11. rész

Az izmaim szinte égtek, ahogy a hideg tengerbe besétáltam egy kiadósabb futás után. Térdig gázoltam csak be az óceánba. Reggel fél 7 van, így a parton szinte alig látni valakit. Nincs nagyon sok kedvem emberek között lenni, így én ezt nem is bánom. Tegnap este a csapattársaim mind sajnálkozva kopogtattak be hozzám. Az első még jól is esett, de mikor már 35.-jére kellett ajtót nyitnom, hogy valaki megöleljen, és egy ,,nagyon sajnálom”-mal megajándékozzon, akkor kicsit kezdtem ideges lenni, és ember-allergia alakult ki nálam. Most ha valaki hozzám szólna, azt tuti elküldeném a fenébe. Nincs kedvem senkivel se jópofizni, mert csak azt tudnám velük most csinálni. Meglepő módon nem haragszok most Christian-ra, és Helmut-ra, hiszen a szabály, az szabály.

Ahogy a homokban üldögéltem, arra várva, hogy a lábam megszáradjon, és a zoknimat, valamint a cipőmet vissza tudjam venni. A szállodába vezető úton már nem futottam, inkább lassan sétálgattam csak. Nem volt kedvem semmihez se. Értesítettem Christian-t, hogy nem fogok ma kimenni a pályára. Az időmérőt kényelmesebb körülmények között tudtam a szobámból végignézni, mint a home-ban, mert a vendégeink folyton hangoskodnak, így ott nem lehet hallani semmit se a közvetítésből. Christian és Helmut háta mögött Ed-del Q1-2-3 alatt telefonos összeköttetésben álltam. Mindenről értesített, így nagyjából képben voltam azzal, hogy mi is történik a pályán. A fiaink nagyon csúszkáltak, ahogy szinte mindenki. Folyton a műfüveken ment el egy-egy gyorsabb kör. Alonso is elég szépen kicsúszott a kavicságyba. Hevesen mutogatott a pályabíróknak, hogy tolják vissza, de azt hiszem ő is érezte, hogy felesleges volt minden tette, hiszen ezt tiltja a szabály. Fél szemmel a csapatunkat figyeltem, a másik féllel pedig Kimi időeredményeit vizslattam, bár nem sokáig, ugyanis a Q1-ben kiesett. Kicsúszott az utolsó gyorskörén, így nem tudott javítani, valamint ha a morgásából jól lehetett kihallani, akkor a kormányával se volt minden rendben. Seb és Mark 6. valamint az 5. helyen végeztek, ami nem túl rózsás.

 - Ed a telemetriát nem tudod nekem lefotózni és elküldeni? – kérdeztem Hewett-től, miközben az egyik farmernadrágomat kerestem a ruha halomban, amit az ágyam közepére hordtam össze. – Ed! – szólítottam meg, miután nem válaszolt. – Lefotózod nekem őket?

 - Készülj fel lelkileg arra, hogy ha erről tudomást szerez Christian, akkor téged tuti megszívat a gyárban – hallottam meg drága franciánk hangját. Az életemet rá mertem volna tenni arra, hogy vigyorgott. Akkor szokott ilyen értelmetlenül artikulálni.

 - Eltiltottak a munkámtól, és unatkozok. És bocsánat, hogy segíteni akarok – morogtam a telefonba. – Meddig lesztek még a pályán?

 - Nem sokáig. Miért?

 - Akkor nem is megyek ki – dobtam le a földre a megtalált nadrágot, majd leültem az ágyra. – Rocky, nem akarok holnap a vendégekkel bájologni, és magyarázni nekik, mikor úgy se fogják felfogni azt, amit mondok nekik. A felük tiszta hülye a Forma-1-hez – mondtam már-már ingerülten.

 - Egy alkalom. Utána meg úgy is türtőztetni fogod magad, és nem kell majd eltiltani – mondta kuncogva, mire körülötte felnevetett pár ember.

 - Te csigazabáló fráter – mondtam felháborodottan, de egyből el is nevettem magam.

Miután Rocky biztosított arról, hogy nem fog egy árva szót se szólni erről Christiannak, bontottuk a vonalat. Éppen az interneten nézelődtem új hírekért, mikor jött egy üzenetem, hogy lépjek fel Skype-ra. Amint ezt megtettem, az öcsém már rám is szállt.

 - Megyek Malajziába – mondta vigyorogva, miután az összeköttetés létre jött közöttünk.

