54. rész

Sziasztok :)

Bocsássatok meg nekem a késésért. Régen hoztam már nektek részt, ami csakis az én hibám. Rosszul osztom be az időmet, és a szabadidőmet hülyeségekre elverem. Keveset írtam mostanában, és már nincs is előre megírt rész, amit hozhatnék Nektek, így őszi szünet végéig keddenként és péntek/szombatonként hozok majd új részeket nektek. Kezdem lassan összeszedni magam, és így előre is tudok majd haladni a történetben, ami azt eredményezi majd, hogy többször fogok majd jelentkezni egy héten :)

61 pipa formájú visszajelzés egy rész alatt. Azta :D Azt gondoltam, hogy pont az a rész nagyon fog nektek tetszeni, de hogy ennyire ... :D Köszönöm szépen ezeket a pipákat, valamint a hozzászólásokat is :)

2 embernek azonban nem nyerte el a tetszését a rész. Megkérhetném őket, hogy írják meg nekem, hogy mi az, amit rosszul csinálok? Hogy ki tudjam javítani azt a hibámat, ami nekik nem tetszik :) - És hogy ha valakinek valami nem nyerte el a tetszését, akkor kérem őket, hogy a jövőben írjátok meg nekem, hiszen sokat segítenétek ezzel :)

De nem is dumálok tovább :D

Jó olvasást Nektek, 

Em.

 - Hova szöksz, Szöszi? – ütötte meg a fülemet tompán egy szexi, a szokásosnál is rekedtesebb hang. Mosolyogva hátra fordultam, és egy hunyorgó Kimi Räikkönennel találtam magam szembe, aki a bal könyökén támaszkodva pislogott lassan rám. – Gyere vissza hozzám – motyogta, majd a jobb karomnál fogva maga mellé húzott. Rám terítette a vékony takarót, majd jó szorosan megölelt miután a mellkasára hajtottam a fejem. – Hány óra van? – morogta halkan a hajamba.

 - 7 óra … 11 perc – adtam meg a pontos időt, miután az éjjeliszekrényen lévő digitális órára pillantottam. Sűrű pislogással próbáltam a homályosságot eltüntetni tekintetemből, mely az álmom utolsó foszlánya volt. Kimi mikor meghallotta a szavaimat felhorkant, majd a fejünkre húzta a takarót. Kuncogva néztem végig, ahogy azon szerencsétlenkedett, hogy a takaró minden egyes testrészünket takarja. – Csak nem nyűgös, Mr.Räikkönen? – kérdeztem tőle huncut hangnemben. Erre a válasz egy ,,ühüm”, és egy hatalmas szusszantás volt. – Talán nem kellett volna akkor éjszaka annyira aktívnak lenni, és nem lenne most nyűgös – mondtam komolyan, majd hangosan felnevettem, miután jobb kezével lecsapta rólunk a takarót, és egy igazán viccesnek nevezhető fejjel bámult rám a könyökén támaszkodva.

 - Pimasz – nézett rám hunyorogva. – Nagyon pimasz! – mutatott rám, majd ujjával csücsörített ajkait kezdte el piszkálni. – Mit is csináljak veled? – gondolkodott hangosan, miközben szépen, lassan felém mászott. – MEGVAN! – kiáltott fel, mint aki megvilágosodott. – Megmutatom neked még egyszer azt, hogy miért is voltam este olyan aktív – suttogta ajkaim közé, majd egy hosszas csókban részesített. Alfelét a takaró alatt ingerlően ölemhez nyomta, amitől egy pillanatra a lélegzetem is elállt.

 - Kimi … Christian vár már rám. Megbeszélésünk lesz – nyögtem ki nagy nehezen, miközben a finnem a nyakamat ostromozta csókjaival. Nehezen jött ki egyetlen szó is a torkomon, nem hogy egy kész mondat.

 - Én nem várok, hanem vágyom rád – susogta a fülembe, majd csókjaival először újra nyakamat találta meg, majd lassan elkezdett a lenti régiók felé kalandozni ajakaival…

***

 - Nem sietsz megbeszélésre? – kérdezte kuncogva Kimi miután az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott. Ahogy kiejtette a mondatot a száján, ijedten felültem az ágyban. A melleimnél a takarót a jobb kezemmel megtartottam, majd a telefonom után nyúltam. 5 nem fogadott hívás, és 3 darab SMS-em érkezett az elmúlt 1 órában.

