6. rész

Feliz nyuszit to everyone :D
Bocsánat, hogy nem hoztam hamarabb ezt a részt, de az ünnepek kicsit mozgalmassá tették a napjaimat, és ráadásul osztályozóra kell tanulnom, mert idén előrehozott érettségit fogok tenni földrajzból. Ezért lehet, hogy a heti 1 rész megint visszajön majd, mert jelenleg a tanulás leköti minden időmet. Nem is szövegelek többet. Jó olvasást :)

Azóta a bizonyos csók óta nem találkoztam Kimivel, pedig már lassan 5 nap is eltelt azóta. Valahol bántam, valahol pedig nem, hogy nem láttam. Azért volt jó egy kicsit, hogy a másikkal való találkozás elmaradt, mert így nem kellett kellemetlenül éreznem magam mellette. De ez rossz is volt, mert akármennyire fura volt, be kellett vallanom magamnak, hogy valamilyen szinten hiányzott nekem. Mikor erre úgymond rájöttem, totál hülyének éreztem magam, hiszen miért érzem ezt? Miért hiányzik nekem, mikor alig 2 hete ismerem őt?

 - Itt vagy? – integetett a szemem előtt Lexi. Azt hiszem egy kicsit túlságosan is elgondolkoztam, és eléggé kizártam a külvilágot, ami körülöttem szüntelenül mozgott annak ellenére, hogy én picit lefagytam.

 - MI? … Ja, aha. Csak elgondolkoztam – mondtam, majd újra a jégre szegeztem a pillantásom, amin az öcsémék nagy erőkkel azon volt, hogy az ellenfelüket legyűrjék. 3-1-re vezettek már, és ebből 1-et Jesse lőtt be.

 - Csak nem Kimin és a csókotokon agyaltál? – kérdezte vigyorogva Lexi, mire olyan hirtelen kaptam rá a tekintetemet, és fordultam felé, hogy szinte beleszédültem. – Az öcséd látott titeket az ablakból. Ő faggatott ma ki arról, hogy mit tudok rólatok. Hogy van-e köztetek valami, vagy csak egy félresikerült puszi utolsó képkockáit kapta el?! … Félre sikerült puszi, vagy csók volt? – kérdezte.

 - Szerintem az utóbbi, de nem értem miért akart volna nekem olyat adni. Hiszen alig ismer.

 - Érzel valamit iránta?

 - Nem tudom. Azt se tudom, hogy most mi van velem. Valamit érzek, de fogalmam sincs, hogy mi az. Érted? Nem tudom beazonosítani, és ez kiakaszt. Én nem szoktam ilyet megélni, és ez fura. Nagyon fura.

 - Nekem is fura egy-két dolog – szólalt meg mellettem, vagyis inkább mögöttem valaki, mivel teljesen Lexi felé fordulva beszéltem neki. Nem akartam elhinni, hogy az a valaki az, akire én gondolok, de ahogy elnéztem Lex fejét, sajnos jobban tettem, ha elhittem. – Sziasztok lányok – köszönt mosolyogva Kimi. Lexi azt hiszem látta rajtam, hogy nem fogok egyhamar megszólalni, így inkább bemutatkozott a finnek.

 - Lempi Virtaken vagyok, de ha a rendes nevemen szólítasz, megöllek! – mondta nevetve Kiminek. - Mindenki csak Lexinek hív.

 - Szia Lexi, Kimi vagyok – rázta meg a lány kezét.

 - Akármilyen hihetetlen, tudom – mondta barátnőm. – Em elmegyek innivalóért. Most már itt merlek hagyni – állt fel a székéből. – Mindjárt jövök – mondta, majd eltűnt mellőlem.

Legszívesebben ott a helyszínen elsüllyedtem volna szégyenemben, mert nem tudtam, hogy Kimi mennyit hallott a beszélgetésünkből. Felé fordultam, és ahogy elnéztem nem nagyon sokat, csak a végét kaphatta el, amiből sok dolgot nem tudhatott meg.

 - Holnap hova mentek a barátnőddel ünnepelni? – kérdezte Kimi pár perc csönd, és egy Tampareen gól után.

 - Nem tudom. Szerintem az egyik szórakozóhelyre, vagy átjön hozzánk Lexi és filmezünk. Ma akarjuk eldönteni, hogy mit csinálunk. Miért?

 - Egy kisebb bulit rendezek és pár havert meghívtam, köztük az öcsédet is. Szívesen látnálak titeket is – mondta mosolyogva.

 - Nem zavarnánk ott mi? Hiszen nem is ismerünk majd ott senkit az öcsémen és rajtad kívül.

 - Nem baj, majd bemutatlak titeket nekik – rántotta meg a vállát. – Na?

 - Ha Lexi is benne van, akkor megbeszéltük – mondtam neki mosolyogva.

Lexi simán belement az egészbe, így 30-an este 6 órakor azon kellett igyekeznem, hogy időben elkészüljek, mert Jesse türelme véges, és mivel ő megfogadta, hogy most nem fog inni, így ő visz el minket Kimihez.

 - Így akarsz jönni? – kérdezte tőlem Jesse, miközben végignéztem magamon a lenti, nagy tükörben, ami az előtérben volt, a fogas mellett.

 - Miért? Mi bajod van vele? – kérdeztem tőle, majd végigsimítottam a ruhámon. Egy hosszú ujjú ruhát vettem fel, ami egy testszínű alapon lévő, fekete csipkés, testhez simuló ruha volt. Lexivel ezt vettük legutoljára, mikor vásárolni voltunk.

 - Kint van belőle mindened! Ebben nem jöhetsz! Én ismerem azokat akik jönnek. 2 lépést nem kell tenned közöttük, és megerőszakolnak! Apa – szólt apánk után, aki éppen akkor sétált be a konyhába. – Nem hagyhatod neki, hogy ebbe menjen el itthonról!

 - Miért? Nagyon gyönyörű benne a nővéred. Nem tudom mi bajod vele – mondta apu, majd odajött hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra.

 - Veled is sokra megyek – mondta morogva, majd felkapta a kocsija kulcsát, és elindult kifelé.

 - Vigyázzatok magatokra, szórakozzatok jól, és éjfél után pár perccel hívunk majd titeket – mondta anyu, majd miután ő is, és apám is adtak 2-2 puszit, az öcsém után mentem.

Jesse ugyan ezt eljátszotta Lexivel is, mikor felvettük a barátnőmet. Lex is ugyanígy reagált, ahogy én.

 - Niinimäki, két ilyen csaj hol szedtél össze? – kérdezte az öcsémtől egy srác, miután beléptünk Kimi hatalmas házába.

 - Ragadnak rám a nők, nem tehetek erről – mondta vigyorogva az öcsém, majd átkarolta mindkettőnk derekát. Ránéztem, ezzel jeleztem neki, hogy nem tetszik nekem az, amit csinált. Egyből levette a kezét rólam.

 - A saját nővéredet nem kéne végig fogdosnod – mondtam neki nevetve, majd tettem egy lépést előre. Alig volt időm arra, hogy csak egyszer körbenézzek, mert egy finn egyből letámadott.

 - Nagyon csinosak vagytok – mondta hangosabban Kimi, mert a háttérben a zene is egy kicsit hangos volt. – Örülök, hogy eljöttetek – mondta, majd adott két puszit először nekem, majd Lexinek.  – Bemutatlak titeket pár embernek, mert megígértem – mondta nevetve, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni. Egyből Lexi után kaptam, hogy el ne hagyjam. Kimi nem egy embernek mutatott be minket, miközben valaki mindig a kezünkbe nyomott egy kis stampedlis pohárnyi vodkát. Mire körbe értük, már 6-7 adag tuti volt bennünk, de hála finn vérünknek, ez még nem ütött ki minket, csak feloldotta az eleinte még visszafogott énünket. A hatalmas nappali féleség közepén elkezdtünk táncolni a többi vendéggel, akik szintén a zene ritmusára rázták a testüket. Nem egy fiú akart velünk táncolni, de mi hamar elhajtottuk őket mondván: nincs kedvünk szendvicseset játszani.

 - Az összes pasi rajtatok legelteti a szemét – jött oda hozzánk az öcsém. Nem csak simán mellénk állt, hanem beállt Lexi háta mögé, és a barátnőm hasa előtt összekulcsolta a kezeit, míg az állával Lex vállán támaszkodott. Rövid idő alatt nem egy nyakra puszit adott a lánynak, akinek azt hiszem tetszett a helyzet.

 - Az öcsém rámászott a legjobb barátnőmre? – kérdeztem nevetve.

 - Soha többet nem fogok ilyet csinálni. Legalább most ne szólj be – korholt le Jesse. – Nem jössz ki egy kicsit sétálni, drága? – búgta Lexi fülébe.

 - De még elkezdi: ,,Drága” – nevettem fel hangosan. Az 5 métere körzetünkben lévő vendégek mind rám néztek. A házigazda, Kimi is pár lépésre tőlem állt. Mikor ránéztem, intettem neki egyet, amolyan bocsánatkérés jelleggel, majd jelképesen behúztam a cipzárt a számon.

 - Kuss – mondta tömören nekem Jesse, majd kiterelte az erkélyre Lexit. Vigyorogva indultam el a kanpék felé, de nem jutottam messzire, ugyanis egy kéz elkapta a karomat, majd a tulajdonosa felé fordított, de olyan lendülettel, hogy nekicsapódtam egy kemény mellkasnak.

 - Mint a beton – mondtam kuncogva a mellkas tulajának. Ő csak vigyorgott rajtam. – Mi az? – kérdeztem tőle.

 - Mennyit ittál? – kérdezte nevetve Kimi, miközben a derekamra csúsztatta a két kezét, majd elkezdte ide-oda ringatni a csípőjét, az előzőekhez képest lassabb számra. A két karja alatt átdugtam én is a kezeimet, majd hátul, a derekánál összefogtam őket.

 - Nem sokat. Nem vagyok részeg – mondtam neki, miközben felnéztem rá.

 - Egy szóval se mondtam, hogy az lennél – rázta meg a fejét.

