Sziasztok :)
Itt is lenne az 53. rész, amit teljes egészében átírtam az elmúlt 3 napban, mert egyáltalán nem tetszett nekem az, ahogyan a mostani szösszenetben történt dolgokat leírtam, de ebben a formában már el tudom fogodni, és arra is rá tudom magam szánni, hogy megosszam veletek :D
Az 52. rész kapta eddig a legtöbb pipát tőletek (szám szerint, kereken 51-et /igaz az egyik a ,,van rajta javítani való" fülecskéhez érkezett, de örülök neki, hogy a pipa tulajdonosa visszajelzett nekem/:)). Köszönöm szépen ezt nektek, valamint a kommenteket is :) Remélem most is olyat alkottam, ami elnyeri majd a tetszéseteket, és a gondolataitokat megosszátok majd velem :)
Hát ennyi lett volna a hozzáfűzni valóm ehhez a részhez :D
Jó olvasást Nektek,
Em.
Egyszerre éreztem boldogságot, és már-már elviselhetetlen
fájdalmat, melyet tömény, tiszta alkohollal próbáltam elnyomni magamban. A
csapatunk megszerezte a 3. konstruktőri VB címét és ez sokkal fontosabb volt
számomra, mint a hülye ügyem Kimivel. Minden erőmmel azon voltam, hogy csak az
öröm látszódjon meg rajtam, és a keserűség ne, hiszen a csapattársaim felhőtlen
boldogságát egy pillanat alatt el tudtam volna rontani, és ezt nagyon nem
akartam. Elég volt nekem azzal az érzésekkel létezni, amik belül szinte
szétmartak. Miközben a külvilág felé azt mutattam, hogy iszonyatosan jól
szórakozok, a belsőm a szobámért vágyakozott, ahol jelen esetben csend és
nyugalom honolt. Semmi kedvem nem volt a bulizáshoz, de jól tudtam, hogy később
megbánnám, ha pont ezen a party-n nem tennék látogatást. Hiszen nem minden nap
VB győztes az ember csapata!
- Kisasszony,
nagyon elkomorodott – ölelt át hátulról Domenic, miközben jómagam Lexi
társaságában a táncparketten próbáltam valami táncolás félét bemutatni a
nagyérdeműnek. Barátnőm vigyorogva pásztázott minket, miközben szerelőtársam a
vállamra helyezte a fejét, szorosan mögém állt, majd ide-oda elkezdett
dülöngélni velem. A kezemet az izmos karjaira simítottam, majd hátra fordítottam
a fejem, hogy egy puszit tudjak adni az arcára. – Nem akarsz inni valamit? –
kiabálta a fülembe, miután újra Lexi felé néztem.
- De te fizetsz! –
böktem meg a mellkasát a mutató ujjammal, amint szembe fordultam vele.
- Én is így
gondoltam – mondta röhögve, majd a derekamra simította a tenyerét, s így
kezdett el navigálni a pult felé. A
hatalmas tömegben nehezen tudtunk előre haladni, és nem egyszer szakadtunk el
egymástól 2-3 lépés után. Ezt megunva tenyeremet az övébe csúsztattam, majd
szlalomozva tovább haladtam a táncoló, ugráló, ordítozó emberek között. Mikor
találkoztunk egy számunkra is ismerős személlyel, kicsit leragadtunk, ugyanis
mindegyikük gratulált nekünk.
- 4 vodkát
kérünk!!! – ordítottam a pultos srác két szeme közé a nekünk kellő italokat, s
a mennyiségüket, miközben a jobb kezemmel mutattam is neki az italok számát.
- Nem lesz az egy
kicsit sok? – mondta emelt hangon a fülembe Domenic, miután odaállt mellém. Bal
kezét feltette a pultra, így támaszkodott meg, míg a másikat pedig a farmerom
farzsebébe süllyesztette. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, miután
tenyerének melegét a nadrágom anyagán keresztül is megéreztem. Vigyorogva
nézett le rá, miközben egy kicsit belemarkolt a fenekembe. – Mi az? – kérdezte
pimasz hangon. Válasz gyanánt csak megráztam a fejemet, majd vigyorogva
végignéztem, ahogy az első pohár tartalmát legurította. – Te nem iszol? –nyögte
ki egy apró köhintés után. Bólintottam egyet, majd éppen az egyik elém
csúsztatott vodkáért nyúltam, mikor a kerek pult sziget túloldalán megpillantottam
Kimi-t, aki mereven minket bámult. A poharat a kezembe kaptam, majd a pilóta
felé tartottam, s miután biccentettem egy aprót, egy szuszra lehúztam a
tartalmát. Domenic vigyorogva követte a mozdulataimat, mikor a második poharat
is kiürítettem, rögtön az első után.
