A home-unk
ebédlőjében, csak a meccs kommentátorának hangját, valamint a stadion háttérzaját lehetett hallani, semmi mást. Én is próbáltam csöndesen könnyezni.
Nem akartam megzavarni az angol mezeket viselő srácokat.
- Mi a baj,
Tündérke? – guggolt le elém Gent. Suttogva beszélt hozzám, mert a fiúk éppen az
Olaszország-Anglia EB meccset nézték a TV-ben, és ilyenkor hangoskodni
mellettük kész életveszély.
- Semmi – mondtam neki szipogva, majd az ablak
felé néztem, ahol pár Ferrari szerelő egy olasz zászlót lengetett. Próbálták a
srácokat ezzel felidegesíteni, de nem mentek sokra. Britta odasétált az
ablakhoz, majd a rolókkal eltakarta őket.
- Nem valami hülye vizsgálatok miatt nem
leszel velünk, igaz? – kérdezte, mire kitört belőlem a sírás. Mindenki rám
kapta a tekintetét, amitől zavarba jöttem. Nem akartam, hogy így lássanak
engem. Felálltam a kanapéról, majd kicsörtettem a home-unkból. Chris utánam
jött, majd miután magával szembe fordított, jó szorosan megölelt. – Tényleg
kémkedéssel vádol az a marha Horner? – kérdezte hitetlenkedve, mire egy
bólintással válaszoltam. – Tudnod kell, hogy a srácokkal ezt nem hisszük el –
mondta. Félve néztem fel rá. – Igen, mindenki tud róla, de nem akartunk ezzel
még jobban leterhelni téged – simított végig az arcomon. – Tudjuk, hogy te sose
tennél ilyet, és minden úgy van, ahogy azt Kimi elmondta nekünk, és mielőtt
furcsán néznél rám: igen, beszélt velünk. Ő közölte ezt az egészet velünk,
Horner helyett. Veled vagyunk, oké? – kérdezte egy bíztató mosoly után, majd a
parkolóba vezető út felé fordított. – Visszaviszlek a szállodába.
Míg a
szállásunkhoz nem értünk, egy szót se szóltunk a másikhoz, többek között azért,
mert Chris a feleségével beszélt éppen telefonon. Nagyon édes volt, ahogy a
lánya felől érdeklődött. A szálloda liftjében tette csak le a mobilját.
- Bocs, csak régen nem beszéltünk már –
mondta, mire legyintettem egyet.
Amint a
felvonóból kiszálltunk, megtorpantam, ugyanis az ajtóm előtt, Kimi a földön ült.
A telefonját forgatta a kezében, miközben a fejét hátra döntötte. Csukott
pilláit egyből felnyitotta, miután meghallotta a lépteinket.
- Én azt hiszem megyek is – szólalt meg a
kínos csend kellős közepén Chris. – Jó éjszakát – mondta, majd miután elsétált
Kimi előtt, egy ,,Csak ügyesen!”-t odasúgott neki.
Miután Kimi
felállt a földről, kinyitottam a szobám ajtaját, míg ő leporolta a nadrágját.
Beengedtem magam előtt, majd becsuktam az ajtót. Nekidőltem egy pillanatra, míg
megvártam, hogy Kimi leüljön. Miután ez megtörtént, odasétáltam elé,
letérdeltem a földre, majd szorosan megöleltem. A könnyeim azonnal útnak
eredtek. A lelkiismeret furdalás, ami mindig felerősödött bennem a nap
folyamán, amikor csak Kimi-re gondoltam, most szinte szétmart belülről.
- Ne sírj, kérlek – motyogta a hajamba. –
Annyira sajnálom. Akkora barom voltam, és miattam kerültél ilyen nagy bajba –
mondta, mire rákaptam a tekintetemet.
- Kimi, te … - kezdtem volna bele a
mondókámba, amivel tudatni akartam vele, hogy ő semmiről se tehet, de belém
fojtotta a szót egy csókkal.
- Szeretlek – mondta miután arcomat közrefogta
két kezével. – Érted? Szeretlek és soha nem akarnék neked rosszat. Ugye
elhiszed ezt neked? – kérdezte már-már kétségbeesetten, mire elmosolyodtam.
Ezzel teljesen összezavarhattam szegényt, mert nagyon furcsán nézett rám. Nem
törődtem zavart pillantásával. Magamhoz húztam, majd szenvedélyesen
megcsókoltam.
- Kimi, te tényleg azt mondtad, hogy szeretsz?
