jól írsz! Amint volt időm olvastam és 3 nap alatt behoztam a lemaradást :) Nagyon tetszik a történet és az,hogy ennyire részletesen leírod,hogy mi történik a színfalak mögött :) Tetszenek az időbeli ugrások,hogy nem nyammogsz olyan részleteken,ami ugysem érdekelné az olvasót. Szeretem,ha sok konfliktus van egy történetben,hiszen ez adja az izgalmakat és azt,hogy a történet ne érjen hamar véget. Csak így tovább,remélem még nagyon sok részt fogunk olvasni,engem személy szerint magával ragadott az írásod! :) Igyekszem követni a történést,ahogy időm engedi,de egy 4 hónapos baba mellett nem garantálom,hogy mindig sikerül kommentet írnom,de igyekszem,ahogy te is teszed az írással. Még egyszer gratulálok az írásodhoz!
Üdv. Melinda