- Jösztök
táncolni? – karolta hirtelen át a nyakunkat hátulról Gent, miután az üres
poharat a pultra csaptam. Vigyorogva egyszer hol rám pillantott, hol Domenicre,
miközben a válaszunkra várt. Először Dom bólintott rá a dologra, de én még egy
kicsit hezitáltam. Eléggé szédültem, és nem éreztem túlságosan biztosnak a
lábaimat. – Sapis fiú jön – utalt Chris a mellette álló srácra, aki a
csapatunkból az egyetlen tagként elmondhatja magáról, hogy a pilótákon kívül,
szinte minden egyes versenyhétvégén hordja a siltes, red bullos logókkal
ellátott sapkákat. Bevallása szerint
azért viseli őket, mert a kicsit göndörkés haját sose tudja normálisan
,,belőni” és ez nagyon idegesíti őt. – Te pedig itt akarsz maradni egyedül? –
folytatta a mondatát.
- Na jó – adtam be
a derekamat. – Menjünk – mondtam mosolyogva, majd Domenic felém tartott
tenyerébe helyeztem a sajátomat. Kézen fogva indultunk vissza a táncparkettre,
ahol a srácok az elfogyasztott alkoholok hatása miatt már csak állatkodtak, nem
pedig táncoltak.
- Elmegyek a
mosdóbaaa!!! – kiabáltam Domenic fülébe pár szám után, mire bólintott egyet,
majd amint összekulcsolta az ujjainkat, elindult a mellékhelyiségek irányába.
– Elkísértlek,
mert nem akarom, hogy elkavarodj tőlünk - fordult hátra pár lépés után Dom, s ezzel
meg is magyarázta a tettének okát, amit először nem ismertem, és kicsit furcsán
is meredtem szerelőtársam hátára emiatt.
Ahogy a tömegben haladtunk előre, elsétáltunk Kimi
mellett, aki éppen egy szőke nőt ölelgetett hátulról. Mikor pillantásunk
találkozott, a pilóta csak gúnyosan elvigyorodott, majd belecsókolt a nő
nyakába, aki szinte egy szál semmiben dobálta magát ide-oda a zene ritmusára.
Összehúzott szemekkel néztem a világbajnokra, és a partnerére, akit abban a
minutumban legszívesebben megtéptem volna.
Miután a WC-ben folyóügyeimet elintéztem, az egyik
mosdókagyló elé sétáltam, ahol miközben megmostam a kezemet, leellenőriztem a
sminkemet. Hosszú percekig csak meredtem a tükörképemre, miután a nedvességet
felitattam a tenyereimről egy papírtörlővel. Gondolatok ezrei kavarogtak a
fejemben, amiket legszívesebben egy csettintésre eltüntettem volna még az elmém
közeléből is, de sajnos ilyen képesség nem volt a birtokomban. Eleinte
próbáltam az ünneplés, és a konstruktőri VB emlékeivel elterelni a
gondolataimat, ám ez nem igazán sikerült. Fél perc se telt el, mikor már nem
tudtam magam tovább tartani, és elsírtam magam. Remegő kezekkel támasztottam
meg magam a pultban, miközben az arcomon a könnycseppek párosával csúsztak
végig. A kezdetleges sírdogálás azonban hamar zokogássá fajult, amit hosszú
pillanatok után tudtam csak csillapítani. Éppen a hüppögéstől ugrándozó
mellkasomra csúsztattam a jobb tenyeremet, hogy az oda hullott könnycseppeket
letöröljem, mikor kinyílt a mosdó ajtaja. Egy mosolygó fej bukkant fel az
ajtófélfa mellet, ám az a bizonyos mosoly, hamar az érkező arcára fagyott.
