19. rész

 - Mit hozassak fel neked enni? – kérdezte Kimi, miután leültem a szobájában lévő hatalmas bőrkanapéra. Magam mellé raktam a bézs színű bőrdzsekim, majd lazán megvontam a vállam. Nem voltam éhes, így nem kívántam semmit se. – Olyan nincs, hogy nem eszel semmit se – morogta, majd felemelte a telefon kagylót. – Valami finn kaját felhozatok. Rendben?

 - Ha nem rénszarvast kapok, akkor rendben – mondtam neki semlegesen, majd megköszörültem a torkom, és felálltam a kanapéról. A hatalmas üvegablakhoz sétáltam, ami a szoba egyik falát teljesen birtokolta. A sötétítőt kicsit széthúztam, és közvetlenül az üveg elé álltam, majd hagytam, hogy a függönyök összezáruljanak mögöttem. Így egy kicsit el tudtam magam szigetelni Kimi-től. Persze tisztában voltam azzal, hogy a sötétítő mögé bújással nem tudok elbújni a beszélgetésünk elől.

 - Ahhoz képest, hogy mi folyik ebben az országban, ezen a városon semmi se látszik meg abból – szólalt meg Kimi miután mellém sétált az ablakhoz. Rápillantottam, de szinte egyből vissza is fordultam az éjszakai fények felé, mert ő is éppen akkor nézett rám. – Remélem Huovinen nem fog kiakadni, hogy ma este velem fogsz beszélgetni … kettesben … a szobámban … - mondta gúnyosan, mire nem tudtam megállni, hogy ne pofozzam fel.

 - A következő ilyennél nem felképellek, hanem elmegyek és utána még a nevemet is felejtsd el, Räikkönen – mondtam neki összeszorított fogakkal, majd visszasétáltam a kanapéhoz.

 - Hú de nagyon elkezded védeni a kis szöszit – mondta nevetve, majd lazán levetette magát az egyik fotelbe, ami pontosan velem szemben kapott helyet.

 - Most átmentél bunkóba? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – Mert ha igen, akkor szólj, és már itt se vagyok. Nekem nincs kedvem a faszságaidat hallgatni! Nem is ismered, de itt gúnyolódsz vele – mondtam neki a fejemet csóválva.

 - Mert te ismered mi? – kérdezte.

Hitetlenkedve meredtem rá. Pár perc alatt teljesen megváltozott Kimi stílusa, és nem értettem, hogy miért. Semmit se csináltam, amivel ezt kiválthattam volna belőle, csak kinéztem az ablakon. Azt se értettem, hogy, hogy a fenébe jutott most eszébe Heikki?

 - Volt rá elég időm, hogy megismerjem – mondtam neki negédesen mosolyogva, majd a tekintetemmel követtem Kimit, aki felállt a fotelből. Az ágyához sétált, aminek a végében ott volt egy hátizsák. Az elől lévő zsebébe belenyúlt, majd kivett belőle egy dobozt. Mikor leült mellém, és felnyitotta a doboz tetejét, akkor vettem észre, hogy az a doboz nem mást, mint cigarettát tartalmaz. Miután a szájába vett egy szál aranyszínű Marlboro-t, a zsebéből előhalászta az öngyújtóját. Nem ilyen eldobható, műanyag kis vacak volt, hanem fémből készült, drága darab lehetett. Hallottam már arról, hogy Kimi a rally ideje alatt rászokott a cigarettára, de ezt nem hittem el senkinek se, hiszen a mai világban, nem találkoztam még olyan aktív pilótával, aki cigizett volna. Annak idején James Hunt, vagy éppen Keke Rosberg is lazán elszívtak egy-egy szálat még akár a kocsijuk mellett is, de manapság ez nem volt ,,divat”. A pilóták próbálnak egészséges életmódot élni, amibe a cigaretta nem tartozik bele. Úgy látszik Kimi nem éppen híve ennek.

 - Szóval volt rá időd? – kérdezte egy sor hümmögés és egy slukk után.

