51. rész

- Mrs.Niniimäki, mit szól ezekhez a képekhez? – nyomta a mellkasomnak a kezében tartott magazint az egyik újságíró, aki több társával együtt megrohamozott, mikor kiszálltam a csapatunk egyik kisbuszából, és elindultam a belépő kapu felé.

Az újság címlapján, valamint a 16-17. oldalán Kimi-ről készült fotók voltak. Pár barátja, és dekoratív hölgyek társaságában kapták lencsevégre a pilótát. Ahogy az egyik képre siklott a tekintetem, melyen Kimi egy barna hajú csajt ölelgetett, hülye érzés fogott el. Legszívesebben a csajt megtéptem volna, Kimi-t pedig felpofoztam volna, ugyanúgy, mint két hete Abu Dzabi-ban.

 - Ön miért nem volt Mr.Räikkönen társaságában a hajón? – tette fel az egyik riporter a kérdését, mely igazán fúrta az oldalát. – Szakítottak?

A körülöttem álló újságírók, fotósok mind csöndben várták a válaszomat. Hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak erre. Az igazság az igen lett volna, de tudtam, hogy ha ezt benyögöm nekik, akkor se nekem, se Kiminek nem hagynak majd nyugtot egész hétvégén, és jelenleg számomra a csapatom, és Sebastian a legfontosabb, akinek 3. világbajnoki címéért küzdünk teljes bedobással.

 - Nem … Nem szakítottunk – mondtam nekik magabiztosan, miután megtaláltam a hangom. – Csak jelenleg mind a kettőnknek a munkájára kell koncentrálnia – mondtam egy kedves mosoly kíséretében, majd egy kis utat törtem magamnak a fényképezős emberek között.

Szerencsére miután Katie is mellém sétált, leszálltak rólam, és nem követtek, sőt! Egész nap békén hagytak, és nyugodtan tudtam a munkámra koncentrálni.

  - ,,Leave me alone, I know what I’m doing” – olvastam fel hangosan az egyik lotusos mérnök pólójára írt sorokat. Az abu-dzabi-i nagydíj óta mindenki meg van veszve ezért a mondatért, mellyel Kimi ajándékozta meg Rennie-t a futam ideje alatt. Ahogy elnéztem a pályán lófráló enstone-iakat, mindegyikük ugyanolyan pólót viselt, mint Slade. – Ez valami PR fogás? – kérdeztem tőle nevetve miután mellém sétált. Rocky, Sebastian, Heikki és Tim kicsit lassan közlekedtek a pályán, mivel minden egyes pontját rendesen fel akarták térképezni, hiszen most először sétálhatunk az aszfaltcsíkon végig. Én az egyik Pirellis emberkével kicsit előrébb jártunk mint, őt, éppen ezért is szólítottam meg Slade-et, aki egyedül sétálgatott a csapata mögött.

 - Nem tudom – vonta meg nevetve a vállát. – Annyit mondtak nekem, hogy ma ez a póló legyen rajtam. Én pedig nem vagyok semmi rossz elrontója … Ritkán látlak pályabejáráson – jegyezte meg miután lassan elkezdtünk sétálni.

 - Általában Rocky és Jim jönnek ki Sebastian-nal csak. Mark se szeret járkálni, ahogyan én se. Elég jól ismerem a pályákat, de Austinban először rendeznek nagydíjat, szóval kötelező volt egy gumikért felelős mérnöknek is tiszteletét tennie a bejáráson. És engem szavaztak meg a társaim – morogtam.

 - Kimi akkor se jön pályabejárásra, ha az egyik aszfaltcsík új neki – mondta nevetve. – Tényleg! Mi a helyzet veletek? Nem nagyon tudunk semmit Kimi magánéletéről, de azt a csapat is vágja, hogy nincs minden rendben köztetek – nézett rám a szeme sarkából.

 - Mosolyszünet van – mondtam tömören. Mark feltette a két kezét, hogy vette a lapot, és nem fog tovább kérdezősködni. Hálás is voltam neki azért, hogy elterelte a témát a VB-re.

Mint minden csütörtökön, most is az ebéd utáni dolgunk a fiúkkal az volt, hogy az abroncsokat elszállítsuk a Pirelli kamionjaitól, és mindent elosszuk, valamint az általános megmérni való dolgokat lejegyzeteljük a hétvége kis füzetébe.

 Délután Mr.Whiting egy kisebb megbeszélést tartott a gumikért felelős mérnököknek, valamint a Pirelli embereinek. Előre figyelmeztették a csapatokat, hogy a pilótákat az óvatos vezetésre sarkaljuk, ugyanis az aszfalt iszonyatosan csúszós még. Erről az információról Sebastian is megerősített minket a pénteki első szabadedzés első körei alatt.

 - Iszonyatosan csúszkálok … és nagyon poros a pálya – mondta panaszos hangon. – Nincs meg a kellő tapadás.