- Mi lenne, ha
most visszamennénk a szállodába? Fáradt vagyok – mondta kedvesen Dom, miután
kisétáltam hozzá a folyosóra, ami a férfi és a női részleget összekapcsolta
egymással.
Mikor szembe fordultam vele, láttam, hogy a férfimosdó
előtt egy általam nem szívesen látott személy szobrozott, aki a Kimi Räikkönen
névre hallgatott.
Vissza akartam neki vágni, valamint azt akartam felé
mutatni, hogy már kicsit se érdekel, így miután Domenic tarkójára simítottam a
tenyeremet, közelebb hajoltam hozzá, és egy hosszú, szenvedélyes csókot adtam
neki.
- Menjünk vissza a
szállodába – mondtam neki mosolyogva, majd egy apró csók után összekulcsoltam
az ujjainkat, és elindultam a lengőajtó felé, amin keresztül újra a hatalmas
tömeg részesei lettünk.
Gyors léptekkel haladtunk a kijárat felé, amin amint
átsétáltunk, egy üres taxi felé vettük az irányt. A kocsi sofőrje egy idős
bácsi volt, aki mosolyogva pillantott hátra a visszapillantó tükörbe, minden
egyes piros lámpánál. Gesztusát Domenic-kel mind a ketten viszonoztuk, majd
miután a bácsi a szemét az útra szegezte, csöndesen üldögéltünk tovább a hátsó
üléseken.
- A Forma-1 miatt
vannak itt? – kérdezte kedvesen a bácsika, miután egy sarkon befordult jobbra.
- Igen. Egy
Forma-1-es csapatnál dolgozunk mind a ketten – mondtam mosolyogva, Domenic
pedig heves bólogatással támasztotta alá az általam mondottakat.
- Meg lehet tudni,
hogy milyen szerepkörben? – érdeklődött nevetve a sofőrünk.
- Én szerelő
vagyok, ő pedig mérnök – mutatott rám mondandója közben Dom.
- Egy nő, aki
csinos, kedves és ért a kocsikhoz – kacsintott rám a visszapillantó tükrön
keresztül az amerikai férfi. – Tudja, hogy az ilyen nőkért itt, mifelénk ölnek?
- Nem, eddig nem
tudtam – válaszoltam mosolyogva.
Az út további része csöndesen telt közöttünk. Ahogy
kifelé bámultam, és figyeltem a mellettünk elsuhanó épületeket, értetem, hogy
az álmosság lassan kezdett rám szállni. Mikor odaértünk a szállodához,
iszonyatosan sok erőt igényelt az, hogy kiszálljak a taxiból.
- Iszonyatosan
álmos vagyok – borultam le az ágyamra, Domenic mellé, miután a cipőmet és a
farmeromat lehámoztam magamról. – Te is? – fordultam Centauro felé, aki a
könyökén támaszkodva engem figyelt. – Mi az? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Miért csókoltál
meg a klubban? – tette fel mindenféle kerítés nélkül a kérdését.
- Hülye voltam.
Ezért – mondtam egy hatalmas sóhaj után, majd felültem az ágyban. – Nem … Nem …
Nem lehetne, hogy elfelejtsük? – kérdeztem tőle egy eltorzult arc kíséretében.
- De. Lehetne. De
nem akarom – mondta, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. – Annyira
nagyon vágyok rád – suttogta ajkaim közé. – De te Kimit szereted még mindig és
semmi se lesz közöttünk – mondta halkan, majd elhúzódott tőlem. A karjaival
feltolta magát, majd két lábra állt. Miközben a saját ágyához sétált, aggódó
pillantásokkal követtem őt, mert eléggé imbolyogva ment. Az alkohol ezen hatása
teljes egészében látszott Domenic-en. – Nem akarom, hogy a barátságunkat szét
kúrjam. Nem lenne jó úgy melletted dolgozni, hogy tudom milyen vagy meztelenül,
és mikor Stuart ebéd közben hangosan fantáziálgat rólad, akkor tudnám, hogy
milyen is az a test, amiről ő sokszor álmodozik, ahogyan Gent, Nathan és a
többi fiú is teszi!
- Sok az infó –
mondtam neki vigyorogva, miközben ujjaimmal bedugtam a füleimet. – Lezuhanyozok
gyorsan – pattantam fel hirtelen az ágyamról, mikor láttam Dom-on, hogy
folytatni akarta a mondandóját.