,,Remélem egy hétre kiszórakoztátok magatokat a drágalátos pasiddal, mert csak Brazília után adok neked annyi szabadidőt, hogy kedved legyen egy kis etye-petyéhez. Horner voltam.
Ui.: Ne fáradozz a sietéssel. A megbeszélést már eléggé lekésted …”

 - Ki fog csinálni – nyögtem fel hangosan, majd miután a telefonomat Kimi bőröndjére dobtam, visszahajtottam a fejemet a Párom bicepszére. – És mindez miattad – böktem meg a rekedtes nevetés tulajdonosának mellkasát. Kimi erre nem válaszolt semmit se, csak megcsóválta a fejét, majd adott egy puszit a hajamra. Hosszú percekig csak feküdtünk és élveztük a csöndet, és a nyugalmat. Ám Kimi egyszer csak az oldalára fordult, kicsit lentebb csúszott, majd miután megtámaszkodott a könyökén érdeklődő pillantásokat lövellt felém. Látszott rajta, hogy akart valamit mondani, de meg se szólalt.

 - Mi nyomja a lelked? – kérdeztem tőle mosolyogva, ám mikor rám nézett, egyből én is elkomorodtam. – Mi a baj? – érdeklődtem komor arckifejezését látván.

 - Mi … Mi … Minden hagyjuk – legyintett egy erőltetett mosoly kíséretében. Sürgetően pillantottam rá, és próbáltam tekintetemmel szóra bírni, de így se sikerült kicsikarnom belőle akár csak egy kis részletet azzal kapcsolatban, hogy mit akart mondani nekem.

 - Kimi! – szólítottam meg kicsit tekintély parancsolóan. – Kérlek – néztem rá kérlelően. – Ha már belekezdtél, akkor fejezd is be.

Felültem törökülésbe, majd magamra kaptam Kimi egyik Makia-s pólóját, ami pont az ágy mellett volt a földön. A finnem elé csúsztam, és várakozóan rá néztem. Először lecsukta pilláit, és próbált nem figyelni rám, de fél perc után nem tudott nem foglalkozni azzal, hogy szuggeráltam őt.

 - Na jó – adta meg magát egy sóhajtás mellett. – Szóval … Mi … történt anno közted, és Heikki között? Pontosan! Vagyis mit nem hallgattam meg? – tette fel kissé nehézkesen a kérdését, ami az oldalát fúrta azzal a dologgal kapcsolatban, ami miatt lényegében másfél hónapja szakítottunk.

Valahogy legbelül éreztem, hogy ez a dolog érdekli őt annyira. Lassan, míg Kimi sztrájkolt a beszéd ellen, próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy végül mindent elmondhassak neki.

Kimi oldalához kucorodtam, majd miután egy jó nagyot szippantottam bőrének jellegzetes, finom illatából nekikezdtem a mesélésnek.

 - Heikki-t 13 éves koromban ismertem meg … Akkoriban Tampere-ben volt egy hokis egyesület, ahol együtt hokiztak Jesse-vel. Sokat járt át hozzánk, mert kolis volt és mi nálunk szállt meg, mikor nem tudott hazamenni Oulu-ba, de nem akart az egyesület kollégiumában maradni … Jó barátok lettünk, majd mikor 14 éves voltam, összejöttünk … Az egyetemi évek alatt mindvégig egymás mellett maradtunk. Heikki 2005-ben kapott szerződést egy nagyobb csapathoz, én pedig 2006-ban már mint teljes értékű mérnök kaptam állást a Red Bullnál, a Forma-1-ben …  Heikki a szezonnyitó előtt megkérte a kezemet … Aztán … augusztusban teherbe estem – mondtam komoran, majd egy nagyobbat sóhajtottam. Egy hatalmas gombóc kezdett a torkomban nőni, és egyre nehezebben kaptam levegőt is, de be akartam fejezni a történetünket. – Minden jó volt … egészen decemberig. Heikki folyamatosan eljárt otthonról.  A barátaival lófrált állandóan, edzésekre ritkán járt és ezért sokat is veszekedtünk … December 11-én pedig kapott egy hivatalos levelet a csapatától, hogy felbontották vele a szerződését … Ezért engem okolt. Mert szerinte az apaság előtt, ki kellett élnie magát. És ezért engem hibáztatott. Mert teherbe estem … Aznap este nagyon összevesztünk – mondtam, majd egy kisebb szünetet tartottam. Letöröltem gyorsan a szemeimből kibuggyanó könnycseppeket, majd egy nagyot sóhajtottam azzal a reménnyel, hogy a gombóc kicsit összemegy a torkomban.