 - Igen. Kicsit több időt fordíthattam arra, hogy megismerjem, mint a te esetedben. Például róla már az első pillanat óta tudtam, hogy utálja a ciginek még a szagát is, míg a te esetedben nem tudtam, hogy dohányzol – mondtam neki. Először a szemébe akartam vágni, hogy jártunk, de inkább mégse tettem.

 - Igazi jó kisfiú, mi? – kérdezte gúnyosan, majd újra beleszívott a kezében lévő cigerettába.

 - Igen. Kedves, önzetlen, segítőkész, okos, odaadó, szorgalmas és nem utolsó sorban helyes – mondtam, mire az arca megrándult. Le lehetett egy pillanat erejéig olvasni az arcáról, hogy nem tetszett neki, ahogy a külső tulajdonságát illetően is nyilatkoztam. Ezzel szinte provokált engem, így folytattam: - Szexi és kidolgozott teste van. És olyan feneke, hogy szinte vonzza a női szemeket – mondtam gonoszan vigyorogva. Lerítt róla, hogy teljesen felbosszantottam az ömlengésemmel. – Csak egy észbontó mosoly kell tőle, és a partneréről leolvad még a bugyi is.

 - Jól gerincre vágott már téged is, mi? – kérdezte emelt hangon. Nem tudom miért, de éveztem, hogy teljesen fellőttem az agyát a Plútóig. Sütött róla, hogy a féltékenység mardossa. Ezt le se tudta volna tagadni. Azt hiszem pont ezért húztam az agyát! Legalább ő is átéli ugyanazt, amit én akkor, mikor az édes kis Sonia-t ölelgette.

 - Igen. Nem is egyszer. És fantasztikus volt – mondtam neki lazán, majd keresztbe fontam a lábaimat, a karomat pedig a kanapé háttámlájára tettem.

 - Élvezed ezt, ugye? – kérdezte dühösen, majd a cigarettáját el is oltotta, pedig még csak 2 slukkot szívott belőle.

 - Van valami baj, Räikkönen? – kérdeztem tőle vigyorogva. A finn idegesen elővett a zsebéből egy csomag rágógumit, majd egy szemet a szájába dobott.

 - Van. IGEN! – ordította, majd elém trappolt. – Mocskosul féltékeny vagyok, arra a kis szarházira. Érted? Mikor meglátom, hogy a közeledben van, legszívesebben megverném, vagy eltüntetném a közeledből! Nem tudom már elviselni azt, hogy ő melletted lehet, én meg nem, mikor megveszek érted. Azóta a szilveszteri éjszaka óta nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, és arra, az órákra, amiket együtt töltöttünk. Amik miatt te egy mocsoknak nézel engem. Ezerszer megbántam már, hogy fogadást kötöttem Toniékkal, de az első megállapodás szerint, csak meg kellett volna csókoljalak. A szex csak azután jött képbe, miután jó pár vodkát magunka döntöttünk. Tudom, hogy már a csókkal se kellett volna fogadást kötnöm velük, de férfiből vagyok. Kihívásokat, és kalandokat keresek. Hidd el, hogy … hogy iszonyatosan szarul érzem magam a történtek miatt. Egy gerinctelen féregnek tartom magam, és ha tehetném mindent visszacsinálnék, de sajnos nem tudom visszaforgatni az idő kerekét. Azt az estét visszacsinálnám, vagyis csak a fogadást, mert le akartam feküdni veled. Vágytam rád. Ahogy most is. Teljesen beléd estem – zúdította rám a dolgokat hirtelen. Egyfolytában hadart, és volt olyan része a beszédének, amit alig értettem. Lehet nem is beszélt gyorsan, de mire felfogtam egy dolgot, már a következőre kellett koncentrálnom. – Nincs mentség arra, amit tettem veled, de el kell hinned nekem, hogy mindent megbántam már vagy ezerszer. Sokszor eljátszottam már azzal a gondolattal, hogy … hogy mi lett volna akkor, ha … ha ez az egész nem derül ki? Most mi … mi ketten együtt lennénk? Vagy kerülnénk egymást ugyan … ugyanígy így? – kérdezte dadogva, majd letérdelt elém. – Kérlek bocsáss meg nekem – mondta bűnbánóan. A szeméből ki lehetett olvasni, hogy tényleg megbánta az egészet. – És bocsáss meg nekem a ma esti viselkedéseimért, és mindenért, amit ellened tettem az utóbbi időben.