Amint bezárult mögöttem az ajtó, ledobtam magamról a
lenge atlétát, és a fehérneműimet, amik még a testemet fedték. A kellemesen
meleg víz jót tett a fájó végtagjaimnak, és jó volt a klubban rám ragadt cigi
füstöt lemosni magamról. Sokáig csak csorgattam magamra a vizet, miközben a
falnak döntöttem a fejemet, és csak álltam a zuhanyzótálcában.
Folyton Kimi és az a szőke nő villantak be a csukott
pilláim előtt. Ahogy ott enyelegtek, ölelgették egymást. Újra ugyanolyan
összevisszaság, és fájdalom járta át a testemet, mint amilyen a mosdóban tört
rám. A könnyeimet a vízcseppekkel együtt folytak le az arcomon. Nem akartam
sírni, de nem tudtam megálljt parancsolni a tetteimnek.
- Annyira hülye
vagy – intéztem szavaimat saját magamhoz. – Ő már rég leszart téged – mondtam
idegesen, majd az öklömmel egy hatalmasat ütöttem a csempével burkolt falba.
Mikor már harmadjára boxoltam bele a támaszomba, a fehér csempelapokon piros
csíkok kezdtek a padló felé cikázni. A kezem, ahogy egyre jobban fájt a
sorozatos ütődésektől, a lelkemben lévő fájdalmat kezdtem egyre kevésbé érezni.
Fizikailag bántalmaztam lényegében saját magam, hogy ne emésszen fel a saját
bensőm. Egyre többször, és egyre gyorsabban csapkodtam a falat. A kezemet lassan
már nem is éreztem, de azt láttam, hogy a fal egyre vörösebb lesz. Éppen egy
kis szünet után újra el akartam kezdeni a falat öklözni, mikor valaki a
hátamhoz simult, majd elkapta a karomat, amit már lendítettem. Hátra se kellett
fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki volt az, aki lefogott. A jobb csuklón lévő
tetoválást ezer másik közül is felismertem volna, mivel a nonfiguratív forma
egyik részénél egy nagyobbacska heg árválkodott.
- TŰNJ INNEN! –
ordítottam magamból kikelve, miután nem tudtam kiráncigálni a karomat Kimi
ujjai közül. – Mi a francot akarsz itt? – fordultam idegesen vele szembe. – És
ki engedett be ide téged? … DOMENIC, MEGÖLLEK, CSAK MENJEK KI! – kiáltottam ki
a nyitott ajtón a hálószobába.
- A szobámban fog
ma éjszakázni – mondta higgadtan Kimi, majd elzárta a csapot. Teljesen elázott
zakóját a földre dobta, ahogyan az ingét is. – Miért csinálod ezt magaddal? –
emelte fel a kezemet, hogy közelről is szemügyre vehesse az öklömet, ami tiszta
vér volt. – Miért csinálod ezt és pont miattam? – kérdezte elgyötört hangon.
- Takarodj innen
Kimi – suttogtam elhaló hangon, miközben pilláimat csukva tartottam. Nem
akartam rá vagy a szemébe nézni. Nem akartam elsírni magam előtte és nem
akartam, hogy lássa rajtam, hogy megesz a fene nélküle. – TAKARODJ – ordítottam
olyan hangosan, ahogy csak tudtam, majd elkezdtem őt csapkodni. Ott ütöttem,
ahol éppen értem. A dühömet le akartam vezetni rajta, de ez nem sikerült,
ugyanis mozdulatlanul tűrte azt, ahogy bántottam őt. Nem védekezett, és nem
tett semmit se. Csak állt előttem.
- Szeretlek – mondta
hevesen, majd a falhoz préselt a testével, mikor abba hagytam az ütögetését. –
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Kérlek.
Könyörgök, bocsáss meg nekem, amiért akkora fasz voltam – mondta vékony hangon,
miközben átölelt. Karjait a derekam köré fonta, a fejét pedig a nyakamba fúrta,
de én nem tettem semmit. Csak álltam előtte, és csukott szemekkel próbáltam
túlélni azokat a pillanatokat, mikor éreztem teste melegét a sajátomon.