 - De céloztál rá! – böktem meg a mellkasát, majd nekidöntöttem a fejem és hozzásimultam. – Kezdek álmos lenni.

 - Na ne. Ezt nem teheted velem – mondta nevetve. – Nem aludhatsz el, hiszen még csak 20 perc múlva lesz éjfél – mondta, miután megnézte a karóráján az időt.

 - Na jó. Összeszedem magam – mondtam neki egy nagy sóhaj után. – Merre találok egy mosdót?

 - Gyere – mondta, majd a kezemet megfogta, így indult el velem az emelet felé. – A lenti fürdő egy kicsit ramaty állapotban lehet, és nem akarom, hogy rosszul legyél. Fent az enyémbe nem mehetett be senki, de veled kivételt tehetek – mondta, miközben egy pillanatra hátra pillantott a vállán át, mikor a lépcsőkön battyogtunk felfelé. Én csak rá mosolyogtam, majd készségesen követtem őt a sötét folyosókon. Mikor egy ajtó elé értünk megállt, elengedte a kezemet, majd a zsebéből előhalászott egy kulcsot, amivel kinyitotta az ajtót. Előre engedett, majd miután belépett utánam, becsukta az ajtót.

 - Az a fürdő – mutatott egy ajtó felé, ami félig nyitva volt. Bólintottam egyet, majd elindultam a mutatott helyiség felé. – Ide leülök addig – mondta, aztán a szobában lévő franciaágy végébe leült.

Ahogy beléptem a mosdóba, be is zártam magam után az ajtót. Egyetlen egyet szippantottam a benti levegőből még csak, de egyből megcsapta az orromat az a tipikus pasis tusfürdő illat. Kicsit párás volt bent a levegő, a nemrég megejtett zuhanyozástól. Egy nagy tükör volt a kagyló felett, amiben hosszasan bámultam magam. Megigazítottam a hajam, és a sminkemet is kijavítottam ott, ahol ügyesen elkentem. Miután végeztem, elintéztem folyó ügyeimet, majd elhagytam a fürdőt. Kimit sehol se találtam a szobában. Éppen a folyosóra akartam kinézni, mikor kinyílt az ajtó, és megjelent a finn, aki a kezében egy pezsgősüveget, és két poharat tartott.

 - Csak nem ki akarsz sajátítani? – kérdeztem tőle nevetve.

 - De. Valami ilyesmi a célom – mondta, majd az ágy felé bökött, jelezve, hogy üljek le oda. Szót fogadtam neki, és helyet foglaltam mellette a párnák között. Kimi a kezembe adta az egyik hosszúkás pezsgős poharat, majd töltött nekem bele a nedűből, aztán magát is kiszolgálta. Csendben üldögéltünk egymás mellett, miközben kicsiket kortyolgattunk a pezsgőinkből.

 - Szoktál újévi fogadalmakat tenni? – kérdeztem tőle hirtelen.

 - Nem. Feleslegesek, mert úgy se fogok rájuk emlékezni, és nem izgatnak annyira, hogy leírjam őket valahova. Meg amúgy is. Nem igazán szoktam ezeket betartani, vagy véghez vinni – mondta. – És veled mi a helyzet?

 - Hülyeség az egész. Havonta más-más céljaim vannak, szóval lényegében én egész évben gyártom, és megvalósítom az ilyen kis célkitűzéseimet – mondtam, majd megittam az utolsó kortyot is, ami a poharamban volt.

 - 10 … 9 … 8 … - hallatszott fel lentről az ordítozással egybekötött visszaszámlálás.

 - Gyere – kapta el a kezemet Kimi, majd a hatalmas ablakhoz húzott.

 - 5 … 4…

 - 3 … - mondtuk mi is, miközben egymás felé fordultunk és bárgyún vigyorogtunk a másikra. – 2… 1 … BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!! – kiáltottuk el magunkat, majd megöleltük egymást, és két puszival megajándékoztuk a másikat. Éppen a tűzijáték felé akartam fordulni, mikor Kimi a tarkóm mögé csúsztatta a kezét, majd magához húzott. Ajkait az enyémekre tapasztotta, miközben a bal kezében lévő poharat letette az ablakpárkányra. Először azt se tudtam, hogy mit csináljak. Toljam el magamtól, vagy csókoljak vissza ugyanolyan hévvel, mint ahogy ő? Az utóbbi opciót találtam abban a pillanatban helyesnek, így miután az én kezem is szabaddá vált, átkaroltam a nyakát. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkát, mikor egyszer csak Kimi felkapott az ölébe, és elindult velem az ágya felé. Készségesen szorítottam a lábaimmal körbe a derekát. Együtt borultunk le az ágyra, ahol a csókokat simogatásokkal főszereztünk meg. Miközben Kimi a nyakamat csókolgatta, azon agyaltam, hogy most helyes dolgot teszek-e? Már éppen eltoltam volna magamtól, de mikor Kimi ajka újra az enyémekre talált, hamar elhessegettem a leállás gondolatait a fejemből, és csak a rajtam fekvő finnre koncentráltam.