 - Kimi én …

 - Utálsz, ugye? – kérdezte reményvesztetten, majd felállt a földről. A hajába túrt, majd az ajtóhoz sietett, hogy a szobapincért beengedje. A srác a zsúrkocsit betolta a szobába, majd miután Kimi adott neki egy kis borravalót, távozott.

A világbajnok pilóta szomorú arcot vágva tolta beljebb a kocsit, majd a dohányzóasztalon próbált rendet tenni, hogy a tányérok elférhessenek majd ott.

 - Ha nem vagy éhes, és el akarsz menni, megértem – mondta, miután levette a krómozott fedőt az egyik tányérról. Nem nézett rám. Az ételt bámulta ezerrel, aminek a finom illatát én is hamar megéreztem.

Felálltam a kanapéról, majd Kimi mellé sétáltam. Kivettem a kezéből a fedőt, majd vissza raktam a tányérra. Az arcára simítottam a két kezem, majd közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Először lefagyva állt előttem, de pár pillanat múlva felocsúdott, majd a derekamra tette a jobb kezét, miközben a ballal le s fel járkált a hátamon. Jól eső borzongás futott végig a testemen, a mozdulatai után.

 - Én is bocsánatkéréssel tartozok, mert olyan lehetetlenül bunkó voltam veled – mondtam neki, miután a homlokomat az övének nyomtam. Lihegve beszéltem, miközben a szemébe néztem, ami vidámságot és boldogságot sugárzott felém, ahogy az apró mosolya is. 

 - Neked nem kell az égvilágon semmiért se bocsánatot kérned – mondta a fejét csóválva, majd újra megcsókolt. Olyan hévvel tette mindezt, hogy egy pillanatra bele is szédültem.

Az ágy felé hátráltunk, ahova nem sokkal később együtt dőltünk le. Én kerültem alulra, míg Kimi felettem támaszkodott a jobb kezén. Megállás nélkül csókoltuk a másikat, miközben simogatva lehámoztuk egymásról a feleslegesnek vélt ruhadarabokat.

Teljesen elvesztettem a fejemet. Jól tudtam, hogy mi lesz ennek a vége, de nem igazán törődtem vele. Az volt csak abban a pillanatban a fontos nekem, hogy Kimivel voltam. Hogy ő csókolt, ő simogatott.

Amint eggyé váltunk, ütemes mozgással próbáltunk a másiknak örömet okozni. Forró, izzadságtól verejtékes testünk szinte összeragadt a hosszú percek alatt. A sötétítő jobb oldalán egy kis fénycsík kúszott be a szobába, ami által nem volt koromfekete minden, és Kimi szaporán mozgó mellkasa szinte csillogott, ahogy rá esett az onnan érkező fény. Nyirkos hátán egyfolytában cirógattam, miközben ő a két kezével a hajamat túrta. Szinte megállás nélkül csókoltuk a másikat. Miután a gyönyör hullámozva elért minket, lihegve feküdtünk egymás mellett. Ahogy kicsit rendeződött a légzésünk, Kimi a mellkasára húzott, majd egy nagy puszit nyomott a csurom vizes hajamra.

 - Mindent sajnálok, ahogy a ma estét is – suttogta. – Egy baszott nagy bunkó voltam.

 - Ti pasik folyton a dumálással tudtok minden jót egy pillanat alatt elkomorítani – csóváltam meg nevetve a fejemet, majd felkönyököltem, hogy a szemébe nézhessek. – Kimi, nem haragszok rád, mert én is sok mindenben hibáztam.  És ne gyötörd magad, kérlek – mondtam neki, majd megsimogattam az arcát. Egy apró csókot leheltem ajkaira, majd visszafeküdtem izmos mellkasára.