 - Ha ez neked nehéz … Ne folytasd – mondta kedvesen Kimi, mire megráztam a fejem.

 - Befejezem – mondtam határozottan. – Ha már elkezdtem, nem hagyom abba … szóval … Ott jártam, hogy egy este nagyon összevesztünk … Minden a másik fejére olvastunk. Hevesen vitatkoztunk több, mint egy órán át aztán egyszer csak éles fájdalmat éreztem a pocakomnál és … és elvesztettem az eszméletem … Aznap este elvetéltem – suttogtam már zokogva. – 1 hónappal később is próbáltuk helyrehozni a dolgokat, de nem ment. Eljöttem a közös otthonunkból. Évekig nem láttam őt. Tavaly februárban, a téli teszten láttam őt először azóta, hogy otthagytam … Ennyi – mondtam, majd a fürdőbe akartam sietni, hogy ne Kimi előtt sírjam szét a fejem, de a finnem nem engedett el odaáig. Amint felpattantam az ágyról, utánam sietett, majd jó szorosan megölelt. – Nem akartam neked elmondani, mert nehéz erről beszélnem, és el akartam mindent felejteni. Ezért hazudtam neked Heikki-vel kapcsolatban.

 - Akkora egy barom vagyok, hogy nem hallgattalak meg … - motyogta a hajamba. – Bocsáss meg nekem, hogy nem értettem meg ezt az egészet, és ilyen hülyén reagáltam mindenre … Én meg azt gondoltam, hogy most is volt köztetek valami, és megcsaltál vele … - mondta szörnyülködve. - Szeretlek, ugye tudod? – kérdezte miután arcomat két keze közé fogta. Egy aprót bólintottam, majd ajkaimat az övére nyomtam. – Akkora egy szarházi vagyok …

 - Kimi, szerintem én is így reagáltam volna – mondtam neki kedvesen. – Csak … Tudod még mindig fáj, hogy elvesztettem a kisbabámat. Egy 5 éves kislány szaladgálna most körülöttem, ha akkor nem hergelem Heikkit és leállunk – zokogtam a vállába. Éreztem, hogy egyre szorosabban ölelt magához. – Sajnálom Kimi, hogy nem mondtam el neked ezt, és hazudtam…

 - Az ő hibája az egész!!! – mondta, mint aki meg se hallotta az utolsó mondatomat.  

- Kimi, én is legalább annyira hibás vagyok, mint ő – vágtam rá egyből.

 - És hogy tudsz ezek után egy légtérben lenni vele? SŐT! Beszédbe elegyedni azzal a féreggel???

 - Nem nézhetem csak úgy levegőnek.

 -  Megölöm azt a tetűt! Csak kerüljön a két kezem közé – csattant fel idegesen Kimi, majd miután kiszabadult a karjaim fogáságából, elkezdett járkálni a szobában. – Megölöm – sziszegte.

 - Emiatt nem akartam leginkább elmondani neked ezt az egészet … Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni!

 - Miért hogy kéne erre reagálnom? – kérdezte dühösen.

 - Hát nem így – mondtam már én is hevesebben a kelleténél. - De Kimi … Aaaaaaj – nyögtem fel. – Heikki és ez az egész a múltam. Érted? A múltam! Amit már egyszer lezártam magamban, és túlléptem mindenen … vagyis csak nagyjából. Nem akarom, hogy elkezdj vele kakaskodni, vagy veszekedj vele, mert akkor ezt az egészet nem tudom majd megint elfelejteni egyhamar … Kimi, kérlek, ígérd meg nekem, hogy nem fogsz Heikkinek állni emiatt! Ígérd meg! – néztem fel rá könyörgően az ágyról, ahova nem sokkal azelőtt ültem le. Kimi elém sétált, majd miután leguggolt, tenyereit a combjaimra simította.

 - Rendben … Ígértem – mondta egy nagy sóhajtással megszakítva. Látszott rajta, hogy nem szívesen tett nekem ígéretet ebben az ügyben.

 - Köszönöm – mondtam neki mosolyogva, majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira.