17. rész

 - Lex, szerezz még nekem valahonnan alapozót – szóltam ki a fürdőszobából drága barátnőmnek, aki Domenic ágyán fetrengett, miközben a TV-t bámulta. Már második napja kell Kimi-t minden reggel ide berendelnem, hogy a szeme alatt lévő lila foltot alapozó segítségével eltüntessem, és időközben elfogyott a barnás színű krémem.

 - Milyen színű kell? – hajolt be az ajtón, miután hajlandó volt felkelni a franciaágyról.

 - Kék – forgattam meg látványosan a szememet. - Olyan, amilyen neked, meg nekem. Ne vegyél túl barnát, de túl fehéret se – mondtam neki, miközben próbáltam azt a kevéske kis alapozót elkenni Kimi arcán, amit még ki tudtam bányászni a tubusból miután szétvágtam azt.

 - És milyen fajtát? Drágát, vagy a legolcsóbbat? – kérdezte, miközben kivette a táskámból a pénztárcámat, amiben pont volt annyi készpénz, hogy tudjon nekünk hozni egy tubusnyit. Christian, vagyis inkább Helmut, még azt is megszabja nekünk, hogy egy versenyhétvégén mennyi készpénz lehet nálunk. 

 - Ilyet – dobtam oda neki az alapozó dobozát. A könyökömmel a mozdulatom közben, véletlenül orrba vágtam Kimi-t, aki percek óta csendesen üldögélt a kád szélén. Én a két lába között térdeltem a földön. – Ne haragudj! Nem akartam – kaptam a szám elé a kezemet, miután felé fordultam. Szerencsére nem kezdett el vérezni az orra, és sehol se okoztam neki olyan sérüléseket, amik meglátszódhattak volna.

 - Semmi baj – rázta meg a fejét, miután meggyőződött arról, hogy valóban nem vérzik az orra.

  - Lex, nem érek rá egész nap – néztem barátnőmre, aki ráérősen álldogált az ajtóban. Miután rászóltam, feltette a két kezét, majd megindult az ajtó felé.

 - Em, lementem Stuart-tal reggelizni. Hozzak fel nektek valami kaját? – jött be a fürdőbe pár perc múlva Dom. Nagyon megkönnyítette azzal az életemet a brit, hogy megengedte, hogy a hétvégén Kimi nálunk kezdje a napját. Megígérte, hogy egy szót se fog szólni Horner-nek, és senki másnak se. A csapatunkból rajtam és Lexin kívül ő az egyetlen, aki tud még arról, hogy Kimi reggelente a mi szobánkban kóvályog.

- Ha egy kávéval megdobnál, akkor azt megköszönném – mosolyogtam rá, miután felálltam a földről. A térdem egy kicsit fájt, mert a gumiszőnyeg teljesen belenyomódott a bőrömbe, még a kockás-lyukacsos mintázata is kirajzolódott a lábamon.

 - Úgy dobjalak meg, mint múltkor? – kérdezte nevetve, majd védekezés képpen a feje elé kapta a kezeit, mikor elsétáltam mellette és megemeltem a jobb kezem. A múlthéten a gyárban ugyanígy kértem tőle egy kis kávét, és szó szerint hozzám vágta a papírpoharat, miután odasétált mellém. – Nem kekeckedek veled, nyugi. Ne idegesítsd fel magad – mondta nevetve, majd a fürdő felé fordult, ahol Kimi még mindig a kád szélén ült. – Neked hozzak valamit? – kérdezte lassan, tagoltan Kimi-től, mintha a finn nem beszélné elég jól az angolt.

 - Dom, kristálytisztán érti azt, amit mondasz neki – világosítottam fel szobatársam a dolgokról.

 - Ó – reagált értelmesen. – Szóval? – fordult újra Kimi felé.

 - Nem kérek semmit se. Köszönöm – mondta nevetve a pilóta. A hangját egyre erősebben hallottam, és pár másodperc múlva meg is pillantottam őt.

 - Oké – bólintott egyet Domenic. – Em, a kávédat felküldöm majd Lexi-vel – mondta, miközben a kis hátizsákját a vállára kapta. – Sziasztok – intett egyet nekünk, majd kisétált az ajtón.

Miközben Lexi-re vártunk, összébb pakoltam a cuccaimat, amiket tegnap este szétszórtam az ágyam körül, a padlón. A neszesszeres táskámat egy az egyben kiborítottam a földre, mikor egy hullámcsatot kerestem magamnak.

Ahhoz képest, hogy rendesen szétpakoltam, Dom része sokkal katasztrofálisabban festett, mint az én szobarészem. Az én zoknijaim legalább párosan vannak szétdobálva, nem egyesével, és a fehérneműim mind a szekrényben, vagy a bőröndömben lapulnak, nem pedig az ágyam végében.

Éppen a pólóimat hajtogattam szépen össze, mikor észrevettem, hogy Kimi az ágyamon ülve bámul engem.

 - Tudod, hogy mennyire idegesítő vagy ilyenkor? – kérdeztem tőle miközben egy copfba összefogtam a hajamat, ami kezdett nagyon idegesítő lenni. Kimi nem válaszolt, csak semleges arccal bámult továbbra is. – Ti pasik annyira érthetetlenek vagytok – morogtam, neki, majd elé térdeltem az ágyon. A sarkaimra ültem, hogy ne legyek olyan magasan a fejéhez képest, majd az ablakon át beszűrődő fény felé fordítottam a fejét. Jobban szemügyre kellett vennem a monokliját. Éppen a lilás-kékes-vöröses foltot bámultam ezerrel, mikor hirtelen Kimi a tarkómhoz nyúlva közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Annyira hirtelen történt az egész, hogy meglepődni is elfelejtettem. Az első pár pillanatban, miután magamhoz tértem, megpróbáltam eltolni magamtól, de ez nehezen ment, hiszen a pilóta csupán 5-ször lehet erősebb nálam. A kezdeti tiltakozásomat hamar magam mögött hagytam. Kezeimmel átöletem a nyakát, és szinte beleültem az ölébe. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem inkább ütnöm kéne őt a tettei miatt, mintsem csókolni. Megbolondított, és azt hiszem már tagadni se tudnám neki, hogy oda meg vissza vagyok érte. De ahogy a csókjaiból éreztem, ő is másként tekint rám. Nem úgy, mint a Red Bull egyik mérnökére, hanem mint egy nőre.

 - Ezt nem lenne szabad – suttogtam miután egy pillanatra leálltunk. Mind a ketten lihegtünk, miközben a másik homlokának döntöttük a sajátunkat.

 - És kit érdekel az, hogy mit szabad, és mit nem? – kérdezte halkan, majd ajkait újra az enyémekre tapasztotta. A derekamra simította a kezét, majd miután a bőröndömet a földre lökte, elfektetett a párnák között. A keze éppen a csapatingem alatt járkált, mikor drága barátnőm berobbant a szobába. Tágra nyílt szemekkel meredt ránk, majd megköszörülte a torkát és kisétált a folyosóra.

 - A francba – túrtam a hajamba. Kimi nevetve terpeszkedett felettem. Már annyira nevetett, hogy vártam, mikor fog rám esni. – Ez nem vicces – löktem le magamról, miközben az ajtó felé siettem. – LEX! – kiáltottam el magam. Egy hatalmasat ugrottam, miután megpillantottam Lexit, aki körülbelül fél méterre tőlem a falat támasztotta.

 - Nem akartam zavarni – mondta bűnbánóan, majd felém nyújtotta a barnás színű tubust.

 - Semmit nem zavartál meg – mondtam neki, majd adtam egy puszit az arcára. – Inkább megmentettél attól, hogy valami baszott nagy hülyeséget csináljak – mosolyogtam rá, majd behúztam a szobába. Kimi addigra már visszasétált a fürdőbe, és leült ugyanoda, ahol fél órája tűrte azt, ahogy csinosítgattam az arcát.

Miután szinte már láthatatlanná tettem a foltot, útjára engedtem a pilótát. Sietve kellett összeszednem a cuccaimat, mert a csapatunk kisbusza 10-kor indult el a pályára, és én 09:54-kor kezdtem el a táskámba dobálni a személyes cuccaimat.

 - Felküldöd a kávémat Lexi-vel, mi? – fordultam hátra Dom-hoz, aki éppen a telefonját nyomkodta.

 - Baszki – csapott a homlokára. – Elfelejtettem – mondta nevetve. – A pályán megkapod!

 - Ajánlom! – mutattam rá mérgesen, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

A pályára jó hangulatban indultunk el a srácokkal. Megbeszéltük, hogy vasárnap hol fogunk majd ünnepelni, vagy vedelni, ha éppen számunkra nem jó eredményekkel zárnánk a hétvégét. A szálloda ,,party termét” választottuk, mint szinte minden másik csapatnál dolgozó emberek is, mivel itt, Bahrein-ben nem egy életbiztosítás bulizni menni.

Miután kiértünk a pályára, egyből Christian keresésére indultam. Tegnap este megállított a folyosón, hogy a mai nap folyamán beszélni akar majd velem. Mosolyogva beszélt hozzám, így nem gondoltam semmi rosszra, de mikor be akartam lépni a Domenic-kel közös szobába, visszafordult, és komolyan megjegyezte, hogy inkább két dologról szeretne velem majd beszélni. Abban a pillanatban majdnem összeestem, mert éreztem, hogy Kimi monoklijáról fog kérdezni, amit Heikki varázsolt a pilóta szeme alá csütörtökön.

 - Bejöhetek? – hajoltam be Christian home-beli irodájába, miután hármat kopogtattam az ajtaján.

 - Persze. Gyere csak – mondta Horner. Nem volt egyedül. A kicsinyke szobában Helmut és Heikki is bent voltak. Előbbi az ablaknál állt, és a kamionok között folyó nyüzsgést figyelte, míg finn honfitársam a Christian asztala előtt álló székek egyikén ült. Mellé sétáltam, leültem a kis kanapéra, ami a fal mellett állt. Heikki egyből odajött mellém.

 - Nem tud arról, hogy mi volt annak az oka, hogy behúztam egyet Kiminek – mondta finnül. Christian és Helmut érdeklődve figyeltek ránk. Próbáltam úgy tenni, mintha tök hétköznapi dolgokról beszélnénk, de elég rosszul alakítottam a szerepem. – Ha kérdezi, te semmit se tudsz erről az egészről – mondta miközben felnevetett. Fura volt a határozott mondatát ilyen körülmények között hallani.

 - De, Heikki …

 - Em, majd én ezt elintézem, de ha Horner megtudja, hogy szinte miattad vertem meg Kimi-t, akkor nem egy versenyhétvégére fog téged eltiltani a munkádtól, és ezt én se, és te se akarhatod! Nekem ez volt az első malőröm itt, és még ezt elnézik nekem, igaz személyesen kellett bocsánatot kérnem attól a baromtól, amit nem szívesen tettem meg – mondta morogva, majd elnevette magát.

 - Köszönöm – mondtam neki hálásan, majd megöltem. – Nos, miről szerettél volna velem beszélni? – ültem át Christian elé, miután elengedtem Heikki-t.

 - Május 4-én Dunsfold-ba kell menned – mondta, miközben az asztalán lévő papírokat rendezgette. Helmut nagyon vigyorgott rám, és ettől teljesen összezavarodtam.

 - De mi van Dunsfold-ban, hogy oda kell mennem? – kérdeztem értetlenül, mire elém tolt egy lapot. A TopGear nevű autós műsor hatalmas logója köszönt vissza rám a lapról. Beleolvastam, hogy mégis mi az, amit a kezemben tartok. Ahogy a sorok között haladtam, egyre nagyobb lett az arcomon a vigyor, ami már az első mondat után a pofimon megjelent.

 - Ez most komoly? – kérdeztem tőlük nevetve.

 - Domenic mellett te vagy a nagy TopGear megszállott, de ő nem tud ekkor elmenni, így gondoltam ez jó ajándék lenne neked. Amolyan elő-születésnapi ajándék – rántotta meg lazán a vállát Christian, de azért ő is vigyorgott.

 - És mit kéne nekem itt csinálnom? És mi ez az egész? – kérdeztem tőle, miközben meglengettem a kezemben lévő lapot.

 - Egy F1-es adást akarnak csinálni. Régebbi brit pilóták vesznek részt majd ezen, és brit csapatoktól is kértek egy-egy embert. Beszélgetned kell majd velük, tenned kell majd egy mért kört a tesztpályájukon, és még pár dolgot majd csinálnod kell. Ennyi. Számodra olyan lesz az egész, mintha éppen a Mennyben tennél egy kis kiruccanást – mondta mosolyogva Helmut.

 - Hú hát ez … KIRÁLY – kiáltottam el nevetve magamat. – Imádlak titeket – mondtam nekik nevetve, majd mind a kettejüket megöleltem. – Ezt el kell mesélnem Lexinek – indultam meg az ajtó felé, de Christian megállított. A székre mutatott, amin az előbb ültem, így egy szó nélkül foglaltam újra helyet.

 - Csütörtökön este kicsit fura látvány terült a szemem elé, mikor Heikki padlóra küldte Räikkönen-t. Neked ehhez az egészhez van valami közöd? – kérdezte komolyabban. Helmut is leült velünk szembe, ahonnan kérdőn nézett rám. Heikki-re pillantottam, aki úgy vizslatott, mint aki éppen hatást akar rám gyakorolni. Szinte a semmiből elöntött a bűntudat. Nem hagyhattam volna, hogy Heikki elvigye a balhét, ami szinte miattam robbant ki a két fiú között, és Christiannak se ajánlatos hazudni ilyen horderejű dolgokban. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Hazudjak, vagy mondjam meg neki az igazat?

 - Szóval? – kérdezte sürgetősen Helmut.

 - Mondtam már, hogy személyes okokból ütöttem meg Kimi-t. Nincs ehhez semmi köze Emeliija-nak. Finnek vagyunk, majd mi ketten ezt lerendezzük Räikkönennel – mondta Heikki, mire Christian leintette.

 - Őt kérdeztem, Huovinen! – mutatott rám Horner, miközben szigorúan pásztázta Heikkit. – Nos? – fordult felém. – Van valami közöd hozzá?

 - Nincs – mondtam egy kisebb sóhaj után. – Fogalmam sincs, hogy miért verekedtek a fiúk. Ebben én most nem voltam benne.

Amint kiejtettem a szavakat a számon, egyből elkezdett belülről szétmarni a bűntudat.