- Az a férfi, aki
szeret egy nőt, az nem így bánik vele – mondtam csendesen.
- Barom voltam –
mondta majd felemelte a fejét. – Nem akarlak elveszíteni. Nem akarom, hogy
ezzel a szerelő sráccal legyél, hogy őt csókold, ne engem. Ezerszer megbántam
már, hogy nem hallgattalak meg. Makacs voltam és hülye, de nem hagyhatsz el,
mert abba bele halok – mondta már-már kiabálva. Könnyes szemekkel nézett rám,
miközben úgy ért hozzám, mintha egy porcelánbaba lennék. Gyengéd volt, óvatos.
– Nem akarlak elveszíteni, mert még mindig szeretlek! Érted? Szeretlek! Csak
téged – mondta halkan, majd lehajolt hozzám, és megcsókolt. Újra szobrot
akartam játszani, ám ez nem ment. Készségesen visszacsókoltam, miután nyelvével
végigsimított az alsó ajkamon. Minden egyes porcikám megremegett a vágytól,
amit Kimi fellobbantott bennem. – Szeretlek – suttogta ajkaim közé, miután a
homlokát az enyémnek döntötte.
- Szeretlek Kimi …
Mindennél jobban – mondtam halkan, majd egy hosszas csókban összeforrtunk,
amint ajkaink újra találkoztak.
:) Úrrrrrrrrristeeen.... :D :D
VálaszTörlésde nagyon jó lett :$ És igen igen.. kibékültek :) Mostmár elég volt a sok szenvedésből.. jöhetnek a perverz.. szerelmes.. összeköltözős .. megbeszélős részek :$ <3 siess nagyon nagyon a folytatással ám... *.* <3 Puszi
Szia Em!! Tegnap találtam meg a blogod és áhhh... nagyon megtetszett. Istenien írsz, pedig csak 11 éves vagy. ÚRISTEN!! Mi lesz veled később?? :D
VálaszTörlésA történet csodálatos, az események fordulatosak és remekül vannak megírva! Csak jót tudnék mondani a blogról tényleg. Gratulálok...
Szerencsére nem tartott sokáig az az időszak amíg a főhőseink fasírtban voltak,mert azt olyan rossz volt olvasni, ahogy veszekedtek. De, most kibékültek, szóval pont jókor kapcsolódtam bele a történetbe, azt hiszem.
Izgatottan várom a folytatást. Pussz**
Szia!
VálaszTörlésHúha, kezdtem megijedni, hogy Lauda után még egy ember le akar csapni Em-re, de hála égnek észnél voltak mindketten.
A vége az valami zseniális volt, bár én félek ennek még nincsen vége, csak most jön a megbeszélés az elmúlt időkről. Remélem szeretkeznek egy párat, mielőtt megbeszélik az elmúlt hetek eseményeit. Remélem most már lassan helyre áll a rend :)
Várom a folytatást :) Siess nagyon :)
Szia :)
VálaszTörlésEgy szót tudok mondani: VÉGRE. Soha sem értettem, ha két ember szereti egymást mitől lesz az jó, ha éppen más ágyában vagy szájában kötnek ki. Valószínűleg erre soha nem kapok megfelelő magyarázatot.
Mindketten szenvedtek ez már jó pár része észrevehető. Így már tényleg itt volt az ideje Kimitől ennek a vallomásnak.
Már csak arra leszek kíváncsi ezek után minden sínre kerül, vagy még lesz egy két dolog amit le kell győzniük, hogy újra boldogok legyenek és legfőképp egy pár.
Várom a folytatást.
Puszi
Szia, Em:)
VálaszTörlésEzt is imádtam!!!
Em annyira buta volt, amiért bántotta saját magát... Nem kellett volna a falat csapkodnia, de megértem, hogy a lelki fájdalmát akarta így levezetni.
És amikor Kimi szerelmet vallott neki... na, attól a résztől kezdve a gyomrom gombóccá gyűrődött (bocsi, de másképp nem tudom leírni ezt az érzést:) ), pedig ezt az érzést talán egy vagy két író/blogger tudja kiváltani belőlem.
Egy szóval, nagyon-nagyon tetszett, és remélem, végre boldog lesz ez a két bolond, és nem kínozzák tovább magukat.
Puszi, Kat.