– kérdeztem tőle hitetlenkedve, mire bólintott egy aprót.
- Miért, te nem? Te nem érzel ugyanígy? –
kérdezte, mire kicsit fejbe csaptam, majd megöleltem.
- De. Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek –
mondtam neki mosolyogva. A nyakamhoz bújt. Éreztem, ahogy elvigyorodott. Egy
csókot nyomott a bőrömre, majd megszólalt:
- Jó azzal tisztában lenni, hogy te is így
érzel, nem csak én – mondta, majd felállított a földről. Hátradőlt az ágyon,
majd a mellkasára húzott. – Sajnálom, hogy miattam vagy bajban – suttogta pár
perc után. Ahogy rápillantottam az arcára, újra eleredtek a könnyeim. Sütött
róla, hogy lelkiismeret furdalása van, pedig semmi oka sincs erre. – Megint
miattam sírsz – morogta, majd adott egy óvatos puszit a homlokomra.
- Ez nem a te hibád, megértetted? – kérdeztem
tőle idegesen, miután feltérdepeltem az ágyon. – Ilyen még csak az eszedbe se
jusson, Räikkönen! Én tehetek mindenről. Nekem kellett volna vigyáznom arra a
rohadt mappára. Te csak vissza akartad adni nekem, amiben semmi rossz nincs.
- De nem figyeltem oda, és ezzel kezdődött ez
az egész balhé – tárta szét a karjait.
- Azzal kezdődött minden, hogy én nem
figyeltem oda – mondtam már-már kiabálva. A könnyeim megállás nélkül folytak az
arcomon. – Annyira szar érzés, hogy miattam van lelkiismeret furdalásod, mikor
semmi okod nincs erre – suttogtam magam elé, majd rárogytam a bokáimra.
- Mind a kettőnk hibája. Egyezünk meg ebben,
rendben? – kérdezte, mire rá akartam vágni, hogy ,,nem”, de befogta a számat. –
Mind a ketten hibáztunk, és éppen ezért ketten fogjuk ezt megoldani. Segítek
neked. Melletted fogok állni, és minden erőmmel azon leszek, hogy újra a
csapatodnál dolgozhass.
- Neked a versenyzésre kell koncentrálnod! –
mutattam rá egy fontos dologra. Legyintett egyet, majd az ölébe húzott.
- Akkor tudok teljesen odafigyelni a
versenyzésre, ha tudom, hogy veled minden rendben van – mondta, majd
megcsókolt. – A ma estét, és a holnapi napot csak és kizárólag pihenéssel
fogjuk eltölteni. Mindenkit leszarunk. A telefonokat kikapcsoljuk, és csak
azzal leszünk elfoglalva, hogy feltöltődjünk egy kicsit ezután a két nap után.
Oké?
- Oké – motyogtam halkan, majd a mellkasába
fúrtam a fejem. Kimi kicsit hátrébb kúszott a matracon, hogy nekidöntse a hátát
az ágy támlájának, miközben én továbbra is az ölében feküdtem, mint egy
kisgyerek. Pár perc múlva ugyanabban a pózban aludtam el.
A másnap
reggelem egyszerűen szörnyű volt. A fejem iszonyatosan fájt, és nyűgös voltam.
Semmihez se volt kedvem, még ahhoz se, hogy felöltözzek. Kiminek hosszú
perceken kellett győzködnie, míg végül hajlandó voltam megmozdulni.
Miközben
átöltöztem és megreggeliztem, Kimi felajánlotta, hogy szerdáig elmehetnék vele
Svájcba. Nem volt jobb dolgom, és a gyárba se kellett mennem, hiszen onnan ki
vagyok tiltva.
- ED! – szóltam szerelőtársam után, aki éppen
a csapatunk emeletének egyik liftje felé sietett. – Máris jövök – mondtam
Kiminek, majd a bőröndöm tetejéről elvettem a kis csomagot, amiben Ed ajándéka
lapult. – Boldog születésnapot – mondtam mosolyogva Hewett-nek, majd nyomtam
egy puszit az arcára. Pirulva vette át tőlem a dobozkát, ami egy olyan órát rejtett,
amire Ed már régóta vágyott.
- Ó, nem kellett volna – mondta zavarában,
majd még egyszer megölelt. – Te nem jössz velünk Angliába?