 - Nem, nem jössz – mondtam neki halál nyugodtan. – Edzéseid vannak, amiket nem hagyhatsz ki. Szóval szépen otthon maradsz, és nem fogsz engem idegesíteni.

 - De, megyek – mondta egy ezer wattos vigyorral az arcán. – Már a belépőm is megvan.

 - Miért ver a Sors engem veled? – nyögtem fel fájdalmasan, miközben elfeküdtem a párnák között. – És miért gondoltad úgy, hogy kijössz?

 - Mert régen láttalak már, és a drága szüleink aggódnak érted. Valamint Kimivel is beszélni akarok, és meg akarom nézni, hogy, hogy tudtok egymással dolgozni. Ja és Heikki-vel is régen dumáltam már. Kíváncsi vagyok, hogy mi van vele. Tényleg! Kimi és Heikki verekedtek már érted? Nagy harcban vannak a kegyeidért? – kérdezte röhögve a végét. Egy nem túl szép pillantással próbáltam a fejébe lyukat égetni, de ez nem jött össze.

 - Jesse, Kimi nem tud Heikki-ről, vagyis a közös múltunkról – mondtam neki. – Szóval jó lenne, ha te se mondanád el ezt neki.

 - Miért nem tud róla? – kérdezte értetlenül.

 - Mert nem és kész. Nem meséltem neki sokat róla, csak annyit tud, hogy réges-régen volt egy Heikki nevű barátom, aki hokizott, és ennyi. Nem szeretném, ha többet tudna róla. És ugye nem akarsz majd verekedni Kimi-vel, ha idejöttél? Így is elég nagy szarban vagyok – morogtam.

 - Nem, de mit csináltál? – kérdezte izgatottan.

 - Én nem csináltam semmit. Kimi volt az, aki valamit is csinált, és miatta ma se és holnap se dolgozhatok. El vagyok tiltva a saját munkámtól – motyogtam idegesen.

Persze, amint ezt elmondtam neki, részleteznem kellett, hogy mégis miért tiltottak el engem. Folyton kinevetett, és ezt egy idő után meguntam. Szó nélkül kapcsoltam ki a Skype-omat, és a laptopomat is.

Másnap reggel nyúzottan keltem. Nem volt megint semmihez se kedvem. A telefonomat még az este lehalkítottam így nem hallottam Christian 26 hívását, és Britta 6 darab üzenetét se. Fogmosás közben hívtam fel Horner-t, hogy miért akart engem felverni már hajnali 6-kor. Közölte velem, hogy kiskosztümbe kell vágnom magam, és a futam ideje alatt a home-ban kell majd szórakoztatnom a vendégeket, és magyaráznom nekik. Beteget akartam jelenteni neki, és a hattyú halálát is eljátszottam neki a telefonon keresztül, de sehogy se tudtam megváltoztatni a döntését.

 - Adj valami erőset! – ültem le a kiszolgáló pulthoz Lexi elé. Drága barátnőm nevetve konstatálta, hogy fél óra alatt teljesen kiborultam a hülyébbnél hülyébb kérdésektől.

 - Christian megöl, ha leitatlak – mondta finnül, hogy senki se értse a környezetünkben. Éppen egy testesebb, angol csávó teáját készítette. A teára váró fószer leplezetlenül bámulta a melleimet a fehér ingem feszült.

 - Lex, senki nem tudja meg, de én ezt nem tudom máshogy kibírni.

 - Em, nem – mondta nevetve, majd elém tolta az egyik perecekkel teli kis tálkát.

 - Komolyan azt hiszed, hogy vodka helyett ilyet fogok magamba tuszkolni, hogy lenyugodjak?! – kérdeztem tőle hitetlenkedve, majd a hatalmas TV elé sétáltam, mert a fiúk már a felvezető köreiken voltak. Sose szerettem, ha az első kör alatt bárki is hozzám szól, legyek akárhol. Ed és Jon ezt már jól tudják, de az angolt erősen olasz akcentussal beszélő csávó, aki mellettem állt, folyton dumált. Nem tudtam a srácokra koncentrálni, mert a hangja irritált. Kicsit távolabb sétáltam, és onnan figyeltem, ahogy Sebastian kielőzte Rosberget a 2. körben, így átvette a 4. helyet. Sajnos azon a helyen se tudtam valami sokat nézni a közvetítésből, ugyanis Helmut a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt, és a szponzorokhoz húzott, akiknek egyesével be kellett mutatkoznom. A férfiak gyűrűjében állva, próbáltam a futamot nézni, de volt egy-két magasabb ember, aki mindig kitakarta előttem a dolgokat. Csak egy-két mozzanatot kaptam el a futamból. Hallani azért hallottam belőle pár dolgot, így azt is megtudtam a szakkommentátoroktól, hogy Abbey és a Mark alatt dolgozó kocsi nem igazán ették meg a gumikat, ezért Seb közelebb is került a McLarenekhez. Fogalmam se volt, hogy, hogyan került oda, és hogy Schumacher mikor esett vissza a 6. helyre. A 37. körben tudtam már a TV-t is figyelni, amikor Seb kerék bement a boxhoz kerékcserére. Gentet egy kicsit megtolta a kocsijával, de ezen kívül semmi más gebasz nem volt a gumik levétele, és feltétele közben. Ahogy a kis jelzést figyeltem, észrevettem, hogy a Safety Car a pályán volt. Mikor újra indult a futam, Seb kielőzte Hamiltont, így már a 2. helyen állt Button mögött.

Legközelebb már csak azt láttam, mikor leintették a futamot. Jenson lett az első, mögötte ért be Sebastian, a harmadik helyen lévő Lewis mögött, pedig Mark vánszorgott. Kimi a 7. helyen végzett, ami a tegnapi időmérőn elért helyezéséhez képest sokkal jobb volt.

 - Remélem az elképzeléseidhez híven jópofiztam az itt lévőkkel – mondtam mosolyogva Helmutnak, miután mellém állt, de nem néztem rá. A home-unk előtti tömeget pásztáztam.

 - Hát … van még mit tanulnod ezügyben – mondta nevetve.

 - Soha többet nem fogok velük bájologni, még akkor se, ha köteleztek engem erre – morogtam, majd a lépcsőkön lesétáltam a többiekhez, akik már a pódiumi díjkiosztást is letudták.

 - Elütött Vettel – mondta nevetve Chris, mikor odaért hozzám. Nem tudtam eldönteni, hogy az a kevéske kis pezsgő volt rá ilyen hatással, vagy a dobogós helyezésünk.

 - Bolond – mondtam neki kacagva, majd megöleltem a többieket is. Éppen azt tervezgettük, hogy a garázs szétszedése után hova megyünk, mikor megpillantottam Boullier-t. Utána szaladtam, már amennyire a magassarkúban tudtam.

 - Eric – szólítottam meg egy kicsit hangosabban, hogy álljon meg. Miután hátrafordult, odaléptem elé. – Sajnálom a pénteki kis affért, amit az egyik pilótájával karöltve csináltam. Ha bármiféle kellemetlenséget okoztam, akkor igyekszem majd azt kijavítani, és megígérem, hogy soha, de soha nem fog ilyen még egyszer előfordulni – mondtam neki bűnbánóan.

 - Kimi elmesélte nekem, hogy mi volt köztetek és … és azt hiszem, hogy a magánéleteteket jogotok van helyre hozni. Engem nem zavar az, ha együtt mutatkoztok, vagy esetleg más is történik közöttetek, csak arra kérlek téged is, hogy ez ne menjen Kimi teljesítményének a rovására. Szóval ameddig hozza azt, amit tőle kérünk, akkor felőlem azt csinál, amit akar – mondta mosolyogva. – És nincs semmi baj, nyugodj meg. Azt hiszem mi egy kicsit lazább egy bagázs vagyunk, mint a te csapatod. És Kimi nevében is mondhatom azt hiszem, hogy sajnáljuk, hogy a pénteki dolgok miatt eltiltottak a munkádtól. Ha bármivel kárpótolni tudnunk téged a kiesett munkanapjaid miatt, akkor kérlek értesíts.

Minden megköszöntem neki, majd gratuláltam az elért eredményeikhez, aztán szaladtam is a garázsba. Christian nem engedte még mindig, hogy segítsek a fiúknak a kocsik, illetve a garázs paneleinek szétszerelésében, így egy széket szerványoltam magamnak, majd leültem a boksz bejáratánál, és onnan néztem, hogy a fiúk mit is csinálnak.

 - Fiúk, egy kicsit lassabban siessetek már – kiáltottam a srácok után, miközben Lexit próbáltam magam után húzni, aki éppen a lábán lévő szandáljával szerencsétlenkedett.

 - Em, orra fogok esni – morogta Lex, majd elengedte a karom, hogy két kézzel tudja megigazítani a bőrszíjakat. 

 - MEG NE VÁRJATOK MINKET! – üvöltöttem Stuart-ék után, mire egy idős bácsi nem szép szavakat használva, elküldött a fenébe. Én csak egy intéssel válaszoltam neki, hogy ne velünk törődjön.

 - Le vagytok maradva lányok – érintette meg a vállam valaki. Akkorát ugrottam, hogy a tériszonyom is előjött, ami amúgy nincs is nekem.

 - Vettel, anyukáddal el kell majd beszélgetnem – mondtam a németnek, miközben egy nagyot boxoltam a vállába.  A világbajnok vigyorogva hátrált egy lépést. Mellette Mark vigyorogva nyomkodta a telefonját, a két pilóta bodyguard-jaik, vagyis a személyi edzők, csak mosolyogva néztek minket.

 - Azt nem engedem – mutatott rám a német. – Tavaly is jól lecseszett, miután elmesélted neki, hogy miattam kaptatok büntetést Ed-del. A fülem 3 napig csengett az ordításától – morogta.

 - Kellett neked velem kikezdeni – mondtam neki nevetve. – Mark, te éppen facebook-sex-et nyomsz Ann-nel, hogy így vigyorogsz? – kérdeztem az ausztráltól miközben átkaroltam a nyakát.

 - Rajtatok vigyorgok, nem azon amit a telefonomon olvasok – mondta, majd végre rám is nézett.

 - Mark, te tudsz olvasni? – kérdezte érdeklődve Lexi, mire ,,aussie” barátunk ,,nevetett” egy aprót, majd bevágta a durcit.

 - Telemetriát se tud olvasni, szóval szerintem a könyv is túlságosan nagy falat neki – mondtam kuncogva.

 - Mert a telemetria olvasás könnyebb, mint egy könyvé, mi? – kérdezte morogva Mark.

 - Abban szinte egy darab betű sincs, és nem nagy művészet az elsajátítása, de ti, pilóták olyan kevés aggyal rendelkeztek, hogy 10 év is kevés lenne nektek ahhoz, hogy megtanuljatok normálisan telemetriát olvasni – mondtam nekik, majd Lexibe karolva a szerelőtársaink után indultam.

A srácokat egy bárban találtuk meg. Stuart és Lee már egyből azzal indítottak, hogy kihívták egymást egy ivóversenyre. Szeretem az ilyeneket nézni, mert 5-6 vodka után már kezdenek teljesen szétcsúszni. Az együtt töltött évek alatt megtanulták, hogy engem, vagy egy másik finnt kihívni egy ilyen párbajra, eszeveszett nagy hülyeség, mert mi fagyossegű északiak bírjuk az alkoholt. Heikki-vel egy idő után megállás nélkül nevettünk rajtuk. Mi voltunk a megbízottak, hogy a két fiú előtt mindig legyen egy újabb kör pia. A 6. vodkára Lee már szinte sírva nézett, de Stuart se örült nagyon az alkholonak, ahogy elnéztem.

 - Kiegyeztek egy döntetlenben, vagy menni akartok a detoxba? – kérdeztem tőlük, miután nem akart lecsúszni sehogyan se a torkukon a maró ital. Mind a ketten az első opcióm mellett szavasztak, így Heikki-vel lehúztuk mi a vodkákat, miután koccintottunk egyet a kis poharakkal.

Miután Stu-t és Lee-t összekapartuk és beültettük őket egy box-ba, nekiláttunk megünnepelni a futamon elárt 2. illetve 4. helyünket. Mark kicsit nem örült az eredményének, de biztosítottuk arról, hogy mi így is büszkék vagyunk rá.

Éppen Sebastian-t és Kenny-t próbáltam meg leállítani, hogy ne beszéljenek többet a futamról, mikor Seb elnézett a hátam mögött, és felkiáltott nevetve.

 - HELLO KIMI – vigyorgott ezerrel a német. Ahogy hátra néztem, és találkozott a tekintetem a finn társaméval, kicsit megremegtek a lábaim. Ezért átkoztam magamat, mert nem szabadna ilyennek történnie.

 - Megyek, megnézem, hogy-hogy van a két iszákos – mondtam a fiúknak, majd amilyen gyorsan csak tudtam, az emelet felé siettem.