 - Rocky, szólj Sebnek, hogy jöjjön vissza. Meg kell nézni, hogy a különböző beállítások alatt, és a nagyobb tapadás érdekében mennyire kopnak a gumik – szóltam Rocky-nak, aki egyből értesítette Sebastian-t.

 - Ezért utálom az új pályákat – morogta Jon.

Az első és a második szabadedzések alatt Sebastiannal a pályát térképeztük fel, míg Mark kocsiján új dolgokat próbáltak ki Ciaron-ék Adrian felügyelete alatt.

 - Em, nem tudod, hogy merre találom Sebastian tartalék sisakját? – lépett mellém Heikki, miközben az egyik szerelőpult tetején próbáltam rendbe tenni a telemetriai adatok másolatát, melyekre Adriannak szüksége lesz majd a gyárban.

 - Az alkarészes kamionban láttam egy sisaktartót. Lehet az, az övé – mondtam oda se figyelve. Próbáltam lazának tűnni, és semlegesnek.

 - Az utóbbi időben látványosan kerültél – jegyezte meg halkan.

 - Lehetséges – mondtam tömören.

 - Szeretnék bocsánatot kérni azért, mert teljesen elrontottam mindent közöttetek … Tudom, hogy most utálsz de … Nem szándékosan tettem.

Ahogy felnéztem rá, megbánást, valamint bűntudatot véltem felfedezni a szemében, és a feszült pillantásai is erről tanúskodtak.

 - Nem utállak. És nem is haragszok rád – mondtam neki mosolyogva. – Egyszer úgyis kiderült volna ez az egész – rántottam meg lazán a vállamat.

 - Mivel tudnám ezt jóvá tenni?

 - Heikki – ejtettem ki lassan nevét, majd egy hatalmas sóhajt is kituszkoltam magamból -, nem kell semmit se jóvátenned. Én szúrtam el mindent. Csak én vagyok ezért a hibás, senki más. Én voltam a hülye, hogy eltitkoltam a múltamat Kimi elől. Ha valakit hibáztatni akarok, akkor saját magamat kell számon kérnem. Nem téged – mondtam neki kedvesen, majd miután a kezembe kaptam a két vaskos mappát, elindultam a hátsó kijárat felé.

 - Emeliija, ne menj ki – tolt vissza a garázsba Britta. Feszülten pillantott hátra, a csukott ajtóra, miközben próbált engem visszatolni a szerelőrészleg felé vezető folyosón.

 - Miért? – kérdeztem tőle értetlenül.

 - Ezért – mondta, majd 2 nap alatt másodszorra a képembe nyomtak egy újságot, aminek a címlapján megint csak Kimi volt látható, egy csajjal. Csak éppen a fotón a világbajnok pilóta nagy erőkkel azon volt, hogy a csaj torkáig letolja a nyelvét.

Az újságot összecsavartam miután megnéztem a benne lévő képeket, majd Britta mellet elsétáltam. Kint, a paddokban egy csomó riporter, újságíró csak rám várt, és amint kiléptem a biztonságot nyújtom garázsunk hátsó bejáratán, megrohamoztak. Nehezen tudtam közöttük előre haladni, de csekély 5 perc alatt végülis odaértem a Lotus motorhome-jához. Amint beléptem a fotocellás ajtón, körbe néztem. Szememmel Kimit kerestem, akit viszonylag hamar meg is találtam, mert Mark felemelkedett a székből, amiben ült, mikor meglátott.

 - A sajtósod intézkedjen arról, hogy leszálljanak rólam a firkászok. Az én csapatomnál dolgozók eleget fáradoztak már értem, pont miattad! – mondtam idegesen Kiminek, miután lecsaptam elé az újságot. – Megmentettem a seggedet attól tegnap reggel, hogy rád szálljanak a riporterek, és elintéztem, hogy nyugodtan tudj a feladatodra koncentrálni! De ha most köcsög lennék, akkor kiállnék eléjük, és közölném velük, hogy tényleg szakítottunk, és nem azért nem mutatkozunk együtt, mert a csapatunkra akarunk csak koncentrálni. És mindent elmondanák nekik, de azzal remélem tisztában vagy, hogy akkor nem lenne nyugtod legalább 1 hónapig! … Egy undorító alak vagy, Räikkönen, semmi több. Ezerszer megbántam már azt, hogy valaha is közel engedtelek magamhoz. Remélem, hogy soha többé, semmilyen úton-módon nem fogok hozzád tartozni – sziszegtem a képébe a hazugságban tocsogó szavaimat, majd egyszerűen kisétáltam a Lotus ebédlőjéből.

Dúlva-fúlva vágtam át magamat újra a riporterek tömegén. A kérdéseiket, és a hülye megjegyzéseiket elengedtem a fülem mellett, majd amint újra a garázsunkban voltam, próbáltam a lehető leggyorsabban elfelejteni őket, és magát, Kimit is.