- Nem – mondtam tömören, majd hátra
pillantottam. Kimi éppen minket nézett. Mikor találkozott a pillantásunk
elmosolyodott, majd intett egyet Ed-nek, aki ugyan így cselekedett. – Megyek
is. Nem tartalak fel tovább. Legyetek este rosszak – mondtam nevetve Eddie-nek,
majd miután két puszival búcsúztam tőle, visszasétáltam Kimihez, aki egyből
átkarolt.
Egyből a
reptérre mentünk, ahol a finn magángépe várt már ránk.
Egész úton egy
szót se szóltunk egymáshoz, többek között azért, mert Kimi telefonon
egyeztetett a szóvivőjével, Riku Kuvaja-val. A Svájcig megtett út több, mint
¾-ét a telefonja társaságában töltötte Kimi, bár ez most nem zavart annyira.
Csendre volt szükségem és ezt meg is kaptam, bár Mark, Kimi trénerének bámulása
kicsit –nagyon- zavaró volt. Eleinte csak ültünk egymással szemben, majd
elkezdtünk beszélgetni a svájci időjárásról, a végén pedig Kimi rossz
szokásainál akadtunk ki.
- Először elmegyünk Ajax-ért, nem baj? –
kérdezte Kimi miután beültünk a kocsijába.
- Nem – mondtuk szinkronban Mark-kal.
- Találkoztatok már? – fordult hátra az edző,
mire furán néztem rá, mert nem értettem, hogy kire célzott, de hamar leesett.
- Ajax-szal? – kérdeztem bizonytalanul. Mark
válasz képpen bólintott egyet. – Még nem.
- És Peppi-vel? Reiska-val? – érdeklődött
élénken, mire Kimi mérgesen rápillantott.
- Ők Jenni-nél vannak – morogta a pilóta, majd
keményén rátaposott a gázra. Mark bocsánatkérően nézett barátjára, aki azonban
az utat kémlelte.
Jenni eddig nem
nagyon került szóba közöttünk Kimi-vel. Azt tudom, hogy elváltak, de semmi mást
nem tudok róla, még azt se, hogy most éppen hol él. Sok minden érdekelne vele
kapcsolatban, de inkább nem kérdeztem rájuk Kiminél, mert nem tudtam, hogy
milyen indulatokat váltanék ki a kérdéseimmel. Ahogy az előbbi jelenetet
elnéztem, inkább nem is fogok Jenni felől érdeklődni. Majd ha akar, akkor mesél
nekem róla.
A reptértől
körülbelül félórányi kocsikázás után értünk ahhoz a házhoz, melynek udvarán egy
gyönyörű németjuhász ugrándozott, miután Kimi leállította kocsijának motorját.
- Gyere – nyújtotta felém a kezét, miután
kinyitotta az Audi ajtaját. Kicsit féléken sétáltam mellette egészen a kapu
bejáratához, ahol ott várt már minket egy mosolygós, barna hajú lány.
- Szia, Mikela vagyok – nyújtotta felém a jobb
kezét, miután Kimi-vel köszöntek egymásnak.
- Én pedig Emeliija. Örvendek – ráztam meg
mosolyogva a felém nyújtott jobbosát.
- Én szintúgy – mondta vigyorogva a lány, majd
nevetve megcsóválta a fejét, miután meglátta Kimi-t aki a földön feküdt,
felette pedig a kutyája, Ajax tornyosult. – Menj oda nyugodtan – tolt meg egy
kicsit a fűben hempergő páros felé. Kimi mikor látta, hogy egy lépést közelebb
tettem feléjük, felült, majd felém nyújtotta a kezét. Kezébe csúsztattam a
sajátomat, majd letérdepeltem mellé a földre.
- Ő az én Ajaxom – simogatta meg szabad kezével
a kutyus fejét a pilóta. Én is ugyanígy tettem, miután hagytam a
németjuhásznak, hogy megszaglássza a kezemet.
- Gyönyörű – mondtam mosolyogva, majd Kimi-re
pillantottam, aki hatalmas vigyorral nézett rám. Egy gyors csókot nyomott
ajkaimra, majd felállt a földről. Miután engem is felsegített, Ajaxot
beimádkozta a kocsiba, majd elindultunk Mark otthona felé.
Kimi, Jenni és Ajax |
Hála égnek minden rendben van. Remélem a tárgyaláson is sikeres lesz és visszatérhet a munkájához, de ha nem a Lotus biztosan befogadja, Kimi nyomására :)
VálaszTörlésAJAX imádom azt a kutyust :)
Várom a folytatást :)